Növekedésem ​kínjai 20 csillagozás

Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Adrian Plass komoly önéletrajzi írásaiban őszintén beszámol hitének küzdelmeiről, gyermekkori templomi élményeitől kezdve, egy súlyos testi-lelki válságon keresztül, írói pályafutásának kezdetéig. A figyelmes olvasó ráismerhet kegyes kétbalkezes naplóinak „eredeti” eseményeire és szereplőire is.
„A szívem megszakad azokért, akik számára a „hívő élet” olyan, akár egy maratoni gyaloglás bokáig érő sárban. Egyesek kihullanak, mások továbbmennek, de valamennyien azon tűnődnek, mi ez az egész? Miért van az a sok hegycsúcs és völgy? Nincs megfelelő válaszom. A legtöbbször én is csak vánszorgok, de három dolog lenyűgöz. Az egyik Jézus személye, a másik, hogy Isten szeret engem és családja tagjának tart, a harmadik pedig annak biztos tudata, hogy az életemből semmi sem veszett kárba.”

Eredeti mű: Adrian Plass: The Growing Up Pains of Adrian Plass

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Harmat, Budapest, 2002
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 963914875X · Fordította: Csák Szilárd · Illusztrálta: Lente István

Enciklopédia 7


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
csucsorka P
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Kicsit sajnálom szegény Adrian Plass-t, hogy a Kegyes kétbalkezes után neki mindig viccesnek kell lennie. Ugyanakkor azokat is megértem, akiknek nehéz a téma.

Engem is meglepett a hangnem és a történetek is – hogy ez a hihetetlenül humorosnak megismert író micsoda gyerekkort tud a háta mögött, a defektes szüleivel.
Szóval a látszat nem minden. Sosem az. Vegyük kezdetnek azt, hogy az a zord apa, akivel az uncsi katolikus misére kellett járni, jobban torzította A.P. Istentről alkotott képet, mint a jóságos, melegszívűnek leírt anya, aki (protestánsként) sosem tartott velük, nem járt templomba.

A hatvanas-hetvenes évek, izmusokkal és sok minden mással átitatott, keresgélős, tévelygős évek leírása is érdekes volt.
Nagyon kíváncsi voltam, hogyan jut el a megtérésig ez a magányos, önmagát kutató fiú. És jó volt látni, hogy a felesége személyében milyen klassz társat kapott erre az útra.

Szóval a Nökedésem kínajinak nem véletlen ez a címe, és többször nem-vicces, mint vicces. De akit érdekel, hogy milyen is az író valójában, kedveli a rövid, de tartalmas életrajzi könyveket az szánjon kis időt erre is.

3 hozzászólás
>!
AnitaZoé
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Nem volt rossz, de nekem a kétbalkezes könyvek jobban tetszettek. Persze itt is jelen volt a jól ismert Plass-féle humor. Jó volt megismerni az ő növekedésének kínjait, és megátni benne a sajátomat.

>!
HarperLee
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Az író stílusa alapból remek, a téma pedig sokaknak aktuális lehet. Engem átlendített a mélypontokon.

>!
pat P
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Nekem ebben túl tömény volt a hitbéli dolgokról történő beszéd. Bármennyire őszinte és hiteles és nem bigott – sajnos, beindulnak a reflexes elhárító mechanizmusaim, ha nincs jó sok humorba vagy valamibe csomagolva.

>!
lizzizi
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Szeretem az őszinteségét, a humorát. Épültem általa.

>!
barna_kati
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Jaj,de régen olvastam, arra emlékszem csak, hogy mindig felemel az, hogy más növekedésének is vannak kínjai.

>!
AgiVega IP
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Ez most nekem eléggé aktuális volt. Valószínűleg egy-két éve nem kötött volna le, de most viszonylag sikerült neki.

>!
pytta
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Adrian Plass borzasztóan emberközeli keresztény szemléletű író. Ha őt olvasom, nem érzem magam egyedül a bűneimben, és hibáimban. Erről szól a Növekedésem kínjai is, hogy bizony merjük elismerni a hibáinkat – mert azok mindenkinek vannak.

>!
cs_szabosandor I
Adrian Plass: Növekedésem kínjai

Elismerve, hogy tényleg komoly dolgokkal foglalkozik és mély gondolatokat közöl, nekem mint könyv (életrajzi vallomás?) annyira nem jött be, nem a jó értelemben éreztem át a növekedése kínjait. Lehet, hogy a Kétbalkezes-könyvek utáni elvárások miatt, nem tudom. Fogok még neki esélyt adni.


Népszerű idézetek

>!
csauperjel 

(…) az egyház felelőssége a társadalom átformálása, nem pedig hetente egyszer szent összeröffenések tartása.

111. oldal, 6. fejezet (Harmat, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: egyház · felelősség · Isten · keresztény · kereszténység · társadalom
>!
AnitaZoé P

Végül eljutottam Budapestre. Ugyan még nem voltam otthon, de hirtelen eszembe jutott, hogy élnek rokonaim abban a városban.

146. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bear Grylls: Tűzön vízen át!
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
George Adamson: Oroszlánok között
Graham Chapman: Egy hazug ember önéletrajza VI. kötet
William Somerset Maugham: Életem
Alan Alexander Milne: Már túl késő…
Gerald Durrell: Életem értelme
Graham Chapman – John Cleese – Terry Gilliam – Eric Idle – Terry Jones – Michael Palin – Bob McCabe: Monty Python önéletrajz
Claire Tomalin: Jane Austen élete
Gerald Durrell: Vadállatok bolondja