Kegyes ​kétbalkezes visszatér (Kegyes Kétbalkezes 4.) 93% 60 csillagozás

Mérsékelten rövid, tíz gumimaci hosszúságú könyv.
Az első részhez képest egy hajszálnyival kevésbé sodrón, négy és féllel csillagporzott.
A továbbikban tűkön ülve várjuk Leonard Thynn Idegen univerzumok – kommunikációelmélet és tudományos kutatások a kereszténység témakörében című önéletrajzi ihletésű kötetének mihamarabbi megjelenését.

Jellegzetes stílusát nagyjából 2 mondatból fel is lehet ismerni. Szeretem, ahogy játszi könnyedséggel él meg és tár elénk sokszor olyan kérdéseket is, amivel 'fekete öves hívők' is küzdenek nem kicsit.

Ez a könyve is tetszett az írónak, még mindig nagyon találó, és humoros volt. :) Viszont az előző rész jobban tetszett.
Gerald példázat átiratain jókat kuncogtam, mert bizony gyakran valóban olyan a viselkedésünk, mint ahogy ő felvázolta. :)

Kedves kegyes kétbalkezes kellemes könyve :)

Adrian Plass visszatér: avagy a nagy fehér hittérítő újra írja a BIGÉT, izéé… IGÉT :)))
Halkan jegyzem meg: a könyv nyilvános helyen való olvasása továbbra is ellenjavallt, ugyanis ön- és közveszélyessé teheti az ember lányát, aki hasát fogva könnyekkel küszködve szakad a röhögéstől. :)
http://konyvmerengo.blogspot.com/

Ez is nagyon aranyos volt, jókat nevettem rajta (főleg a tékozló fiú kifordított történetén és Adrian indiai vendéglős sztoriján). Nem volt annyira zseniális, mint az első, de épp elég jó volt – szórakoztatott, kikapcsolt, és mégis tele volt életbölcsességgel. Szeretem Plasst, és bátran ajánlom mindenkinek – hívőknek és keresőknek, sőt, akár teljesen ateistáknak is. Ja, és most már én is utánanézek, hogy mi a fene az a „kleisztogám”! :D

Az első része jobb, de ezt sem ajánlott várakozás, utazás közben olvasni. Anagrammák helyett átírt történeteket gyárt Gerald, amik nagyon szórakoztatóak, de mellette mindig van bennük elgondolkodtató. Anne megértő és türelmes még mindig, Adrian pedig továbbra is szeretnivaló kétbalkezes. :)

Ó, nagyon igaz minden sora. Geraldot imádom, a parafrázisait különösen. A tökéletes család körlevele meg egy gyöngyszem.

Komolyabb hangvételű, mint az első rész, de kalandokban, humorban itt sincs hiány. Vannak benne fatális Jób igék és egyebek. Tetszik, hogy a szerző hitbeli fejlődése szépen nyomon követhető és mély gondolatokat is megoszt világgal.

Kicsit komolyabb a hangvétele, és a mondanivalója is direktebb valamelyest. Azért még így is bőven tűréshatáron belül marad, és tömegközlekedési eszközön ez sem a legideálisabb olvasmány. (Kivéve persze, ha reklámozni akarjuk a könyvet.) Kéne belőlük saját, de nem látom sehol…