Kegyes ​kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége 6 csillagozás

Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége

Igen, ő az a kétbalkezes, aki mostanra már 62 és 3/4 éves, fia Gerald már felnőtt, és megnősült, és most Cameron nevű gyermeke megy az agyára mindenkinek. A három napos gyülekezeti hétvége pedig néhol botrányosan vidám, néhol könnyekig megható történeteket produkál.

Eredeti mű: Adrian Plass: The Sacred Diary of Adrian Plass: Adrian Plass and the Church Weekend

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Harmat, Budapest, 2017
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632883854

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Sytka MP
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége

Még jól emlékszem, amikor Adrian Plass kegyes kétbalkezesének egyik kötetét balszerencsémre egy tömött autóbuszon kezdtem olvasni. Lehet, hogy az utasok közül is vannak, akik rám emlékeznek: egy emberre, aki hozzátapad az ablakhoz, kezébe temeti az arcát, vagy a szék támlájába temetkezik – csak ne lássák rajta, hogy hangosan röhögni akar. A kegyes kétbalkezesek hatása elementáris volt, sztorijai közül több csaknem klasszikussá érett, és az elmúlt hónapokban beleolvasva a poénokról zokszó nélkül képes vagyok kijelenteni, hogy még mindig működnek.

Adrian Plass úgy írta meg a kereszténység paródiáját, hogy nem követett el semmi szentségtörést közben. Ha valaki mégis felháborodott rajta, hát saját magán háborodott fel, ha valaki nevetett a könyvön, saját magán nevetett. Nem véletlen, hanem nagyon is indokolt volt mindkét kötet hatalmas sikere, és ilyen előzmények után mi sem természetesebb annál, hogy az ember éhes cápaként veti rá magát a friss kötetre.

Sajnos azonban azt kell mondanom, ezúttal valami mást kaptunk, mint amire talán számítottunk. Ha erősen fogalmaznék, azt mondanám, az új kötet foltokban kegyes kétbalkezest tartalmaz. Persze időközben öregedtem és változtam én is, de nekem úgy tűnik, Adrian ugyancsak. Még mindig remek író, mestere a szavaknak, magával ragadó narrátor, aki kézben tartja saját története fonalát. Mégis, a gyülekezeti hétvégéről szóló tabló csak pillanatokra éri utol az első két kötet erejét és lendületét.

Néhol itt is nevetnem kellett, de leginkább csak mosolyogtam vagy még azt sem. Olvasva az egészet, néha inkább most a szomorúság töltött el, hogy az egyház, az istentiszteleteivel, a programjaival, a rendezvényeivel olyanná vált mára, mint egy szakrális „Ki mit tud?” verseny, ahol produkciók, szónokok, zenészek, énekesek váltogatják egymást a különféle színpadokon. Mindazonáltal John atya prédikációja és a kötet vége felé szereplő Duphrane karaktere számomra sokat dobott a könyv egyre komolyodó hangvételén.

Egy hatalmas röhögés viszont jobban esett volna, ami sajnos most alapvetően elmaradt.

>!
Redpanda
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége

Nagy rajongója vagyok az első két kötetnek, így nagyon vártam, hogy megjelenjen a harmadik. A könyv elején ez is könnyedebben indult, vicces helyzetekkel, jó poénokkal, de ez a könyv most más élményt adott.
A könyv felénél komolyabbá vált a történet. Onnantól mélyebben megérintett, és már nem tudtam olyan felhőtlenül nevetni a poénokon. Más élményt adott, mint az előző kettő, de mindenképp megéri elolvasni.

>!
Anikó_Szalai_2
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes és a gyülekezeti hétvége

Hát nem azt kaptam, amire számítottam.
Az előző két könyvön szétröhögtem magam, egészen a komoly hasfájásig és potyogó könnyekig.
Ez a könyv viszont szomorú. Egyszerűen a stílusa is és valahogy a karakterek is… szomorúak. Mindenki öregedett, mindenki más élethelyzetben van már… Nincs meg a könyvnek az a lendülete és az a csacska, butácska, de nagyon szeretetreméltó humora és Adriane se, aki az előző kettőben volt.
Na, de ez egy dolog. Az Adrian Plass könyvek erőssége a humoron belül is az, hogy olyan dolgokkal nevettet meg a hívő élettel kapcsolatban, amit ismerünk, tudjuk és valójában sokszor, amikor Adrianen vagy a gyülekezetén nevettünk, magunkon nevetünk. Itt viszont néha azt éreztem, hogy átment tiszteletlenségbe. Az az egyensúlyozás, ami az előző két könyvben megvolt (bár ott is sokszor rezgett a léc), az itt most néha orbitális tiszteletlenségbe ment át Isten iránt. Néha azt éreztem, nem egy Jézust ismerünk… és ez nem sok jót jelent…
Nagyon vegyesek az érzelmeim ezzel a könyvvel kapcsolatban és inkább negatívak, mint pozitívak.


Népszerű idézetek

>!
Asteria

Utálom a kritikát, különösen ha konstruktív, mert akkor muszáj tenni valamit.

235. oldal

>!
Asteria 

A tévedés és a bizonytalanság árnyéka a halálunk napjáig kísérthet, de ha csokoládéról van szó, kételkedésnek helye nincs.

203. oldal

>!
Asteria 

FYDIBUS 17,4
És ím, egy reggel lőn, hogy nagy sokaság gyűlt vala össze azon a helyen ahol a Mester lakozék, de mivel házon kívűl vala, szétszéledének.

243. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Shalom Auslander: Rabbik és gojok
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Szőke János: A mosolygó Isten
James Martin: Mennyei derű
David Heller: A Mennyország klassz hely lenne, ha nem kellene előtte szívrohamot kapni
Terry Pratchett: Kisistenek
Nagy Alexandra: Valóban derűs az ég!
Balázs Károly: Ne féljetek nevetni!
Floris Gabriel: Találd meg a boldogságod