A ​lánc 79% 212 csillagozás

A pokol bennünk van. Ki úrrá lesz rajta, ki nem. De mindig döntenünk kell. Súlyos erkölcsi kérdéseket feszegető történet akar lenni, ami teljes gázzal rohan egy olyan átkozott cselekménybe, amely megszabadítja a civilizált társadalomba vetet hitünket, és szörnyekké teszi az egyszerű embereket. Morális tanmese is lehetne akár arról, mit ér ebben a világban az ember erkölcse, viszont nem erről szól, mert nem szól ez igazán semmiről. Hiába ágyaz meg alaposan, túlbuzgó igyekezettel az erkölcsi dilemmának, egyáltalán nem hajlandó vele foglalkozni és inkább elindul az abszurd irányába, hogy aztán valami kusza, a maga megfoghatatlanságában is érdektelen világban bolyongjon. Az erkölcsi dilemma számomra túl megerőltető, az izgalmas thrillert meg valamire, valahová ki kéne futtatni, mert kéne egy slusszpoén legalább, amivel a téblábolás után kárpótolhatja az olvasót. De nem, nincs az se. Az érzéseim vegyesek, a végső értékeléssel picit vívódtam, sőt, a szalonképesség érdekében, alkalmaztam a cenzúrát is, finomítva a lehúzást spoiler.

Talán A Lánc lesz az új Lány a vonaton, hiszen már a filmjogait is megvették.
No és legalább akkora szelet kavar az olvasóknál…

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/07/a-lanc.html

Ez nagyon nem tetszett. Számomra ez egy igazán kiszámítható, übergagyi történet. Nem izgultam, nem hozott làzba. A szereplők közül pedig senkit nem tudtam megszeretni… Annyi mindent próbált egyetlen történetbe tenni a szerző, hogy a végére egy teljesen logikátlan, gyorsan felejthető masszává vált. Kb egy hét múlva semmire sem fogok belőle emlékezni.

Nem èrtem,hogy màsoknak,hogy nem tetszett,engem teljesen lekötött. Persze ìzlèsek ès pofonok. Faltam az oldalakat,magàba szippantott az idô hajszolàsa,ahogy Rachelnek vègre kell hajtania az embertelen feladatot,hogy visszakahassa a lànyàt. Amikor a könyv felènèl megoldòdni làtszott a problèma,vakartam a fejem,hogy mi lesz mèg,hiszen itt van mèg a könyv fele…pontot kellett tenni az i-re,el kellett varrni a szàlakat,igazsàgot kellett szolgàltatni. ès szerintem egy nagyon jòl sikerült regèny kerekedett ki ebből. :)

Az az igazság, hogy annyira nem ragadott magával a sztori, ez az add tovább mert hülye maradsz………..
Nem tudom a valós életben ez mennyire lehetne kivitelezhető, hogy sima egyszerű háziasszonyok spoiler.
A szereplők….hát annyira nem mélyedt bele az író, mindig ez van ha valaki először novellának szánja a történetet és később lesz könyv.
Nekem ez olyan tingli-tangli olvasási élmény volt, elolvastam de semmi különös.

Már megint megtörtént… az alapötlet zseniális, a megvalósítás hagy némi kívánni valót maga után.
Filmnek lehet, hogy tökéletes lesz, de könyvként (pláne thrillerként) nekem kicsit gyengébb az átlagnál. Olvasás közben pont az veszett el, aminek a lényegének kellett volna lennie: a sokkoló, elgondolkodtató mondanivalónak.

Adrian McKinty regényének fülszövege már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy viszonylag eredeti és ötletes alaptörténetet vázol fel. Aztán amikor rápillantottam a molyos százalékokra, picit megijedtem és elbizonytalanodtam, hogy esetleg megint egy olyan thrillerbe nyúltam, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Szerencsére most már végérvényesen bebizonyosodott, hogy nem szabad ezekre az információkra alapoznom, hiszen nem vagyunk egyformák és simán előfordulhat, hogy engem valamiért jobban elkap egy sztori, mint másokat (persze ez fordítva is lehetséges), mint ahogy ennél a könyvnél is történt. Ha voltak is benne üresebb járatok vagy olyan elemek, amiket jobban is ki lehetett volna dolgozni, még mindig azt mondom, hogy az általános felhozatalból bőven kiemelkedik A lánc, főleg akkor, ha egy izgalmas, pörgős thrillerre vágyunk éppen.
A történet központi alakja Rachel, aki egyedül neveli kiskamasz lányát, Kylie-t, és egy hosszabb betegség után éppen próbál mindent újrakezdeni és rendbe tenni a dolgait. Csakhogy egy rejtélyes telefonhívás egyetlen pillanat alatt fenekestül felfordítja az életét: a hívó ugyanis közli, hogy elrabolta a lányát, akit csak akkor kaphat vissza, ha a titkos bűnszövetkezet, a Lánc utasításait követve ő is elrabol egy gyereket, hogy megszakítatlanul folytatódhasson az ördögi játék. Ha itt megállunk egy pillanatra, megállapíthatjuk, hogy McKinty ügyesen használta fel a régebben divatos lánclevelek működési mechanizmusát, hogy egy izgalmas és kegyetlen ötletet kerekítsen hozzá a regényéhez. Maga a bűncselekmény is rendkívül agyafúrt, hiszen az áldozatokat veszi rá a titkos elkövető, hogy saját maguk tartsák életben a Láncot, és azzal, hogy cinkossá teszi őket, minimálisra csökkenti a lebukás kockázatát. Innentől kezdve párhuzamosan több szálon is nagyon izgalmassá válik a cselekmény, hiszen egyrészt aggódhatunk, mi lesz az elrabolt Kylie sorsa, másrészt amiatt is, hogy Rachel hogyan fogja kivitelezni a gyermekrablást.
Nos, nem hiába emlegetem ennyiszer a cselekményt, hiszen ez egy olyan történet, ahol egyértelműen az áll a középpontban, és annak feszített tempója viszi előre az olvasót. Ami valamivel gyengébbre sikerült, az talán a karakterek kidolgozása. Bár Rachel számos erkölcsi hullámvasútra felül az események során, és a teljes kétségbeeséstől a határozott fellépésig az érzelmek és állapotok széles spektrumát járja be, valamiért nem lett igazán szimpatikus a számomra (persze aztán lehet, hogy ez egy tudatos szerzői húzás volt, és azáltal, hogy a főszereplő is belekényszerül egy bántalmazó szerepbe, akkor sem tudunk igazán drukkolni neki, ha tudjuk, hogy mindez miért történik). Az erkölcsi dilemmák és kérdésfeltevések az olvasót is folyamatosan ostromolják, talán a legkiemelkedőbb ezek közül, hogy mi mit tennénk meg azért, hogy megvédjük szeretteinket, mit gondolunk arról, hogy a mi gyerekünk élete és biztonsága értékesebb-e másokénál. Kemény kérdések ezek és jó lett volna őket egy leheletnyit mélyebben megélni, de a pörgős események miatt igazából nem is volt idő ezekre a töprengésekre. (…)
(…) A feszültség és a dinamika ennél sokkal egyenletesebb, ha nem is teljes lángon, de végig ég és mozog a történet, abszolút alkalmas arra, hogy ébren tartson bennünket egy nyári estén. Nem mondanám különösebben véresnek és brutálisnak, illetve az emberi lélek legmélyebb és legmocskosabb bugyraiba sem kell alámerülnünk, így megfelelő választás lehet azoknak, akik ugyan szeretik ezt a műfajt, de azért jól elhatárolhatóan létezik számukra egy vonal, amin már nem esik jól túllépni. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/a-lanc.html

Tegnap kezdtem el olvasni a könyvet, és hajnalban ismét kézbe vettem, mert nem tudtam visszaaludni. Utólag lehet, hogy jobban jártam volna, ha inkább ráerőszakolom magam az alvásra.
Mint mástól is hallottam, tökéletes filmalapanyag a könyv, mert pörgős, és jól megállná a helyét egy 90 perces akcióban.
A cselekmény izgalmas, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Próbál drámai lenni néhol, de ez sem jött át igazán. A szereplők elnagyoltak számomra, a csavar a végén nem durrant nagyot, és valahogy az eredeti alapötlet sem lett megfelelően kivitelezve.
Mozivásznon ez működőképes lehet, könyvben nem. A gyanúsan nagy hype gondolom ezt volt hivatott ellensúlyozni.

„Amint arra J. G. Ballard rámutatott, a civilizáció csupán vékony, törékeny máz a vadon törvényei fölött: Inkább te, mint én. Inkább a te gyereked, mint az enyém.”

Az elejétől a végéig folyamatosan történt valami. Nem volt üresjárat, sem felesleges részek.
Filmszerűen peregtek az események, és én végig csak néző voltam, érzelmileg hatalmas távolságra a történtektől.
Nem kerültek közel hozzám a szereplők. Sajnáltam őket a helyzetük miatt, amibe keveredtek, de több érzelmet nem nagyon tudtak kiváltani belőlem. Pete volt az, akit talán egy kicsit jobban megkedveltem. A drogos, lecsúszott exkatona, hatalmas szívvel.
Néha felmerült egy-egy elgondolkodtató dolog, pl. hogy mi a valóság abból, amit másokról látunk az interneten vagy éppenséggel ők rólunk. (A történetben ez eléggé el volt túlozva, legalábbis remélem!)
Vagy mit tennék valamelyik szereplő helyében? (Valószínűleg ugyanezt.)
Mégis eléggé irracionális volt a dolog ahhoz, hogy ezt jobban átérezzem.
A végére meg már túl sok volt az akció.
Filmben jó lenne, de könyvben ezt valahogy másképp kellett volna. Mert hát az ötlet kiváló, csak a kivitelezés gyenge.
Talán McKinty tanult belőle, és a következő könyve jobb lesz!

Hát a vége eléggé elrontotta sajnos. Kapkodós volt, mindenki szuperhős lett hirtelen és olyan összecsapottnak tűnt. De az alapok nálam rendben voltak, nem izgultam nagyon, de kikapcsolódásra pont jó volt.