Az az érzésem, nem nagyon sikerült ezt a könyvet összehozni a potenciális célcsoportjával. Itt vagyok például mindjárt én: a borító, a fülszöveg és az elpötyögtetett információk alapján helyből megesküdtem, hogy ez lesz az Agavénak az a könyve, amit biztosan nem fogok elolvasni. Aztán jöttek az értetlenkedő, kritikus hangvételű értékelések, amik alapján kiderült, hogy ez nem egy tipikus posztapokaliptikus, világmegmentős, szerelmetes, egyszerű, megszokott, netán YA történet, és akkor szerencsére elkezdett érdekelni.
Mert bizony ezt én szerettem. Igaz persze, hogy nemigen olvastam végig a kurrens zombis / világvégés világirodalmat, sem a Vakságot, a Triffidek napjára meg már nem emlékszem nagyon, szóval eléggé az újdonság erejével hatott. A stílusa is pont megfelelt: nem volt erőltetetten irodalmiaskodó vagy művészies, és nem csak akart intelligensnek tűnni, hanem bizony az is volt. Az összes észrevett és nem észrevett, bibliai és egyéb utalásával egyetemben. (Mondjuk azt sérelmeztem, hogy a „narratíva” szó vagy tízszer szerepelt benne, az „entitás” meg egyszer sem, ejnye.) Kicsit sajnálom, hogy a végére észrevétlenül elszürkül-laposodik a stílus, de hát mondjuk hülyén és hiteltelenül hatottak volna az első napokra jellemző eszmefuttatások a vége felé. Továbbá, nem hiányoltam a szájbarágásig konkretizált okokat és kimeneteket, megelégedtem a csupán utalás jelleggel végigvett világvége-klisékkel (sőt, hálás is voltam értük), és rohadt mérges lettem volna egy szerelmi szál vagy kb. bármi más végkifejlet miatt. A cselekmény a maga módján teljesen logikus, koherens, semmiféle hiányérzetet nem keltett bennem. A főszereplőt igen-igen megkedveltem: pöttyet autista, nagyon zen – nagyon nem énközpontúan látja az egész helyzetet, és nagyon nem az ő Szentséges Érzéseiről vagyunk kénytelenek olvasni a végtelenségig.
Nálam nagyobb humanistát meg még nem hordott a hátán a Föld (khm, de), és mégis simán elfogadtam, hogy ezek a mélységek is simán ott vannak bennünk. És azért ez valami.
Azért azzal a sci-fi címkével csínján kéne bánni. Jó, posztapokaliptikus, de na. Sápadt, vérivó vámpírok / vérfarkasok / keljfeljancsik is okozhatnak apokalipszist „csiribú-csiribá” jeligére, de attól még? Hol vannak a modulált neutrínónyalábok? Meg a kvantum? De legalább a lézerpuskák? Na.