Ördögbőr ​grófja 85% 33 csillagozás

– Jaj, jaj! – jajgattak az emberek a picinyke Mályvaszigeten, ami olyan kicsi volt, hogy egy napja volt összesen: a vasárnap.

13. oldal, Az is valami

Aztán Kiskartács, a kapitány két év múlva felállt a hintaszékből, átmászott a fölgyülemlett papíroshegyeken, befonta a köribenőtt, rőtnyi-rőfnyi szakállát, megállt a kiskunyhó ajtajában, és így ordított:
– Kell egy vadtengerészeti tengerimalac!

7. oldal, Kiskartács, a rettenetes kapitány

    – Na, mi kell, pubik? – tudakolta Basabusa bácsi, és a birsszirtiek ott remegtek mögötte, mindahányan voltak.
    – Ki lesztek rabolva, meg koncolás lesz – közölte Ördögbőr grófja a legényei élén, mire Basabusa bácsi még morcosabb lett: kitolta a hasát, az ujját a gatyakorcába akasztotta, és csak annyit mondott:
    – Nem lesz.

14. oldal

    A Mélyvízi Kreccsen őrízte a mese szélét, és a Mélyvízi Kreccsen hatalmas volt. Irdas tüskék meredeztek a hátából, a szemében bánatparázs és szurkapiszka, a fogainak száma 132874187345. Ez az ormótlan szörnyeteg álldogált most a Ferihajó és a mese vége között, és úgy vigyorgott, mint aki mindjárt felfal valakit.
    – Hát csókolom, csókolom – dörögte a Kreccsen, a hangja pedig olyan volt, mint amikor körömmel karistolják a táblát. – Mennénk a meséből kifelé, mi? Engedély nélkül?

36. oldal

    És a Fekete Vész behajózott. Óriási viharfelhők tornyosultak fölötte, és villámlott, és égzengett a tatja, és hideglelős temetőnótákat üvöltött a dagadó vitorlák mögül a szél.

21. oldal

És az ötödik év közepére, egészen pontosan június 24-ére Kiskartács kapitány már perfekt is lett tengerimalacológiából.

8. oldal

Hogy az a semmihez sem értő lókötő csibész pernahajder mindenedet, te kukta!

39. oldal

    Kiskartácsnak egy nagy fregatt kellett, elrejtett kincsek, meg rikoltozás, meg egy faláb. Úgyhogy nem habozott, fogta magát, a papagájt, hiába ellenkezett, a hóna alá csapta, és elrohant a könyvtárba.

6. oldal

    Basabusa bácsi pedig felkötötte a kapitányi szemkötőt, a fejére felcsapta a főkalózsipkát, kiállt a hajó elejébe, belehunyorgott a végtelen tengeróceánba, és kiadta a parancsot:
    – Höjj!
    A legénység kérdezte, hogy mihöjj.
    – Hát hogy – válaszolta Basabusa bácsi, aztán még azt is hozzátette: – Menés van, pubik!

33. oldal

    És Ördögbőr kiállt a tatra, a Ferihajó dülöngélt, csobogott és locsogott körötte a víz,és a gróf végignézett a rengetegsok brigantin, legényen és csirkefogón, akik alatta sürögtek, és már éppen mondani akarta, hogy elbocsátások lesznek, amikor így rikoltott fel a tömegből Basabusa bácsi:
    – Odanézzetek, ki van ott, csak nem a legszeretetreméltóbb kalózkapitány a világon:
    Mire a kalóznépség így ordított vissza:
    – Dehogynem, és milyen fess is! – és ujjongtak, és bujjongtak Ördögbőr felé, és annyi kapap dobálódott a levegőbe föl, hogy a sirályok alig győzték a fejüket behúzni.
    Ördögbőr grófjának a torkán akadt a szó. Könnyes lett a szeme, a szíve pedig akkorára nőtt, mint egy pufi lufi, ha lement a vacsora. És vicsorgott, és vigyorgott, és arra gondolt, hogy ugyan kalóz, az nem lehet mindenki, de azért az is valami, ha szeretik az embert.

17. oldal