Római ​irodalom az aranykorban 3 csillagozás

Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban

A római irodalom egészét kellő terjedelemben és mélységben összefoglaló, a felsőfokú oktatás igényeit is kielégítő kézikönyv magyar nyelven még nem készült. A korábbi magyar nyelvű munkák az aranykorra és az ezüskorra összpontosítottak, az archaikus kor, de különösen a késő császárkor irodalmát éppen csak érintették. A Római irodalom című munka azonos terjedelemben és azonos súllyal kívánja tárgyalni mind a négy korszakot, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy az egyetemi oktatás és a művelt nagyközönség elvárásait egyaránt kielégíti. A jelen kötet az aranykori római irodalom történetét nyújtja Cicero felléptétől, azaz Kr. e. 81-től Augustus császár haláláig, Kr. u. 14-ig.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Római irodalom · Seneca könyvek Halász és Társa, Seneca

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
310 oldal · ISBN: 9635474946 · Fordította: Adamik Tamás
>!
Seneca, Budapest, 1994
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637666109

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Publius Vergilius Maro


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

PusKatus P>!
Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban

Kiváló darabja ez is a sorozatnak, bárki haszonnal forgathatja a kezében!


Népszerű idézetek

ParadoxH>!

Mint a szirtet, úgy kerüld a soha nem hallott, szokatlan szót!

J. Caesar - De analogia

ParadoxH>!

Kit nagyravágyás, bőkezűség, félelem, erőszak, sem
tekintély nem tudott soha, míg ifjú voltam, erre-arra
rántani – öregségemre ím, könnyen kimozdított helyemből
egy kiváló férfi nyájasan elém adott, szelíden hízelgő
szava. Kitől semmit se tagadhattak meg az istenek, hogyan
mondhatnék annak én, ember, nemet? így hát hatvan
mocsoktalan, szép év után kiléptem otthonomból én, mint
római lovag, s hazatérek, mint komédiás.

Laberius

Szelén>!

A harmadik könyvben a stílus (elocutio) és az előadásmód (actio) kérdéseiről Crassus beszél. Hangsúlyozza, hogy a szónoknak szilárd erkölcsi felfogással és alapos filozófiai képzettséggel kell rendelkeznie, mert a retorika és a filozófia kölcsönösen kiegészítik egymást: hosszú idő után újra egyesülnek, s így születik meg majd a tökéletes szónok. E mű jelentősége az európai kultúra számára nemcsak azért felmérhetetlen, mert a sokoldalúan képzett közéleti ember alakját rajzolja meg, hanem azért is, mert az irodalomtudomány, költészet és esztétika valamennyi kérdését érinti.

Szelén>!

A mimus görög eredetű szórakoztató színházi műfaj. Etimológiailag a mimeisthai (utánozni) igével van kapcsolatban, s így a mimus név jól kifejezi e műfaj lényegét, az utánzást. Mint a dór vígjáték egyik formája Szicíliában jött létre, s innen indult hódító útjára Görögország és Itália felé. Irodalmi rangra először Sóphrón szicíliai költő emelte a Kr. e. 5. században. Töredékeiből ítélve darabjainak témáját a kisemberek életéből vette. Rómában és Itáliában két-három évszázadon keresztül mint szájhagyomány útján terjedő rögtönzött bohózat élt az egyszerű nép körében. Előadásai az itáliai Flora istennő ünnepéhez, a Floraliához kapcsolódtak. Flora a virág és a tavasz istennője, aki Ovidius leírása szerint egykor Chloris nimfa volt, s Zephyrus elől menekülve Florává változott. Zephyrus feleségül vette, és a virágok úrnőjévé tette: ő hintette be virágmaggal a földet. Flora istennő a római vallás legrégibb rétegéhez tartozhatott. Külön papja volt, a flamen Floralis. Varro szerint Titus Tatius szabin király oltárt emelt neki […]. Templomot Rómában azonban csak Kr. e. 238-ban kapott a Circus Maximus közelében. Ünnepét, a Floraliát április 28-tól május 3-ig tartották, s ennek keretében régtől fogva adtak elő mimusokat. Idővel az Atellanához hasonlóan helyet kapott a rendes színházi előadásokon is, mint betét (embolium) vagy utójáték (exodium), de irodalmi színházi műfajjá csak Caesar korában vált.

Szelén>!

Semmiből nem lesz semmi […]. Alapelvként csak a láthatatlan atomok és az üres tér, az űr létezik; az időnek nincs önálló jelentősége […]. Az atomok szilárdak, örökké létezők és oszthatatlanok. Az ősanyag nem a tűz, ahogy Hérakleitos tanította, sem a négy elem, ahogyan Empedoklés gondolta; de Anaxagorasnak sincs igaza, aki a „hasonló részekből álló” őslétezőkkel (homoeomeria), amit nem lehet latinra lefordítani (830), magyarázta a világ keletkezését […]. Nehéz feladatának megoldásában költői ihletettsége és küldetéstudata segíti. A súlyos filozófiai tanok megértését és elfogadását a költészet varázsával kívánja megkönnyíteni […]. A tér és az anyag végtelen, s e végtelen térben az atomok felülről lefelé mozognak […].

Szelén>!

Az ítélőképesség dolgában pedig példaképül szolgálhatna minden filozófus és minden ideológus számára. Egyfelől ragyogóan átlátta az egyes filozófiai iskolák gyenge és erős pontjait, másfelől határozottan vallotta, hogy a filozófiában más az elmélet, és más a gyakorlat, azaz még a legszebb filozófiai gondolatokat sem lehet a társadalmi valóságban egy az egyben megvalósítani, mert abból társadalmi méretű tragédiák következhetnek. Tudta azt, hogy a nagy filozófusok tekintélyéhez való görcsös ragaszkodás akadályozza a tisztánlátást, mert aki egy filozófus véleményét „szent” igazságnak tekinti, lemond a gondolkodásról. Tudta azt, hogy minden filozófiai és teológiai gondolat fokmérője az emberi méltóság (dignitas hominis): ha ezt megsérti, helyes nem lehet, hiszen minden filozófiai gondolatot emberek találnak ki.
Cicero ráébredt arra, hogy egyes filozófiai iskolák ártalmasak is lehetnek, vagy a társadalmi élet számára ártalmas elemeket taníthatnak, ezért az igazság érdekében – s mintegy védekezésül – ki kell szűrni ezeket az ártó gondolatokat; ez csak úgy lehetséges, ha minden filozófiai rendszert alaposan megismerünk.

Szelén>!

Ránk maradt viszont a Cato maior de senectute (Idősebb Cato az öregségről) és Laelius de amicitia (Laelius a barátságról) című két írása, amelyeket úgy is nevezhetnénk: himnusz az öregségről és himnusz a barátságról. Talán azért olyan szépek és emberiek ezek a kis dialógusok, mert Cicero életének legtragikusabb korszakában keletkeztek, amikor – kénytelenségből, félreállítva – már semmi másban nem talált vigaszt, csak az írásban, amely képes arra, hogy az emberi méltóság elérhetetlen szépségét megteremtse s emlékül az utókorra hagyja, bármilyen legyen is a rideg valóság.

Szelén>!

Törvényszéki próbabeszédeiben ugyanúgy, mint tanácsadó beszédeiben a lélektani meggyőzésben és jellemábrázolásban tűnt ki. Seneca szerint beszéde már akkor szabadversnek tűnt (solutum carmen).


Hasonló könyvek címkék alapján

Takács László: A Vita Persii de commentario Probi Valeri sublata
Madarász Imre: „Titus íve alatt”
Falus Róbert: Horatius
Falus Róbert: A római irodalom története
Márton Jenő: A római nemzeti irodalom története
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Tyll J. Pollman: Farkasok vándorlása
Spiró György: Fogság
Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai