Mauzóleum 0 csillagozás

Európa – szemközt más kultúrákkal, Tibettel, Egyiptommal, az azték és maja civilizációkkal – kezdettől fogva a halálélmény kiiktatására, vagy legalábbis elszegényítésére, semlegesítésére törekedett. Ezt saját primitív szintjeként letudott dolognak érezte; a dionüszoszi orgiák és a korai görögség néhány egyéb vallási cselekménye volt itt talán az utolsó céltudatos halálkultusz. A kereszténység már nem sok említést tesz a halál fizikai élményéről, mert a halál utáni élet érdekli. A halál maga ellenséggé válik, a civilizáció valódi karakterével ellenkező rémképpé, mely időről időre átmenetileg megromlott idegállapotának tükre lehet, de folyamatos szublimálása nem beépítésre, hanem távoltartásra és elkendőzésre szolgál.

Az utolsó összeurópai halálélmény, a második világháború, a halálnak olyan elképzelhetetlenül intenzív és európaellenes látványát nyújtotta, hogy a halálkultusz végképp tabuvá lett, érinthetetlenné és értelmezhetetlenné; a civilizáció jól lepecsételt tudatalattijába lett visszanyomva. Azóta a halál felfoghatatlan absztrakció; a média által közvetített háborúk, természeti csapások, szerencsétlenségek az élmény szintjét el nem érő lefokozott információk, melyek legfeljebb egy laposan morális szinten mozgósítanak; az egyedi, partikuláris halálélmények pedig kommunikálhatatlanok, mert Európának erre már nincs nyelve.

409. oldal, Hajas Tibor: Előadások (Bölcsész Index, 1987)

A tetemben is van valami megmagyarázhatatlan, valami idegen és felfoghatatlan. Egyedül maradni éjszaka egy halottal – kedvessel vagy ismeretlennel – hívőnek, ateistának, laikusnak vagy egészségügyi dolgozónak egyaránt megpróbáltatást jelent.
[…]
– ahelyett ott fekszik „valami”, ami ő, de nem ő. Néma, hideg, olyan tökéletesen kiszolgáltatott, mint egy tárgy. Ha gyorsan nem temetjük a föld alá, nem égetjük vagy hűtjük, kezdődik a döbbenetes folyamat, a bomlás. Mikor Jézus Lázár sírjához megy és megparancsolja, hogy a követ hengerítsék el a sírbarlang elől, ezt mondja Márta: „Uram, ím már szaga van.” (János 11:39)
Ilyesmiről a városi ember már keveset tud. De falun, ahol házból-ravatalozóból temetnek, néha suttogják: „már szaga van, siessenek!” (hangosan mondani nem szokták).

141. oldal, Polcz Alaine

A személyiségfejlődés azonban halálig tart; vagy legalábbis kellene, hogy tartson. Az élet-delelő váltása döntő. Ekkor, az egzisztenciális és fajfenntartó ösztönzések alól szabadulva, a lélek táguló perspektívákkal és az alkotókészség felszabadulásával már jobban a szellemiek felé fordulhat. Sokan – az átlag – nem képesek ezt végrehajtani, és az élet első felének értékeit próbálják tovább ismételni, ami számukra valójában már túlhaladott – és így válnak lassan élőhalottá anélkül, hogy tudnának róla. A szeretett lények elvesztése, a mások halála segít megtenni ezt a váltást. Segít túllépni olyan értékeken, amelyeket el kell hagyni, különben torlaszokká lesznek.

175. oldal (Polcz Alaine: Gyászban lenni)

Az euro-amerikai civilizáció lényegében eltussolni igyekszik a halált. A haldoklókat kiközösíti, a temetést vulgarizálja, a temetőket kitelepíti, a halált tabuként kezeli. Rossz közérzet, önimádat, az aktivitás paroxizmusa jelentkezik, civilizációs-ökológiai válság tűnik fel, technológiai-katonai atomeszkaláció következik.

7. oldal

A XIX. század első felében nagy hírnévre tett szert az osztrák, helyesebben bécsi orvosi iskola, elsősorban a klinikai kutatások vonalán. Klasszikus kórboncnok képviselője Carl Rokitansky még a humoralpathologia talaján állt. Óriási boncolási gyakorlattal rendelkezett, állítólag ő maga 30 000 boncolást végzett. Iskolájából került ki az első magyar kórboncnok, Arányi Lajos is.

115. oldal

A hullamerevség csak egyszer következik be; ha a hullamerev izom contractióját erőszakkal megszüntetjük, az többé nem tér vissza.

118. oldal

A leghamarabb rothadó szövet a vér; a vörösvértestekből kioldódott haemoglobin megfesti az erek intimáját, és beivódásos hullafoltokat okoz.

118. oldal

A halál okozta lelki-szellemi megrendelülésen felülkerekedni, a tényleges szociális-gazdasági egyensúly felborulásán úrrá lenni, csak kultúra-szférát teremtő kompenzációval képes az ember. E kompenzáció a „halottkultusz”, melynek motorja a halál-fenomén értelmi tagadása, az a hit, hogy az „eltávozottak” egy másik létszférában rendezkednek be, s nem szakadnak el az élőktől.

53. oldal

A legfontosabb tényező az embernek Ozirisszé válása, csak így remélheti a kedvező ítéletet a túlvilági országban történő rettenetes bíróság előtt, mert Ozirisz Oziriszt nem ítélheti el. Más-más alakba is bújik az elhunyt, például sólyommá akar válni. Hiszen az elhunytnak fő segítője, trónjára került utóda Hórusz, aki a mindig fenyegető Széthet visszatartja.

64. oldal

Hazánkban a kórbonctan művelésére vonatkozóan az első adatot a XVII. században találjuk, s ez a pozsonyi Rayger Károly nevéhez fűződik; tőle származna az élveszülöttség megállapítására szolgáló, ma is használatos tüdőlégpróba. A XVIII-XIX. században élt Benkő Sámuel gyógyító tevékenységén és fertőző betegségekkel foglalkozó tudományos munkásságán kívül számos boncolást is végzett.

115. oldal