A ​lator evangéliuma 34 csillagozás

Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Carlos, az átlagos fiatalember egy nap arra ébred, hogy a világ körülötte érthetetlen módon megváltozott: a számára jól ismert tárgyak és emberek helyét műanyag imitációk foglalták el, élete egyszeriben díszletek, kellékek és mechanikus statiszták között zajlik, mintha valami grandiózus filmforgatásba csöppent volna.
Az események még különösebb fordulatot vesznek, amikor egy barátjáról kiderül, hogy ő áll a nagyszabású terv hátterében, ő mozgatja a szálait ennek a gigantikus valóságshow-nak, amelyben maga Carlos is csupán epizódszereplő. Paranoid kálváriája során csodáknak lehet tanúja, de egyre kísérti a közelgő Utolsó Vágás napja, mely baljóslatú árnyakat vet az érzelmektől mentes művilágra.

Eredeti cím: Według łotra

Eredeti megjelenés éve: 1978

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
240 oldal · ISBN: 9786155158216 · Fordította: Nemere István

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Kroywen


Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

chhaya P>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Veszélyes olyasmiket írni a fülszövegre ajánlásként, mint hogy Philip K. Dick legjobb műveit idéző antiutópia, mely a Mátrix-filmek filozófiáját is előrevetíti – teljesen megértem, mire gondolt a költő, de piszok magasra teszi a lécet, és rossz irányba viheti az elvárásokat. Olvasás közben még a Truman show is eszembe jutott, meg Shakespeare: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő – csak vajon az emberek tudnak-e róla? Hát, zömmel nem. Semmi sem az, aminek látszik, erre főhősünk nem túl barátságos körülmények közt kénytelen rájönni. A kezdeti értetlenségből átfordul a történet egy furcsa és zavaros, filmes alapokon nyugvó Újszövetség-parafrázisba. A befejezéssel kapcsolatban volt némi hiányérzetem, de alapvetően érdekes, elgondolkodtató könyv, megérte olvasni.

2 hozzászólás
csartak MP>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Olyan mint egy hosszabban megírt novella, amit a Galaktikában olvashatok. Bolond történet ezzel a sok mű dologgal – gondoltam először. Aztán átment egy modern Megváltó sztoriba. Aminek tudjuk, mi a vége, mégis más befejezést kívántam.
Ilyen sorokon meg nevetnem kellett, pedig nagyon komoly: „Áldottak a statiszták, midőn nem hagyják el a közelképet. Csöndesek maradnak a világ vetítő-vásznán. És akik bánkódnak, megvigasztaltatnak, mert elkerüli őket a Vágó ollója.”
A könyv végén az író életrajzánál meglepett az, hogy hogyan juthatott el az öngyilkosságig az az ember, aki azt vette fel második névének, hogy „Minden energia összessége”?

5 hozzászólás
Cardamon>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

        Amikor úgy határoztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, egyáltalán nem erre számítottam. A fülszöveg alapján egy egészen más történetet vártam és olvasás közben is folyton át lettem verve. De azért mégsem bántam.
        A könyv eleje engem a Truman show című filmre emlékeztetett. Illetve annak egy inverz változatára, ahol egyedül a főhős jön rá, hogy valami nem stimmel körülötte. A kis biztonságos világ, ahol idáig élt, egyik napról a másikra megváltozik. És ő az egyetlen, aki ezt érzékeli, bár fogalma sincs róla, hogy történhetett mindez.
        Majd a közepe felé egy lamentálós, gondolkodós epizód következik, ami valóban emlékeztet a Mátrix alapideológiájára, még ha csak alapjaiban is. Főhősünk ráébred, hogy azokból az emberekből, akikkel mindennap találkozott az utcákon, a metrón munkába menet, vagy éppen a barátaiból hirtelen egy gondolat- és érzelemmentes, arctalan tömeg lesz, vagyis szó szerinti üres bábokká, robotokká válnak. Ezzel egyidőben pedig, a válaszok keresése közben, Carlos egyre inkább kifordul önmagából.
        A végén pedig az egészet nyakon önti a Bibliával, az apostolokkal, példabeszédekkel és így egy modern kori Jézus történetet kerekít ki a meséből.
Sokszor magam sem tudtam, hogy mire fog a végén kilyukadni, mert mint mondtam, folyton átvert. Mindig belengetett valamit, amin elkezdtem agyalni, de aztán a következő kanyarban megint más irányt vett a történet.
        Érdekes, zavaros mint ez az értékelés, folyamatosan gondolkodásra ösztönző, de tetszetős darab. Azok számára, akik nem annyira a kalandos történéseket kedvelik, inkább szeretnek elgondolkodni, vagy a sorok között olvasni, azoknak ajánlom. Aki akcióra, izgalomra vágyik, az rossz helyen jár.

pat P>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Tulajdonképpen egytől ötig akárhány csillagot tudnék adni, és minden verziót meg tudnék indokolni.
Kritikával leginkább a stiláris gyöngeségeit tudnám illetni: egyszerűen nem szép, nem gördülékeny a nyelvezete, viszont rendelkezik egy faék minden egyszerűségével. Vajon ilyen ez eredetiben is, vagy a fordítással lehet a galiba? Másik nagy hibája a történetvezetés eleinte érezhető látszólagos sutasága. Mikor aztán kiderül, mire is fogunk itt kilyukadni, helyükre kerülnek a dolgok, de ha addigra már félbehagytuk…
No de maga a koncepció. Hát az valami jaj de nagyon érdekes. Ahogy az elején megrajzolt, teljességgel érthetetlen szolipszista téboly rendeződik, és értelmet nyer, az gyönyörű. Ráadásul előbb egy elég egyszerű, aktuál-paranoid verziót láthatunk, amiből aztán kibontakozik a „valódi” rendszer, maga a Történet. Hab a tortán jelleggel támadhatnak az emberi lét spirituális dimenzióit illető asszociációink is (vesd össze: Síkföld).
Átlagosan jó Dick regényekkel tudnám egy kategóriában emlegetni, ha kicsit jobban lenne megírva. A sci-fiségét erőteljesen vitatom, de ha a VALIS sci-fi, hát lehet éppen ez is. (Véleményeket erről kíváncsian fogadok.) Ha valamihez, a mágikus realizmushoz van inkább több köze – leszámítva, hogy se mágia, se realizmus nincs benne.

8 hozzászólás
mohapapa I>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

A könyvet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban vettem, kiselejtezték. Ugyan baja nincsen, csak úgy fest, nem túl sokan olvasták. A hely meg kell, ugye.

A SZERZŐRŐL
Az 1937-ben született szerzőnek magyarul összesen két könyve jelent meg. A róla írt egyoldalas bemutatás szerint eredeti nyelvén sem sokkal több: összesen négy és még két posztumusz, de azokat nem tartják jónak, ha egyáltalán ő írta őket. .Azt is olvasom, hogy a nevében a „Snerg” szócska nem gyári eredetű: ő maga tette hozzá, mert az örökölt nevét túl mindennapinak érezte. A szócska ezt jelenti: minden energia összessége. Azt is olvasom, hogy élete főművének az egyesített térelméletről szóló könyvét tartotta, amelyet magánkiadásban jelentetett meg, tízezer példányban. De amely könyv csúfosan megbukott, a tudós társadalom nem ismerte el. Wisniewski 1995-ben öngyilkos lett. Azt azonban egyértelműen elismerik, hogy A robot című regénye (amelynek magyar kiadása simán indulhatna a legcsúnyább, legsemmitmondóbb magyar könyv versenyének fődíjáért) az olvasók és a kritikusok szerint is a világháború utáni lengyel sci-fi irodalom legjobbja. Stanislaw Lem hazájában ez nem kis szó.

S akkor 2013-ban a Metropolis Media megjelentette ennek a jelentős lengyel sci-fi írónak A lator evangéliuma című könyvét. A könyv fülszövege azt mondja: _„Carlos, az átlagos fiatalember egy nap arra ébred, hogy a világ körülötte érthetetlen módon megváltozott: a számára jól ismert tárgyak és emberek helyét műanyag imitációk foglalták el, élete egyszeriben díszletek, kellékek és mechanikus statiszták között zajlik, mintha valami grandiózus filmforgatásba csöppent volna.
Az események még különösebb fordulatot vesznek, amikor egy barátjáról kiderül, hogy ő áll a nagyszabású terv hátterében, ő mozgatja a szálait ennek a gigantikus valóságshow-nak, amelyben maga Carlos is csupán epizódszereplő. Paranoid kálváriája során csodáknak lehet tanúja, de egyre kísérti a közelgő Utolsó Vágás napja, mely baljóslatú árnyakat vet az érzelmektől mentes művilágra.”_

Az a helyzet, hogy ami a cselekmény lényegéről elmondható, azt itt elolvashattuk. Valóan erről szól a könyv. S ahogy a fülszöveg két bekezdésben meséli el a cselekmény, úgy a történet is két részre osztható:

a) Carlos imitált kalandjai a műanyag, imitált világban
b) Carlos és az imitált világ Megváltója.

CARLOS A MŰANYAG VILÁGBAN
Az ember csak kapkodja a fejét, amikor elkezdi olvasni a könyvet. Carlos egy nap felébred, és azt tapasztalja, hogy alig maradt a városában bármi, ami valóságos. A házak, tavak, fák, ételek, minden fa és műanyag díszletté változott. De díszletté, műanyag bábúvá változott az emberek döntő többsége is. (Nem mindenki, de nagyon kevesen maradtak igaziak. S Carlos csak sokára leli meg a kulcsot, mi a szerepük az igazi embereknek. Jobb és rosszabb díszletté: van amelyik jobban sikerült, még némi arccal is rendelkező bábú, van amelyik annyira díszlet, hogy mint utas, vagy mint éttermi vendég, össze van öntve a metró ülésével vagy az éttermi székkel. A boltok polcain fakockák jelképezik a rozsveknit, üres műanyag palackok az üdítőket, az újságok értelmetlen kriksz-krakszokat tartalmaznak. Carlos persze semmit nem ért. Hogyan is érthetne? Aztán az események olyan fordulatot vesznek, hogy Carlos nyolc embert (bábút) megöl. De furcsa gyilkosság az, amikor két rendőr maga szorítja Carlos kezét a torkára, az erkély korlátjához vonszolják a torkukra szorított kezükkel, majd a elengedik és a mélybe vetik magukat. Vagy: Carlos, hogy kipróbálja, igazi-e a pisztolya, csukott szemmel a falba lő. Amikor kinyitja a szemét, látja, hogy egy kisfiú odafutott a golyó útjába.

A művilág, a műemberek képe roppant érdekes, elgondolkodtató. Akkor is, ha egy idő után kicsit ismétlődő az ötletek sora, és semmi újat nem hoznak a jelenetek. Mégis rengeteg magyarázati alternatívát hordoz magában. Az, hogy metafora az egész történet, adja magát. Több értelmezési lehetőséggel. A teljesség igénye nélkül:

Műanyaggá lett a világ, műanyag városokkal, műanyag ételekkel, műanyag érzésekkel, műanyag gondolatokkal, műanyag kapcsolatokkal, és csak nagyon kevesen maradtak igazi emberek. Természetesen önmagáról mindenki azt hiszi, hogy ő igazi. Carlos is meg van győződve önmaga valóságáról.

Carlos (vö.: Mátrix, Truman-show) felismeri, hogy amit eddig valóságnak gondolt, az csak valamilyen céllal épített díszlet körülötte, ahogyan az embereknek is valami szerepük van, azok sem igaziak.

A könyvnek ez a része gondolatilag izgalmas, meghökkentő, mulatságos. Az ötletsziporka miatt is, meg amiatt is, mert nem tudjuk, mire fut ki a cselekmény? S persze nem tud nem eszünkbe jutni a Philip K. Dick-et állandó foglalkoztató probléma: mi a valóság, hol vannak a határai, és mindenkinek ugyanaz-e a valóság?

_INTERMEZZO
Van egy középész a cselekményben. Amolyan átvezetés az első, a műanyag világról szóló és a spirituális második rész között. Ebben az intemezzoban Carlos rájön, hogy mi 'zu van: egy gigantikus forgatás zajlik, a Nagy Rendező forgatja a filmjét, ahhoz kellenek a statiszták és a díszletek. Aki valódi ember, az ilyen-olyan mértékben szerepet kap a filmben.

Még ez a rész is nagyon jó. Azért jó, mert még mindig megy az olvasói agyalás, hogy vajon mire megy ki a játék?

Hogy mire, és mi van még a könyvben? Az értékelésnek itt nagyon nincsen vége, ha kíváncsi vagy a folytatása, ideklattyolva elolvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/08/06/adam_wisniew…

dr_Eminens>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Az alapsztoriba beleszerettem, arra adtam 3 csillagot, de maga a könyv csalódás. Olyan, mintha újra meg újra ugyanazt a viccet kezdené el mesélni: egy nap felébredtem, rájöttem, hogy minden díszlet körülöttem, az emberek bábuk, csak néhányan igaziak, és minden díszlet körülöttem, az emberek bábuk, csak néhányan igaziak stb., újra meg újra, és mire kilyukadunk arra, hogy mi lenne a poén, már nem is izgat az egész. Még így is lehetne érdekes egy izgalmas írói stílussal, de az is olyan… semmilyen. A karakterek iránt sem éreztem semmit. Tényleg jobb lett volna egy novellányi terjedelemben, mert ez így olyan, mintha egy 20 perces Twilight Zone-epizódot, ami egy csattanóra van kihegyezve, kétórásra nyújtanánk, és csak húznánk-vonnánk a sztorit. (És valóban volt olyan Twilight Zone-epizód, amiben egy házaspár felébredt, és rájöttek, hogy minden díszlet körülöttük, bár annak teljesen más végkifejlete volt.)

Andras_Kanai>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Jan Neosky és Tadeusz Morpheusky kalandjai – gondolhatnánk, ha bevennénk ezt a „hatással volt a Matrixra” szöveget. Helyette viszont: itt egy nagyon fura, pontos mondatokban megírt regény, amely a valóság-álvalóság kérdését boncolja föl egy képzeletbeli, de igen steril boncasztalon. Tök érdekesek a plasztikemberek, a műváros; van sztorija, levegője az egésznek, és a vége igazi dickes nyugtalansággal töltött el.

Bővebben az SFmagon írtam róla:

http://sfmag.hu/2013/03/18/adam-wisniewski-snerg-a-lato…

Szentinel>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

A cselekmény egy ideig izgalmas, aztán újszövetségi átértelmezéssé válik, és vesz egy rossz fordulatot.

Mandragoria>!
Adam Wiśniewski-Snerg: A lator evangéliuma

Őszintén szólva, a fülszöveg sokkal többet, sokkal érdekesebb és sokkal elvontabb dolgot sejtetett, mint maga a tartalom.
Úgy indultam neki, mint kortárs SF, de az olvasás előtt szembesültem vele, hogy nagyon nem fiatal. Talán emiatt nem tetszett annyira, mint szerettem volna.
Szinte in medias res volt kezdés, és az események elnagyoltak. A főhős túl gyorsan hozzászokott a szokatlan változásokhoz, s ezek a változások sem lépésenként következtek be. Bár nagyok voltak az ugrások, mégis úgy éreztem, hogy nincs akkora hiányérzetem, értettem én, hogy menekülni kell, mert…. hát…, mert csak. És ezen a „csak”-on van a hangsúly. Nem tudtam igazán jelentést társítani mögé.
Nagyon-nagyon nem tetszett, sőt kifejezetten taszító volt, hogy Jézus utolsó napjainak párhuzamára helyezi a hangsúlyt. Voltak részek, ahol hangos nemtetszésemet nyilvánítottam ki az ügyes húzásnak vélt, ám butaságként megnyilatkozó hasonlítás mögött. Szerintem nem volt se szellemes, se újszerű, se túl nagy mondanivalóval rendelkező. Inkább mint egy paródia.
Hiányzott az egész kötetből az a kiszámíthatatlanság, ami szokatlanná és izgalmassá teszi.
Pedig maga az elgondolás számomra egészen újkeletű volt, de ez maximum egy váz, sokkal jobban ki lehetett volna bontani. Tényleg kár érte!


Népszerű idézetek

csartak MP>!

Áldottak a statiszták, midőn nem hagyják el a közelképet. Csöndesek maradnak a világ vetítővásznán. És akik bánkódnak, megvigasztaltatnak, mert elkerüli őket a Vágó ollója. Ámde ne higgyétek, hogy hatalmamban áll megváltoztatni a filmjátszás törvényeit, avagy a Néző nevében megbocsátani nektek az elkövetett színészi hibákat! Hallottátok, hogy mondották régebben: „Legyen meg a Te akaratod!” Én pedig azt mondom: minden színész vagy statiszta, ki a forgatáson szembeszáll saját lelkiismeretével, és nem játszik összhangban a Forgatókönyv Szellemével, ki lészen vágva a jelenetből, és kidobatik a külső sötétségbe. Bizony mondom néktek: ha megbotránkoztat a jobb szemed, szúrd ki; ha megbotránkoztat a jobb kezed, vágd le! Mert hasznosabb lészen számodra, ha elveszted egyik testrészedet, mintsem hogy egész alakodat kivágják a film jelenetéből az Utolsó Vágás napján.

77. oldal

vöri P>!

A jól megválasztott hasonlatok már ősidők óta az egyetlen lehetőséget jelentették ahhoz, hogy valakinek legalább közelítőleg megmutassák a világ számára láthatatlan oldalait.

200. oldal

mandarina>!

Olyan gyorsan történt minden, hogy a siket már hallotta is, amint a néma hálás szavakat rebeg.

malasingud>!

(…) senki a világon nem lát többet annál, mint ami benne találtatik.

70. oldal

Gavarra>!

Kik ők? És ki voltam én tegnap éjszakáig, mielőtt egy titokzatos ujj rám mutatott, és a beszélő műanyaghalmazból, egész addigi valómból hirtelen emberi testbe kerültem? Akkor hát kik ezek itt – vagy inkább úgy kéne kérdezni: mik? „Automaták? Nem! Ezek bábuk” – gondoltam. Egyiket a másiktól ugyanazok a jellemzők különböztetik meg, amelyeket a dekoratőrök eszközeivel lehet létrehozni. Az automata egy gép, melynek külsejét a meghatározott célhoz alakítják. Alakjával nem kell utánoznia az emberi test rekonstrukciós hibáit, ezért nem is másolják azt. A bábu meg egy dekoráció, amit kizárólag a külseje miatt gyártanak.

61. oldal

Gitta_Bry P>!

Papírzsákba öltözve vagy másképpen, ebben vagy egy másik filmben – mindenki egyfajta alapzathoz rögzül, ilyen vagy olyan cövekhez erősítve éli világát boldogan, míg saját természete pórázán tengődik.

102. oldal

Gavarra>!

– Tisztellek mindnyájatokat, kik árnyékban éltek – mondta ünnepélyesen.

71. oldal

Gavarra>!

De hogy megértsük, milyen gondolat vezérelte Kroywen Díszletezőjét a munkában, előbb meg kell jegyezni: a világ tárgyilagos szemléletének semmi értéke nincs a művészet szempontjából. Hiszen a nézőt sohasem az a valóság érdekli, amelyet már ismer, hanem kizárólag annak kiteljesítése. A szerző elhallgatja vagy félszavakkal elintézi az adott mű számára jelentéktelen tényeket, lekapcsolja a fölösleges fényeket, és lehalkítja a nem fontos hangokat; egyszerűsíti a mellékszereplők életét, kitörli vagy elfedi a másodrendű alakokat és struktúrákat azért, hogy az ellenkező irányba tevékenykedve (fokozatosan mélyíti az élességet a választott célhoz közeledve) a néző- olvasó- hallgató figyelmét a meghatározott ügyre összpontosítsa.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kroywen

Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Lem: Solaris
Larry Matthews: Pszichovízió
Karin Tidbeck: Amatka
Komor Zoltán – Tépő Donát: Mutánsfilé
Veres Attila: Odakint sötétebb
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj
Geoff Ryman: Levegő
Mihail Bulgakov: Kutyaszív
Tépő Donát: Entrópia
Massimo Bontempelli: Kaland a panzióban