A ​holtak küldöttei (Andrea Cort 1.) 77 csillagozás

Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Két gyilkosságra is sor kerül az Egy Egy Egyen, az ökoszisztémában, amelyet az univerzumot uraló mesterséges intelligenciák hoztak létre. A henger alakú bolygón a függeszkedők erőszakos faja mellett emberek is élnek, magasan a légkör mérgező gázokkal teli rétege fölött, Andrea Cortnak itt kell megtalálnia a tettest.
A borotvaéles eszű, szarkasztikus humorú nő különösen traumatikus múltat tudhat magáénak, így nincs veszítenivalója, és egy pillanatra sem retten meg a rá bízott feladattól. A dolgát azonban alaposan megnehezíti, hogy semmivel sem vádolhatja meg a mesterséges intelligenciákat, akiknek hatalmában áll egy pillanat alatt eltörölni az emberiséget.

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2016
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062042 · Fordította: Járdán Csaba
>!
GABO, Budapest, 2016
520 oldal · ISBN: 9789634062585 · Fordította: Járdán Csaba

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Úgy hiszem szerencsés helyzetben vagyok, mert „előtanulmányaimból” eddig teljesen kimaradt Ender Wiggin univerzuma és így Orson Scott Card: A Holtak Szószólója is, tehát tiszta lappal indulhattam, nem kerestem utánérzést ebben a regényben.
Intellektuális krimi, sci-fi környezetben (vagy fordítva?). Adott egy különleges, szürreálisan megkomponált mesterséges ökoszisztéma, ahol az én földhözragadt (sajnos nagyon is geocentrikus) gondolkodásomnak nehezen értelmezhető valóságban léteznek együtt humanoidok és egy – az egész világot létrehozó MI-k által megalkotott – másik értelmes faj. Ebben a világban hosszú fejezeteken keresztül zsigerileg zavart, hogy nem tudtam, merre van a „fel” és merre a „le”, a létezés maga itt olyan megfoghatatlan volt, hogy annak még képzelt lehetőségét sem akarta befogadni tériszonyos gyomrom (és gondolkodásom). Óvatosan és tapogatózva ugyan, de végül sikerült biztonságos komfortzónán belülre kerülnöm.
Az élőhely alapos, körültekintő leírása, a működését meghatározó törvényszerűségek kézzel fogható magyarázata nagyban segítette ennek a képzelt világnak az elfogadását. Ráadásul Castro tudhat róla, hogy mennyire vonzódom az antiszociális, nagyon kevéssé szerethető antihősökhöz. Andrea Cort személyében aztán megkaptam ezt is. Andrea zárkózott, introvertált személyisége a regényben olyan bonyolult átalakuláson megy át, ami a krimi-száltól teljesen függetlenül is a vállán viszi a történetet. Ehhez járul még az istent játszó és (talán nem véletlenül, annak is tűnő!) mesterséges intelligenciák kiválóan árnyalt bemutatása. Az MI-k és a humanoidok egymás közti kommunikációja már Banks műveiben is megragadott és ebben a regényben is élveztem.
Persze volt itt még diplomáciai botránnyal fenyegető, kényes nemzetközi politikai helyzet, kémjátszma, gyilkossági nyomozás, egy szociopata gyanúsított utáni hajsza és még sok más elem, amitől akár egy „akció-thriller-sci-fi-kémregény” katyvasszá is válhatott volna a könyv.
Hogy miért is nem lett, az szerintem leginkább annak köszönhető, hogy a szerző a cselekményszövés mellett az elsődleges hangsúlyt ezen a furcsa biomon élő (egymáshoz láncolt) kisközösség emberi kapcsolatainak ábrázolására, valamint a humanoid és mesterséges intelligenciák egymás mellett élésének konfliktusaira, a különböző szereplők és csoportok közti sajátos értékrendek és érdekviszonyok bemutatására helyezte. Különös, de érdekes volt a düh, a fanatizmus, a kreativitás és más jellemző emberi tulajdonságok megjelenítése ebben a speciális, abszurd világban. És mindez segített levetkőzni minden előzetes műfaji, zsánerbeli elvárásomat, egyszerűen elfogadtam, amit az író ezen a bonyolult viszonyrendszeren keresztül elém tárt.
És persze a fő kérdés: Mindannyiunkat birtokolnak. De ki birtokol kit? És ez a birtoklás csak a materiális valójában megjelenő függőségi viszonyra igaz-e, vagy létezik – az elme manipulációján alapuló – láthatatlan és csak kevesek által érzékelhető, de mégis életeket, sorsokat meghatározó birtoklás is?
Ezek mind olyan kérdések, amelyek érdekelnek és ezért szívesen veszek részt Andrea Cort következő kalandjában is. :)

Oriente>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

A könyv messze nem hibátlan, például jócskán meg lehetne húzni, elsősorban Andrea Cort belső monológjait – kevesebb és feszesebb önelemzés alapján is összeállt volna a főhős pszichés diagnózisa. A stílus sem egyenletes: többnyire ugyan gördülékeny, de néhol kissé esetlen, és ez meg-megakasztott.
Másrészről viszont sok tekintetben különleges ez a könyv; még nem olvastam olyan történetet, ahol a tudományos fantasztikus világépítés és a krimi szál ugyanolyan mértékben lekötött volna. Mindkét vonal tartogat meglepetéseket az utolsó fejezetekig, kellemesen megdolgoztatják az olvasó elméjét, felesleges szájbarágások nélkül. A karakterépítések is tetszetősek, meggyőző csoportdinamikákkal, szinte minden szereplőnek jó sok szutyokkal a múltjában, és padlásnyi démonnal a jelenében. Azt is be kell vallanom, hogy a hősnő plasztikus megformálása okán többször gondoltam Adam-Troy Castrora női szerzőként, és úgy kellett emlékeztetnem magam, hogy nem így áll a dolog. Mindezeket megfejelve, most találkoztam eddigi olvasmányaim talán legbizarrabb párkapcsolatának ábrázolásával. spoiler spoiler

Kezdeti méltatlankodásom, miszerint az Egy egy egy hengervilága egy Ráma-utánérzés, amit a mannakörték megjelenése csak súlyosbított, a történet előrehaladtával szertefoszlott, és helyet adott a szoftverintelligenciák motivációi feletti körömrágó töprengésnek. A cselekmény tere szerintem tudatosan ilyen lehatárolt, de az ebben rejlő lehetőségek maximálisan és (szó szerint) szédítően ki lettek aknázva.
Mondjuk a szerző ügyes: egyértelmű a potenciál egy végteleníthető sorozat létrehozására. A felvillantott, sokszínű világnak csak egy kicsi szegletét ismertük meg, sok-sok utalással az emberi társadalmakon belüli és a fajok közötti feszültségek változatos tárházára, éppen csak annyira kidolgozottan, hogy még inkább felébressze a kíváncsiságunkat. Továbbá alkotott egy markáns, okos, gyerekkori traumáktól megnyomorított, és ezért erős empátiát kiváltó karaktert, aki tetszőleges számú egyedi világba bedobható, hogy tehetségét kamatoztatva hasonlóan összetett problémamegoldásokon dolgozzon. spoiler

A kiadásról: Újabb csuklótörő puhakötés a Gabo-tól. Konkrétan nem lehet egy kézben tartva olvasni, mert akárhogy fog rá az ember, becsukódik a könyv. Azt viszont be kell ismernem, hogy a borítójába azonnal beleszerelmesedtem, és részben ezért vásároltam saját példányt. Nemcsak gyönyörű a festmény, hanem tényleg tökéletesen megjeleníti a történet helyszínéül szolgáló ökoszisztémát és Függőágyváros hangulatát.

4 hozzászólás
csartak P>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

A távoli jövőben az emberiség kirajzott mindenfelé az univerzumba, találkozott más fajokkal, bolygókat kolonizált.. Egy hihetetlenül izgalmas és fantáziadús, mesterséges hengervilágon játszódik a történet. Itt minden fordítva van, a talaj a fej felett, és alul tátong a mélység, ahol a viharfelhőkben sárkányok repkednek, és meg ki tudja mit rejt a lenti ég… Ezt a világot mesterséges intelligenciák tervezték meg, és hozták létre, így éppenséggel nem is kompatibilis az emberek számára. Annál inkább élhető hely a Függeszkedőknek, akiket – istent játszva –, szintén az MiErdetet alkotott meg.
Szóval el lehet képzelni, nem egyszerű az élete az itt megtelepült kutatóállomás lakóinak, hiszen egyfolytában kapaszkodni- függeszkedni kell, hogy ne zuhanjanak le. (de azért jól elszórakoztatják magukat a köztes időkben) Nos, megvannak az alapok, és ehhez jön egy meglehetősen sanyargató konföderációs hatalom, aki úgy játszik az emberek életével, munkájával, mint más mondjuk a .. dobókockával.
Itt nem is megyünk tovább, nem bonyolódunk bele Kim Stanley Robinson – féle aprólékos hard tudományos magyarázatokba. (el tudom képzelni, ha ő írja meg, milyen lenne a hengervilág leírása – ami egyébként érdekelne)
Mert ez a regény inkább a lelki vívódásokról szól. Andrea Cort kemény nő, brutális gyerekkorból fakadó traumák gyötrik, ennek eredményeképpen mentálisan sérülten, embergyűlöletben éli az életét. A Konföderáció jogtanácsosaként gyilkossági ügyekben nyomoz, és erre a különös világra is egy titokzatos eset felderítése miatt érkezik.
Aztán ahogy halad előre a történet, azért látszik, hogy főhősnőnk igazából nem is annyira gáz, csak totális félreértésben nőtt fel, senki nem segített rajta, amikor kellett volna, csak inkább táplálták a gyűlöletét, hogy megalapozzák azt az embert, aki olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint amire szükségük van.
Andrea belső harca, önmagával, láthatatlan démonaival, elég jól lefoglalják a regényt, így nekem egy idő után kicsit sok volt belőle. Így a nyomozós-krimi szál szorosan összekapcsolódik ezekkel gondolati körökkel, hogy a végén kiderüljön: semmi sem véletlen.

Bíró_Júlia>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Valószínűleg hatalmas szerencsém, hogy nem olvastam A holtak szószólóját majd most , így nem volt, ami elvonja a figyelmem a mentális popcornrágcsálással egybekötött fangirlingtől.
Merthogy általában odavagyok a krimikért, a sci-fiért is, viszont a kettő ötvözésétől ritkán vagyok boldog. Vagy egyik, vagy másik el szokott sikkadni a fenébe, szóval undok dög üzemmódban kíváncsian vártam, mikor válik

a) érdektelenné, ki ölt meg kit és miért,
b) unalmassá és/vagy bármi mással helyettesíthetővé a környezet,
c) arckaparóssan közhelyessé Andrea és/vagy egy, több, esetleg minden szembejövő szereplő, leszámítva esetleg a Porrinyardokat.

Egyik sem történt meg, méghozzá azért, mert Castro is láthatta ezeket a veszélyeket, így aztán:

*dobpergés*… megteremtett egy környezetet, hozzá pedig olyan bűntényeket, amik sehol másutt nem történhettek volna meg – legalábbis ebben a formában. Mindehhez nekikezdett hozzáépíteni egy olyan társadalmi hátteret, aminek a deprimáló és kilátástalan voltát egy-egy ecsetvonásból is érzékelni lehet – de mit is beszélek, hát mintha egyenesen azért pakolta volna ide az Egy Egy Egy tudóscsoportját, hgoy bemutassa a rendszerben rejlő very best of kiégéseket, elhasználódásokat, a kétségbeesettnél kétségbeesettebb megoldásokat és néhány olyan humán és nemhumán kultúrnasit, ami szimpátiától függetlenül piszkálja az ember kognitív központjait. Innentől kezdve már hogy a fenébe ne érdekelne, ki csinálta, meg hogy miért spoiler – Castro meg nem él vissza az ember türelmével, nem áll meg bolygóközi diplomáciát meg földrajzot meg szociológiát magyarázni, elvégre azért tartja a mellékszereplőket, hogy majd rajtuk keresztül. És működik. Meglepő módon még az oldalakon át pörgetett életveszélyes jelenetekben is elejétől a végéig megmarad a feszültség, akkori is, ha úgyis tudjuk, hogy a nézőpontkarakterek ritkán halnak spoiler. Ráadásul majdnem minden alkalom, amikor a karakterek összekerülnek, jó kis dinamikus jeleneteket eredményez: majdnem kivétel nélkül mindenki agyongyötört, türelme végén járó éspervagy valami módon számkivetett, veszteségeibe csavarodott fazon spoiler. hogy képtelenek egymást békénhagyni. Másfelől – gratuláció, sokadik rész – a konfliktusok sincsenek sem túlírva, sem túlragozva. Gyakorlatilag a zárófejezetig faltam.
Ott össze is szedett egy fél csillag mínuszt, mert annyira happy lett az end, hogy az már nagyon sok. spoiler Másfelől viszont ezt se ragozták hosszan, utolsó 6-7 oldalt meg könnyű megbocsátani, ha előtte ~510 közel tökéletes volt.

7 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Vannak olyan könyvek, amikről legszívesebben csak annyit mondanék, hogy mindenképp olvasd el, mert tetszeni fog. Persze nem azért, mert ne lenne mit mondani róluk – A holtak küldötteiről például nagyon sokat tudnék beszélni (ne féljetek, nem teszem meg), de sokkal nagyobb élmény úgy merülni bele, hogy semmit nem tudsz róla. Na, jó, talán még annyit elárulok, hogy egy krimibe oltott sci-firől (vagy sci-fibe oltott krimiről?) van szó, de aztán ennyi elég legyen, tessék szaladni, és felfedezni a regényt: mizantróp főszereplőjét, izgalmas koncepcióját és remek ötleteit. Ha szereted az okos tudományos-fantasztikus regényeket, amelyek ugyan a legnagyobbak útján járnak, de mégis vannak annyira eredetiek, hogy lelkesen mesélj róluk másoknak, akkor mindenképp olvasd el, mert tetszeni fog. Ha szereted az izgalmas rejtélyeket, és nem ijedsz meg attól, hogy még az elképzelt világa is rengeteg meglepetéssel fog szolgálni, akkor mindenképp olvasd el, mert tetszeni fog. Ha szereted az antiszociális, cinikus és a világ számára rendkívül ellenszenves szereplőket (akikről nagyon élvezetes olvasni, elvégre neked már az első pillanattól fogva szimpatikusak lesznek), akkor mindenképp olvasd el, mert tetszeni fog.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-04-23+…

pat P>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Mert mindenható mesterséges intelligenciák ide, lenyűgöző mesterséges ökoszisztémák oda, mindenféle nem-humán fajok amoda, az univerzum legérdekesebb, legösszetettebb, leglenyűgözőbb entitása, mindennek mértéke, középpontja és legfőbb mozgatója akkor is az Ember. (Gondoljuk legalábbis mi, emberek, Adam-Troy Castrót is beleértve.)
Ezzel összhangban Castro nem is vacakol sokat az általa elképzelt világ megrajzolásával: széles, sőt kissé elnagyolt ecsetvonásokkal összedobja az egyébként nagyon érdekes hátteret, aztán kezdődhet a mélységesen emberi dráma.
Karaktereinek jelentős része sérült, mizantróp lélek, lényegesen jobban belecsavarodva saját melodrámájába és traumatizáltságába, mint az egészséges lenne. Az ebből fakadó mérhetetlen mélabú, vekengés és önsajnálat tengeréből azért pár karakternek sikerül kiszabadulni, példaértékűen szép mélylélektani eszmefuttatások és tanulságok közepette, továbbá betekintést nyerhetünk a szub- és szuperhumán létezők gondolatvilágába is. Ó, és persze van nyomozás is, rejtélyek is, megoldások is.
Maradéktalanul elégedett meg azért nem vagyok, mert a könyv által bemutatni kívánt mélylélektani rezdülések igazán megragadó és hiteles ábrázolásához azért ennél kifinomultabb írástechnika lenne szükséges – finomabban, szebben, gördülékenyebben is meg lehetett volna ezt írni.

15 hozzászólás
deen>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Ez egy eszméletlen jól felépített könyv volt. A világ, amit az író kitalált egyszerűen lenyűgöző. A főszereplő Cort Tanácsos pedig egy esendő, de belevaló nő, aki gyakorlatilag a DipTest cég rabszolgája, mégis teszi a dolgát és nyomoz, még akkor is ha az élete a tét. A könyv egy kicsit nehezen indult, nagyon meg kellet szoknom ezt a fordított világot, a furcsa szereplőket az Egy Egy Egy-en, de a kezdeti nehézség átváltott kíváncsiságba és együtt haladtam Andreaval a nyomozásban. A krimi szál egyre érdekesebbé vált, ahogy összefonódtak a különböző történések és egyre inkább kételkedtem benne, hogy Cort élve ússza meg ezt a kalandot. Egyszerűen zseniálisan futottak a szálak, élvezettel olvastam minden sort és izgatottan vártam, hogy hova fogunk kilyukadni. Nem csalódtam, érdekes és izgalmas lett a befejezés, tetszett a csavar. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e valaha folytatása magyarul. Én nagyon várom.

3 hozzászólás
Morpheus>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Hűha, egy újabb egzisztencialista sci-fi a Futu.re után (amit nagyon szerettem). Pedig nem akartam elolvasni, fanyalogtam egy kissé, hogy nyomozás, meg krimi, ezek nem a kedvenceim, de a könyvtárban járva rám vigyorgott, úgyhogy mégis bekerült az olvasnivalók közé. Szerencsére.
Szóval szembesülhetünk itt is a halhatatlanság kontra halál kérdésével. A halál elpusztít mindenkit, de vajon a halál tudata tényleg megment bennünket, értelmes lényeket? A halandók mégis a halhatatlanságot szeretnék elérni, spoiler?
Végül szerencsére a gyilkosság maga, az azután való nyomozás szinte mellékszállá, ürüggyé válik, ellenben sok minden mást kiderít az MI-ról, a függeszkedőkről, az ott dolgozó (vagy nem dolgozó) emberekről, azok vezetőjéről, és ami a legfontosabb: saját magáról. És mindezeknek olyan következményei lesznek, amelyek őt magát is meglepik.
spoiler
Szóval nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, várom a folytatást. Pedig azért néhol a szerző szerintem fordítva ül a bilire: spoiler. Valamint nem bánnám én se, ha egy kicsit kifinomultabb lenne az írástechnikája, ahogy @pat is megemlíti. De mivel a téma a szívem csücske, ezért 4,5.

Lisie87 P>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

Már az elején tudtam, hogy ez a könyv nekem tetszeni fog! *-*
Maga a világ, amibe belecsöppenünk, egy mesterséges-természetes henger világ, aminek a felépítése számomra lenyűgöző! Sajnáltam, hogy nem lett részletesebben kifejtve! Az író pedig megspékelte ezt a világot mindenféle entitással, Függeszkedők, MiEredet, sárkányok, és természetesen az emberek, akik próbálnak alkalmazkodni a körülményekhez.
A főszereplő nyomozónk, – mert kérem szépen ez nem csak sci-fi, hanem krimi is! – eléggé érdekes személyiség, tele lelki és múltbéli problémákkal. (ezt nem ecsetelem olvassátok el a könyvet! :D) Az ő nyomozását kísérhetjük végig a könyvön, közben megismerkedünk jobban a világgal,szereplőkkel, a benne élő életformákkal, és az elmaradhatatlan politikai és társadalmi érdekekkel-visszaélésekkel.
Akadnak benne izgalmasabb, akció dúsabb részek is, de leginkább csak Andrea belső lelki folyamatai, fejlődése, felismerései, harcai dominálnak. Ez számomra nem vett le a regény értékéből.
Tetszett az írásmód, bár még van mit csiszolni rajta. Izgalmas utazásban volt részem! :)

Spaceman_Spiff IP>!
Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

„Mindannyiunkat birtokolnak.”
Paula Myo nyomoz A Holtak Szószólójában.
Ezzel az egy mondattal tudnám a legjobban összefoglalni a könyvet, és nem is állnék nagyon messze a valóságtól. Miért is? Egyrészt van egy antiszociális főszereplőnőnk, akinek a múltjában vannak elég mocskos ügyek, ami miatt az egész Galaxisban közutálatnak örvend, néhol szimplán felkoncolnák, ha lehetőségük adódnak. Aztán, van itt gyilkosság, nagy rejtélyekkel és a háttérben mesterkedő MI kollektívával. Mindez viszont egy különös mesterséges élőhelyen, fejjel lefelé kialakított ökoszisztémában, furcsa idegenekkel. És ha mindez nem lenne elég, kapunk egy olyan háttérvilágot, ahol az emberek saját jószántukból lemondanak szabadságjogaik egy részéről. Nem csoda, ha annyira kiüresednek az emberi kapcsolatok, hogy még Endernek is meg kellene dolgoznia a győzelemért. Minden adva van, hogy egy remek könyvet kapjunk, és Castro képes nem elszúrni, sőt, a regény végére emeli a tétet és izgatottan várjuk, mi lesz a folytatásban. Közben persze Andrea Cort tanácsos is nagy változásokon megy keresztül, és bár néha disszonánsnak éreztem a karakterét, érdekes volt figyelni a nyomozását és hogy minél többet tud meg a szereplők közti viszonyokról. Komor egy könyv, az biztos, felcsigázza az olvasót, hogy még többet akarjon megtudni erről a világról és a főszereplő sorsáról.
http://acelpatkany.blogspot.hu/2016/04/a-holtak-kuldottei.html


Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Aki még reménykedik, hogy nyerhet, közel sem annyira veszélyes, mint akinek elfogyott minden reménye.

Tizenkilencedik fejezet Csomók

gesztenye63 P>!

És bár más körülmények között talán nem mondtam volna ki, de… néha a kézenfekvő dolgok a tökéletesek.

Huszonegyedik fejezet Elrugaszkodás

ppayter>!

Sosem rajongtam a természetes ökoszisztémákért.

Tudom, hogy sokan romantikusan lelkesednek értük. Jók is ezek a helyek azoknak, akik szeretnek magukról élősködőket hessegetni, ürülékbe lépni és fura kórokat összeszedni – azaz az emberiség egy olyan részhalmaza számára, amelybe én sohasem tartoztam bele. Városi, orbitális pályán lévő élőhelyeken nőttem fel, szóval tudom, miről beszélek. De azt még én is kénytelen vagyok elismerni, hogy a természetes környezeteket a véletlenszerű evolúciós folyamatok alakítják, ezért nem igazán hibáztathatók a bennük tapasztalható nagyfokú kényelmetlenségért.

Ugyanakkor a mesterséges ökoszisztémák, amelyek létrehozói tisztában vannak vele, hogy már jóval többre vagyunk képesek, szimpla perverziók.

11. oldal, Első fejezet: Élőhely

Bíró_Júlia>!

Amikor két olyan személy kezd egymással több időt tölteni, akit nem szívelek, azt általában különleges ajándéknak fogom fel.

100. oldal, Hatodik fejezet: A Porrinyardok ( Gabo, 2016)

gesztenye63 P>!

– Mielőtt megtenné vele, amit meg kell tennie, csak annyit szeretnék, hogy gondolkozzon el ezen a gesztusán. És emlékezzen arra az egyetlen dologra, ami csodálatra méltó a középszerűekben.
Szemét olyan tudás sötétítette el, hogy kénytelen voltam elkapni a tekintetem.
– Azaz?
– Hogy olykor-olykor – felelte – mégsem középszerűen viselkednek.

Tizenkilencedik fejezet Csomók

mate55 P>!

Én már azt is utálom, ha a közönséges alvásból felébresztenek.

31. oldal

1 hozzászólás
Lisie87 P>!

– Mindannyiunkat birtokolnak, tanácsos. Csak azt választhatjuk meg, ki birtokoljon minket.

81. oldal

ppayter>!

– Üdv Függőágyvárosban! Értesüléseim szerint ön képviseli a KatÜgyet, ugye?
Elvi alapon rühellem az efféle, frappánsnak szánt rövidítéseket, de józan ésszel mégsem várható el senkitől, hogy minden esetben egy szuszra ledarálja a teljes, hivatalos címemet: a Homo Sapiens Konföderáció Diplomáciai Testülete Katonai Ügyészének Helyettes Jogtanácsosa.

18. oldal, Első fejezet: Élőhely

3 hozzászólás
ppayter>!

Amikor a Szörny alszik, a nő a Bocairól álmodik.

(első mondat)

Berkesi_Ágota>!

Legalább ezer maró visszavágás masírozott át agyamnak azon a csökevényes szeletén, amely cenzúrázta a mindenkori mondandóm.

281. oldal, 16. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Douglas Preston: Becsapódás
Lincoln Child: Örvénylő mélység
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion
Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja
Orson Scott Card: Ender árnyéka
John Scalzi: Vének háborúja
James S. A. Corey: Kalibán háborúja