Adam ​Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába 2 csillagozás

Adam Olearius: Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába

Egy XVII. századi író Adam Olearius, – aki III. Frigyes holstein-gottropi fejedelem követségének tagjaként az 1630-a években beutazta Oroszországot és Perzsiát, s hosszabban időzött mind az orosz, mind a perzsa királyi udvarban, – útjának tapasztalatait 1647-ben tette közzé. Olearius megfigyelései igen sokoldalúak, mert a szerzőt az idegen földek és népek minden jellegzetessége érdekli.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók – Klasszikus útleírások Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1969
340 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Adam Olearius: Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába

Kisfiú koromban, amikor már a 'Világjárók' sorozat olvasója voltam, feltűnt a könyvesbolt polcán egy hasonló külsejű, ám némiképp mégis különböző kötet. A címe is fura volt: 'Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába', rém hosszú. Meg azok a tevék a folyóparton, a homoksivatagban… Micsoda cím! Micsoda címlap!

Ez volt az első találkozásom a Gondolat Kiadó 'Klasszikus Útleírások' sorozatával, amit aztán épp úgy megkedveltem, mint a 'Világjárók'-at. Történelem és földrajz egyszerre, és sok esetben az első felfedezés varázsa: több se kellett.

Az Olearius-féle útleírást akkoriban kis adagokban küzdöttem le: sem a kor sem a helyszín nem volt ismerős, másként nevezte a tartományokat, városokat, mint ahogy az atlaszban jelölték, nem győztem silabizálni a lábjegyzeteket. Mégis tetszett, mert minden hókuszpókusz nélkül, érthetően írta le az úti tapasztalatait. Már akkor feltűnt Brüggemann követ bunkó viselkedése…

Ennyit a sorozatról meg a vele kapcsolatos nosztalgiáról.

Most gond nélkül ment az újraolvasás, minden történelmi utalás, célzás, régi városnév a helyén volt. Beugrottak régi emlékezetes részletek… Kellemesebb így haladni, de az első olvasás élménye mégis más…

Régi emlékeimmel szemben egy picit csalódtam. A szerző, ez a tizenhetedik századi német precízmatyi, sokszor túl aprólékos. A kor, amelyben ír, a harmincéves háború kora, melyből uralkodója, a holsteini herceg ügyesen kimaradt, és még arra is jutott energiája, hogy a kereskedelmi kapcsolatok felvétele céljából követséget küldjön 'az orosz földön át Perzsiába'. Ennek a követségnek a tagjaként – mint titkár és tolmács – vett részt az utazásban Olearius, aki az egyetemi karriert cserélte fel évekig a követségi munkával.

Szigorú és pontos megfigyelő, csak azt írja le, amit a saját szemével látott vagy hitelt érdemlő ismerőseitől hallott. Ostoba pletykák, hihetetlen tódítások, kutyafejű tatárokról vagy egyszemű óriásokról szóló mendemondák nincsenek a könyvében. Ez kétségtelen erénye.

A követség útja a balti partvidéken (a mai Észtországon és Lettországon) át vezetett Novgorod közbeiktatásával Moszkvába, majd a Volgán (Nyizsnyij-Novgorod, Kazany, Caricin, Asztrahany) tett hajóút után a Kaszpi-tóra, s végül Azerbajdzsánon át az akkori perzsa fővárosba, Iszfahánba.

Szerzőnk pontos leírást ad az útjuk során érintett nagyobb városokról, a helybeli lakosság szokásairól (mindezt elfogulatlanul, minden nyugat-európai gőg és fennsőbbség nélkül). Megismerjük a livóniai nem-németek (észtek), lettek, a volgamenti mordvinok, kalmükök, nogáji tatárok, a visszaút kapcsán pedig a dagesztáni lezgek, cserkeszek mindennapi életét.

Két részt szentel a szerző a meglátogatott oszágok (Oroszország és Perzsia) természeti környezetének, gazdasági életének és néprajzának. Érdekes – és sokszor humoros – megfigyelni, milyen makacsul megmaradnak – négy évszázad távlatában is – egyes szokások (külön is megemlékezik az orosz férfiak iszákosságáról, a szaunázásról, vagy az orosz nők vastag sminkjéről…). Elgondolkoztató, amit a cár korlátlan önkényuralmáról, vagy a kegyetlen büntetésekről ír. Ez a két rész (3. és 5.) 50-50 oldalon a kötet legjobb szakasza.

A konkrét utazás és követjárás leírása viszont (a kis népek néprajzi betéteinek kivételével) picit untatott. Ugyanaz a tárgyilagos stílus, ami az általános leírások erénye, szárazságával a konkrét útikalandokat fakóvá tette. Ezért a három csillag.

A történelem kedvelőinek inkább ajánlom, mint a földrajz barátainak. Aki sokallja a teljes könyvet, annak az említett 3. és 5. rész is elegendő lehet.

Bocsánat a hosszú locsogásért. Még senki nem írt erről a könyvről, valamelyest az ismertetőt is pótolni akartam…


Hasonló könyvek címkék alapján

Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában
Szombathy Viktor (szerk.): Az északi hegyek ölelésében
Ligeti Lajos: Sárga istenek, sárga emberek
G. Metyelszkij: Északra szállnak a hattyúk
Ignácz Rózsa: Zebradob-híradó
Ata Kandó: A Hold véréből
Gombár Endre: Az éjféli nap birodalmában
Herbert Tichy: Tau-tau
Tímár András: Afrikai emberek