The ​Orphan Master's Son – Az ellopott élet 10 csillagozás

Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

Nagyregény, ​felzaklató irodalmi felfedezőút: életút, amit végigkövetünk jeges vizeken, sötét alagutakon és hátborzongató, föld alatti vallatószobákon át, a világ legrejtélyesebb diktatúrájában, Észak-Koreában.
A hányatott sorsú Pak Dzsun Do anyja „eltűnt” – az énekesnőt valójában elrabolták Phenjanba. Befolyásos apja a „Hosszú Holnapok” árvaház, valójában gyermek-munkatábor vezetője.
A fiú itt ízleli meg először a hatalmat, ő dönti el, kik kapnak enni, és kiket küldenek ki külső munkára. Dzsun Do hűségével és éles ösztöneivel magára irányítja az állami vezetők figyelmét, egyre magasabb pozíciókba kerül, és ezzel elindul azon az úton, amelyről már nincs visszatérés.
„A világ leghatalmasabb nemzetének alázatos polgára” – aminek Dzsun Do tartja magát – hivatásos emberrabló lesz, akinek a változó szabályok, az erőszak, az önkény valamint a koreai legfőbb vezetők zsarnoki követelései között kell lavíroznia, hogy életben maradhasson. Amikor eljut a legvégső határáig… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633733776 · Fordította: Seress József

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

Nagyon dühítő ez a könyv, mégpedig azért, mert lehetett volna sokkal, de sokkal jobb is.

Bár férfiemberként különösebben nem zavarna az sem ha a könyv, amit olvasok mondjuk zsákvászonba lenne kötve, de ezzel a kötettel mindent megtettek, hogy az ordítson róla: „vigyázat, ponyva”! Csak néhány kiemelt figyelemfelkeltő nyalánkság: „sötét örvény”, „csak úszóknak”, félelmetesen jó", stb, stb. A címlap is elég érdekesre sikeredett: egy az egyben átvették az egyik angol borítót, és hatalmas betűkkel az van ráírva, hogy THE ORPHAN MASTER'S SON, alatta meg kb 10-es betűmérettel, hogy az ellopott élet. Hogy miért? Lövésem sincs. De ez csak a külcsín.

A kötetet a Pulitzer-díj átadásakor, mint valami tényfeltáró, az észak-koreai diktatúráról leplet lerángató valamit ünnepelték. Külön ki is hangsúlyozták, hogy a szerző mennyit dolgozott az anyaggal és tessenek kapaszkodni! még el is utazott Észak-Koreába tanulmányútra, hogy megírja milyen rossz hely is az. Khm, khm. Nekem már itt gyanús volt. Mert valószínű, hogy a derék elvtársak hagytak volna bármi negatívumot is szem előtt az amerikai kollégának…

Az egész kötetről üvölt, hogy kb egy jenki ilyennek képzeli a diktatúrát, csak pár példa, ami miatt totálisan hiteltelen az egész:
– egy munkatáborban az élelmesebb foglyok úgy élik túl az éhezést, hogy ökröktől manuálisan, khm, khm, lefejtett spermát isszák. Vajon mi hibádzik ebben? :D
– egy fogolytáborba bekerült rabtól nem veszik el a mobilját, és egy éven keresztül szabadon használhatja bármilyen retorzió nélkül
– a könyv egyes részein észak-koreai propaganda rádióadásokat olvashatunk, amiben egy igazi gyöngyszemre akadtam: a munkások „rinyálnak” – így, ebben a formában. Viszonylag kevés é-k propagandát hallottam / olvastam még, de az tuti, hogy egy, papíron a munkásság hatalmára épülő, kommunista diktatúrában ehhez hasonló dolgok egyszerűen nem hangozhatnak el .
– az egyik szereplő egy lopott belbiztonsági igazolvánnyal (az ilyesmit vajon nem keresik?) húzza ki magát a kötelező állampolgári feladatok alól – minden katona gond nélkül elfogadja ezt és hisz neki, de mikor a fekete piacon áruló suhancot akarja vele megfélemlíteni az kineveti, és azonnal rájön, hogy kamu az egész.
– elektrosokkos kínzás közben az egyik áldozat kihúzza a lekötözött kezét, hogy feljebb tekerje a tárcsát, miközben egész teste merevgörcsben van. De hogyan?
– úgy végeznek lobotómiát, hogy kézzel! benyomnak egy szeget a szemüregen keresztül az agyba, minden fertőtlenítés vagy utógondozás nélkül. És a lobotómia sikeres lesz, az alanyok zombivá válnak, de nem viszi el őket a fertőzés és a koponyába döfött fém sem öli meg őket.
– EZ ERŐS SPOILER LESZ: az egyik szökött rab megöli a nagyhatalmú minisztert és egy az egyben a helyére lép. Onnantól kezdve a sofőrje, az alkalmazottai, a felesége!, de még maga Kim Dzsongil sem ráncolja ezen össze a szemöldökét, hanem úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Tetszenek érteni??? A Kedves Vezető személyi testőrei beengednek egy fickót, akit még sosem láttak, csak azért, mert Ga parancsnok egyenruhájában flangál… Bár értem h miért kell ez a rész a könyvbe (egyéni sors- és identitásvesztés a diktatúrákban, stb. – kb mint a Sorstalanság)
– vagy a nagyvezér tudja, hogy titkos információkat tud elküldeni ez a bizonyos ál-Ga parancsnok az amerikaiknak, de hagyja neki, sőt! bátorítja, hogy tegye meg. Mindezt a világ legzártabb diktatúrájában. Hogy miért? Nem derül ki, mert szegény Kim max egy egydimenziós képregényfőgonosz.

Csak azért adtam rá 3 csillagot, mert ha az irrealitásokat és logikátlanságokat elhagyom, és csak a már említett egyéniség- ill. sorsvesztést veszem figyelembe, akkor működik a könyv. De mindenképpen bosszantó, hogy csak ennyit sikerült kihozni belőle.

11 hozzászólás
>!
Bélabá P
Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

160. oldalig bírtam cérnával. Elvileg egy komoly díjjal jutalmazott könyv, Pulitzert kapott. Nos, én ebből szemernyit nem éreztem. Csapongott olyan volt, amikor sok egymás mellé rakott novellát olvasnék, összefüggések nélkül pedig egy regényről beszélünk. Vissza-vissza kellett lapozni, hogy most mi is van? Másrészt nem volt érdekes, egy hosszadalmas hajókázás Korea és Japán között egy ócska hajóval. Ez még nem lenne feltétlenül unalmas csak itt ugyanazok az események történtek. Harmadrészt, és számomra a fő oka, hogy félbehagytam: nem tartom hitelesnek. Olvastam egy nagyon hiteles leírást Észak-Koreáról Barbara Demick tollából. Ez a regény távol állt attól a világtól, egy elképzelt, fantáziában megalkotott KNDK diktatúra sejlett fel előttem, nem a valóság. Ez zavart a legjobban és mivel van róla némi fogalmam, mondhatom jogosan. A könyvvel már sokszor szemeztem a könyvtárban, legalább háromszor felvettem, hogy hazahozom, aztán mégsem tettem meg. Talán a megérzésem sugallta? Lehet… Most volt merszem elhozni, beleolvasni. Hiába. Sajnálom, Mr. Johnson.

3 hozzászólás
>!
A_albiel
Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

Ajajj, bajban vagyok az értékeléssel.
Ugyanis, ha ez a könyv egy kitalált népről szólna, nem egy létezőről simán megadnám az 5 csillagot (vagy minimum 4,5-et a végével valahogy nem voltam teljesen megelégedve), mivel nagyon jól van megírva, végig fent tartotta az érdeklődésemet.
Viszont így ezt sajnos nem tudom megtenni, ugyanis kétlem, hogy akár a 20%-a igaz lenne annak, amit Amerika állít Észak-Koreáról.
Illetve minimum tízen megkérdezték tőlem, hogy angolul olvasom-e, ugyanis a magyar címet csak nagyítóval lehet felfedezni. Nem értem, ez miért jó bárkinek is.

>!
Orsolya_Hlb
Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

Kicsit félve kezdtem bele, a leírás nem hazudott. Valóban nehéz olvasmány, de nem bántam meg. Nem egyszer kellett visszaolvasnom, hogy ne veszítsem el a szálat. Tipikusan olyan könyv, aminek olvasása közben nem lehet „lazsálni”. Egy olyan világot mutat be, ami sokunk számára elképzelhetetlennek tűnik. A történet izgalmas, bonyolult, és az ember izgatottan várja, mi lesz a végkifejlet. Tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Gab

POLGÁRTÁRSAK! Gyűljetek össze a hangszórók közül, mert fontos hírek következnek! A konyhákban, az irodákban , az üzemek nagytermében – ott, ahol a hangszórót elhelyezték – tekerjétek fel a hangerőt!
Hazai híreinkben beszámolunk arról, hogy a Kedves Vezető, Kim Dzsongil a helyszínen személyesen adott útmutatást a Tedong-csatorna kimélyítésén dolgozó mérnököknek. Miközben a Kedves Vezető a kotrógépkezelőknek magyarázott, látták, hogy számos galamb gyülekezett a feje fölött, s ott lebegtek, hogy Tisztelt Tábornokunk számára biztosítsák a nagyon is szükséges árnyékot ezen a forró napon. Közöljük a phenjani közbiztonsági miniszter kérését is, hogy most, a galambfogás fő szezonjában a drótcsapdákat és hurkokat úgy helyezzék ki, hogy azokat ne érhessék el legfiatalabb elvtársaink; s ne feledjétek, polgártársak: a csillagbámulás tilalma továbbra is érvényben van!

7. oldal

>!
A_albiel

Egyetlen filmet láttam életemben, külföldi film volt, szerelmi történet. – Belemártotta a kendőt a meleg vízbe, és sorra lemosta a forradásai peremét. – Egy hajó volt benne, ami nekiment egy jéghegynek, és mindenki meghalt.

121. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
E. L. Doctorow: A nagy menet
Alice Walker: Kedves Jóisten
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón
John Steinbeck: Érik a gyümölcs