A ​fekete esernyő 91% 88 csillagozás

Adam Bahdaj két „fekete” könyve közül eddig csak a sombrero-hoz volt szerencsém. Emlékszem, már a 70-es évek végén ott ácsingóztam az Úttörő Könyvtárban, hogy „ugyan mikor hozzák vissza és mikor olvashatom én is ezt a cowboyos könyvet!” Szóval, Bahdaj nálam egészen korán képbe került és tetszett, amit ez a lengyel!!!! író Amerikáról írt. Amikor 1984-ben megjelent másodszor is A fekete sombrero, azonnal vételeztem egyet saját példányként is.
A másik „fekete”, az esernyő akkor „gyerekesnek” tűnt – tízegynéhány évesen ;) – a rajzokkal és a fülszöveg alapján a történettel. Most úgy döntöttem, bepótolom, amit akkor elmulasztottam. Nos, hamisítatlan 60-70-es évek kelet-európai nagyvárosi gyerkőc történetét kapja az, aki ezt elolvassa. Nagyon szórakoztató és ha még beugrik néhány lengyel-csehszlovák-magyar ifjúsági film abból az időből és a nosztalgia mellett még értékelni is tudod az ilyen történeteket, akkor nyert ügye van nálad Bahdajnak ezzel a sztorival is! Tényleg izgalmas, fordulatos kis kalandok részesei lehetünk arra az időre, amikor ezt a könyvet olvassuk.
Néztem, Bahdaj több történetét is filmre vitték, de ez úgy látszik, nem került sorra. Kár, elnézném Kubus és Hipcia történetét fekete-fehér filmen is akár! :)

Gyerekek, nyár, sok fagylalt, kevés idő – hát persze, hogy jó lett ez a gyerekkrimi . A lakótelep detektívje és kis segédje, akik megoldják az eltűnt lábtörlő esetét, megtalálják az ellopott kiskutyát, most egy látszólag hasonló kaliberű feladatot kapnak – meg kell találnia egy fekete esernyőt. Aztán persze kiderül, hogy ez sokkal bonyolultabb és fontosabb ügy, sőt, hogy már nem is csak egy ügy, így aztán kénytelenek újabb segédet beszervezni (ami elég sokba kerül nekik). De persze a három gyerek sokkal ügyesebb, mint az egész rendőrség… Nem tudom, a mai gyerekeknek mennyire tetszene (bár érdemes lenne megpróbálniuk), de azok a felnőttek, akik a hatvanas években voltak gyerekek, biztosan élveznék.

2024/43, 28/87 eddigi értékelés

Igazi ifjúsági klasszikus, kis detektívek nagy nyomozása. Csavaros bűnügyet alkotott a szerző, reális cselekményszálakkal és szimpatikus gyerekszereplőkkel. A stílusa viszont kicsit szűk és direkt.
A könyv kellemes szórakozást nyújt.

„A nyitott ablakokon keresztül egy álmos dal szállt a rádióból. Lusta elmerengett. Hogy miről ábrándozott? Talán maga sem tudta, de hát őt a semmiről való ábrándozás is boldog hangulatba ringatta.”

Szép kis történet volt. Élvezet volt olvasni. Emlékszem, valahol az elemi iskola elején olvashattam először. Akkor is nagyon tetszett, de még most is tetszik, hogy már máshogy látom a dolgokat és új fényben látom a történetet is.
Egyáltalán nem volt idegesítő az, hogy a gyerekek „detektívest” játszanak és végül belekeverednek minden félébe. Az egész azért nem volt túlnyomó, mert a szülők és a többi felnőtt is gyerekként kezelte őket. Itt-ott megbízták őket kis feladatokkal, hisz ki figyeli meg a legjobban a szomszédokat a gyerekeknél?
Sajnálom, hogy ilyen jó könyveket nem adnak ki újból a kiadók, hisz olyan jó lenne egy nap – egy szép, új példányt – olvasni a gyerekeknek (vagy olvassák maguk). Kár, hogy manapság már kevés ilyen aranyos, kis detektíves könyvet írnak, minden túlzás nélkül.

Kis nyomozós kalandok várnak az olvasóra.
Számomra Csukás István pár ifjúsági regényét idézte fel. Kis detektívek ügyes megfigyeléseit és kutatásai követhetjük nyomon.

Aranyos, kedves gyerekkrimi. Kicsit hihetetlen, ahogy mindenki a gyerekeket bízza meg a rejtélyes fekete esernyőnek a megtalálásával, de fogadjuk el, amit az író elénk tár világot, olyannak, amilyennek ő leírja.
Van itt nagyon komoly gyerek, aki komolyan veszi a detektíveskedést, van aki örökké vidám, és van, aki pusztán élvezi a létet, lustálkodik, napozik és folyton gyümölcsöt eszik.
A könyv vicces, bájos, tele fordulatokkal, sose tudtam, ki a rossz, ki nem.
Gyerekként imádtam volna, az biztos.

Bűnügyek. Rejtélyek. Nyomozás. Ifjú detektívek. Nem várt fordulatok. Egy fekete esernyő.
Ha néhány szóval kéne jellemeznem a könyvet, ezek lennének azok. Nagyon tetszett a könyv. Néha úgy éreztem, kissé idős vagyok már hozzá, de ez nem akadályozott meg abban, hogy szerethessem. Tetszett benne, hogy nem volt kiszámítható a történet, én sosem sejtettem, hogy mi fog történni, mindig meg tudott lepni. Nagyon jó volt a fekete esernyő története, nem gondoltam volna az elején, hogy ilyen bonyodalmak adódnak miatta.
Kubus hatalmas kissrác, nagyon szerethető karakter, és elképesztően tehetséges a nyomozásban, már kb 10 évesen miatta oldottak meg 2 nagyon bűnügyi rejtélyt. Biztos vagyok benne, hogy felnőttkorában nagyon híres detektív lesz. Hipcia nagyon aranyos lányka, örültem neki, hogy nem nézték le amiatt hogy lány, és mindig ugyanakkora szerepet kapott a nyomozásban. Lusta az egyik legnagyobb karakter a könyvben, imádtam a lustaságával és a folyamatos éhségével együtt.
Nagyon jó könyv volt, nagyon élveztem az olvasását. :)
Egyébként szerintem ilyen 2-3 éve kellett volna olvasnom, tökéletes bevezető lett volna a krimi világába. De így is klassz volt. ☺

Egy igazi kalandokban gazdag, gyermek detektívtörténet.
Hogyan is kell hasznosan eltölteni a nyári szünetet ?
Elég, ha egy kicsit nyitott szemmel és füllel járjuk az utcákat és mindjárt hallunk egy jó kis titokzatos történetet.
Ezt tette Kubus a detektív és segédje Hipcia is.
Milyen titkokat rejt az a bizonyos FEKETE esernyő?
Ki fogja a titkot kideríteni – a gyerekek vagy a rendőrség?
Mert bizony valódi bűnügybe kapunk betekintést.
Én élveztem minden sorát ennek a jó régi kis könyvecskének.

Remek ifjúsági krimi, rögtön Astrid Lindgren Kalle Blomkvist könyvei ugrottak be, no meg persze a „régi” kelet – európai gyerekfilmek.
Kiváló karakterek, rejtély és izgalom. Kezdő krimi olvasóknak is ajánlom.

Gyerekkorom óta szemeztem a könyvvel, de valahogy eddig egyszer sem olvastam el. Nem is értem, miért maradt ki, pedig már akkor nagyon szerettem a nyomozós történeteket. A könyv maga szórakoztató volt, bár kicsit sok volt a leírás. A történet mégis izgalmasra sikerült és érdekes volt azt is látni, ahogy a három kis nyomozó (némi kis szerencse segítségével) megoldotta a fekete esernyő ügyét.