A ​fekete esernyő 80 csillagozás

Adam Bahdaj: A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Ez a vészjósló cím annyit máris elárul, hogy egy bizonyos fekete esernyő körül bonyolódnak e könyv eseményei. Kubus, ez a rokonszenves lengyel fiúcska meg barátnője, a vihogós kis Hipcia műkedvelő detektíveskedésük során teméntelen vidám, meghökkentő, majd újra komolyra forduló kalandba bolyolódnak. Ha nem fontoskodnának olyan sokat, talán komoly bűnténnyé válna a fekete esernyő sorsa, így azonban akaratukon kívül is megmentik a bajtól Poéta Anatolt, a költői lelkületű vagányt és Krigli bácsit, akinek a nevéhez nem kell külön magyarázat. Hogy közben Kubus is, Hipcia is egy kicsit elvesznek? Annyi baj legyen! Adam Bahdajnak, a népszerű lengyel írónak vidám detektívtörténeteiben mindig minden jóra fordul.

Eredeti cím: Uwaga! Czarny parasol!

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tagok ajánlása: 11 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 1971
234 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András
>!
Móra, Budapest, 1966
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Adam Bahdaj két „fekete” könyve közül eddig csak a sombrero-hoz volt szerencsém. Emlékszem, már a 70-es évek végén ott ácsingóztam az Úttörő Könyvtárban, hogy „ugyan mikor hozzák vissza és mikor olvashatom én is ezt a cowboyos könyvet!” Szóval, Bahdaj nálam egészen korán képbe került és tetszett, amit ez a lengyel!!!! író Amerikáról írt. Amikor 1984-ben megjelent másodszor is A fekete sombrero, azonnal vételeztem egyet saját példányként is.
A másik „fekete”, az esernyő akkor „gyerekesnek” tűnt – tízegynéhány évesen ;) – a rajzokkal és a fülszöveg alapján a történettel. Most úgy döntöttem, bepótolom, amit akkor elmulasztottam. Nos, hamisítatlan 60-70-es évek kelet-európai nagyvárosi gyerkőc történetét kapja az, aki ezt elolvassa. Nagyon szórakoztató és ha még beugrik néhány lengyel-csehszlovák-magyar ifjúsági film abból az időből és a nosztalgia mellett még értékelni is tudod az ilyen történeteket, akkor nyert ügye van nálad Bahdajnak ezzel a sztorival is! Tényleg izgalmas, fordulatos kis kalandok részesei lehetünk arra az időre, amikor ezt a könyvet olvassuk.
Néztem, Bahdaj több történetét is filmre vitték, de ez úgy látszik, nem került sorra. Kár, elnézném Kubus és Hipcia történetét fekete-fehér filmen is akár! :)

>!
Móra, Budapest, 1971
234 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András
4 hozzászólás
Habók P>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Gyerekek, nyár, sok fagylalt, kevés idő – hát persze, hogy jó lett ez a gyerekkrimi . A lakótelep detektívje és kis segédje, akik megoldják az eltűnt lábtörlő esetét, megtalálják az ellopott kiskutyát, most egy látszólag hasonló kaliberű feladatot kapnak – meg kell találnia egy fekete esernyőt. Aztán persze kiderül, hogy ez sokkal bonyolultabb és fontosabb ügy, sőt, hogy már nem is csak egy ügy, így aztán kénytelenek újabb segédet beszervezni (ami elég sokba kerül nekik). De persze a három gyerek sokkal ügyesebb, mint az egész rendőrség… Nem tudom, a mai gyerekeknek mennyire tetszene (bár érdemes lenne megpróbálniuk), de azok a felnőttek, akik a hatvanas években voltak gyerekek, biztosan élveznék.

3 hozzászólás
Harmathy>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

„A nyitott ablakokon keresztül egy álmos dal szállt a rádióból. Lusta elmerengett. Hogy miről ábrándozott? Talán maga sem tudta, de hát őt a semmiről való ábrándozás is boldog hangulatba ringatta.”

Szép kis történet volt. Élvezet volt olvasni. Emlékszem, valahol az elemi iskola elején olvashattam először. Akkor is nagyon tetszett, de még most is tetszik, hogy már máshogy látom a dolgokat és új fényben látom a történetet is.
Egyáltalán nem volt idegesítő az, hogy a gyerekek „detektívest” játszanak és végül belekeverednek minden félébe. Az egész azért nem volt túlnyomó, mert a szülők és a többi felnőtt is gyerekként kezelte őket. Itt-ott megbízták őket kis feladatokkal, hisz ki figyeli meg a legjobban a szomszédokat a gyerekeknél?
Sajnálom, hogy ilyen jó könyveket nem adnak ki újból a kiadók, hisz olyan jó lenne egy nap – egy szép, új példányt – olvasni a gyerekeknek (vagy olvassák maguk). Kár, hogy manapság már kevés ilyen aranyos, kis detektíves könyvet írnak, minden túlzás nélkül.

>!
Móra, Budapest, 1966
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András
Trudiz >!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Kis nyomozós kalandok várnak az olvasóra.
Számomra Csukás István pár ifjúsági regényét idézte fel. Kis detektívek ügyes megfigyeléseit és kutatásai követhetjük nyomon.

Szelén>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Aranyos, kedves gyerekkrimi. Kicsit hihetetlen, ahogy mindenki a gyerekeket bízza meg a rejtélyes fekete esernyőnek a megtalálásával, de fogadjuk el, amit az író elénk tár világot, olyannak, amilyennek ő leírja.
Van itt nagyon komoly gyerek, aki komolyan veszi a detektíveskedést, van aki örökké vidám, és van, aki pusztán élvezi a létet, lustálkodik, napozik és folyton gyümölcsöt eszik.
A könyv vicces, bájos, tele fordulatokkal, sose tudtam, ki a rossz, ki nem.
Gyerekként imádtam volna, az biztos.

Greti26>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Bűnügyek. Rejtélyek. Nyomozás. Ifjú detektívek. Nem várt fordulatok. Egy fekete esernyő.
Ha néhány szóval kéne jellemeznem a könyvet, ezek lennének azok. Nagyon tetszett a könyv. Néha úgy éreztem, kissé idős vagyok már hozzá, de ez nem akadályozott meg abban, hogy szerethessem. Tetszett benne, hogy nem volt kiszámítható a történet, én sosem sejtettem, hogy mi fog történni, mindig meg tudott lepni. Nagyon jó volt a fekete esernyő története, nem gondoltam volna az elején, hogy ilyen bonyodalmak adódnak miatta.
Kubus hatalmas kissrác, nagyon szerethető karakter, és elképesztően tehetséges a nyomozásban, már kb 10 évesen miatta oldottak meg 2 nagyon bűnügyi rejtélyt. Biztos vagyok benne, hogy felnőttkorában nagyon híres detektív lesz. Hipcia nagyon aranyos lányka, örültem neki, hogy nem nézték le amiatt hogy lány, és mindig ugyanakkora szerepet kapott a nyomozásban. Lusta az egyik legnagyobb karakter a könyvben, imádtam a lustaságával és a folyamatos éhségével együtt.
Nagyon jó könyv volt, nagyon élveztem az olvasását. :)
Egyébként szerintem ilyen 2-3 éve kellett volna olvasnom, tökéletes bevezető lett volna a krimi világába. De így is klassz volt. ☺

Zsofir P>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Remek ifjúsági krimi, rögtön Astrid Lindgren Kalle Blomkvist könyvei ugrottak be, no meg persze a „régi” kelet – európai gyerekfilmek.
Kiváló karakterek, rejtély és izgalom. Kezdő krimi olvasóknak is ajánlom.

JoPiTi>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Gyerekkorom óta szemeztem a könyvvel, de valahogy eddig egyszer sem olvastam el. Nem is értem, miért maradt ki, pedig már akkor nagyon szerettem a nyomozós történeteket. A könyv maga szórakoztató volt, bár kicsit sok volt a leírás. A történet mégis izgalmasra sikerült és érdekes volt azt is látni, ahogy a három kis nyomozó (némi kis szerencse segítségével) megoldotta a fekete esernyő ügyét.

nana1>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Igazi nosztalgikus utazás ez a könyv. Ki ne szeretett volna gyerekkorában detektíveset játszani. És a felnőttektől elszabadulni egy picit. A gyermeki kíváncsiság mindenre fényt derít..

Katherine_Grey>!
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Eszement jó gyerekkrimi. Ötletes meseregény. Imádtam az okos Kubust, s én voltam Hipcia, aki – a fülszöveggel ellentétben – nem is olyan vihogós! Örök emlék, és most is tetszett: igen jól van megírva.


Népszerű idézetek

Manni>!

– Nahát kérem, először is, az oroszlánvadászathoz szükség van oroszlánokra, prérire, vadászokra meg egy láda sörre.
– És mire kell a sör? – kérdezte meg a fontoskodó Tomek.
– Ne zavarj! – utasította őt rendre Krigli bácsi. – A jó sörre mindig szükség van.

153. oldal

3 hozzászólás
Manni>!

– A bácsi ma még biztos nem ivott sört…
– Ittam – válaszolt síri hangon. – De valahogyan az sem ízlik.
Ha Krigli bácsinak nem ízlik a sör, akkor itt a világ vége!

217. oldal

cassiesdream>!

— De kérem, a tacskó csak ma tíz óra negyvenkor veszett el — magyarázta Kubus.
— Az mellékes. Nincs hirdetve.
— De miért olyan fontos, hogy hirdetve legyen az újságban? — kérdezte Hipcia.
— Azért, hogy odaírják: „A becsületes megtalálót magas jutalomban részesítem." Ekkor a becsületes megtaláló elmegy a kedves tulajdonosnőhöz, visszavezeti a kedves elveszett állatot, és szépen bezsebeli a magas jutalmat. Azután elsétál a könyvüzletbe, és kiválasztja a legszebb versesköteteket . . .

23. oldal

6 hozzászólás
cassiesdream>!

A ház, melyben Bauman néni lakott, egy elvadult kert mélyén állott. Öreg villa volt, még a cári időkből, favázas alpesi stílusban épült, kis tornyocskával, temérdek különféle beugróval meg erkéllyel. Két terebélyes, évszázados hárs ölelte körül, mint dadák az erőtlen gyermeket. Az utca felől a bokrok áthatolhatatlan sűrűje takarta a villa homlokzatát. A tér felől, ahol néhány hasznavehetetlen autóroncs vesztegelt, vénséges, omlatag kőfal határolta a telket. Az egész épületet, egészen a tetőig, befutotta a vadszőlő.
Hipcia valahányszor az öreg, rozsdás vaskapuhoz közeledett, úgy érezte, egy másik, egy nem mai világba hatol be, mely mintha azokból a mesékből cseppent volna ide, miket az édesanyja kiskorában olvasott neki.
Amikor a réztábla mellett megnyomta a csengő gombját, úgy rémlett, a verandán a virágok között tüstént megjelenik egy tündér vagy egy elvarázsolt királyfi.

35-36. oldal

5 hozzászólás
Manni>!

– Mit csinálsz?
– Semmit.
– Hogyhogy semmit? Hiszen itt ülsz.
– Csak üldögélek és gondolkodom.
– Miről?
– Hát hogy milyen jó lenne kimenni a Visztula partjára.
– És miért nem mész?
– Mert nincs kedvem.
– Akkor miért ábrándozol róla?
– Mert olyan kellemesen süt a nap, és olyan jó a folyóra gondolni.
Bolond – gondolta Kubus. Szerette Janeket, ezért ezt nem mondta ki hangosan.

8. oldal

2 hozzászólás
Manni>!

Végre megálltak az ajtó előtt, melyre krétával a következő szöveg volt írva:
Anatol Groch. Állás nélküli tanácsnokhelyettes. Embereket behozni tilos.

20. oldal

Manni>!

Valaki felfeszítette a láda tetejét, leemelték, és akkor rémülten felkiáltottak:
– Jesszusom! Ez valami élőlény!
– Ne tessék megijedni, csak én vagyok… – szólt Lusta.

144. oldal

cassiesdream>!

— Megmondta a bácsi, hogy óvatosan kell vele bánnunk, mert művészlélek.
— És miért nevezik Poéta Anatolnak?
— Hm, ha én azt tudnám!
— Talán verseket ír.
— Buta vagy, ha verseket írna, akkor nem kellene fajkutyákat lopkodnia. Mindenesetre okos fickó, és óvatosan kell vele bánnunk, mert még felidegesítjük.

20. oldal

Aligabacs>!

Ha észreveszel valami gyanúsat, füttyents.
— De amikor én nem tudok fütyülni — szólt Hipcia.
— Akkor énekelj. Például a „Marina, Mariná"-t.

3 hozzászólás
Manni>!

– Először ki kell deríteni, mitől olyan rendkívüli ez az esernyő – jelentette ki komolyan Kubus.
Lusta megint titokzatosan mosolygott.
– Lehet, hogy ez az ezüstfogantyú aranyból van?
– De hát hogyan lehetne egy ezüstfogantyú aranyból? – vihogott Hipcia.
– Minden lehetséges. Az aranyat be lehet ezüstözni.
– Ó, micsoda aranyköpés! – kiáltott fel Hipcia.

97. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Irene Adler: A fekete dáma
Fabian Lenk: Marco Polo és a Titkos Szövetség
Zbigniew Nienacki: Autócska úr és a titkok titka
Nancy Springer: A titokzatos levél esete
Astrid Lindgren: Kalle nem ijed meg az árnyékától
Kristina Ohlsson: A kastély titka
Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás
E. L. Konigsburg: Szavak nélkül
Renée Holler: Nyomozás a Nílus partján