A ​fekete esernyő 58 csillagozás

Adam Bahdaj: A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Ez a vészjósló cím annyit máris elárul, hogy egy bizonyos fekete esernyő körül bonyolódnak e könyv eseményei. Kubus, ez a rokonszenves lengyel fiúcska meg barátnője, a vihogós kis Hipcia műkedvelő detektíveskedésük során teméntelen vidám, meghökkentő, majd újra komolyra forduló kalandba bolyolódnak. Ha nem fontoskodnának olyan sokat, talán komoly bűnténnyé válna a fekete esernyő sorsa, így azonban akaratukon kívül is megmentik a bajtól Poéta Anatolt, a költői lelkületű vagányt és Krigli bácsit, akinek a nevéhez nem kell külön magyarázat. Hogy közben Kubus is, Hipcia is egy kicsit elvesznek? Annyi baj legyen! Adam Bahdajnak, a népszerű lengyel írónak vidám detektívtörténeteiben mindig minden jóra fordul.

Eredeti cím: Uwaga! Czarny parasol!

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Delfin könyvek

>!
Móra, Budapest, 1971
234 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András
>!
Móra, Budapest, 1966
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Adam Bahdaj két „fekete” könyve közül eddig csak a sombrero-hoz volt szerencsém. Emlékszem, már a 70-es évek végén ott ácsingóztam az Úttörő Könyvtárban, hogy „ugyan mikor hozzák vissza és mikor olvashatom én is ezt a cowboyos könyvet!” Szóval, Bahdaj nálam egészen korán képbe került és tetszett, amit ez a lengyel!!!! író Amerikáról írt. Amikor 1984-ben megjelent másodszor is A fekete sombrero, azonnal vételeztem egyet saját példányként is.
A másik „fekete”, az esernyő akkor „gyerekesnek” tűnt – tízegynéhány évesen ;) – a rajzokkal és a fülszöveg alapján a történettel. Most úgy döntöttem, bepótolom, amit akkor elmulasztottam. Nos, hamisítatlan 60-70-es évek kelet-európai nagyvárosi gyerkőc történetét kapja az, aki ezt elolvassa. Nagyon szórakoztató és ha még beugrik néhány lengyel-csehszlovák-magyar ifjúsági film abból az időből és a nosztalgia mellett még értékelni is tudod az ilyen történeteket, akkor nyert ügye van nálad Bahdajnak ezzel a sztorival is! Tényleg izgalmas, fordulatos kis kalandok részesei lehetünk arra az időre, amikor ezt a könyvet olvassuk.
Néztem, Bahdaj több történetét is filmre vitték, de ez úgy látszik, nem került sorra. Kár, elnézném Kubus és Hipcia történetét fekete-fehér filmen is akár! :)

>!
Móra, Budapest, 1971
234 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán
4 hozzászólás
>!
MonikaR
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

„A nyitott ablakokon keresztül egy álmos dal szállt a rádióból. Lusta elmerengett. Hogy miről ábrándozott? Talán maga sem tudta, de hát őt a semmiről való ábrándozás is boldog hangulatba ringatta.”

Szép kis történet volt. Élvezet volt olvasni. Emlékszem, valahol az elemi iskola elején olvashattam először. Akkor is nagyon tetszett, de még most is tetszik, hogy már máshogy látom a dolgokat és új fényben látom a történetet is.
Egyáltalán nem volt idegesítő az, hogy a gyerekek „detektívest” játszanak és végül belekeverednek minden félébe. Az egész azért nem volt túlnyomó, mert a szülők és a többi felnőtt is gyerekként kezelte őket. Itt-ott megbízták őket kis feladatokkal, hisz ki figyeli meg a legjobban a szomszédokat a gyerekeknél?
Sajnálom, hogy ilyen jó könyveket nem adnak ki újból a kiadók, hisz olyan jó lenne egy nap – egy szép, új példányt – olvasni a gyerekeknek (vagy olvassák maguk). Kár, hogy manapság már kevés ilyen aranyos, kis detektíves könyvet írnak, minden túlzás nélkül.

>!
Móra, Budapest, 1966
238 oldal · puhatáblás · Fordította: Cservenits Jolán · Illusztrálta: Mészáros András
>!
Szelén
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Aranyos, kedves gyerekkrimi. Kicsit hihetetlen, ahogy mindenki a gyerekeket bízza meg a rejtélyes fekete esernyőnek a megtalálásával, de fogadjuk el, amit az író elénk tár világot, olyannak, amilyennek ő leírja.
Van itt nagyon komoly gyerek, aki komolyan veszi a detektíveskedést, van aki örökké vidám, és van, aki pusztán élvezi a létet, lustálkodik, napozik és folyton gyümölcsöt eszik.
A könyv vicces, bájos, tele fordulatokkal, sose tudtam, ki a rossz, ki nem.
Gyerekként imádtam volna, az biztos.

>!
berg
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Kedves, csak egy kicsit sztereotip, de vénségemre én már erről lemaradtam, nem élveztem. Ha gyerekként a kezembe kerül, biztosan tetszett volna, bár a sok jövés-menést nem lett volna könnyű fejben tartani. A magántulajdon a legtermészetesebb módon van semmibe véve, akkor ezen nem akadtam volna fönn, most furcsa, (vissza)változnak az idők.
(„Öreg” helyett „régi” keringő dallama, ha kérhetem, stílszerűen… „melodia starego walca” 170. oldal.)

>!
Gáborr_Nagy
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Nagyon jófajta, izgi ifjúsági regény, gyerekek nyomoznak, tele rejtéllyel, véletlennel, végig nem tudjuk, ki a jó, ki a rossz, sok mulatságos rész, vicces szereplők. Felnőtt fejjel is jól szórakoztam.

>!
Katherine_Grey
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Eszement jó gyerekkrimi. Ötletes meseregény. Imádtam az okos Kubust, s én voltam Hipcia, aki – a fülszöveggel ellentétben – nem is olyan vihogós! Örök emlék, és most is tetszett: igen jól van megírva.

>!
Manni
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Komoly gyerekek, gyerekes felnőttek, titokzatos tárgyak és félreértések halmaza. Aranyos, kedves könyv, kár, hogy csak most olvastam, gyerekfejjel nem vettem volna észre azokat a kisebb-nagyobb hibákat, ami miatt fél csillagot vesztett.

2 hozzászólás
>!
Kecsüszo_geiko
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

:( Kicsit szomorú vagyok. Ez a könyv még a születésem előtt került a családba, aztán túlélte anyámék válását, két költözködést. De soha nem olvastam, noha nagyon tetszett a borítógrafika. Bevallom, most a saját kihívásomra olvastam. Már túl idősen. Aranyos volt,. de nem tudtam benne lenni a történetben. Eddig tartott az utunk együtt, el fogom adni, ha befogadja valaki.

5 hozzászólás
>!
Felixa P
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Tetszett. Érdekes történet izgalmas bonyodalmakkal, aranyos főszereplőkkel. Az első rész kalandosabb, a másodikban kissé felgyorsulnak az események.

>!
Uzsonna 
Adam Bahdaj: A fekete esernyő

Gyermekkorom kedvence volt. Sajnos nincs saját példányom, és a könyvtárból is kikopott, pedig szívesen újraolvasnám.

Újraolvasás 2013.
Teljesen elfelejtettem már a cselekményt, csak az maradt meg bennem, hogy gyermekkoromban izgatottan faltam az eseményeket.
Így újraolvasva már az eseményen kívüli dolgok is feltűntek és pár dolog megmosolyogtatott. Pl. minden részben van leírás, és mindig más-más madarak csicseregnek, gubbasztanak vagy egyéb dolgokat művelnek.
Nem emlékszem már, hogy gyerekkoromban ki volt a kedvencem, most nem az idegeskedő Kubus, nem is a vihogós Hipcia volt a kedvenc, hanem akinek a vérében (is) szunnyad a detektívség: Lusta! :-) Tulajdonképp ő mindig jókor és jó helyen „gondolkozott”.
Érdemes volt újraolvasni.


Népszerű idézetek

>!
Manni

– Nahát kérem, először is, az oroszlánvadászathoz szükség van oroszlánokra, prérire, vadászokra meg egy láda sörre.
– És mire kell a sör? – kérdezte meg a fontoskodó Tomek.
– Ne zavarj! – utasította őt rendre Krigli bácsi. – A jó sörre mindig szükség van.

153. oldal

3 hozzászólás
>!
Manni

– A bácsi ma még biztos nem ivott sört…
– Ittam – válaszolt síri hangon. – De valahogyan az sem ízlik.
Ha Krigli bácsinak nem ízlik a sör, akkor itt a világ vége!

217. oldal

>!
cassiesdream

— De kérem, a tacskó csak ma tíz óra negyvenkor veszett el — magyarázta Kubus.
— Az mellékes. Nincs hirdetve.
— De miért olyan fontos, hogy hirdetve legyen az újságban? — kérdezte Hipcia.
— Azért, hogy odaírják: „A becsületes megtalálót magas jutalomban részesítem." Ekkor a becsületes megtaláló elmegy a kedves tulajdonosnőhöz, visszavezeti a kedves elveszett állatot, és szépen bezsebeli a magas jutalmat. Azután elsétál a könyvüzletbe, és kiválasztja a legszebb versesköteteket . . .

23. oldal

6 hozzászólás
>!
Manni

– Mit csinálsz?
– Semmit.
– Hogyhogy semmit? Hiszen itt ülsz.
– Csak üldögélek és gondolkodom.
– Miről?
– Hát hogy milyen jó lenne kimenni a Visztula partjára.
– És miért nem mész?
– Mert nincs kedvem.
– Akkor miért ábrándozol róla?
– Mert olyan kellemesen süt a nap, és olyan jó a folyóra gondolni.
Bolond – gondolta Kubus. Szerette Janeket, ezért ezt nem mondta ki hangosan.

8. oldal

2 hozzászólás
>!
cassiesdream

— Megmondta a bácsi, hogy óvatosan kell vele bánnunk, mert művészlélek.
— És miért nevezik Poéta Anatolnak?
— Hm, ha én azt tudnám!
— Talán verseket ír.
— Buta vagy, ha verseket írna, akkor nem kellene fajkutyákat lopkodnia. Mindenesetre okos fickó, és óvatosan kell vele bánnunk, mert még felidegesítjük.

20. oldal

>!
cassiesdream

A ház, melyben Bauman néni lakott, egy elvadult kert mélyén állott. Öreg villa volt, még a cári időkből, favázas alpesi stílusban épült, kis tornyocskával, temérdek különféle beugróval meg erkéllyel. Két terebélyes, évszázados hárs ölelte körül, mint dadák az erőtlen gyermeket. Az utca felől a bokrok áthatolhatatlan sűrűje takarta a villa homlokzatát. A tér felől, ahol néhány hasznavehetetlen autóroncs vesztegelt, vénséges, omlatag kőfal határolta a telket. Az egész épületet, egészen a tetőig, befutotta a vadszőlő.
Hipcia valahányszor az öreg, rozsdás vaskapuhoz közeledett, úgy érezte, egy másik, egy nem mai világba hatol be, mely mintha azokból a mesékből cseppent volna ide, miket az édesanyja kiskorában olvasott neki.
Amikor a réztábla mellett megnyomta a csengő gombját, úgy rémlett, a verandán a virágok között tüstént megjelenik egy tündér vagy egy elvarázsolt királyfi.

35-36. oldal

5 hozzászólás
>!
Manni

Végre megálltak az ajtó előtt, melyre krétával a következő szöveg volt írva:
Anatol Groch. Állás nélküli tanácsnokhelyettes. Embereket behozni tilos.

20. oldal

>!
Manni

Valaki felfeszítette a láda tetejét, leemelték, és akkor rémülten felkiáltottak:
– Jesszusom! Ez valami élőlény!
– Ne tessék megijedni, csak én vagyok… – szólt Lusta.

144. oldal

>!
Manni

– Először ki kell deríteni, mitől olyan rendkívüli ez az esernyő – jelentette ki komolyan Kubus.
Lusta megint titokzatosan mosolygott.
– Lehet, hogy ez az ezüstfogantyú aranyból van?
– De hát hogyan lehetne egy ezüstfogantyú aranyból? – vihogott Hipcia.
– Minden lehetséges. Az aranyat be lehet ezüstözni.
– Ó, micsoda aranyköpés! – kiáltott fel Hipcia.

97. oldal

1 hozzászólás
>!
Manni

– Miért nem focizol?
Lusta jókorát ásított.
– Teleettem magam cseresznyével, aztán most gondolkozom…
– És min gondolkozol? – kérdezte Hipcia.
– Hát csak úgy… hogy talán fájni fog a hasam…

94. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristen Kittscher: The Wig in the Window
G. Szabó Judit: Rózsás Letícia
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Krystyna Boglar: Szaniszló király órája
Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív
Ulla Mothes: Egy kiállítás titkai
Renée Holler: Mentsük meg a fáraót!
Fabian Lenk: Drake kapitány, a királynő kalóza
Max von der Grün: Vorstadtkrokodile
Nógrádi Gábor: Marci visszavág