Schlemihl ​Péter csodálatos története 16 csillagozás

Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

A könyv műfaja nehezen meghatározható. Maga Chamisso így vélekedik róla: „…a nyáron írtam magam szórakoztatására és egy barátom gyermekeinek mulattatására a Schlemihl Péter-mesét…”, vagyis a szerző meseként határozta meg írása műfaját.

Péter eladja az árnyékát egy különleges megjelenésű, szürke úrnak. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy az árnyék hiánya teljesen kizárja őt az emberi társadalomból. Környezete felismeri fogyatékosságát, félni kezdenek tőle vagy kigúnyolják. Hányattatásai végén az ördög kész visszaadni árnyékát, de cserébe a lelkét kéri.

A Tarandus Kiadó hatodik könyvének végén az olvasó elgondolkodva ejtheti ölébe az izgalmas, Fabó Attila László által gondosan illusztrált mesét.

Peter Schlemihl különös története és Slemil Péter címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1814

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A modern könyvtár Athenaeum

>!
Tarandus, Győr, 2012
72 oldal · ISBN: 9786155180194 · Fordította: Bálint Lajos · Illusztrálta: Fabó Attila László
>!
Tarandus, 2011
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155180033 · Fordította: Bálint Lajos · Illusztrálta: Fabó Attila László
>!
Helikon, budapest, 1961
208 oldal · keménytáblás · Fordította: komor ilona · Illusztrálta: emil preetorius

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

Ebbe egyszer már belekezdtem, de már jó régen lehetett, mert körülbelül a felénél (azaz pont a legszomorúbb résznél) hagytam félbe, márpedig az mostanában nem jellemző rám. :)
Ma, abban a két órában, amíg kivételesen semmi dolgom nem volt, és még vigyázni se kellett senkire, végigolvastam. Megérte. Nem is emlékeztem, hogy az eleje ilyen jó, a második felétől meg még meg is lepődtem.

Ódon bájú körmondatok, fantasztikus és/vagy népmesei elemek, igazi hűséges szolga, igazi sötét szívű gazember, igazi angyali szerelmes, és bőven ömlik a könny még a meglett férfiak szeméből is, mint minden tisztességes német romantikus regényben. :) Aki pedig a többszörös csavart adja, az természetesen maga a megtestesült gonosz. Nem bolond szarvakkal a fején meg patákkal a lábán megjelenni, hiszen akkor senki se hallgatna rá. Jóval okosabb annál. Alázatos és komikus kis szürke ember, éppen hétköznapiságában félelmetes. (Ha orosz volna, kockás zakót viselne meg monoklit. Tessék vigyázni az ilyen alakokkal.)
Az tetszett a legjobban, hogy a szereplők teljesen természetesnek veszik a fantasztikum megjelenését; ahogy még csak nem is csodálkoznak, legfeljebb felháborodnak. Volt kitől tanulni a mágikus realista íróknak. Az olvasó meg törheti a fejét, vajon mit is jelenthet pontosan az, ha valaki elveszti az árnyékát? Egy ilyen sokrétű szimbólum = garantált halhatatlanság.

(Ez az értékelés most egész rövidkére sikeredett. De @DrEmergencyGrooveHouse minimalista stílusát még mindig nem tudom túlszárnyalni!)

Bálint Lajos fordítását olvastam, A viharlovas című kötetben, de csak ma sikerült nyomára akadnom a neten, hogy az a fordítás önálló kötetben is megjelent, ezen a címen. (Hibajavítást küldtem.) Ami nem éppen fair, mert Turóczi József és Benedek György fordítását is pont ezen a címen adták ki önállóan. Valami rendszert nem ártott volna vinni ebbe… Bocs, ha valakit megtévesztettem!!!

>!
Tarandus, 2011
72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155180033 · Fordította: Bálint Lajos · Illusztrálta: Fabó Attila László
1 hozzászólás
HA86>!
Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

Szeretem az olyan szerencsétlen sorsú emberekről szóló történeteket, akiknek van valamilyen sötét titkuk, amit mindenáron rejtegetniük kell, és ha a titok mégis napvilágot lát, megbélyegzi és kirekeszti őket a társadalom. Ebben a „mesében” szó szerint ez történik: a szörnyű titok napvilágot lát, amikor a főhős kisétál a Napra, és az emberek felfigyelnek valami szokatlan dologra („Nézzétek, nincsen árnyéka!”) – úgyhogy Schlemihl Péter már az üzletkötés napján megbánja, hogy egy különös, szürkeruhás embernek egy bűvös erszényért cserébe eladta az árnyékát… Így kezdődik tehát a kálváriája, és szerencsére nem úgy ér véget, hogy visszaszerzi az árnyékát. Az túl egyszerű lenne.

Tetszett!, igaziból nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. :)

Amethyst >!
Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

Kedvelem az ehhez hasonló, meseelemekkel domináló, ámde lélektani mélységeket sejtető irodalmat. Úgy érzem, ez is egy olyan alkotás, amit életkortól függően más-más módon értelmez az olvasó. Bevallom, kezdetben zavart az alapszituáció, hogy az árnyék léte-nem léte miért vált ki ilyen nyílt viszolygást az emberekből (mindeközben az járt a fejemben, hogy nekem valószínűleg fel se tűnne, ha egy embernek nincs árnyéka, elvégre a szemem nem tapad a másik fél bokájára), de aztán igyekeztem az árnyékot másmilyen tulajdonsággal helyettesíteni, s úgy értelmezni az olvasottakat (avagy fény nincsen árnyék nélkül stb). Szívemen viseltem a főhős sorsát, az elmagányosodását, hogy bár mindene meglehetne, a világ mégis ellene fordul. Már-már szívfacsarónak hatottak a leírtak. Egyedül a befejezéssel nem vagyok megelégedve. Mintha a szerző a hasára csapott volna, annyira kizökkentettek a leírtak az addig harmonikus, andalgó történetvezetésből. A hirtelen behozott másmilyen varázstárgyakat nem találtam indokoltnak, számomra bőven elegendőnek bizonyult az alapkompozíció. Emiatt jár az egy csillag levonás, pedig helyenként tényleg maximálisan teljesített a kisregény, kielégítette az olvasói igényeimet, az illusztrációk pedig a finom árnyékolással meseszépek voltak.

geucsa>!
Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

Nagyon tetszett. Néha szürreális, hihető hihetetlenként mesél. Igazán szórakoztató szösszenet.

Laudine>!
Adalbert von Chamisso: Schlemihl Péter csodálatos története

Egyetemi vizsgára olvastam. Most újra a kezembe került. Elragadó, mesés, de mélyértelmű történet.


Népszerű idézetek

Kárpáti_Ildikó>!

Életemben már máskor is, s általában a világtörténelem folyamán, igen gyakran esemény pótolta a tettet. Ezúttal is így történt. Később megbékültem önmagammal. Elsősorban is megtanultam tisztelni a szükségszerűséget, hiszen mi lehetne szükségszerűbb, mint a végrehajtott tett, a megtörtént esemény! Aztán megtanultam tisztelni a szükségszerűségben a bölcs gondviselést, amely áthatja ezt a nagy, mozgó gépezetet, s amelybe mi csak közreműködő, forgatott és forgató kerékként avatkozunk bele. Aminek meg kell lennie, az megtörténik, aminek meg kellett történnie, megtörtént, s mindebben része van a gondviselésnek, amelyet végül még a magam s a hozzám hasonlók sorsában is tisztelni tanultam.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Emily Brontë: Üvöltő szelek
Henry James: A csavar fordul egyet
Gabrielle Wittkop: A nekrofil
Susan Kay: A fantom
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Albert Camus: Az idegen
Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracul
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Dickens Károly: Karácsoni ének
Wilde Oszkár: Dorian Gray arczképe