Nyárutó 6 csillagozás

Adalbert Stifter: Nyárutó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az osztrák biedermeier legjelentősebb képviselőjének regénye egy jómódú kereskedőcsalád sarjának fejlődéstörténetét és szerelmének beteljesülését meséli el éteri érzelemábrázolással és visszafogottsággal.

Eredeti mű: Adalbert Stifter: Der Nachsommer

Eredeti megjelenés éve: 1857

>!
Kalligram, Budapest, 2011
756 oldal · ISBN: 9788081014703 · Fordította: Adamik Lajos

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Kovács_Heni
Adalbert Stifter: Nyárutó

Bizony, kell némi álszentség ahhoz, hogy az ember pozitívan értékelje Stifter Nyárutóját, egy kevés fellengzős nagylelkűség, egy csipet megjátszott főhajtás, mintha csodálattal adóznánk hétszáz oldal tömény tájleírásnak, holott sunyi módon folyton átlapozunk egy-két kevésbé izgalmas oldalt. Már amennyiben izgalmasnak nevezzük a regényt, mert ezt a két dolgot összekapcsolni egyszerűen nonszensz. Talán nem véletlen, hogy a mű kritikusai a világirodalom „legunalmasabb könyvének” nevezték. Azért ne vessük el máris a kockát, megvan a maga szépsége és ereje, csak nagyon nehéz megtalálni a milliónyi részlet között.

A Nyárutó állítólag nevelési regény, én inkább azt mondom, meghonosítja saját magával a „leíró természettudományos regény” műfaját. Főszereplőnk, a tehetős és gondtalan Heinrich tanulmányi kalandozásait követjük nyomon, egészen az iskolás évektől a házasságáig. Olyan csöndes, békés, illuzórikus könyv ez, ahol minden túl tökéletes: boldog család, sok pénz, végtelen szabadidő. Akad egy kis romantika a történet kedvéért, de tudjátok, mindenki olyan piszkosul visszafogott és erkölcsös, hogy attól féltem, nehogy a női főszereplőnk érzelmi sokkot kapjon, ha séta közben netalán leesik a kesztyűje és valaki visszaadja. „Kérem, uraságod ne fáradjon” – mondta volna – „mert olybá tűnik, mintha végtelen esztendők bölcsessége gyülekezne ebben a mozdulatában; s bizony, mi kik már esztendők óta lakjuk e völgyet, mind amondók vagyunk, nincs helye efféle bizalmaskodásnak férfi s nő között.” Sosem tudtam elképzelni, hogy az életben valaha valaki úgy beszélt volna, mint a Nyárutó szereplői ( akaratlanul is a Norvég erdő jutott eszembe Murakamitól, bár teljesen más műfaj és kor, de valahogy vissza-visszatérnek az életemben azok a könyvek, amelyekben a szereplők nem létező kimértséggel adják elő a kétoldalas, biedermeier monológjaikat.)

Azért, hogy jót is mondjak, valami érthetetlen okból mégis tetszett ez a regény, a maga végtelen részletességével és lassúságával. Az első ötszáz oldalon jóformán semmi nem történik Heinrich természettudományos megfigyelésein, többoldalas kőzetleírásokon és a környezet növényvilágának, valamint a vendéglátója házának leírásán kívül. Heinrich kíváncsi, lelkes és a világon mindenre rácsodálkozik, a legapróbb dolgokban is meglátja a szépséget – egy kicsit arra emlékeztetett, amikor gyerekként én is mindenféle füzetet vezettem, szárított virágokkal és leírásokkal, tanulmányokat készítettem magamnak a vallásról, mitológiáról meg ezernyi dologról, ami érdekelt. Talán mégis nevelési regény ez, az önnevelés, a tanulás, a tudásszomj leírása. Persze, ismét csak azt kell mondanom, túl szép ahhoz, hogy az ember komolyan vegye, kivéve ha…… kivéve, ha Heinrich lennék és az életben annyi dolgom lenne csupán, hogy a hegyekben barangoljak és felfedezéseket tegyek, mert egyébként minden mást megteremtenének nekem. Bizony, jó lett volna úrifiúnak születni :) Azt hiszem, ebben az esetben tudnám értékelni azt a csöndes, eseménytelen életet, ami főszereplőnk él. Ő a maga módján boldog és mégiscsak ez a lényeg.

Nehezen tudnám megmondani, kinek ajánlom ezt a regényt, mert biztos vagyok benne, hogy az olvasók 99%-a a sarokba vágná ötven oldal után. Meg is érteném őket, annak ellenére is, hogy tetszett a hangulat, ami átjárta a regényt. Azt hiszem, nyugodt embereknek való ez a könyv, tavaszi délutánokon a fűzfák alatt kell olvasni vagy ősszel az avarban hemperegve, akkor talán átérezhető az a természet iránti végtelen rajongás, amiről Stifter ír.

2 hozzászólás
>!
Kuszma P
Adalbert Stifter: Nyárutó

Nagyon furcsa, nagyon lassu könyv… mindent elmond róla, hogy a főbb szereplőknek a regény kétharmadánál jut eszükbe bemutatkozni egymásnak… nem mondom, hogy minden percét élveztem, de hiba lett volna nem elolvasni.

>!
Borsoka21
Adalbert Stifter: Nyárutó

Nagyon lassú a regény cselekménye (illetve alig van benne), inkább leíró jellegű. A lassúsága ellenére a sok leírás mégis valahogy érdekes és nem unalmas. Az elején nagyon élveztem, megnyugtatott, hogy nincsen tele történéssel, hanem inkább rácsodálkozik a főszereplő az őt körülvevő világra. De a regény második felében már kicsit elnyújtottnak tűnt. Nem bántam meg, hogy végigolvastam, már csak azért sem, mert a regény utolsó egyharmadában indulnak be a történések. Mindenképpen különleges és emlékezetes regény, de aki elkezdi olvasni, ne várjon egetrengető cselekményt vagy hatalmas érzelmeket. A regény hangulata mindennek ellenére megfogott a nyugodtságával és természetközeliségével.


Népszerű idézetek

>!
Ninácska 

– Kisasszony – mondtam –, elhiszi, ugye, ha azt mondom, hogy a fasor felől jöttem a grottába e fal oldalán, és nem láthattam kegyedet, különben nem léptem volna be, és nem zavartam volna meg.
Natalie nem felelt, de továbbra sem vette le rólam a szemét.
– Ha már így történt – kezdtem újra –, és akaratom ellenére zaklattam, lesz olyan jóságos, és megbocsát nekem, én pedig máris távozom.
– Ó dehogy, dehogy – felelte.

1 hozzászólás
>!
Katalin_baronesse

Minden dolog és minden ember, szokta mondani, csak egy valami lehet, viszont egészen annak kell lennie.

8. oldal

>!
csillagka P

Ami látszatra jelentéktelen, abban is lakik ám büszkeség és nagyság!

>!
Ninácska 

Ahol még lehetséges a választás, mert nem kell az úgynevezett kenyérkereset után járni, ott a lehető legvilágosabban tudatára kellene ébrednünk erőinknek, mielőtt hatáskörüket hozzárendeljük.

>!
Ninácska 

Így éljük úgymond boldogságban és állandóságban nyárutónkat, ha már nyarunk nem lehetett. Gyűjteményeim gyarapodnak, építkezéseink egyre véglegesebb képet öltenek, emberek vesznek körül, többet tanultam itt, mint egész életemben, kedvteléseim haladnak a maguk útján, és egy keveset talán még hasznára is vagyok a világnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fáy András: A Bélteky-ház
Franz Grillparzer: Medea
Nikolaus Lenau: Nikolaus Lenau versei
Nikolaus Lenau: Nikolaus Lenau válogatott versei
Franz Grillparzer: Szapphó
Hans Christian Andersen: Nagy mesekönyv
Hans Christian Andersen: Andersen mesék
Hans Christian Andersen: Andersen meséi
Hans Christian Andersen: Andersen legszebb meséi
Hans Christian Andersen: Hans Christian Andersen válogatott meséi