Brigitta 15 csillagozás

Adalbert Stifter: Brigitta

Brigitta, a XIX. század közepén, Magyarországon játszódó mű címszereplője értelmes és tetterős nő, mégis hátrány sújtja: már gyermekként olyan csúnyácska, hogy még anyja is elfordul tőle, egyedül és megértés nélkül nő fel, s házasságában nem lel sok örömet. Az olvasó teljesen csak a mű végén, visszatekintésben ismeri meg a szokatlan szerelmi történetet, amelyben – Stifter többi írásához hasonlóan – jelentős szerephez jut a természet s annak az ember életét is befolyásoló törvényei. Brigitta szívós munkával átalakítja a vad magyar „pusztát”, s egyidejűleg megformálja saját lelki szépségét. A történet kiteljesedésében is ott a párhuzam: a természet legyőzése és a boldogság megtalálása.

Eredeti megjelenés éve: 1843

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kis szerelmes irodalom Eri

>!
Eri, Budapest, 2006
94 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638090928 · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Adalbert Stifter: Brigitta

Nagyon szép, rövid, de mégis velős kis történet. Lassan bontakozik ki a cselekmény, hiszen az elején inkább az elmesélő német úr utazásával és a magyar föld megismerésével telnek a sorok, azonban a tájleírások mindenképpen megérik a várakozást. Hamar kiderül, hogy egy bizonyos őrnagyhoz igyekszik az úr, akit még olaszországi nyaralása során ismert meg. A regény második részében bontakozik ki a tulajdonképpeni történet: Brigitta, az erős, sok szenvedést megtapasztalt nő életútja, s a végső dráma, mely fény derít mindenre (én meg is lepődtem, sikerült az írónak teljesen titokban tartania a csattanóját). Mindenképpen ajánlom olvasásra, nagyszerű szórakozás és minden sallangtól mentes könyv (egyedüli hibájának a Milos nevű szolgálót hoznám fel, ez volt az egyetlen, ami zavart a – magyar – helyszínen játszódó történetben, igazán kaphatott volna valami szép magyar nevet :-D)

deaxx>!
Adalbert Stifter: Brigitta

Nagyon tetszett, hogy német főhős szemüvegén keresztül látjuk a dolgokat: az egész történet Magyarországon játszódik, és több utalás is van a könyvben a németre/szereplő németségére – pl. ezt ő magyarul mondta, később fordította le nekem németre. Emellett belegondolva, hogy Stifter német nyelven írta meg ezt a kis könyvecskét, és én ezt magyarul, fordításban olvasom – hát emberek! Elkapott biz' a meg akarok tanulni németül érzés!
Az már megint csak külön öröm, hogy milyen elismerően nyilatkozik a főhősünk a pusztáról*, az őrnagy, Brigitta, és a többi földesúr közös tevékenységéről a gazdaságban, hogy milyen nemes cél vezérli őket, és milyen emberségesen bánnak a jobbágyaikkal (idilli!). Mindig is szerettem azokat a hősöket, akik kitűztek maguk elé egy szép célt, és folyamatosan tanultak érte, dolgoztak érte.
És Brigitta! Egy igazán szerethető karakter, női főhős, aki „férfias”** cselekedeteket művel, kiáll azért, amiben hisz, és véghez is viszi. Nagyon megkedveltem őt.

Mellesleg ez a könyv nem véletlenül a Kis szerelmes irodalom sorozatban jelent meg. Van benne a fentebb leírtakon kívül egy szerelmi dráma, amit hál' a magasságosnak a fülszöveg sem lő le, részemről volt is jelentős meglepődés, meg szurkolás a szereplőknek – szóval mindazok a dolgok, amikért az ember szereti a romantikusokat – szerintem – de egészen más ezt úgy olvasni, hogy a XIX. század közepén jelent meg, a kortársaknak szánva-- mindenesetre.

Meglep, hogy ennyire tetszett, mert az eddig olvasott Stifter-műveknél mind eléggé rezgett a léc (bár a Nyárutót még nem olvastam, ezek után már igencsak kíváncsi vagyok arra is). Úgyhogy igazán örülök.

*Szerintem a puszta olyan szívem-csücske kategória Stifternél. A pusztai falu c. elbeszélésének, és ennek a könyvnek is minden egyes fejezetcímében szerepel a puszta szó. (Hasonló volt a Költői vázlatokban Az ős erdő, csak ott minden erdei volt. Mellesleg ebben a kötetben jelent meg először a Brigitta is.)
**Azért meglepő, hogy mennyit változott a világ, manapság ezeket, mint a nadrágviselet, meg a „férfiasan” megült ló, már nem érzékeljük férfiasnak.

jadett>!
Adalbert Stifter: Brigitta

A könyv első fele nem nagyon tetszett… rengeteg tájleírás, és igazából úgy éreztem, semmiről se szól.
Aztán végre beindult a történet, ami kicsit hálivúdi fílinges, annak ellenére, hogy a 19. század közepén íródott. :D De összességében érdemes volt elolvasni, sok fontos értéket próbál közvetíteni, szerintem sikeresen. :)

Mazsola_78 P>!
Adalbert Stifter: Brigitta

Magára a történetre 5 csillagot adnék, mert nagyon tetszett. Bár hiányoltam, hogy nincsenek jobban kifejtve a szálak, a főszereplők sorsai, csak 1-1 időszakra kapunk egy kisebb betekintést az életükbe, de azzal a kevéssel egy nagyon szép, emberi történet bontakozik ki az olvasó számára.

A fél csillag levonás nálam a fordításra jár, ami engem sok helyen nagyon zavart. Mesterkélt lett és voltak olyan mondatok, amiket többször el kellett olvasnom, mert annyira természetellenes mondatszerkezete volt számomra.


Népszerű idézetek

Katalin_baronesse>!

S mert egyetlen valaki ismerte fel őt igaz valójában, ekképpen ő ezé az egyetlen emberé volt.

64. oldal

Katalin_baronesse>!

Birtoka Kelet-Magyarországon volt – két álló nap latolgattam terveket, hogyan juthatnék oda a legcélszerűbben, harmadnap már a postakocsiban ültem, irány a keleti égtáj, és mert a rendre következő tájakon még sosem jártam, telenéztem magam rónaságokkal, erdőségekkel –, s nyolcadnapra ott voltam a pusztán, mely akkorasággal volt pusztaságos és pompás, hogy bizony mondhatom, ehhez foghatót csak Magyarország kínálhat.

7. oldal

lzoltán IP>!

[…] Gyakran hevert le szép ruhában a földre, a fűbe, a kerti bokroknak beszélt, érthetetlen szavakkal. […]

55. oldal

Katalin_baronesse>!

Gyakorta adódnak az emberéletnek oly dolgai s viszonyi, melyek számunkra nem mindjárt világosak, s amelyeknek okát sem tudjuk valami túl gyorsan előderíteni. Ezek akkor többnyire a titokzatosságnak valami szép és szelíd bájával hatnak lelkünkre.

(első mondat)

Katalin_baronesse>!

A lélektan megvilágít s meg is magyaráz mindenféléket, de számára is sok dolog marad homályban, messze-messze.

6. oldal

lzoltán IP>!

[…] csak végigesett a földön, hevert, mint amikor rég, rég a kert bokrainak hadarta szívének költeményeit, fájdalomban rángott a teste a szoba szőnyegén, és oly forró könnyei ömöltek, mintha dolguk az lenne, hogy a ruháját, a szőnyeget, a padlót is átfúrják-égessék […]

70. oldal

lzoltán IP>!

[…] a puszta fekete korongjának egészére ráborult, buraként, a menny rőtsége, benne sárga lángok, az egész ég kigyúlt, a földön minden idegenné, túlrajzolttá, söteté vált. Egy-egy fűszál szinte gerendaként meredt, bele ebbe a vörösségbe, s ha valami állat vonult el, az is árnyképpé vált, óriássá, és a szegény bodzabokrok, tüskebokrok úgy ékeskedtek, mintha székesegyházak, paloták volnának. Keleten indul akkor az éj mélykékje nyirkosan és hidegen, kupoláját lassan ráteríti a nyugati égbolt vöröslő izzására, elfedi végül.

31. oldal

lzoltán IP>!

[…] mikor hazaért, szobájába felment, levetkőzött, megszabadult egymás után az álságos díszdaraboktól, hálóingben már, odaállt a tükör elé, s nézte magát hosszan, hosszan. És könnyek szöktek a szemébe. Életében ezek voltak az első könnyek, melyek lelkéből lelkedzettek. Sírt, egyre hevesebben, mind ellenállhatatlanabbul, és olyan volt ez, mintha be kellene hoznia hirtelenjén egy egész élet összes ily mulasztását, s hogy megkönnyebbülésére is legyen talán, ha a szívét jól kisírta. Letérdelt, ahogy szokása volt, így guggolt, ült végső soron – a lábán. […]

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könny
lzoltán IP>!

[…] Az addig oly ismeretlen leány szíve mélyéről valami nagy melegség kezdett sugározni, eleinte szinte észrevétlen, minden jel nélkül, hanem Murai csakhamar érezhette ennek a csodás lénynek minden benső erejét, ugyanakkor tisztaságát. Nem rossz ösztön vonzotta e különös teremtéshez! […]

64. oldal

lzoltán IP>!

[…] szemével kószán-kuszán meredt a könyvnek vagy a térképnek valami távoli sarkára; és ha a tanító sebtén feltett neki valami kérdést, bizony, megrémült, felelni végképp nem tudott. Előfordult gyakran, hogy a többiek mind együtt voltak, hosszú estéken, a közös szobában – nappaliban –, ő meg sehol. Hanem hát dehogy, szobájában hasalt a szőnyegen, előtte, körötte, jószerén alatta mindenféle rongyolt könyv, szakadt térkép, olyan dolgok, amelyek már senkinek sem kellettek. Képek. Ezeket bújta, nézte. Valami fantasztikus, kicsit rémes, torz világ alakult benne, szívében-lelkében. […]

54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julianne Donaldson: Edenbrooke
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye
Chris Land: Jaguár árnyéka
R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2.
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Budai Lotti: A nyugati szerető
Csernovszki-Nagy Alexandra: Róza szíve
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Lucinda Riley: Viharnővér