Ez a könyv részben családtörténet, részben pályarajz, részben politikai publicisztika, részben önreflexió. Minthogy ebben a hazában elég sok ember ismer engem – nem csak és nem is első sorban az írásaimból, hanem képes és hangos közszerepléseimből – megkíséreltem, hogy, Déryt idézve, elmondani, hogy „kivagyokén”. Vagy inkább: kinek, minek látom magamat most, hogy a pályám zenitjén alighanem túljutottam, és elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahonnan látszik már az út vége.
Amit megírhatok 6 csillagozás
Enciklopédia 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Néha úgy érzem, hogy saját magának szeretne egy végelszámolást tartani, amiben megmagyarázza MAGÁNAK, hogy a mások által elítélt helyzetekben helyesen cselekedett, döntött. Természetes, hogy egy ilyen önéletrajzi mű nem teljesen objektív. A nevek rövidítésével néha nem sikerül titkolni az alanyát, hiszen például Ch. A. A Panoráma főszerkesztője, aligha lehet kérdéses… Az utánam lévő generáció(k) esetében sikeres lehet, hiszen ők nem nagyon emlékezhetnek arra a műsorra. De, szerintem az a generáció nem olvassa ezt a könyvet.
Stílusában jellegzetes, „Aczélos”. Néha akár saját magával szemben is szókimondó. Egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam.
Anno a Nap-keltében találkoztam elsőként a szerzővel, majd a HVG-t olvasva találkoztam a ismét a stílusával. Milyen volt a könyv? Élvezhető érdekes egyszerre…Azok az ételek és italok elég széles gasztrokínálatot mutatnak. Azok az évek érdekesek és izgalmasak voltak, mindent ki kellett, vagy el kellett olvasni manuálisan, hiszen internet nem volt.
Aczél keveset mond magáról. Inkább pályafutásáról tudunk meg részleteket. Utazásai során olyan élményekben, tapasztalatokban volt része, mint senki másnak, főleg azokban az időkben. Számomra ezek a részek sokkal érdekesebbek voltak, mint a könyv második fele, ami inkább publicisztika. Hangnemben olyan „tudosítós”, érződik a távolságtartás, nem hangzanak el poénok, visszafogottan közöl információt. Mégis elég jó képet kapunk a politikai viszonyokról itthon és külföldön is az elmúlt néhány évtizedben.
Népszerű idézetek
Mielőtt útnak indultunk volna Kínába, tudván, hogy ott se rádió, se tévé, se mozi, se színház, se hangverseny, se újság, se kirakat nem lesz, megkérdeztem egy pekingi veteránt, hogy ha mindez nincs, mit lehet csinálni? Öregem, válaszolta, napjában hatszor félholtra eheted magadat az éttermekben, és körülbelül ennyi.
79. oldal
1973. január végén, pénteken délután egy cseh újhullámos filmbe illő jelenet játszódott le a kelenföldi lakótelep egyik huzatos lépcsőházi bejárójában….. A kérdéses napon megszólalt a kaputelefonunk. Aki beleszólt, illedelmesen bemutatkozott, mondta, hogy X.Y. alezredes, a kiegészítő parancsnokságtól jött, s kéri, fáradjak le a földszintre pár percre. Lementem. Ott állt egy láthatóan hétvégi pihenőjére készülő, fáradt, idősebb katonaember, megkérdezte a nevemet, majd miután hallotta, amit akart, aktatáskával a kezében vigyázzba vágta magát, és a következő mondat hagyta el a száját: „Önt a honvédelmi miniszter a mai napon hadnaggyá léptette elő, az erre vonatkozó okmányokat átadom.” Átadta, kézfogás, gratuláció, búcsú. Így lettem én, aki a néphadseregnek addig a színét nem láttam, egyik percről a másikra, minden rendfokozat átugrásával katonatiszt.
Kint, bent, kint, 68. old.
Azok, akik ma kettős állampolgárságért üvöltöznek, nyilván nem is emlékeznek azokra az időkre, amikor a jugoszláviai (vajdasági) magyarok szegény rokonnak tekintették a magyarországi magyarokat, mert miközben azok még jórészt el voltak zárva a Nyugattól, ők szabadon utazgathattak, vállalhattak munkát s létesíthettek kisvállalkozásokat odahaza kint megkeresett pénzükből…. Nincs olyan emlékem, hogy a hetvenes vagy a nyolcvanas években a vajdasági magyarok magyar állampolgárságot akartak volna maguknak, olyan viszont van, hogy büszkén az orrunk elé tolták a vívmányaikat, lett légyen szó akár anyagi gazdagodásról vagy kulturális szabadságról. Szeretném nyugtázni, hogy én a vajdasági magyarokban a ma létező magyar „hazafiságnak”, „nemzeti összetartozásnak” még az elemeit sem tudtam fölfedezni, amikor jól ment nekik, mihozzánk képest igazán jól.
87. oldal
A lakoma záróakordja az lett, hogy a magyar különítmény elhagyta az éttermet, és koszorúban rókázott az erdőszélen. A grúzok ezt rettenetesen élvezték, mert miként örmény szomszédaikban, bennük is élt a meggyőződés, hogy a vendég addig nincs jól tartva, amíg a sárga földig le nem itatják és halálra nem etetik. Ember nem volt, aki lépést tudott volna tartani velük, leszámítva fotóművész-történész barátomat, Grisát, aki a maga befogadóképességével olyannyira lenyűgözte a grúzokat, hogy egy ízben könnyes vallomást tettek neki: „Te, Grisa, te olyan jó ember vagy, hogy akár grúz is lehetnél.”
48. oldal
…és egyre inkább erősödött bennem a meggyőződés, hogy a palesztinok az arab világ „zsidói”, kik ugyan a velük egy nyelvet beszélő, egy hiten lévő, egyugyanazon arab „fajból” való emberek között élnek, mégis mások: tehetséges, erősen intellektuális hajlamú, szeretetre méltó mik is…? Szétszórtságban élő kozmopoliták, már ha ennek a szónak a használata arab közegben indokolt.
Aczél Endre: Amit megírhatok
Hasonló könyvek címkék alapján
- Angela Murinai: Mikor feltámad a szél 95% ·
Összehasonlítás - Varró Dániel: Aki szépen butáskodik 94% ·
Összehasonlítás - Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám 93% ·
Összehasonlítás - Oplatka András: Németh Miklós – Mert ez az ország érdeke 95% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Világló részletek 91% ·
Összehasonlítás - Mindszenty József: Emlékirataim 92% ·
Összehasonlítás - Ai Weiwei: 1000 év öröm és bánat 91% ·
Összehasonlítás - Betlen János: Aktuális volt ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Az én életem regénye ·
Összehasonlítás - Ágh István: Kidöntött fáink suttogása ·
Összehasonlítás