Az ötvenes évekről ma a legtöbb ember csak néhány gyászos és tragikus dologra asszociál: a terrorra, padláslesöprésre és 1956-ra annak is inkább a leverésére. Pedig az ötvenes években is létezett a vasfüggönyön túli világ, ahol izgalmas dolgok történtek: Európa kilábalt a háborús depresszióból, megkezdődött a német gazdasági csoda és alakot öltött az, amit ma Európai Unióként ismerünk. Ázsiában háborúk dúltak, Amerikában kommunista kémeket és szovjetbarát értelmiségieket üldöztek. A világ félt az atomháborútól, de közben szólt a zene, méghozzá új hangokon és új hangszereken. Világsikerű könyveket írtak, és remek filmeket készítettek sőt effélék a vasfüggönyön innen is történtek. A magyar labdarúgó-válogatott majdnem világbajnok lett, de aztán mégse. Sztálin meghalt, elkezdődött az olvadás és nem lehetett tudni, vajon a szovjet glóbusz egész jégsapkájára kiterjed-e, vagy csak a perifériákon hasad le néhány jéghegy.
Aczél Endre könyve minderről egyszerre szól: mindenről,… (tovább)
Acélsodrony – Az ötvenes évek 9 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Most a korábban megjelent három kötet előzményét, az 1950 – 1954-es évek bel- és külföldi eseményeit veszi számba a szerző.
Aczél Endre sokoldalú tájékozottságát, tárgyilagosságát, alaposságát számomra már az eddigiek során is bizonyította. Most a sok konkrét adat (mennyiségek, időpontok stb.) alapján azt kell fel feltételeznem, hogy a forrásanyagok összegyűjtésénél minden eddiginél nagyobb kutatómunkát végzett. Ezzel függhet össze az a negatívum, amit kénytelen vagyok felhozni. A szerző úgy vélhette; ha már a kutatómunkába ennyit idő és energiát fektetett, akkor a fellelt információkkal bőségesen megajándékozza az olvasót. Ebből következően egyes események taglalása túlzottan hosszúra sikerült. Az érintett fejezetek túságosan hosszúak, lassúak, néha már – már unalmasak. Sokszor zavóróak voltak számomra a mondatokba betoldott gondolatjeles beszúrások, zárójeles megjegyzések. E jelenséget is az információtúltengésnek tudom be.
Megjegyzéseim ellenére nagyon értékesnek tartom a kötetet. Ajánlani tudnám a középiskolás diákok történelmi tanulmányai elmélyítéséhez éppúgy, mint azok számára akik átélték azokat a bizonyos, nehezen feledhető 50-es éveket.
Várom a nem kevésbé izgalmas 1955 – 1959-es időszakról szóló kötet mielőbbi megjelenését.
Számomra igazán hiánypótló könyv volt, mert a koromból adódóan a 2. világháború utáni történelmet nem tanultunk, és meg sem élhettem még az 50-es éveket.
Érdekes, részletes – néhol túlságosan is! – képet ad az 50-es évek első feléről magyar- és világviszonylatban. Számomra külön élmény, hogy az aktuális filmeket és a könyveket is bemutatja megfelelő környezetében.
Nem egy-két napos olvasmány, de az biztos, hogy hamarosan kezembe veszem a 60-as évek kötetet is.
Népszerű idézetek
Ami itt következik, az nem kabarétréfa, véresen komoly: az 1950-es, brazíliai labdarúgó-világbajnokságon való részvételtől India válogatottja azért lépett vissza, mert a FIFA nem engedélyezte, hogy játékosai mezítláb játsszák a mérkőzéseiket.
94. oldal, 1950 - Focivébé Rióban (Park, 2014)
[…] A bizantinus szertartás hangulatát, egyszersmind a sajtóra kirótt feladat teljesítésének fokát egy, a Magyar Nemzetből vett cikkrészlettel illusztráljuk: „Tíz órakor érkezik meg Rákosi Mátyás, a magyar nép első jelöltje. Felragyognak az arcok, összeverődnek a tenyerek, aki virágot hozott, az magasba emeli […] Zúg a taps, viharként, aztán csend lesz. A dolgozó nép vezére beszél. Tükörként mutatja a múltat, ragyogó fényben a jövőt.”
262. oldal, 1953 - "Választás" Magyarországon (Park, 2014)
Rákosi mint a Rehabilitációs Bizottság elnöke (ez volt, nem vicc!) minden módon titkolta és késleltette az ártatlanul meghurcolt kommunisták jogi és politikai rehabilitását. Nagy Imre jövő idejű fogadkozásai vészjóslóak lehettek számára. Csak egy dologban bízhatott: a budapesti hatalmi játszmák mindig Moszkvában dőlnek el. És e tekintetben nem is kellett csalódnia. Nagy csak gondolta, hogy nyert.
358. oldal, 1954 - Nagy Imre nem hátrál (Park, 2014)
A Rákosi-rendszer tréfás ötlettel szabadította meg járműveiktől a magángépkocsi-tulajdonosokat (meg a taxisokat).
1950-ben először is megszüntették a személygépkocsik kereskedelmi forgalmát, azaz magánemberek előtt új gépkocsi vásárlására immmár nem nyílott lehetőség. Ettől ugyan még megmaradhatott volna az utakon pár ezer magántulajdonú autó, de a következő lépés az volt, hogy egy minisztertanácsi rendelet értelmében üzemanyaghoz csak vásárlási könyv vagy utalvány ellenében lehetett jutni, ám utalványt csak olyan személy kaphatott, aki igazolni tudta, hogy munkája végzéséhez nélkülözhetetlen a gépkocsi. És ha valaki ezt nem volt képes igazolni, annak kocsiját fel kellett ajánlani megvételre az államnak.
89. oldal, 1950 - Autózzunk! (Park, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő 92% ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Hermann Róbert – Ligeti Dávid (szerk.): 1919 – A Nagy Szétesés ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája 94% ·
Összehasonlítás - Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947 ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: Rákosi Mátyás Kórház, Észak-Korea ·
Összehasonlítás - Gál Éva: Lejáratás és bomlasztás ·
Összehasonlítás - Mályusz Elemér: A vörös emigráció ·
Összehasonlítás - Bethlen István: Válogatott politikai írások és beszédek ·
Összehasonlítás - Nánay István: Tanodától – egyetemig ·
Összehasonlítás