Szívhajítók 7 csillagozás

Acsai Roland: Szívhajítók

"Világvégi tengerparton, az űrben vagy a farkasok között – a halhatatlan szerelmeseket nem lehet elválasztani.
Lírai finomságú, de filmszerűen sodró és izgalmas történetük nemcsak a japán filmek és legendák kedvelőinek szól, hanem mindenkinek, aki tud még hinni abban, hogy szeretettel és bizalommal legyőzhető a semmi, enyhíthető az égre nézés tériszonya és legyőzhető a gravitáció; aki nem fél átváltozni és felemelkedni; aki biztosan érzi, hogy a test erejét a lélek tüze adja, és hogy az egymásnak rendelt szerelmesek képesek akár a saját szívüket is odaadni, hogy a másikat megmenthessék.
Acsai Roland metafizikus kalandregénye olyan lebegő álomtérben, olyan időtlen, egyszerre ősi és jövőbeli, de nagyon is reálisnak érzékelt, intenzív és felejthetetlen világban játszódik, ahol otthon érezhetjük magunkat, mégsem tudjuk soha kiszámítani, mi fog történni.”

Szabó T. Anna József Attila-díjas író, költő

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Holnap, Budapest, 2016
82 oldal · ISBN: 9789633491447

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Acsai Roland: Szívhajítók

Ha nincs ott a fülszövegen, hogy ezt a könyvet egy Radnóti-díjas költő követte el, akkor azt mondom, egy gimnazista műve, aki túlságosan rácsavarodott az aikido-edzésekre, túlságosan sokat forgatja a Hagakurét és túlságosan a szívére vette, hogy mindezek ellenére az osztály szépe nem vele kavar, hanem egy vízilabdázóval. (Vagy ha nem ő írta, akkor maga Kozsó.) Az van, hogy nem véletlenül találta ki a teremtő egy ihletett pillanatában, hogy mondjuk japán stílusú prózát a japánok tudnak legjobban írni, nem pedig (teszem azt) a svédek. Persze ettől függetlenül akadnak japánok, akik nem japán stílusban írnak prózát, de olyan konstelláció nehézkesen képzelhető el, hogy mondjuk a japánok úgy írjanak, mintha svédek volnának. Pláne jól. És hát az van, hogy ez a könyv nem jó. Helyesbítek: ha ifjúsági regénynek tekintem, akkor megtalálhatja a helyét az első mondatban körülírt célcsoport könyvespolcán, feltéve, ha nem zavarja őket a tény, miszerint 2100 forintért vettek egy baromira szellősen szedett novellát, amit 20 perc alatt el lehet olvasni. De ha szépirodalomként kezeljük, akkor ez egy lufi. Mégpedig egy spirituál-lufi, tele ilyen mondatokkal: „Nincs szükségem kardra. Én magam vagyok a kard.” Bah! Attól meg aligha lesz kevésbé üres egy lufi, hogy egy szamurájjal fúvatták föl nekünk. Másfelől meg attól, hogy ez a spirituál-lufi a kétharmadánál átmegy disztópiába, nem lesz érdekesebb – egyszerűen sokkal inkább láthatóvá válik az egésznek a giccs-jellege. 18 éven felülieknek nem ajánlott.

Ja, majd elfelejtettem. Az egyik fejezetnek az a címe, hogy „Szívnindzsa”. SZÍVNINDZSA. Nbzdmg.

68 hozzászólás
Molymacska P>!
Acsai Roland: Szívhajítók

Kétségeim voltak, mert a versek után nem hittem volna, hogy közérthető nyelvű lesz a próza. Ellenben az volt, és nem csak közérthető, de pont annyira művészi, és szép, hogy kellemes időtöltést adjon. A történetet nagyon meg tudtam kedvelni, főleg a végét, ami egyrészről szomorú, másrészről olyan igazi, jövőbeli, és valós.

1 hozzászólás
atomarcú>!
Acsai Roland: Szívhajítók

Félig emésztett anime képorgia visszakérődzése annyira leheletfinoman áttetsző történettel, hogy az jobban megnézve nem is létezik. Van azért néhány szépen kitalált jelenet, amit jobbára kiolt a végletekig tolt nyál. A szerkesztő meg (ha volt), szégyellje magát (ha nem volt, akkor meg a kiadó): orbitális elütések és szótévesztések zavarják a műélvezetet. A kedvencem, amikor a főszereplők „elgémberedett újakkal kapaszkodtak”. Még annyi figyelmeztetés a leendő olvasóknak, hogy ha hosszas elmerülésre vágynak egy könyvben, ne ezt válasszák, mert az eleve karcsú 80 oldal, ha nem extraszellősen szedik, talán még 40-et se tett volna ki.

Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Acsai Roland: Szívhajítók

Kissé elvont a történet, hol kifejezetten jó, hol pedig kevésbé szerencsés üzenetet közvetít. Az alap tematika, és a két főhős karaktere szerethető, a kisregény pedig könnyedén olvasható, és meglehetősen izgalmas, ez mindenképpen az előnyére írható. És ezután nagyon szívesen olvasnék egy Acsai Roland-féle disztópiát is.
http://sorok-kozott.hu/2016/08/konyvkritika-acsai-rolan…


Népszerű idézetek

Acsai_Roland I>!

A tavasz néha nem az évszakon, hanem két emberen múlik.

Minden így kezdődik, ami visszafordíthatatlan.

anemona P>!

Haza kellett jutnia hozzá, hogy belekapaszkodhasson éjszakánként, hogy ne ragadja el a semmi, ami minden éjjel el akarta nyelni.

Hatodik fejezet

Lunemorte P>!

Volt egyszer egy szamuráj, aki úgy döntött, nem olt ki egyetlen életet sem, hanem annyit nemz, amennyit a csatában megölt volna.

5. oldal

anemona P>!

Nem voltak emlékei, maga volt az emlék. Nem volt élete, maga volt az élet. Nem voltak fájdalmai, maga volt a fájdalom. Nem voltak örömei, maga volt az öröm. Egyszerre volt gyermek és felnőtt, fa és fű, és felhő, ami szétfoszlott, és újra összeállt, hogy esőt bocsásson a lélek száraz földjére.

Negyedik fejezet A kislány


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Mário de Andrade: Makunaíma
Umberto Eco: A tegnap szigete
Estelle Brightmore: 13. napon
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Patrick Ness: Kés a Zajban
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
David Mitchell: Felhőatlasz
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék