Szívhajítók 6 csillagozás

Acsai Roland: Szívhajítók

"Világvégi tengerparton, az űrben vagy a farkasok között – a halhatatlan szerelmeseket nem lehet elválasztani.
Lírai finomságú, de filmszerűen sodró és izgalmas történetük nemcsak a japán filmek és legendák kedvelőinek szól, hanem mindenkinek, aki tud még hinni abban, hogy szeretettel és bizalommal legyőzhető a semmi, enyhíthető az égre nézés tériszonya és legyőzhető a gravitáció; aki nem fél átváltozni és felemelkedni; aki biztosan érzi, hogy a test erejét a lélek tüze adja, és hogy az egymásnak rendelt szerelmesek képesek akár a saját szívüket is odaadni, hogy a másikat megmenthessék.
Acsai Roland metafizikus kalandregénye olyan lebegő álomtérben, olyan időtlen, egyszerre ősi és jövőbeli, de nagyon is reálisnak érzékelt, intenzív és felejthetetlen világban játszódik, ahol otthon érezhetjük magunkat, mégsem tudjuk soha kiszámítani, mi fog történni.”

Szabó T. Anna József Attila-díjas író, költő

>!
Holnap, Budapest, 2016
82 oldal · ISBN: 9789633491447

Most olvassa 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Acsai Roland: Szívhajítók

Ha nincs ott a fülszövegen, hogy ezt a könyvet egy Radnóti-díjas költő követte el, akkor azt mondom, egy gimnazista műve, aki túlságosan rácsavarodott az aikido-edzésekre, túlságosan sokat forgatja a Hagakurét és túlságosan a szívére vette, hogy mindezek ellenére az osztály szépe nem vele kavar, hanem egy vízilabdázóval. (Vagy ha nem ő írta, akkor maga Kozsó.) Az van, hogy nem véletlenül találta ki a teremtő egy ihletett pillanatában, hogy mondjuk japán stílusú prózát a japánok tudnak legjobban írni, nem pedig (teszem azt) a svédek. Persze ettől függetlenül akadnak japánok, akik nem japán stílusban írnak prózát, de olyan konstelláció nehézkesen képzelhető el, hogy mondjuk a japánok úgy írjanak, mintha svédek volnának. Pláne jól. És hát az van, hogy ez a könyv nem jó. Helyesbítek: ha ifjúsági regénynek tekintem, akkor megtalálhatja a helyét az első mondatban körülírt célcsoport könyvespolcán, feltéve, ha nem zavarja őket a tény, miszerint 2100 forintért vettek egy baromira szellősen szedett novellát, amit 20 perc alatt el lehet olvasni. De ha szépirodalomként kezeljük, akkor ez egy lufi. Mégpedig egy spirituál-lufi, tele ilyen mondatokkal: „Nincs szükségem kardra. Én magam vagyok a kard.” Bah! Attól meg aligha lesz kevésbé üres egy lufi, hogy egy szamurájjal fúvatták föl nekünk. Másfelől meg attól, hogy ez a spirituál-lufi a kétharmadánál átmegy disztópiába, nem lesz érdekesebb – egyszerűen sokkal inkább láthatóvá válik az egésznek a giccs-jellege. 18 éven felülieknek nem ajánlott.

Ja, majd elfelejtettem. Az egyik fejezetnek az a címe, hogy „Szívnindzsa”. SZÍVNINDZSA. Nbzdmg.

68 hozzászólás
>!
Molymacska P
Acsai Roland: Szívhajítók

Kétségeim voltak, mert a versek után nem hittem volna, hogy közérthető nyelvű lesz a próza. Ellenben az volt, és nem csak közérthető, de pont annyira művészi, és szép, hogy kellemes időtöltést adjon. A történetet nagyon meg tudtam kedvelni, főleg a végét, ami egyrészről szomorú, másrészről olyan igazi, jövőbeli, és valós.

>!
Media_Addict_Hu
Acsai Roland: Szívhajítók

Kissé elvont a történet, hol kifejezetten jó, hol pedig kevésbé szerencsés üzenetet közvetít. Az alap tematika, és a két főhős karaktere szerethető, a kisregény pedig könnyedén olvasható, és meglehetősen izgalmas, ez mindenképpen az előnyére írható. És ezután nagyon szívesen olvasnék egy Acsai Roland-féle disztópiát is.
http://sorok-kozott.hu/2016/08/konyvkritika-acsai-rolan…


Népszerű idézetek

>!
Acsai_Roland I

A tavasz néha nem az évszakon, hanem két emberen múlik.

Minden így kezdődik, ami visszafordíthatatlan.

>!
blaiseps

Volt egyszer egy szamuráj, aki úgy döntött, nem olt ki egyetlen életet sem, hanem annyit nemz, amennyit a csatában megölt volna.

5. oldal

>!
anemona P

Nem voltak emlékei, maga volt az emlék. Nem volt élete, maga volt az élet. Nem voltak fájdalmai, maga volt a fájdalom. Nem voltak örömei, maga volt az öröm. Egyszerre volt gyermek és felnőtt, fa és fű, és felhő, ami szétfoszlott, és újra összeállt, hogy esőt bocsásson a lélek száraz földjére.

Negyedik fejezet A kislány

>!
anemona P

Haza kellett jutnia hozzá, hogy belekapaszkodhasson éjszakánként, hogy ne ragadja el a semmi, ami minden éjjel el akarta nyelni.

Hatodik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Abraham Merritt: A Holdtó
Stephen Baxter: Antijég
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Cassandra Clare: Az angyal
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc