Acsai Roland kevés szavú költő. Egyik verse a kettős szivárványról szól, abban elmondja, « hogy a szivárvány nem ér véget / A szikláknál, a víznél, folytatódik bennük is, // A föld alatt is: átszelve bazaltot, sötét ásványt, / Vakond-járatot – és teljes kört fut. » Őt a szivárvány nem mint valami elavult szépséghordozó érdekli, ebből a jelenségből épp az fontos számára, ami nem látszik: a teljes kör. Acsai képes láttatni és elhitetni velünk, hogy minden, létében szükségszerűen csonka és hiányos dolog megfutja a maga teljes körét. Szavai a teljes kör helyett vannak itt. Művei tájleíró versek, de mindig a táj mögött, alatt, a kövekben, a vakond-járatokban, az emberi lélek belsejében megtett teljes körre utalnak. A hajnali kút meglehet, hogy nem más, mint egy csecsemő szőke fején a kutacs.
Persze az ábrázolt táj, a versek első, felső, látható és olvasható síkja sem lényegtelen. Acsai Roland nem délre vágyik, nem nyugatra tekint, nem a kelet után sóhajtozik, hanem északra megy,… (tovább)
Hajnali kút 0 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gyémánttengely L'Harmattan
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Népszerű idézetek
A távoli mennydörgés
Hangjára szarvas
Emeli fel fejét.
Szarvai megszarusodott,
Inverz villámok:
Belecsapnak az égbe.
Föld és ég, 2.
HAJNALI KÚT
Domb tetején,
Hullámzó, sárga füvek közt
Elrejtve
Van egy kis kút.
Kezeink, e furcsa, ötlábú
Lovak
Ott isznak minden
Hajnalban –
Lányom feje búbján
A be nem nőtt kutacs.
A Dale templom bálnája
A fjord fölött, mint a vizek lelke, felhő lebeg.
Napok óta nem láttunk eget.
Csak a templom boltozatán, felfestve:
Nap, hold, csillag-hó, pelyhekben.
És az a bálna. Szellemfehéren,
Ahogy átúszik kezdeten, végen.
Lányom ujja megcélozza, mint egy liliom-
Fehér, apró, ártalmatlan szigony;
A megismerésé, mely e falaknál
is ősibb. Az oszlopba karcolva
Több száz éves monogram vacog,
Mintha élő ember volna.
Felettünk bálna úszik,
És a föld alatt eltemetett csónakok.
Nyírfa; Halászsas
Felborzolja a leveleit,
Mintha tollait borzolná –
Halászsassá változik
A nyírfa.
Fehér csüdje, fehér begye
Világít, akár éjszakánként
A völgybeli templom.
Szeme sárga hold:
Amikor kinyitja, megtelik,
Ha lehunyja, elfogy.
Észrevétlen, mint a felejtés,
Elrugaszkodik.
Kirepül a fjord fölé,
És lecsap. Nem véti el.
Zsákmányával – önmagával –
Karmai közt visszarepül.
Nyírfává változik újra,
De törzsének belsejében
Tovább gyűrűzik a fjord vize, évszázadig.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Buddha Weimarban 97% ·
Összehasonlítás - Röhrig Géza: Angyalvakond 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gonghangok 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Még: mindig 96% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Dél után 95% ·
Összehasonlítás