Alagútnapok 2 csillagozás

Még szinte alig indult el pályáján Acsai Roland, verseivel máris figyelemre méltó elismerést vívott ki mind a szakmai közvélemény, mind a költészetkedvelő olvasóközönség körében. A kései Nyugat és az Újhold verseszményén nevelkedett szerző kivételes formakultúrával, páratlan nyelvi leleményességgel és stiláris koherenciával alkot. Sikeresen elegyíti soraiban a megrendültség szavait a szleng helyénvaló kifejezéseivel, a nyelvhasználat általi önmeghatározás és világértelmezés új minőségét hozva létre ezzel. A felfokozott érzékenységű létezés pokoljárása rajzolódik ki az új kötetben, az elviselhetetlenség olyan foka, mely gyakran fordul agresszióba önmaga ellen is. Minden szenvedést magáénak érez, minden szenvedőt óv, minden esendő lényt védelmébe vesz, védekezve a végesség tudatából eredő szorongás ellen. A szorongás és félelem, melynek, furcsa módon, mégis megtartó ereje van, végigvonul az egész köteten.

Eredeti megjelenés éve: 2005

kortárs magyar nyelvű magyar szerző vers

Palatinus, Budapest, 2005

90 oldal · ISBN: 9639578517

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 3

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések

Dün

2012. június 30., 18:02

Acsai Roland: Alagútnapok

Furcsa is volt ez a kötet, meg kényelmetlen is kicsit, furcsa volt, hogy a legtöbbször E/2-ben hivatkozott magára a költő, és kényelmetlen volt, hogy túl személyesnek éreztem. Apró információkkal kezdődött – egy Elek nevű tengerimalac és egy béka halálával –, de aztán szorongással, hipochondriával és gyógyszerekkel végződik, ami az elviselhetőnél fojtogatóbban hatott rám.

Új hozzászólás

2 hozzászólás