A ​betondzsungel könyve 88% 29 csillagozás

Nagyon szép történet a szeretetről, a kapcsolatokról, az összetartozásról, első szerelemről. Az állatok szeretete hatalmas hangsúlyt kapott Acsai Roland könyvében, mint ahogyan a Szellemkócsagok verseskötetében is megismerhettük a természettel és az állatvilággal szembeni elkötelezettségét és rajongását.

Ebben a könyvben benne volt, amire minden gyerek vágyik, érteni az állatok nyelvén. Ki ne szeretne beszélgetni a körülötte élő állatokkal, érteni minden szavukat. Mert milyen jó lenne tudni, hogy a nyuszim unja-e répát azért nem eszi meg, vagy egyszerűen most valami másra van kedve. Vagy a kutyám miért ugat olyan megveszekedetten az udvaron, miért van haragban a galambokkal, vagy éppen miért üldözi a békákat.

Ez a kisregény az állatok tiszteletére és szeretetére tanít, a kapcsolatok fontosságát mutatja meg, hűséget, szeretetet és bizalmat találhatunk benne.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/acsai-roland-beton…

Amiért nem öt pont, az hogy rövid. Csodás, elvarázsoló könyv, vicces is, eleven is. De ez a hossz valahogy éppen nem jó. Novellának hosszú, regénynek rövid, és amúgy is szívesen időztem volna még a világában. Az a fajta könyv, amitől az ember egy ideig kicsit másképp látja a világot: szebbnek és jobbnak.

Bájos, humoros és fordulatos történet két iszonyatosan mázlista gyerkőcről, akiket a világ egyik legjobb szőrmókja fogadott örökbe. Nagyon szerettem minden szereplőt, legyen szó állatról vagy emberről, rablóról vagy ex cirkuszi öreg elefántról. Az illusztrációk teljesen illettek a sztorihoz, ráadásul a lehető legjobb részek lettek megrajzolva!

Nekem tetszett ez a modern Maugli-feldolgozás, remélem, hogy még akadnak hasonló mesék Acsai Roland fejében.

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/06/a-betondz…

Féltem egy kicsit ettől a könyvtől, mert a kis Maugli története lerágott csont számomra is, meg a könyv borítója se tetszett, de aztán nagyon pozitívan csalódtam.
Először is ez nem egy tipikus Maugli mese, hanem egy hasonló gondolatból csírázó, szerethető és nagyon magyar történet. A Budapesti Állatkertben játszódik, sok benne a mesés elem, ami keveredik azzal a környezeti felelősségvállalással, amire gyermekeinket szeretnénk nevelni. Van benne egy szerethető behemót alak, egy csupa szív „Hagrid”, gyerekek és sok-sok állat, kis nyomozás és kaland.
Másrészről, bár a borító tényleg nem tetszett, de a könyvben levő illusztrációk igen.

Tetszett a téma. Szeretem a gyerekkönyveket. Gondoltam, nekem való lesz. Így is lett. Volt néhány vígjátéki elem, filmes fordulat, ha ez értelmezhető itt, de olyan mondatok is, melyek miatt visszalapoztam. Remélem, ebben a „mindenki csak magával törődik” világban sok gyerekhez eljut, és elraktároznak belőle valamit. Én is odaadom a Kicsikémnek, ha nagyobb lesz.

Nagyon tetszett benn az, hogy mennyire szereti az állatokat. Tényleg milyen jó lenne érteni a nyelvüket, ez nekem is annyiszor eszembe jutott gyerekkoromban. De volt, ahol más könyvekre emlékeztetett ezért vontam le egy csillagot.

Az értékelést egy ideig pihentettem, mert úgy gondoltam, nehéz erről a könyvről beszélni.
Kicsit átdolgozás is, egy modern Dzsungel könyve történet, kicsit a modernizáció miatt a mai problémákat is feszegeti, de közben meg annyira aranyos, és kalandos. Olyan jó gyerekkönyv, amit szerintem érdemes kézbe venni. Az állatkert, mint helyszín, külön öröm volt, és az is, ahogy a körülötte lévő térséget leírta az író, névtelenül, de mégis rá lehetett ismerni a híres (és mindennapi) helyszínekre.

Ajánlómat az Olvass Hazait blogon olvashatjátok:

https://olvasshazait.blog.hu/2018/09/07/amikor_a_modern…

„Felhő és Hold története nagyon emlékeztet Rudyard Kipling egyik legendás meséjére, A dzsungel könyvére, melyben Maugli a főhős, most azonban teljesen modern változatban, számos plusz szereplővel és cselekménnyel olvashatjuk.

A történet főszereplője egy elvárvult ikerpár – ráadásul egy fiú és egy lány –, akiket egy állatkerti gondozó, Gólem fogad be. A gyerekek felnevelésében a farkasok segítségét kéri, ezzel komoly kockázatot vállal, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az embergyerekeknek milyen életkörülményekre van szükségük. Mégis úgy látszik, hogy a farkasok között remek dolguk van, nagyszerű családot kaptak, de ahogy a gyerekek nőnek, úgy nő a lebukás veszélye is. Kamaszkorukra már igencsak nehéz titokban tartani jelenlétüket. Amikor a városban is látogatást tesznek, könnyen el tudnak vegyülni a többi gyerek között, de még az eddigieknél is jobban kell vigyázniuk magukra és egymásra.”

„Eddig még nem volt olyan Acsai Roland által írt mű a kezemben, amit ne ajánlottam volna szívesen bárkinek. Kevés olyan szerző van, aki különböző korosztályokat érintve több műfajban is megállja a helyét, és ezekben egy f/vonalat mindig ugyanolyan szépen szőjön bele a képbe. Most sem kellett csalódnom, egy nagyon kedves könyvvé vált számomra A betondzsungel könyve. Szívesen elidőztem volna még ebben a világban!”

Bővebben: http://szellemicsemegek.blog.hu/2018/05/23/acsai_roland…

Végül is tetszett… Megbocsátottam neki a magyartalan mondatokat, a néhol tapasztalható számbeli egyeztetések hiányát, a furcsa mód benne maradt hibát (egy párbeszédnél rosszul van megjelölve a szereplő), az általam előítéletesen lerágott csontnak minősített alapszitut spoiler, a primitív körülmények közt megjelenő technikai felülreprezentálást, – és a szerepeltetésük végig nem gondolt következményeit spoiler Szóval kb. ennyi, amit hibájául felróhatok. Nem kevés, de mégis felülírja e sok bosszantó – és kijavítható – bakit a mese jósága. A történet pozitív kicsengése, hogy a jó győzedelmeskedik minden szinten. Nemcsak a környezetvédelmi mozzanatban, hanem a mai kor törvényei és a társadalmi miliő által diktált, elvárt és tapasztalható gyermekelhelyezési mizériák területén is. E korunkat jellemző problémák beleszövése a történetbe, no meg a tablet, telefon, internet közösségi oldalának szerepeltetése maivá teszik a mesét, a helyszín (Fővárosi Állatkert, Városliget, Budai vár) érzelmileg pozitívan befolyásolhat minden magyar gyereket. A rajzok szépek, a Dzsungel könyvének Disney-rajzfilmes változatát idézik, no meg Gólem alakja szintén a disney-s Quasimodot. De sebaj. Intertextualitás és intervizualitás a modern kor velejárója, döntse el ki-ki maga, hogy előny-e vagy hátrány, itt mindenesetre pozitív asszociációkat hív elő, vagy sugall. Hogy milyen korosztálynak való? A főszereplő ikrek 11 év körüliek – bocsánat, de nem fogom most visszakeresni pontosan a szövegből! –, épp serdülőfélben lévő, szerelmesedő kiskamaszok, így a mesét is e korosztálynak, a 10-11 éveseknek ajánlanám. És persze azoknak a nagyobbacskáknak, akik ilyen korú gyerekekkel foglalkoznak. Hogy mese, az napnál világosabb, nemcsak a beszélő állatok, éjjel a fővárosban zsiráfon lovagoló és a rozsdásodó, használaton kívüli Siklót kisiklasztó kaland miatt, hanem a leegyszerűsítés miatt is. Betondzsungel ugyan a cím, de a nagyváros lakhatatlan zsúfoltságából semmi sincs, alig pár szereplő és néhány szabad, levegős helyszín (állatkert, sziget, folyópart, liget), még véletlenül se szűk sikátorok, tömbházak útvesztője. Szóval a helyszín jelképes, a dzsungel inkább köthető az állatok elzárt különkertjéhez, a vadságot, természetközeliséget, romlatlanságot sugallva és szembe állítva a házak, emberek zsúfolt tömegéhez, a mai kor bűntanyáihoz képest. Az itt is lehet pozitívumát építve.