Értékelések 9

Nevox>!
Abraham Merritt: A délibáb harcosai

Klasszikus Sword&sorcery a javából, amely Merrit egyik legjobban sikerült műve. Adott egy nagyon egzotikus, elveszett világ, ahol az apró emberek és az ujgurok kései leszármazottai közötti konfliktusba keveredik bele a két főhős, az indián és a viking vérrel bíró Leif, aki mintha Howard egyik novellájából lépett volna elő. Az ujgur nép egykori rettegett harcosát, uralkodóját ismerte fel benne a távoli Góbi sivatagban az ujgur sámán, aztán valami vonzásnak engedelmeskedve jut el az Alaszkában található titokzatos világba. Jól kitalált a két főszereplő jelleme, kapcsolata és meglepően árnyalt a főhős, ami kárpótol minket a két meglehetősen egysíkú női mellékszereplőért.
Izgalmas, jó tempóban megírt történet, mindössze a vége tűnik kissé összecsapottnak nekem. A borítóról nem szoktam különösebben megemlékezni a véleményeimben, de itt kéánytelen vagyok megjegyezni, hogy borzalmas, zs-kategóriás regényt sejtet, de korántsem az, ez ne rettentsen el senkit, aki kíváncsi a műfaj gyökereire.

Hirdetés
Magos_Roland_Rahl>!
Abraham Merritt: A délibáb harcosai

Te jó isten egy kínszenvedés volt végigmenni ezen a regényen, annyira nem érdekelt. Persze ha már elkezdtem akkor befejezem. Azért adtam rá mégis 2 és fél csillagot mert lehet, hogy csak velem van a baj, és a vége egész hangulatos lett, de amúgy nagyon nem jött be nekem se a sztori, se a főszereplő se a világ. Egy hagyományosabb fantasyre számítottam erre egy tök más sztorit kaptam ami nem is lenne baj de az egész olyan semmilyen. Ki kivel van miért, Dwayanu aki állandóan azt kiabálja HAI! és a szerző aki itt élte ki magát mert szinte mindig volt egy nő akinek legalább az egyik melle szabadon volt. És lehet, hogy ez a fordítás miatt van de maga az írás sem jött be, néha olyan primitívnek tűnt mintha már az író is unta volna az írást csak túl akart lenni rajta és leírta a puszta tényeket minden féle próbálkozás nélkül: Leif elment ide, ezt csinálta, elköszöntek vége…. Ja és mindenre megoldás a bor. Oké….. Hai nekem ez nem tetszett!
Az meg külön poén, hogy ez a könyv még a második világháború előtt íródott de a felsőbbrendű ember itt is egy izmos szőke kék szemű férfi.

bfg3 P>!
Abraham Merritt: A délibáb harcosai

Sok pozitív értékelés, és a fantasy kezdeteivel való ismerkedés hatására vágtam bele a könyvbe – és ért egy komoly csalódás.
Az élmény felemás: egyfelől a mások által dicsért pozitívumok – viszonylag komplex karakterek, eredeti motívumok – megvannak. Másfelől megvannak a klisék is – ami viszont nem igazán zavar, mert nem a közvetlen élményért olvastam, és nem is ez a gond. A gond az, hogy az egész történet, az események és a világ teljesen esetleges, következetlen, és olykor, bár ez esetleg a fordító hibája is lehet, egyenesen követhetetelen.
És annyit nem nézek ki se az íróból, se – tisztesség ne essék szólván – a zsáner akkori színvoonalából, hogy ezt a főhős spoiler való reflexióként fogjam fel. Teszem hozzá, egy ilyen értelmezésre nem is utal semmi.
Szóval azt hiszem, egy esélyt még adok a fickónak, de többet nemigen.

Dávidmoly >!
Abraham Merritt: A délibáb harcosai

Klasszikus pulp kalandregény, a kard és boszorkányság zsáneréhez képest szokatlanul összetett* karakterekkel, de amúgy az elvárásainkon belül maradva. Van egy roppant érdekes, egzotikus helyszín, egy harcra termett főhős, számtalan véres összecsapás és néhány lengén öltözött szépasszony, valamint szerephez jutnak még ősi istenek, baljós mágia, förtelmes szörnyek és gonosz papok is. Különösen tetszett az, ahogy a főhős makacsul próbálja racionalizálni az általa tapasztalt dolgokat és eseményeket**.
A borító ocsmány és félrevezető, mint a kilencvenes évek. Jobb is, ha erről többet nem beszélünk.
Négy fehér sólyom az ötből.

*: alkalmasint szó szerint
**: nem is teljesen sikertelenül