Vasi, ​zalai parasztételek és házi tartósítás 9 csillagozás

Ez itt egy szigorúan szubjektív és kiveséző értékelés.
http://moly.hu/kihivasok/a-nagy-szakacskonyvkivesezo
Kétféle konyhán nevelkedtem: Édesanyám heves megyei, Édesapám vas megyei volt. 8 éves voltam, mikor velünk élő nagyanyám meghalt, és sajnos vele halt az otthoni vas megyei konyha is. Édesanyám átvette a fakanalat (addig is a kezében volt, de a kormánylapátot a nagymama tartotta kézben), és beköszöntött a heves megyei konyha. Egyre elmosódottan emlékeztünk a gáncára, dödöllére és társaira. De emlegetni Édesapám emlegette sokat gyerekkora ételeit, a tökös-mákos rétes például sose került nálunk asztalra, de ott nőttünk fel, szinte az árnyékában. A legnyomasztóbb gyerekkori étel-emléke pedig az „édes-büdös káposzta” volt, vagyis a tejfölös káposztafőzelék vagy lucskos káposzta… Mikor kiderült, hogy én a fejes salátát csak legalább fél napi fonnyasztás után szeretem (igen, mosogatórongyként), Édesanyám a fejét csóválta, hogy mik vannak, tisztára nagyanyja, az képes volt öntött salátát csinálni, hogy már rögtön mosogatórongy legyen belőle. :)
Mindig szerettem volna tudni, hogyan és mit is főztek, ettek Vas megyében. Mikor szembejött velem ez a könyv, tudtam, hogy ez kell nekem.
Van vagy két és fél polcnyi szakácskönyvem (igaz, ezek a Moly számára még láthatatlanok, feldolgozásra várnak), tehát elég nagy a verseny, amiben helyt kellett állnia.
Szeretem benne, hogy van egy kis előszó, amiben a szerző (Vas megyében született, Zala megyébe ment férjhez) leírta röviden a vasi, zalai háború előtti életmódot, étkezési szokásokat, az egyes népszokásokhoz tartozó ételeket. Szeretem olvasgatni, csak úgy, mert úgy írja le a recepteket, hogy se túl, se alul nincs magyarázva. Csak ott használ súlyt, mérleget, ahol kell, egyébként meg: kanál, bögre, marék, ujjnyi, sőt, tojásnyi zsír. Úgy, ahogy főzni tanultam a konyhában. Már az ételek neve is élvezet: Rába menti tüdőleves, Göcseji disznótoros lesipecsenye, langali, zsemlemártás, vaddisznópörkölt pirított dödöllével, Szent Márton napi ludaskása, tejes zuzorkaleves, tejfölös kerekrépaleves. Sok olyan étel van benne, amit névről már gyerekkorom óta ismerek, akkor is, ha tányéron sose láttam.
Mióta megvan ez a szakácskönyv, már sokszor kiolvastam. Ha kiviszem sütés-főzéshez a konyhába, várakozás közben ezt olvasom, sose unom meg.
Ez az új kiadás már ki van egészítve házi tartósítás fejezettel is, ahol a sózástól, zsírban tartósítástól, szörp- és lekvárkészítéstől a káposzta savanyításig és krumplivermelésig mindenféle érdekesség olvasható.
Amit biztosan ebből készítettem, az az autentikus dödölle, mindenféle izgalmas levesek, tökös-mákos rétes, kukoricaprósza, öntött saláta, pogácsa. Meg persze sok részlet visszaköszön az elolvasottakból, és „beépítem” a mindennapi ételekbe.
Ma pedig hosszasan keresgéltem egy emlékeimben szereplő túrós táska receptet. Végignéztem egy csomó szakácskönyvet, mindegyik recept teli volt csűrcsavarral. Még a Horváth Ilonában is, ami Édesanyám alapszakácskönyve volt. Pedig én emlékeztem, hogy valami nagyon egyszerű és nagyon finom készült otthon. Ebben a szakácskönyvben találtam meg – ezek szerint ezt Édesanyám átvette vasi anyósától! :) Így ez nem túrós táska, hanem turós táska, ahogy Édesapám hívta.
Ez a szakácskönyv az én vasi gyökereim része. Nem volt sajnos, akitől személyesen átvehettem volna, itt van hát nekem ez a könyv, és nagy becsben tartom.

szaftos kis gyűjtemény

Életem legelső szakácskönyve. Anyukámnak is megvolt, nálunk ez alapmű! Sok ételt főzök belőle rendszeresen és ha befőzésről van szó, akkor is ezt nézem meg először.