Emlékezetem ​pályája I-II. 2 csillagozás

Abody Béla: Emlékezetem pályája I-II.

A címben szereplő két szám nem tévedés, ez tulajdonképpen két könyv. Az Emlékezetem pályája I. a szerző 1981-es könyvének felújítása; portré Füst Milánról, aki a szerző tanára volt; Czibor Jánosról, aki a nagy hatású szerkesztő fogalmát testesítette meg a magyar irodalom egy időszakában; Latinovits Zoltánról, a Pikinek becézett iskolatársról; a fiatalon elhunyt írónövendékről, Egri Csabáról és a valamin töprengő Kellér Andorról.
S mit tartalmaz az Emlékezetem pályája II.? Egy portrét Déry Tiborról, s egyet Benjámin Lászlóról. Az előbbi egy valaha elkészülő könyvnek a töredékeiből áll össze, az utóbbi egy szeretetteljes fotó a költő 1956-ig megtett pályájáról.
A mítoszteremtő és mítoszromboló kötetben megelevenedik az irodalmi élet, az írók világa, főleg az 1957–1962 közötti idő.

>!
Gondolat, Budapest, 1987
358 oldal · ISBN: 9632817729
>!
Gondolat, Budapest, 1981
208 oldal · ISBN: 963280953x

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Ferenc_Molnár_3
Abody Béla: Emlékezetem pályája I-II.

Abody ma is olvasandó, még ha a sokszor bonyolult, a képzavarokat bravúrosan kerülgető mondatai – nekem legalábbis úgy tűnik – függőben maradnak valahol az önelemzés-önmutogatás-tárgyszerűség síkjain. Bonyolult, de őszinte. Sokszor hangoztatja önnön gyávaságát, játékszenvedélyei miatt fennálló állandó pénztelenségét, az ebből fakadó, maga vállalta megalázkodásait, ugyanakkor az akkori irodalom legnagyobbjainak közeli barátja, műveinek gondozója, fiatalok mentora. Ha másról ír, akkor is magáról ír. Czibor János halálára írt nekrológjában is több szó esett önmagáról, mint a tragikus sorsú szerkesztőről. Nem, nem tépelődik, nem keres magyarázatot, nyíltan hangoztatja saját kisszerűségét, megalkuvásait az „ügyben”, a helyzetben, ahol mások talán az ő pozíciójában hősiesen viselkedtek volna. Mert helyzet az volt, hiszen az ötvenes évek elejétől a hatvanas, hetvenes évekig történt egy s más. Aztán sokan, mint humoristát ismerhettük meg, pedig nem volt az. Nem is gondolnám, hogy ebben a kötetben életére bizonyos derűvel tekint. Nyugtáz és elfogad. Extravertráltsága nem engedi, hogy primitív öniróniával kisebbítse saját egyéniségét. Elemez.

"Mások is segítettek. Majd mind olyanok, akiknek soha hasznuk nem volt belőlem. Fordítva: az erkölcsi-anyagi hálára kötelezettek – méltán bízva rossz memóriámban – eltűntek életemből. Aztán előjöttek. Megint eltűntek. Most tépelődnek.
Ennek a jelenségnek két mély filozófiai értékű tapasztalatot köszönhetek, és szakadatlan büszkeséggel tölt el, hogy mind a mai napig egyikből sem vontam le életvitelemre nézvést gyakorlati konzekvenciákat, átengedvén az utókornak, hogy kedve szerint gazdálkodjék tanításaimmal. Az egyik felismerés geometriai természetű; miként két pont között az egyenes, érzelmi életünkben a legrövidebb út a hála és a gyűlölet között vezet. A másik, többnyire azonos mennyiségű jótettet, disznóságot, hűtlenséget, hálátlanságot követünk el. (Vizsgálataim emberekre vonatkoznak; a szentek és fenevadak – néha nem is ellentétes – reakcióinak megfigyelését az orvostudománynak engedem át.) Csakhogy – és itt a lényeg – nem a feladónak visszáruzunk jóságokat és gonoszságokat, hanem az ártatlanul kapott pofont s az érdemtelenül szerzett ajándékot új címre továbbítjuk, szintúgy ártatlanoknak és érdemteleneknek stafétaszerűen."


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyertyán Ervin: József Attila
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Balassa Péter: Nádas Péter
Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza
Györffy Miklós: Mágia és mesterség
Havasréti József: Szerb Antal
Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor
Zsadányi Edit: Krasznahorkai László
Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter
Keresztury Tibor: Petri György