Trianon-legendák 32 csillagozás

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Trianon a XX. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye, amely mély nyomokat hagyott a magyar történeti tudatban és a politikában. A kötet jó kiindulópont lehet mindazoknak, akik az eseménytörténeten túl kíváncsiak a mélyebb összefüggésekre, és értelmezni kívánják a mai közéletben és publicisztikában is rendszeresen felbukkanó hiedelmeket, spekulációkat, legendákat.

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2015
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155492754
>!
Jaffa, Budapest, 2010
158 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639971288

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Úgy gondolom, a történészszakma a Trianonnal szemben fennálló tartozását nagyjából kiegyenlítette ezzel a könyvvel: http://moly.hu/konyvek/zeidler-miklos-szerk-trianon
Ehhez képest Ablonczy Balázs könyve csak érdekes, „szórakoztató” adalék a Trianont körülvevő legendákról. (az Apponyi beszéd, Clemenceau utálatos magyar menye, szabadkőműves összeesküvés, felkészületlen szakértők, stb, stb.) Valamint rövid és velős összefoglalása saját nézeteinek, amik kb. megfelelnek a mainstream történészi szemléletnek. Külön kiemelve azt, hogy Magyarország képviselőit több mint egy évig meg sem hívták a békekonferenciára, amelyen a magyar kérdés egyébként is csak ötöd-hatodrangú ügyként szerepelt.

Innentől már nem a könyvről lesz szó, hanem arról, ami eszembe jutott olvasás közben, akit nem érdekel, lapozhat a következő bejegyzésre. Sisakot fel!

Szóval. Eléggé idegesít engem ez a nagy-magyarországos matrica, póló, kulcstartó, nyaklánc, övcsat, mifene áradat. Olykor szívesen megkérdezném az ezeket viselő honfitársaimat, hogy mennyire vannak tisztában az események hátterével, a Trianonnal kapcsolatos faktumokkal. Tudják-e, mi történt, vagy csak az a tudat, az az érzés van meg, hogy valami nagy-nagy igazságtalanság esett meg velünk.
A Trianonról való gondolkodás még mindig a veszteség feldolgozatlanságáról szól. Erre a társadalmi szintű gyászmunkára sem a két világháború közötti közgondolkodást meghatározó „Mindent vissza!” faékszerű egyszerűsége nem volt alkalmas, sem a Kádár-korszak hivatalos hallgatása. A rendszerváltás óta pedig – csúnyán általánosítva – a jobboldal kisajátítja Trianont, mint egy dédelgethető, és bármikor csaknem bármire felhasználható sérelmet, ami szintén lehetetlenné teszi a normális társadalmi feldolgozást.
Véleményem szerint kutatni, és beszélni róla, és tanítani fontos, de a sérelmi politikán ideje lenne túllépni, és semmiképpen nem szabadna összekapcsolni a határon túli magyarok ügyét Trianonnal.
A történelmet a győztesek írják, és a határokat is ők rajzolják. Ezeknek megváltoztatására évszázadokon keresztül csak újabb háborúkkal volt lehetőség, de én hiszem, hogy ez már nem így van. Hogy létezik a vesztesek történelme is, és hogy ezek a határok hamarosan csak papíron léteznek majd.

49 hozzászólás
>!
Evione 
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

A Trianon-legendák egy igencsak korrekt és olvasmányos mű egy elég kényes témáról. Kifejezetten tudom ajánlani a téma iránt érdeklődőknek, mert olyan álláspontot képvisel, amelyből szerintem több kellene, ugyanis a szerző egész egyszerűen józanul áll a témához, tehát nem húz sem jobbra, sem balra. Pont azért ajánlom azoknak is, akik kerülik ezt a témát, ilyen vagy olyan okokból, mert Ablonczy egyáltalán nem a melldöngetős álláspontot képviseli. Azoknak viszont nem ajánlom, akik maguk is melldöngetősök, mert őket valószínűleg ez a könyv nem fogja tudni meggyőzni semmiről.

>!
Jaffa, Budapest, 2015
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155492754
>!
melvin
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Akik nem értik a trianoni problémakör mai vetületét, kb két csoportba sorolhatók: 1) Mindent vissza! 2) Nem kell vele foglalkozni, ez már a múlt, kicsik és gyengék vagyunk, nincsenek már határok etc.

Úgy tűnik, a „tutit” is általában azok mondják meg, akiknél e kettő valamelyike a konklúzió, általában persze a 2. Ezt nagyon károsnak tartom, a tuti megmondása helyett csak utalnék arra, felelős gondolkodónak arra kellene törekednie, h a nemzetben gondolkodás felé hasson. Ez ma gyak. nem létezik, sokak számára nevetséges is a gondolat. (Velük együtt kacag a tót és román szellemi elit, akik céltudatosságát, lobbierejét érdemes megnézni.) Csak röviden: a határokon túli magyarok létezésének, problémáinak beemelése a köztudatba, továbbá arra törekvés, h egyenrangú magyarokként tekintsenek rájuk az itthoniak, ne „szegény erdei rokonként”. Egyébként ezt a problémát csak könyvekkel nem lehet megoldani, találkoztam húszas éveinek végén járó gyerekkel, akinek nagy élményt jelentett felfedezni, h magyarokkal találkozott Romániában, és nem turisták voltak… Óriási és végzetes legenda, h „az OMM-ban rosszul bántak a kisebbségekkel, ezért megérdemeltük, h kiváltak…” Ismét csak egyetlen célzás: Franciaország vajon homogén nemzetállam volt vagy ők jól bántak a kisebbségeikkel? Vagy Oroszország? Hm?

Nem tüntetni kell meg óbégatni, de elfelejteni és lezárni végképp nem kéne a „Trianon témát”. A végkicsengés és a szakállas, esetenként lényegtelen sztorik miatt én elégtelenre értékelem a könyvet, sajnos ezt a kérdést szerintem komolyabban kellene venni.

>!
rheinfuss
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Minden történelmi eseménnyel kapcsolatban az a legjobb, ha minél több könyv, tanulmány, forrásközlés, népszerűsítő kiadvány születik, konferenciákat, fórumokat, iskolai versenyeket, előadásokat szerveznek. Így több szemsz9gből, a nézőpontokat ütköztetve lehet elemezni és értékelni a múltat, okokat, következményeket. Trianon esetében ez fokozottan igaz. Illetve igaznak kéne lenni, rengeteget kellene beszélni róla, hogy minél jobban tisztázódjon ez a történelmi léptékkel mérve „tegnap” történt esemény, mely alapjaiban rázta meg Magyarországot, és napjainkig meghatározza a közbeszéd egy részét. Tele van ellentmondásokkal, városi legendákkal, tévhitekkel, leegyszerűsített megközelítésekkel.
Jó példa erre ez a kis könyv, amelynek az eleje talán egy kicsit tudományos, a második kétharmada viseli inkább a népszerűsítő kiadványok jellemzői, de a végére értelmet nyer, miért is kellett ezt így összeállítani, így kapunk teljes (vagy annak szánt) képet az események háttéréről, mozgatórugóiról.
Kicsit hosszabb is lehetett volna, több történttel, egyeseket jobban kifejtve. Illetve nekem az utolsó előtti fejezetben nem annyira illett a képbe a rózsadombi paktum, de mivel így egyben még nem olvastam róla, örültem, hogy itt találkoztam vele.

>!
prosperus
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

A Trianon-témakör iránt érdeklődőknek Ablonczy könyve nemcsak újdonságokkal nem szolgál, több elejtett gondolata primer forrásokkal cáfolható. Természetesen léteznek legendák, amelyeket értékükön kell kezelni, helyes a törekvés, csakhogy Ablonczy olyan kliséket is megismétel, amelyek történelemben tájékozottabb olvasók számára történész általi bagatellizálásnak minősülnek, nem pedig közszájon forgó tévhiteknek. Megismétel, írom, azért is, mert ugye utánközlésről van szó, 2005-ben az egész megjelent már a Romsics által szerkesztett Mítoszok, legendák… c. könyvben. Akiknek újdonságot jelent, hogy Magyarország nem vett részt a párizsi konferencián, vevők a bulvártörténelemre stb. azok számára bizonyára „érdekes” olvasmány a könyv, bár nem ajánlott. Pozitívum: akkora betűkkel szedték, hogy az óvodás unokahúgom is el tudná olvasni. Ha hagynám.

1 hozzászólás
>!
mohapapa I
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Elolvastam a könyv értékeléseit. Voltaképpen nincs sok mondanivalóm róla. @melvin nagyjából mindent megfogalmazott helyettem.
Tán sokat elmond, hogy voltaképpen a szöveg lábjegyzetei kötöttek le leginkább a hivatkozásokkal.
Mert a törzsszöveg tartalma, miközben iprakodik elfogultalannak tartani magát, meg érzelemmentesnek, mégis valami olyasmit sugall, hogy akinek ma magyarként kinyílik a bicska zsebében Trianon nevének hallatán, az irredenta, revizionista zsivány.
De kétségtelenül ügyesen fogalmaz, ez a feeling sehol sem érhető tetten úgy istenigazában. De az összhatás mégis valahogy bulváros. aAmi szintén nem lenne baj egyáltalán, csakhogy valahogy mást ígér…

S Trianonról: lehet azt mondani, hogy a Trianon-probléma lerágott csont, unalmas, túl vagyunk már rajta. De nekem két történet jut eszembe.

1. 2004. december. Joci, a konok székely fiú könnyes szemekkel mondja nekem a gyülekezetben, valaki nevét említve: „Látod, Moha, XY–nak nem kellünk, mi erdélyiek, mert a szocikra szavazott, s nem a kérdésre!”

2. 2009, Erdély, Gyimesfelsőlok: Ülünk a verandán, Mihály, a házigazda, Gyula, az erdész, Zoli a segédje, a feleségem, a két gyerekem, a jövendő vejem és én. Fogyott már Hargita sör vaskosan, elfogyott egy heti pálinkatartalékunk, Zoli már előcsalta az erdész terepjárójának (valami Lada volt) mélyéről a vésztartalék borokat is. Gyulához fordulok: „Aztán, Gyula, milyen most Erdélyben élni?” Gyula szeme elsötétül, lehajtja a fejét, de válaszol. „Hát tudja, az odaátiaknak románok vagyunk. A románoknak emitt bozgorok. Közben meg csak csángó magyarok lennénk…” Nem válaszoltam, csak kifacsartam a pálinkásüveg utolsó cseppjeit.

1 hozzászólás
>!
Liliane
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Érdekes volt, a legendák feléről hallottam pl. Clemenceau magyar menyéről, de a hajózható patakokról nem. Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet.
Viszont néha unalmasnak tartottam. Sajnos száraz volt néha a könyv, de mentségére legyen mondva, ezt egy történelemkönyvben is el tudnám képzelni. Nem azért mert száraz…
Jól szerkesztett könyv.

>!
Thorpapa
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Gyorsan kiolvastam fél nap alatt. Hogy miért? Mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi újat tud mondani. Mivel láttam a Trianon szindróma nevezetű filmet, amiben az író is közreműködött, sok újat nem mondott a könyv, de nagyon érdekes… Nem fogok örömmel gondolni Trianonra ezek után sem, ahogy eddig sem tettem… Nagyon sok legendát, hülye feltételezést oszlat el a könyv, de a helyzeten mit sem változtat, hogy önös érdekek alapján megcsonkították országunkat. Most akartam írni, hogy igazságtalanul, de ez olyan, hogy vesztes oldalon álltunk, nem fogunk kupát kapni.:S És sajna mi is hibásak vagyunk csöppet, hogy az itt élő kisebbségeket ilyen könnyen ellenünk lehetett fordítani, és már szinte ők vágyták az elszakadást… Az író a könyv végén írja le a tutit. Ezt a Trianon témát le kell zárni magunkban… Fel lehet emlegetni, lehet tüntetni, meg minden, de túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy bármi is történjen, és nem is történhet, mert a hullámok nagyon magasan csapnak össze a fejünk felett, és kevés a levegőnk, hogy felérjünk….

3 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

A szerző megpróbálja minél inkább eloszlatni a Trianonnal kapcsolatos tévhiteket. Mivel rengeteg forrásra hivatkozik és munkája nagyon alapos, ez sikerül is neki. Mégis valahogy maradt még bennem egy kis hiányérzet. A könyv mindenesetre sok érdekességet tartogathat azok számára is, akik azt hiszik, mindent tudnak erről a témáról…

5 hozzászólás
>!
robcsy
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák

Kitűnő, alapos munka, olvasmányos. Gratulálok a szerzőnek. TÖKÉLETES..:)


Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Beszédes tény, hogy a minden magyar közigazgatási hivatalban , a jegyzői lakoktól a miniszterelnökségig megtalálható Közigazgatási helységnévtár 1943. szeptember 1-jére keltezett előszava az alábbi mondattal zárult: „Adja az Úristen, hogy a következő kiadás Nagy-Magyarország összes városainak és községeinek adatait közölhesse!”

30. oldal

3 hozzászólás
>!
egy_ember

A trianoni békeszerződés olyan méretű területcsonkítást szentesített, a nemzet oly nagy részét szorította a határokon kívülre, hogy sem a tudomány racionalizmusa, sem a politika nem tudta feldolgozhatóvá tenni a közvélemény számára. A Trianonról szóló történeti diskurzus ezért sok értelemben folklorizálódott. Olyan meseszerű elbeszélések születtek, amelyek túlélték az elmúlt nyocvan-kilencven évet, és ma is befolyásolják, sőt meghatározzák a társadalom nagy részének történeti tudatát.

13. oldal

>!
madárka

Trianonhoz még számos legenda fűződik. Az egyik legmakacsabb és legnehezebben ellenőrizhető történet arról szól, hogy az utódállamok némelyike (főként Románia) kéjnők és/vagy hazafias szellemű bojárlányok szolgálataival igyekezett az antant államférfiait é szakértőit kedvezőbb döntésre hangolni. Ha valóban így történt, működésük kudarcként értékelendő.

Kisebb geszták, 127. oldal

14 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Az idős politikus [Apponyi Albert] lett Magyarország népszövetségi fődelegátusa. Ahogy maga is keserűen jegyezte meg: „Úgy látszik, olyan vagyok hazámnak, mint az orvosság, melynek üvegére ez van írva: csak külső használatra.”

53. oldal

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Michel nem az a típusú fiú volt, akire az apák általában vágynak. Egyes híradások szerint már gyermekként is előszeretettel kínozta a csibéket, a kiskacsákat és nyulakat a család vendée-i majorságában, és az sem használt neki, amikor nagyapja egy zsákban fellógatta a plafonra, hogy lehiggadjon.

62. oldal

>!
Nita_Könyvgalaxis P

A legendák a tehetetlenség magyarázatai, önigazolások és egy narcisztikus világkép televényei.

42. oldal

20 hozzászólás
>!
egy_ember

Egy nemrég publiált felmérés részeredménye szerint a Trianonnal és a határontúli magyarokkal kapcsolatos ismerethiány a magyar társadalomban úgyszólván általánosnak mondható, és nem kivétel ez alól a szimbolikus témák felkarolásában jeleskedő jobboldal sem. A felnőtt magyar lakosság kevesebb mint harmada tudja pontosan a trianoni békeszerződés idejét és ismeri a területvesztés mértékét. A fiatalabb korosztályok (nem az államszocializmusban, hanem már az 1990 után szocializálodottak) tudása siralmas: míg például a 40-49 év közöttiek (tehát még a hetvenes-nyolvanas években érettségizettek) fele tudja e kérdésekre a helyes választ, addig a negyven év alattiaknak már csak negyede. Mindemelett a társadalom ideológia polarizációjával kapcsolatban is tanulságos adatok bukkannak fel: minél inkább jobboldalinak tartja magát a válaszadó, annál inkább hajlamos eltúlozni az elcsatolás mértékét, és minél inkább baloldali vagy liberális, annál kisebbnek tartja a területveszteséget. Ebből következik az is, hogy éppen a legradikálisabb jobboldaliaknak a területi revíziót szorgalmazóknak bannak elnagyolt képzeteik az elveszített területekről, és minden bizonnyal igaz ez a politikai spektrum túloldalára is – bár erre az idézett könyv szerzője nem tért ki. Pedig 1990 óta meglehetősen sok szó esett Trianonról a sajtóban és a médiában: ez a fordított arányosság (az elérhető információk tömegének növekedésével csökken a helyes tudás aránya) a jövőre nézve csak szkepszisre ad okot.

34-35. oldal

12 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Mestereim, olvasmányaim, tanulmányaim mellett ennek az áttételes Trianon-élménynek köszönhető, hogy a világ legszubjektívebb mesterségét választottam: történésznek álltam.

Előszó, 14. o.

1 hozzászólás
>!
Thorpapa

Azok a kelet-magyarországi szavazópolgárok, akik a Jobbikban egy rendpártra találtak, részben elutasítóak voltak a kettős állampolgárság ügyében: most árukapcsolással megkapták az utóbbit is; kérdés, elfogadják-e.

34. oldal

>!
Nita_Könyvgalaxis P

[…] egyértelmű forrás még mindig nem került elő ezzel kapcsolatban, s félő, hogy nem is fog. Főként akkor, ha az ominózus szempontváltás egy tengerparti sétán vagy egy esti whistpartin következett be, amelynek – fájdalom – ritkán van írásos nyoma.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vécsey Aurél: Magyar tragédia – A trianoni békediktátum
Vécsey Aurél: Nagy Magyarország: revizionizmus és irredentizmus
Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó (szerk.): Trianon arcai
Salamon Konrád: A csonka ország
Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág
Alain Quesnel: Indiánok
Tolnai György: Lehel kürtje
Bera Károly – Tóth Dóra (szerk.): Képes mitológia
Tóth Dóra: A Honfoglalás képes története
Robert Bauval – Adrian Gilbert: Az Orion-rejtély