A ​visszatért Erdély 1940–1944 17 csillagozás

Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944 Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944

Ablonczy ​Balázs, a nagysikerű Trianon-legendák szerzőjének legújabb könyve, a magyar történelem egy hihetetlenül izgalmas újabb fejezetéről!"
A magyar történettudomány egészen a legutóbbi időkig feltűnően szemérmes volt a terület visszacsatolások időszakának bemutatásában. A román történetírást eközben folyamatosan foglalkoztatta az észak-erdélyi magyar fennhatóság kérdése. A román historiográfiában ugyanakkor kevés figyelmet kaptak a korszak társadalmi mozgásai, a menekültkérdés, a csaknem egymillió erdélyi román életkörülményei, a propaganda kérdései, a nagyhatalmak szándékai vagy a magyar-román viszony valós természete.
A magyar történetírásban az elmúlt tíz évben indultak el olyan kutatások, amelyek ennek a négy évnek a történetét igyekeznek feltárni, új megközelítéseket alkalmazva, feldolgozva romániai és magyar levéltárak dokumentumait és más forrásait. Ez a könyv az első kísérlet arra, hogy a korábbi rögzültségektől mentesen, az eddig publikált és nem publikált… (tovább)

>!
Jaffa, Budapest, 2015
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609015
>!
Jaffa, Budapest, 2011
280 oldal · ISBN: 9789639971608
>!
Jaffa, Debrecen
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715969

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Evione
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944

Ez a könyv arról a 4 évről szól, amikor a Második bécsi döntés következtében Erdély egy része ismét magyar fennhatóság alá került. Erdély „visszatérte” a magyar történelemnek szinte egyáltalán nem kutatott része. Remélem Ablonczy könyvét több hasonló témájú fogja majd követni hasonló stílusban. Nekem már a Trianon legendáknál is tetszett, ahogyan Ablonczy ír, de még ennél is fontosabb a tárgyilagossága és a józan hangvétele, mely a Visszatért Erdélyben is jelen van. Ablonczy igyekszik Erdély „visszatértének” minél alaposabb és részletesebb képét adni. Így beszél többek között az iskolarendszer átalakításáról, a közigazgatás újraszervezéséről, a vasúthálózatok új határokhoz történő igazításáról, a kulturális életről, a turizmusról, stb. stb. Felsorolni is sok lenne, hogy mennyi mindent érint.
Egészen megdöbbentő volt látni a számadatokat, hogy Magyarország mennyit költött Erdély felzárkóztatására (mindezt háborús időkben!) mintha ezzel akarták volna jóvátenni, hogy Trianon előtt rohadtul nem érdekelte a politikát (de az értelmiséget sem nagyon) Erdély. Fontosnak tartom kiemelni, hogy Ablonczy a magyarok és a románok által elkövetett atrocitások feltárására is nagy gondot fordított. A nemzetiségi kérdés is újra meg újra előkerül a könyvben, mert ez nyilvánvalóan elválaszthatatlan a határon túli területektől. Ablonczy találóan meg is jegyzi, hogy Erdélyben ekkor minden kérdés nemzetiségi kérdés volt. Arról is szó esik, hogy ennek a 4 évnek milyen lenyomata maradt a magyar köztudatban és milyen hatása lett a későbbi generációkra.
Amit hibaként fel lehet(ne) róni a könyvnek az a rövidsége, mely miatt óhatatlanul is felületesnek tűnhet, de szerintem a téma iránt alapszinten érdeklődők számára elegendő hosszúságú és részletességű, viszont az is igaz, hogy jó lenne, ha a magyar történetírás (meg persze a román is, mert ebben náluk sem sokkal jobb a helyzet) bővebben és ugyanilyen tárgyilagossággal foglalkozna a visszacsatolással.

>!
Jaffa, Budapest, 2015
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609015
2 hozzászólás
>!
Csabi P
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944

Ez a könyv is azon történelmi munkák sorába tartozik, amelyek megpróbálnak rávilágítani a magyar történelem félreértett, félremagyarázott, agyonhallgatott eseményeire. Amelyek segítenek szembenézni a történelmi valósággal. Ebben az esetben azzal, mi is történt Erdélyben a visszacsatolás éveiben, no és persze mik voltak az előzmények. Ami a legjobban szíven ütött, az az információ volt, hogy a magyar kormány(ok) mennyire elhanyagolták Erdélyt és Székelyföldet, akkor, amikor még a korona alá tartoztak (1918 előtt). Csak akkor lett igazán fontos, amikor már nem volt meg. Mint a gyerek macija, már egy éve rá sem nézett, de amikor anyu kidobja, akkor van bőgés.
Maga a szerző jegyzi meg a könyv elején, hogy ez nem egy nagymonográfia, inkább a népszerű történelem vonalába tartozik, teszem hozzá én. És éppen ez a könyv egyik hibája, hogy kapunk mondatokat, információkat, amiket szeretnénk részletesen kifejtve látni (mert nem értjük, nem ismerjük a mögöttes dolgokat), de az író már tovább is lépett. Jó, hogy sok személyes beszámolóba tekinthetünk be, emberközelivé téve az eseményeket, maga az író is felidézi saját családi emlékeit, máskor viszont belecsúszunk a számokba, százalékokba, statisztikák felsorolásába, ami megakasztja az olvasást. Néhol meg olyan mondatokra bukkanok, hogy nem tudom, most ironizál vagy komolyan gondolja a szerző? Végül is egy történelmi mű ez, vagy mifene. Ami viszont richtig idegesített is, az az idegen szavak fölösleges és gyakori felbukkanása. Ha nem nagymonográfia, akkor hagyjuk az ilyen tudományoskodást.
Mindent együttvéve hasznos kis könyv, de nem ártana erről a témáról egy nagyobb lélegzetű mű is.
Ja, azoknak, akik szeretnek Horthy-szobor avatásra járni, meg ilyen fekete kéményseprő ruhát hordanak piros-fehér mintákkal nem tudom jó szívvel ajánlani, nem fogják megtalálni benne az igazukat. Vagy csak részben, de az ugyanaz.

1 hozzászólás
>!
manasesistvan
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944

Elgondolkodtató mű, olvasmányos, és segít abban, hogy egy kicsit könnyebb legyen szembenéznünk a múltunkkal… Akiben erre van igény, annak nagyon ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
scriba

A nyilaskeresztes kibontakozásnak több akadálya is volt a visszacsatolt területeken. Először is 1940 júniusában, a Hubay Kálmán és Vágó Pál nyilaskeresztes képviselők által benyújtott nemzetiségi-törvényjavaslat után hatalmas sajtókampány indult a nyilasok ellen, akikről a kormánypárti sajtó azt terjesztette, hogy elképzeléseikkel a történelmi Magyarország visszaállítása ellen törnek. A miniszterelnök a két képviselőt megfosztotta mandátumuktól, és a gyanú a továbbiakban is rajta maradt a párton. Ezt csak tovább erősítette, amikor Szálasi Ferenc 1940 szeptemberi szabadulás után meghirdette a nemzetiségek felé való nyitás politikáját az általa körvonalazott „konnacionalizmus” keretében. Az erdélyi magyar középosztály számára tökéletesen elfogadhatatlan volt, hogy a hungaristák gesztusokat igyekeztek tenni a Vasgárda felé, és románokat próbáltak bevonni a pártépítésbe. […] A nagyváradi rendőrkapitány egy 1942. novemberi jelentése arról számolt be feletteseinek: Szálasi és hívei Magyarország jövőben államformáját úgy képzelik el, hogy az konföderációra lép a környező nemzetekkel, és ehhez meg akarják nyerni az intelligensebb románságot is.

127-128. oldal

1 hozzászólás
>!
Csabi P

A magyarországi zsidótörvények bevezetésekor ugyanis a jogalkalmazók egy úgyszólván megoldhatatlan helyzettel találták magukat szemközt: a Maros-Tordában élő szombatos csoport ugyanis teljességgel keresztülhúzta a felekezetet az etnikai elvnek alárendelő jogszabályi elgondolásokat. Miközben a zsidótörvények gond nélkül zsidónak minősítették a magyar állampolgárok egyébként nem az izraelita felekezethez tartozó tízezreit, jelentős fejtörést okoztak a nem zsidó eredetű (sőt éppenséggel a székelységhez, a „legősibb magyarságoz” tartozó), de izraelita hitre tért magyarok, akiknek kivételeztetése külön miniszteri biztost igényelt Degré Alajos, a neves jogtörténész személyében. Bár a harmadik zsidótörvény(1941. évi XV. tc.) 16. szakasza kimondta, hogy „Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó (…) a nemzsidókkal esik egy tekintet alá”. , a problémák ezzel korántsem zárultak le.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
1 hozzászólás
>!
Csabi P

[A 2. Bécsi döntés után] A magyar küldöttség jobbára örült, Teleki Pál kevésbé. Csáky titkára, Újpétery Elemér elindult kifelé, hogy megtelefonálja a hírt Pestre. Eközben a román küldöttség körében egyszer csak eldőlt egy test. Puffanás. Izgatott kiáltások. Valaki vízért rohant.
Manoilescu román külügyminiszter elájult.

47. oldal

>!
Csabi P

A Budapest-Nagyvárad-Kolozsvár vonalhoz kötődik a korabeli magyar polgári légiközlekedés egyik legsúlyosabb balesete: 1941. november 17-én a MALERT húszszemélyes, Junkers 52-ese a nagyváradi reptér felett kigyulladt és lezuhant. Meghalt kilenc utas és a háromfőnyi személyzet, köztük Duló Mihály pilóta. (…) Megmenekült viszont Szakács Gusztáv, aki a kereskedelem keresztényesítésével megbízott Nemzeti Önállósítási Alap erdélyi vezetője lett. És volt még egy „megmenekült”: Szabó Lőrinc, aki a Kemény Zsigmond Társaság évadnyitó díszestélyére volt hivatalos a marosvásárhelyi Kultúrpalotába, ám szerkesztőségi elfoglaltságai miatt végül nem tudott elutazni. (…) A költő helyett egy fiatal lány mondta el verseit a marosvásárhelyi színpadon: ez volt a húszéves Jancsó Adrienn első nagy, nyilvános bemutatkozása.

180. oldal

>!
Csabi P

1944. szeptember 13-án (…) a magyar csapatok bevonultak a kiürített Aradra, elfoglalták Zsombolyát és a Fekete-Körös völgyében Belényest. Aradon az ünneplőket gyorsan lehűthette, hogy Heszlényi azonnal bevezette a magyar zsidótörvényeket, elrendelte a sárga csillag viselését és a gettósítást. Magyar hivatalos közeges 6 zsidó polgárt meg is öltek.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
>!
Csabi P

Néhány szó a címről: a „visszatért” jelző nyilvánvalóan nem fedi a történeti valóságot – ahogy nem fedi a „döntés”, a „döntőbíráskodás”, a „diktátum”, a „visszacsatolás”, és a „területrablás” sem. Magyarország lakosságának többsége azonban vélhetően úgy gondolta, hogy nem a nagyhatalmi kényszer, az európai politika alakulása hozta vissza az elveszített területek egy részét, hanem valamiféle felsőbb akarat: a második bécsi döntéssel csak a természet rendje állt vissza. Nem lehet elvitatni tőlük – köztük családtagjaimtól – ezt az érzést, ezért döntöttem e cím mellett.

13. oldal

>!
scriba

A telepítés mint megoldás már Bálint József később parlamenti képviselő 1939-es plánumában is felbukkant, aki a 18. században, a történelmi Magyarország határiain Splényi Gábor és Hadik András bukovinai kormányzó által letelepített székelyeket akarta visszahozni Erdélybe. A már említett 1940. októberi erdélyi értekezleten aztán magas rangú pártolói akadtak az ügynek: Mikó Imre vagy Teleki Pál miniszterelnök mellett, akik a székelyek és csángók mellett a romániai nagyvárosokban élő magyar szórványok hazahozatalát is szorgalmazták, Ravasz László dunamelléki református püspök egyenesen úgy nyilatkozott, hogy „Erdélynek egyik létkérdése, hogy a tiszai magyarság és a székelység magyarsága között élő kapcsolat létesüljön”. Teleki maga úgy képzelte a dolgot – ama „földkóstoló bizottság” jelentéséig –, hogy a bukovinai székelyeket a Szatmárnémeti –Nagykároly térségében lévő volt román telepítések helyére hozza be az országba. A Felső-Szamos völgyében ugyan nem, de Szatmárban lett volna elég terület, a majdani telepítés helyéről azonban végül politikai döntés született: a telepítésnek a frissen visszakerült délvidéki területek adtak helyet. Az 1941 júniusában megérkezett 12 672 fő itt talált átmeneti otthonra – hogy aztán a háború végével kénytelen legyen továbbmenekülni Tolna és Baranya azon településeire, ahonnan a magyar hatóságok elűzték a német őslakosságot.

162-163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csángó
4 hozzászólás
>!
Csabi P

[a Magyar Történelmi Társulat] Egy fiatal történésszel könyvet íratott (Die Judenfrage in Ungarn), melyben a német olvasókat arról igyekezett meggyőzni, hogy Magyarország ugyan a saját útját járja a zsidóság diszkriminációjában, de ez tökéletesen beleilleszthető a német új rendbe.

41. oldal

1 hozzászólás
>!
Csabi P

1940 nyarán, mint tartalékos tisztet őt is behívták, és a Gorondy-Novák Elemér altábornagy vezette 3. hadsereg tagjaként készült Erdély visszacsatolására. […]
„És nem félt, hogy meghalhat?” – kérdeztem tőle. E. rövid időre abbahagyta a cikázást a lakásban, és úgy nézett rám, mint egy eszelősre; tekintetén láttam: mélyen megbánta, hogy ennyire kitárulkozott egy arra nyilvánvalóan érdemtelen ifjoncnak. Semmiféle nagyzolást vagy hatásvadászatot nem érzékeltem válaszában: „Hogy féltem-e? Minket így neveltek: ha meg kell halni Erdélyért, hát meghalunk.”

49. oldal

>!
Csabi P

1944. október 25-én a szovjet 133. lövészhadosztály és a román 9. gyaloghadosztály alakulatai bevonultak Szatmárnémetibe és Nagykárolyba, ezzel az 1940. augusztus 30-án visszacsatolt valamennyi észak-erdélyi terület ismét idegen fennhatóság alá került.
Október 25. ma a Román Hadsereg Napja.

258. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Botlik József: Az őrvidéki magyarság sorsa 1922–1945
Nemeskürty István: Búcsúpillantás
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Asztalos Miklós: Erdély és a revízió
Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa 1918–1921
Vécsey Aurél: Magyar tragédia – A trianoni békediktátum
Apponyi Albert: Emlékirataim
Dobó Attila: A trianoni békediktátum