A ​negyedik jégkorszak 68 csillagozás

Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

A jövőbe látás és a génmanipuláció fantasztikus lehetőségeivel és következményeivel foglalkozik a szerző, aki nem más, mint az élő japán klasszikus, A homok asszonya írója. Egy kutatóintézeti professzor, Kacumi példáján megtanulhatjuk, miként jár az, akinek sikerül bepillantania saját jövőjébe, illetve megtudhatjuk, milyen élet várhat ránk a génbeavatkozások után.

Eredeti cím: 第四間氷期

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · E[X]TRÉM könyvek Palatinus

>!
Palatinus, Budapest, 2008
292 oldal · ISBN: 9789632740072 · Fordította: Karig Sára
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1969
232 oldal · puhatáblás · Fordította: Karig Sára

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Fura egy történet, bár elég régen íródott, azért sok mindent látott a jövőből. Nem is igazán a génmanipulációkra gondolok, hanem a bolygónk vízi-világgá változására, mert lényegében ezt jósolja az a bizonyos időgép. Néhol elég rémisztő, szinte valóságos a történet. Elgondolkodtató könyv. Valóban erre haladunk? Nagyon úgy néz ki.

2 hozzászólás
Bori_L P>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Egészen furcsa egybeesés, hogy A kétéltű ember után egyből ebbe a könyvbe kezdtem bele. Mármint azon kívül furcsa, hogy egymás mellett voltak a polcon.

Mielőtt elfelejtem, szeretném @charon figyelmébe ajánlani a könyvet (ha még nem olvastad) :)

A kétéltű emberről írt értékelésem egyik alapkérdése (vízi emberek) elég gyorsan választ kapott. Jó, nem ez a központi téma, hanem a jövendőmondó gép (ami megjósolja a kommunizmust), de azért előkerül, ahogy megint előkerül Haeckel és az embriók fejlődésének problémája is.

Az eredeti megjelenés éve 1959, ami nagyon látszik a tudományos háttér megalapozottságán (vagy inkább megalapozatlanságán), mondjuk nem tudom pontosan, hogy akkoriban milyen geológiai eszmék uralkodtak a tudományos körökben, de az határozottan rémlik, hogy a tektonikai elmélet csak később jelent meg és terjedt el. Ennek ellenére most határozottan légbőlkapott-áltudományos színezetet kap a logikai és „tudományos” háttér, ami részemről elég sokat levon az élvezeti értékből.

Ami a történetet és a szereplőket illeti: egy szóval elég jól körbe lehet határolni őket. Nagyon japán. Már a jövendőmondógép ötlete is, de a szereplők még inkább – pl. a főszereplő többször is leírja, hogy erős érzések kerítették hatalmába, de ebből kifelé nem igazán látszik semmi, azt leszámítva, hogy tiszteletlenebbül beszél. Szóval magánemberként nem igazán tudtam együtt érezni vele (ha pl. a feleségemen illegális abortuszt hajtanának végre, én minimum dühbe gurulnék), viszont a tudósként átélt dilemmái valahogy sokkal érthetőbbek emberközelibbek.

Mindenesetre minden tudománytalanság és japánság ellenére tulajdonképpen tetszett a regény, érdekes kérdéseket vet fel a jövendőmondás bizonyosságáról (avagy működhet-e egy jövendőmondógép elméletben) és az egyén felelősségéről abban, hogy miként alakul a sorsa.

9 hozzászólás
Noro>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Ha a jövő számítógéppel modellezhetővé válik, vajon tényleg akarjuk-e előre tudni, hogyan változik meg a világ? A történet egy tudós dilemmája, aki imádja a kutatásait, de azt már nem, ahová azok vezetnek. Sajnos nem igazán szerencsés, ahogy ez összefonódik – kissé zavarosan – egy túlmagyarázott és hibás alapokra épülő hard sci-fi szállal. A filozofikus vonalnál maradva meggyőzőbb is lehetett volna.
A főhőst mint magánembert amúgy nem értettem, de gondolom japán :) A tudósként átélt kétségeit viszont a regény sztem nagyon is jól adja át.

Miyako71 P>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Végre egy értelmes könyv Kóbótól. Na persze ez a történet is nyakatekert, a jövővel, ami visszahat a jelenre, de nem változtathatjuk meg, mert akkor megváltozna a jövő is….
Olvasás közben felvillantak bennem képek a Mátrixból, a Különvéleményből és a 2012-ből. Külön-külön hasonló dolgokkal foglalkoznak, mint ez a könyv, ami 1959-ben jelent meg. Ettől nagyon izgalmassá váltak ezek a kérdések, hiszen a felvetett témák önmagukban is komoly morális és etikai kérdéseket feszegetnek, így összekombinálva pedig határozottan ijesztő képet festenek a lehetséges jövőről. Ehhez jött egy (Kóbótól számomra meglepő) olvasmányos stílus. Ez így együtt határozottan kellemes élményt hozott létre. Az egy csillag levonás a rendkívül sok, tömény, számomra nagyrészt követhetetlen tudományos magyarázatoknak szól.

sztimi53>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Az egész kicsit sötét, komor, és furcsa, nyilván, hiszen japán. Egy kis technikai rész a jövendőmondásról, némi nyomozás és a kedvenc részeim jönnek: a génmanipuláció és a legjobb: a jövőbe látásról szőtt filozófia. Közben azokon a tipikus (a könyvben is felmerülő) kérdéseken gondolkoztam, hogy akarjuk-e tudni mi a jövőnket, érdemes-e tudni, félünk-e tőle. És a másik, ami nagyon fontos a könyvben, hogy ha tudjuk az eljövendőt, akkor képesek vagyunk-e azt elfogadni, vagy ha módunkban áll, útját állnák-e a változásnak, ami a fejlődéshez vezet. Azt hiszem stílszerű egy Steven Wright idézettel zárnom. „Ha meghalok, testemet a tudományos-fantasztikus irodalomra hagyom.”

1 hozzászólás
Izolda P>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Ez a könyv – amilyen rövid, akkora – kínszenvedés volt. Három okot tudok felsorolni (vagy ezek bármilyen kombinációját):
1, rossz a fordítás
2, rossz a regény
3, nem értem a japán(?) stílust / Kóbó stílusát.

1, Néhány példa, akkor épp volt kedvem jegyzetelni:
"- … Tudni akarom az igazat.
– Igazságos kívánság." (152.)
Hogy milyen?? Mmint jogos, nem?

„Nézze meg, hatlábú, nagyon illedelmes rovar…” (154.)
Milyen egy illedelmes rovar, kezitcsókolom?

„Nem lehet korlátlanul elővigyázatosnak lennünk.” (159.)
He?

Sokszor olyan érzésem volt, mint ha Google Translate-tel vagy szótárral fordították volna magyarra, de valahogy mindig pont a rossz szót választotta volna a fordító a szinonimák közül.

2, a főszereplő néha dühös, néha érez mindenfélét, de ez valahogy sosem jön át. A feleségét abortuszra kényszerítik, és kb. a szeme sem rebben. A történések kontúrtalanok, jellegtelenek, a szereplők kétdimenziósak, keverhetők.

3, A mondatok kuszaságát, érthetetlenségét, stíluszösszevisszaságát és magyartalanságát nem tudom, hogy Kóbóra vagy a fordítóra fogjam.

Végre vége.
(A másfél csillag kizárólag a témának szól. Meg a költőlelkű fiúnak a végén.)

18 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Érdekes könyv volt, már csak azért is, mert nem szoktam gyakran sci-fit olvasni. Illetve teljesen más modern sci-fit olvasni, mint az 50-60-as évek termését magunkévá tenni. Bármennyire is próbálunk elrugaszkodni a valóságtól és beleélni magunkat ennek a könyvnek a történetébe, bizony sok esetben, mai szemmel, már kifogásolható, elavult, vagy irreálisan bizarr elképzelésekbe botlunk. Ennek egyik oka az időközben megváltozott elvárások és igények a műfajjal kapcsolatban, másik oka pedig az azóta eltelt lassan 60 év technikai, tudományos fejlődése, ismereteink bővülése.

A fordítás, vagy szerkesztés esetleges hiányosságait figyelmen kívül hagyva, illetve az alap történettől kicsit elvonatkoztatva, azonban, egy a kornak megfelelő filozofikus tartalommal megtöltött regényt kapunk a kezünkbe. Ez a filozofikus vonal néhol kicsit nehezen követhető és érhető. Ennek oka a hiányos, vagy a lényeget ki nem mondó párbeszédek, vagy a túlbonyolított, néhol önmarcangoló monológok.

A cselekménye változatos, eseménydús, a végére hagyva a történet sűrűjét, a nagy leleplezéseket. Az elején még szinte krimiként indul, majd némi tudományos fantasztikus beütéssel, morális, erkölcsi kérdéseket feszegető filozofikus munkává formálódik, Kacumi prof. személyén keresztül. A regény fő mondanivalója azonban, a könyvet lezáró, az íróról szóló részben is megfogalmazásra került: "… a modern író, a huszadik században élő ember, a technikai civilizáció birtokában nem elégedhet meg a hagyományos erkölcsi renddel, a feudális világ örökségével, hanem korszerű világnézetet követel, küzd a maradiság, a közömbösség, a fásultság ellen. Ennek próbált eleget tenni Abe Kóbó is, ezzel a munkájával. Igyekezett a jelen és elkövetkező generációk tekintetét a jövőre irányítani, kimozdítani a megszokottból, és nyilvánvalóvá tenni a fejlődés szükségességét.

rawelli>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Ha nem rántja be rögtön az embert, ez a könyv hihetetlenül unalmas lesz. Abe Kóbó A homok asszonya című könyvét remek írásnak tartom, ahol kitűnő emberismeretről tesz tanúbizonyságot az író, ám ez a mű tele van szagtalan, ízetlen papírkarakterekkel és unalmas, érdektelen leírásokkal.
Van benne pár remek ötlet, amiket viszont nem fejt ki, és engem személy szerint abszolút nem érdekelt, hogy mi lesz a szereplők sorsa, mintha mindenki csupán egy gép alkotta személyiség lenne (nem tudom, hogy ez direkt volt-e így).
Persze lehetséges, hogy az eltérő kultúra miatt tűnt unalmasnak és furcsának a könyv, de más japán könyvekkel nem feltétlen voltak ilyen problémáim.
Egyébként aki szereti a krimit, némi futurisztikus beütéssel, annak tetszhet a könyv, mivel lényegében az, de a fantasztikus rész olyan banálisan van tálalva, hogy nem igazán lehet komolyan venni. Az ötleteket az író csak úgy elénk löki, mint moslékot a disznók elé, hogy majd mi kiválogathatjuk ami ízlik, de így egy összefüggéstelen katyvasz lett az egész.
Ami miatt 3 csillag fölé emelkedett a könyv, az az utolsó fejezetnek tudható be, ahol végre olvashatunk a lényegről és egy bizonyos személy története (nem akarom lelőni a végét) végre először megmozgatott, pár oldallal a könyv vége előtt. Az egész műnek ebben a stílusban kellett volna játszódnia, nekem akkor sokkal jobban tetszett volna, hiszen az író is kamatoztathatta volna a lehetséges technológiák és eszközök bemutatását, mivel erre van tehetsége (legalábbis kreativitás szintjén), ám a könyv elején ezt hihetetlenül szárazan taglalja.
Természetesen ha így írta volna meg a regényt, akkor nem a jelenlegi mondanivaló lenne rá érvényes, ami egyébként helyes és dicséretre méltó, csak a kifejtés és a csomagolás nem tetszett nekem.
Először inkább a Homok asszonyát olvassátok el, utána esetleg szóba jöhet a Negyedik jégkorszak is, és azt mondom, minden hibája ellenére is az utolsó 1-2 fejezetért megéri elolvasni.

Azu>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Kettős érzéseket váltott ki belőlem ez a könyv és a végére pontosan azok a kérdések merültek fel bennem is, amiket Kacumi felvetett. Biztos, hogy ez a megoldás, mégpedig egy erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen jövőről? Valamint, mennyiben áldozhatunk a Gép oltárán? Eleinte olyan szürkének és zárkózottan csőlátásunak tűnt a főszereplő, de aztán szépen lassan kibontakozott a történet és más megvilágításba került a józan ész. A végső konklúzió számomra kényelmetlen egy kicsit, mondhatni groteszk, ugyanakkor mindkét oldal álláspontját értem és elismerem. Nem mondanám, hogy csavar volt, mert ki lehetett sakkozni az apró részleteket, de ettől függetlenül mindenképp megéri elolvasni ezt a könyvet. Kicsit azért lehoz az életről, mint ahogy a Homok asszonya is. Csak épp máshogy.

mister>!
Abe Kóbó: A negyedik jégkorszak

Jobb lett volna, ha Szerző megmarad A homok asszonyánál. Ez nehezen követhető sületlenség; bámulom azok türelmét, akik végig tudják olvasni.


Népszerű idézetek

csüpek>!

Az ehhez hasonló banalitásokkal a gyilkosság kérdését nem oldod meg. A gyilkosság nem azért rossz, mert megfosztja az embert múló földi porhüvelyétől, hanem azért, mert elveszi tőle a jövőt. Gyakran mondjuk: az élet felbecsülhetetlen. Lényegében az élet alatt a jövőt értjük.

224. oldal

1 hozzászólás
psn>!

Nem tudom, hány oszlopon nyugszik a világ, de közülünk legalábbis három, minden bizonnyal, a sötétség, az ostobaság és az eltompultság.

Cneajna>!

– Nos, tudja, olyan kérdés, amely a politikával nem függ össze, bizonyára nem is létezik.

4.

Cneajna>!

Nem akartam önmagam sanyargatni. Túlságosan törékeny a lelkünk. Még ha vigyázunk is rá, valaki kívülálló széttöri.

19.

1 hozzászólás
Cneajna>!

Tételezzük föl, hogy valakinek megjövendölik, hogy egy óra múlva gödörbe zuhan. Vajon lehet-e olyan idiótát találni, aki belezuhan a gödörbe, annak ellenére, hogy előre figyelmeztették? És ha még találni is, akkor ez az ember bizonyára nagyon együgyű és a hipnózisra fogékony. S ez esetben nem jövendölésről, hanem szuggesztióról beszélhetünk. Mondjunk le tehát erről a ragyogó hazugságról, amelyet jövendőmondó gépnek neveznek, nevezzük nyíltan és becsületesen hipnotizálógépnek, amely kihasználja az emberi gyöngeségeket…

2.

Cneajna>!

Amikor kísérletet tettünk arra, hogy a lóversenyeredményeket megjósoljuk, a rendezőség megijedt, és kényszerített bennünket, hogy abbahagyjuk ezt a munkát. Akkortájt naivan még csak örvendeztem gépem félelmetes hírnevének, de most úgy látom, hogy ez az incidens volt az első baljóslatú figyelmeztetés arra, hogy végül is kitaszítottak leszünk. (Nem tudom, hány oszlopon nyugszik a világ, de közülünk legalábbis három, minden bizonnyal, a sötétség, az ostobaság és az eltompultság.)

3.

Cneajna>!

– …Mégiscsak nevetséges, hogy a jövő valamiféle „izmus”-nak kedvezzen.

4.

ライジーア>!

Forronganak, egymásba ütközve, sorsok és életek milliói, amikor azonban így, messziről nézi az ember, úgy látja, hogy körülöttük csönd és nyugalom van.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · sors
Cneajna>!

– Azt gondoljátok-e, hogy a jövő a vízi kolóniákkal az egyetlen lehetséges jövő? Nincsenek veszélyesebb eszmék, mint az, ha az előrejelzéseket az abszolútummá fokozzuk, ezt én állandóan mondogattam nektek, az unalomig ismételgettem. Hiszen ez már a fasizmus. Mindegy, ugyanaz, mintha az isteni hatalmat a cselszövő politikusoknak adnátok át.

32.

Miyako71 P>!

– Ha már erről beszélünk, hát minden ember börtönbe van zárva.
– Hogy gondolja?
– Vagy talán nem? …

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: 1Q84
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Takami Kósun: Battle Royale
William Gibson: Neurománc
Ernest Cline: Ready Player One
Mordecai Roshwald: A hetedik szint
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Lois Lowry: Az emlékek őre
Robert Merle: Védett férfiak
Kurt Vonnegut: Börleszk