A ​homok asszonya 322 csillagozás

Abe Kóbó: A homok asszonya Abe Kóbó: A homok asszonya Abe Kóbó: A homok asszonya Abe Kóbó: A homok asszonya Abe Kóbó: A homok asszonya

Abe Kóbó nevét A homok asszonya című regénye tette világhírűvé. A homok, az elementáris, pusztító erő – szimbólum is. Az író a látható világ formáival akarja érzékeltetni a közömbösséget, a fásultságot, amely homokként temeti be, bomlasztja szét az emberek életét.

Eredeti cím: 砂の女

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Európa Zsebkönyvek Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Európa / Kriterion, Bukarest, 1979
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630717352 · Fordította: Csalló Jenő
>!
Európa, Budapest, 1977
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630706717 · Fordította: Csalló Jenő
>!
Európa, Budapest, 1972
162 oldal · puhatáblás · Fordította: Csalló Jenő

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 37

Most olvassa 14

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 71


Kiemelt értékelések

Szürke_Medve>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

A szerző Dobozember c könyvével megjártam. Nem voltam képes végigolvasni. Mégis úgy döntöttem, hogy adok Abe Kóbónak még egy esélyt, és nem bántam meg. Ez a kis regény egy a maga módján igen jó írás. Noha nyomasztó, groteszk, szürreális világa nem kellemes olvasmány, de mondandója komoly, egy kegyetlen parabola az emberi társadalom alapvető működéséről. Elgondolkodtató és súlyos darab, főleg azoknak, akik az emberi szabadság mindentől független kultuszában élnek.

2 hozzászólás
catnipthief>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Hosszú, hosszú ideje annak, hogy elolvastam az első könyvemet Abe Kóbótól, ez volt a Dobozember, ami annyira elemeiben ragadta meg mindazt a fájdalmat, elidegenedést, magányt és depressziót, amit mindannyian átél(het)ünk, annyira berántott az összetéveszthetetlen hangulata, hogy földbe gyökerezett a lábam, és kb. noperc alatt beharaptam a rövid, de nagyon velős könyvet.
Azt mondták, hogy a Homok asszonya legalább annyira jó, de előre le kell szögezzem, talán pont a Dobozember miatt is, nem tudott annyira elkapni, hogy minden szabad percemben ezt lapozgassam.
Persze más ez. Talán a Dobozember azért is volt olyan fogós, mert amúgy is remek kapcsolatom van a mizantrópiával, míg az Élet Értelmetlensége, ahogy a Homok asszonya bemutatja, már régóta nem kérdés előttem. Ezzel mondjuk nagyot sarkítok, de érted.
Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, a mindennapi mókuskerék elevenedik meg előttünk, annak minden nyűgjével és hiábavalóságával. Mert ne tápláljunk illúziókat, értelmetlen.
Szeretjük azt hinni, hogy az életünknek valami magasztos célja van, ellát minket személyre szabott quest-ekkel, meg vagyon írva előre, hogyé csavarodik majd életünk hullámvasútja. Jedi leszek, vagy rocksztár, vagy fódbalizsta. Görcsösen próbálunk értelmet lehelni az első fogósabb kispáldalba, és elhitetjük magunkkal, hogy csak rólunk/nekünk szól.
De tévedünk, az élet az csak van, neked is adatott valamennyi, kapaszkodók nélkül, kezdj vele valamit, mert az idő, az úgy pereg, mint a homok, megállíthatatlanul, ahogy a kvarchomok férkőzik be a pórusaidba, úgy rágja az idő is meg a sejtjeidet, roncsolja a bőrödet, és a végén beletesz a gödörbe.
Univerzális könyv abban az értelemben, hogy nem kell részleteiben ismernem, illetve élnem a japán kultúrát, morált és világlátást ahhoz, hogy átjöjjön az üzenet. De abban biztos vagyok, hogy más nációknál másképp csapódik le ez.
Van ez a nagyon érdekes jelenség Japánban, természetesen nem ennyire szögegyszerű folyamat, mint most vázolni fogom, de nagyjából ez a jelenlegi szitu: a technikai szinten továbbra is élen járó és előre mutató Japán egy veszélyesen elöregedett társadalom, ahol egyrészt észrevehetően csökken a (khm) nemzetfenntartásra való hajlam az utóbbi években, másrészt a GDP stagnál, egész egyszerűen azért, mert a dolgozó japánoknak egyszerűen nincs idejük és főleg nincs késztetésük arra, hogy megkeresett pénzükön vásároljanak. Egy olyan országról beszélünk, ahol külön szó van arra, hogy valaki belehal a munkába: karósi.
Persze a Homok asszonya keletkezésének idején még nem volt ez a jelenség ennyire elterjedt és magától értetődő. Akkor meg minek hoztam fel? Egyszerű. Néhány japán cég úgy próbálja dolgozóit költésre és pihenésre motiválni, hogy pénzbeli bónusszal jutalmazza azokat, kik pénteken hamarabb lelépnek munkából. Nagyon csábító HR-húzás, Magyarországon, ha megpendítenék egy ilyet, a legtöbben betojnának a röhögéstől, mégis, a legtöbb érintett dolgozó nem él ezzel a lehetőségével, pusztán azért, mert „az nem japán dolog”.
Talán így szemlélve kicsit világosabbá válhat a falu lakóinak hozzáállása.
Fú, de elkalandoztam.
Elképesztő, szinte már mágikus realista köntösbe csomagolt alig-cselekménnyel operál a könyv, mégis, egyszerűen döbbenet, ahogy fenntartja a feszültséget, és a bizonytalan, egy percig sem kényelmes atmoszférát.
Előttünk zajlik a folyamat. Benned zajlik a folyamat. Tepersz, gürizel mintdisznó, egy szabadabb, komfortosabb, jobb (jobb?) élet reményében. Aztán megjelenik a lehetőség, és paff! Félsz továbblépni. Mert belesimultál. Mert ijesztő. Mert akkor majd kezdheted elölről.
Nem kifejezetten ajánlanám senkinek, hiszen belekerget, beleragaszt egy fullasztó, tömör hangulatba, és nem fog elereszteni, hetekkel azután sem, hogy becsuktad a könyvet. Aki éli az ilyesmit, annak persze hajrá, meg nyilvánvalóan el kell olvasni, de kicsit olyan is, mint a pszichotrop szerek: ha rossz hangulatban vagy, ha lejtőn vagy, ha bizonytalan vagy, nem érdemes nekiállni, mert sokkal rosszabb lesz a végére.
Nagyon durva. Biztosan kinyitom még. De nem mostanában, mert most itt összeférceltem ugyan ezt a hülyeséget róla, hogy lássad, elolvastam, valamennyire még értettem is, de biztos vagyok benne, hogy egy-két rétege még soká fog ülepedni bennem.

4 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

A kötet szépen keretbe van foglalva, és bár az elején megmutatja a végkifejletet, a bejárt út sokkal érdekesebb.
Niki Jumpei napja egyszerűen indul, azonban ahogy haladunk előre a történetben, úgy éli át a csapdába esett ember lelki fázisait. Mindezt a homokkal éreztetve.
Nagyon együtt tudtam érezni Jumpeijel, és olvasás közben sok helyen engem is elfogtak azok az érzések, amiket ő átélt.

>!
Európa / Kriterion, Bukarest, 1979
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630717352 · Fordította: Csalló Jenő
ppeva P>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Gyerekkoromban nagyon megragadt bennem, hogy Édesanyám mesélt sokaknak a filmről. Mindig ez ugrott be a könyv címét hallva. Ne kérdezzétek, miért vártam vagy 45 évet a könyv elolvasásával…
Mindenesetre érdemes volt elolvasni. Hidas Judit Japánról szóló könyveinek olvasása után talán egy kicsit másképp, némely japán sajátságot jobban értve tudtam belemerülni.
Nagyon erős az író feszültségteremtő ereje, szinte semmi cselekmény, mégis alig lehet letenni. Az ember nem érti, mégis egyre inkább érteni akarja. Mit is jelképezhet a homok, ha jelképnek tekintjük, nem valóságosnak? A mindennapok mókuskerekét? A felesleges (nem felesleges!), de kötelező (nem kötelező!) feladatok sorát egész életünkön át? Amiből menekülnénk, de ha kiderül, hogy nyitva az ajtó, elgyávulunk, és inkább visszaosonunk lapátolni?!
Aztán még a homokra is másképp gondolsz, mint előtte bármikor.

1 hozzászólás
Maya>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Miről is szól ez a könyv? Történik benne egyáltalán valami?
Lehetne olyant, hogy értékelés helyett idemásolom az utószót? Inkább nem.
Szóval szinte semmi nem történik, de ez a semmi nagyon tudja ám fúrni az olvasó oldalát. Miért lehet ezt megtenni egy emberrel? Mi ez a sok homok? Kinek az élete ez? Mi értelme van így élni? Van értelme harcolni? Fel lehet adni?
Az élet nem olyan, hogy végig kibírja az ember vigaszokon… Mindenki éli a maga életét, akárhol van, és mindig úgy látszik, a másé könnyebb. A legförtelmesebb pedig – a gondolat: jaj, mi lesz, ha így megy tovább az élet?… Miféle élet ez így? Viszont senki sem tudhatja, mi lesz, hogyan lesz?… Eh, jobb, ha az embernek a feje búbja se látszik ki a munkából, legalább nem kell ezeken gyötrődnie…
Elég sok párhuzamot találtam benne a mostani életemmel. Kicsit meg is ijedtem. (Ettől: "…a pedagógusok az irigység spóráitól állandóan fertőzött különleges életmódot folytatnak… Évről évre mint a folyó vize hömpölyög el mellettük a sok iskolás gyerek, és tovatűnnek, a tanárok viszont, mélyre ásott kő módjára, ott maradnak az áradás medrében. Másoknak folyton a reményről beszélnek, ők maguk még álmukban sem mernek reménykedni. Felesleges kacatnak érzik magukat, és vagy önkínzó magányba süppednek, vagy puristákká válnak, másokat gyötörnek örökös gyanakvásukkal, vádolnak eredetieskedésel. Olyannyira vágyakoznak a cselekvés szabadságára, hogy óhatatlanul meggyűlölik a szabad cselekvést.")
Na jó, azért még nem fogok elbújni a homokban.

3 hozzászólás
adrienn_szucs>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Nehéz olvasmány, lehúzó és kellemetlen érzéseket hagyott bennem. Ennek ellenére el kell ismernem, hogy a könyv rövidsége ellenére rengeteg kérdést vetett fel bennem és a könyv elolvasása után, azzal egyidőben, hogy megkönnyebbültem, mert befejeztem, a felmerülő kérdések elkezdték lejjebb ásni magukat bennem. A homok, mint szemcséiben könnyű és könnyed, tömegben viszont nehéz, veszélyes és nyomasztó szimbólum nem is lehetne pontosabb. Ilyen lehet bizonyos helyzetekben maga az élet is. Riasztó az ember beletörődése számára kellemetlen off helyzetekbe, a csordaszellem lehúzó ereje és hogyan tud egy ember láthatatlanná válni a társadalom, a környezete számára.
Nagyon megszenvedtem a könyvvel, volt olyan holtpont, ahol legszívesebben abbahagytam volna, aztán valahogy mégis inkább tovább olvastam és végül nem bántam meg.

Stone>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Az volt az érzésem végig az olvasás alatt, hogy egy idegen bolygón járok, de nagyon is magamhoz hasonló emberek között. Nagyon jókor olvastam el a könyvet, magam is lépésváltásban vagyok, vagy sikerül, vagy beledöglik az ember. Nem kell, hogy ismerjem a japán kultúrát ahhoz, hogy megértsem a filozófiáját. Egyszerűen a mindennapok tveniforszevenjéről szól, amiben minden egyes embernek élnie kell, mindegy, hogy ki vagy, mindegy, hogy mennyid van. Aztán az örök kapcsolódásról nő és férfi. A véletlenek, amik összejátszanak, az idő, ami megérlel és kiforrja a kapcsolatokat. Nem kergethetünk vágyálmokat, sehova sem vezetnek, de nehéz megtalálni az örömet abban, ami van, mert mindig valami más kell. Másrészről a fásultság lebénít, kell lenni az életnek valami értelmes üzenete a számunkra. Nincs. Mindig oda lyukadok ki, az élet van nincs értelme, célja, még jogosultságunk sincs rá. Vagyunk. Létezünk.
Az olvasás alatt szinte érzi az ember a szájában a homokot, szomjazza a vizet és átjárja a forróság. Ez a szüntelen tevékenység, mely az asszonyt jellemzi a férfia úgy hat, mint a ketrecbe zárt vadra a rács. Eléggé alapszituáció, legyen bármilyen nemzet tagja az asszony és a férfi. Az egyik az konstans, a másik a változó. Az idő a homok, ami szüntelen pereg, folyik, átsiklik az ujjaink között, a katlan meg a kiszabott időnk a földön.
Abe Kóbótól ez a második írás, amit olvastam, de határozottan tetszik elméjének járása, melyet képes szavakkal kifejezni. Remélem még jelentek meg magyarul művei.
Oh, és köszönöm @Zizzer molytársnő könyvtárának a kölcsönzést.

6 hozzászólás
szucsiani P>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Hihetetlenül nyomasztó regény, mégis letehetetlen volt és sodort magával.
Egy szabadságon lévő tanár véletlenül egy tengerparti faluban a homok fogságába kerül, bár mindent megpróbál a kiszabadulása érdekében, a küzdelme kilátástalan.
Az utóbbi időben nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire felzaklatott és dühített volna. Hatvan éve jelent meg Abe Kobo műve, de a belőle áradó életérzés félelmetesen ismerős és aktuális. Elég az utóbbi időszak vagy akár a mindennapok eseményeire gondolni máris átérezzük a főhős tehetetlenségét.

Ibanez P>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Nagyon jó kis könyv, rövidsége ellenére hatalmas mondanivalóval. A fél csillag levonást egyedül a pár tudományosabb részért (bogár, homok stb.) érdemelte ki, aminek igazából nem láttam sok értelmét. A könyv meglehetősen felhúzta az agyam, nem tudom, hányszor ordítottam rá az emberre, no meg az asszonyra főként, hogy Gyerünk már, csinálj valamit! :-D Közben meg persze tudtam, hogy nem igazán volt kiút, de spoiler Szóval voltak meglehetősen idegesítő elemek… közben akaratlanul is szegény japánokra gondoltam, hogy tényleg mennyire ilyen az életük (jó, a miénk is, de azért van különbség), a 14-16 órás munkáikkal, mókuskerék a javából, hát élet ez? És bizony sokszor én azt éreztem a főhős szenvedésénél, hogy én juszt se csináltam volna, én nem áldoznám az életem (csak az a fránya remény ne élne az emberben) ilyenre, inkább rohasztanám be az egészet, hogy dö…jenek meg a falusiak is a homokban :-D Úgyhogy a vége az nagyon betalált nálam, meglehetősen el is felejtettem, hogy kezdődött a könyv, úgyhogy ott a fejemre csaptam… A párhuzam nagyon jó egyébként, a lélektani könyveket általában nem szeretem, de ez tényleg nagyon érzékletes volt, ezt át lehetett tényleg érezni.

Tilla>!
Abe Kóbó: A homok asszonya

Olvasás közben, őszintén szólva, egyáltalán nem tetszett, kifejezetten örültem, hogy a végére értem. Akkor nem adtam volna rá két csillagnál többet. Aztán napokkal, hetekkel később azon vettem észre magam, hogy még mindig gondolkodom a könyvön. Rájöttem, hogy az a nyomasztó, kellemetlen érzés, amit az olvasás közben tapasztaltam, valójában az író zsenialitása a történet hangulatának érzékeltetésében. Hiszen a szereplők minden porcikájába beférkőző, soha el nem tüntethető homok, a napok egyformasága, a kilátástalanság az, ami nyomasztó, fullasztó. Már vagy egy éve olvastam a könyvet, de most, ahogy visszagondolok a történetre, szinte hallom, ahogy a száraz homokot fújja a szél, érzem a szagát, elképzelem, ahogy térdig süppedek benne, ahogy reggeltől estig csak söpröm és söpröm, és semmi más sincs… Hihetetlen.
Azért kap tőlem mégis csak négy csillagot a könyv, mert nem jó ilyen hangulatba keveredni. Hőségszaga van és szürke színe.


Népszerű idézetek

Zizzer>!

Vakító napsütésben tündöklő nyár igazából csak regényekben meg filmeken létezik. Az életben a szerény kisember vasárnapjaiban ölt testet.

68. oldal

Stone>!

A magány – a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme.

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Lilla_Miko>!

Való igaz, a munka segít az embernek megbékélni a rohanó idővel, még ha céltalanul repülnek is el a napjai.

kalmarpolip>!

Elég csupán arra gondolni, hogy vesztettél, abban a pillanatban már kezdődik is a vereség.

BoJack>!

[…] a pedagógusok az irigység spóráitól állandóan fertőzött különleges életmódot folytatnak… Évről évre mint a folyó vize hömpölyög el mellettük a sok iskolás gyerek, és tovatűnnek, a tanárok viszont, mélyre ásott kő módjára, ott maradnak az áradás medrében. Másoknak folyton a reményről beszélnek, ők maguk még álmukban sem mernek reménykedni.

55. oldal (Európa, 1977)

BoJack>!

[…] egy magányos nő aligha udvarolgatja körül az első jöttmentet.

22. oldal ( Európa, 1977)

BoJack>!

[…] ha csak az léteznék a világon, amit valóban kár lenne elmulasztani, törékeny és hitvány üveg csecsebecsévé silányodnék a valóság, amelyet ments Isten megérinteni is.

65. oldal (Európa, 1977)

BoJack>!

S nemhiába mondják: ki három nap koldul – vissza sose fordul…

144. oldal (Európa,1977)

Lunemorte P>!

[…] a leghelyesebb döntések gyakorta annyira egyszerűek, hogy szinte butaságnak látszanak.

Lunemorte P>!

De nem, még korai volna feladni a reményt.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Natsuo Kirino: Kín
Murakami Haruki: Norvég erdő
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra
John Williams: Stoner
Émile Ajar: Előttem az élet
Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete
José Saramago: Minden egyes név