Barátnak ​tartalak (Barátnak tartalak 1.) 86% 286 csillagozás

– A nagyapám mondogatta, hogy „a hülyéken még celluxszal sem lehet segíteni” – mondtam, és nagyot kortyoltam.
– Hm. Nem. De legalább be lehet tapasztani vele a szájukat.

44. oldal

"Elővett egy feket fémdobozt, és felnyitotta. Belenyúlt, majd kivett belőle egy kis méretű kézi ágyút.
-Hű, mekkora micsodád van!
-Hm, hát, nem te vagy az első nő, aki ezt mondja."

77. oldal

– Mid fáj?
Kellett idő, mire válaszolt.
– Mindenem.
Felhorkantam.
– Váó. Akkor ez egy férfimegfázás lesz.

278. oldal

– Tudom, hogy miután leveszed a melltartód, szereted megvakarni a hátad. Sokkal jobb a kedved, ha lefekhetsz fél tizenkettőkor és hétkor kelsz, mintha fél egykor fekszel le és nyolckor kelsz. Szeretsz mindent, ami lila. Szereted a szegfű illatát, de utálod, ha virágot vesz neked egy pasi, mert szerinted csak pénzkidobás…
Kinyitottam a szemem és felé fordultam. Az ablakhoz beszélt és figyelte az utat.
– Ha úgy érzed, nincs igazad, szeretsz vitatkozni. Ha tudod, hogy igazad van, akkor nem is érdekel a dolog. Utálsz osztozkodni, ha a kajádról van szó, de a tányéromba folyton belepiszkálsz. Ezért rendelek mindig több sült krumplit. – Rám nézett és elmosolyodott. – És inkább cseszegetsz engem azzal, hogy szarul vezetek, mint hogy bevallanád, hogy rosszul leszel, ha a kocsiban nyomkodod a telefonod. Látod? – húzta fel a szemöldökét. – Ismerlek.
Úgy éreztem, kettéreped a szívem. Tényleg ismert. Figyelt rám.

289. oldal

Sloan értetlenkedve nézett ránk.
– Srácok, nem akartok elmondani nekünk valamit?
– Láttam, hogy a seggemet bámulja – vágta rá Kristen gondolkodás nélkül.
Megvontam a vállam.
– Így van. Nincs mentségem. Nagyon szép segg.

24. oldal

– Csak hogy tisztán értsem. Kész lennél összecuccolni és elhúzni innen egy pók miatt, de ha egy betörő mászkál az udvarodon, azzal elvagy?
– Nem értem, miről beszélsz, megvannak a prioritásaim.

84. oldal

– Ha bármikor viszonozni tudom a kedvességed, csak szólj. Mondjuk, ha szeretnéd, hogy meghaljon valamelyik szobanövényed, rám számíthatsz.

84. oldal

– Csak reggelit szeretnék neked venni. Szeretlek megetetni.
– Miért?
Elvigyorodott és a vállamra tette a kezét.
– Mert sokkal kedvesebb vagy hozzám, ha nem vagy éhes. Valójában magam miatt csinálom.

201. oldal

– Az univerzum rajtam röhög, Sloan. Amikor már azt hiszem, nem lehet rosszabb, mintha azt mondaná: „fogja meg valaki a sörömet”.

– Jól vagy?
– Prímán.
Nem festett túl jól. Úgy nézett ki, mint akit megszállt a menzesz ördöge.
– Vettél már be valamit? – kérdeztem.
– Két aszpirint hajnali négykor. – Mintha még a beszéd is fájdalmat okozott volna neki.
Az órámra pillantottam.
– Váltogathatnád Motrinnal. Van pár szem a sporttáskámban.
Kimentem a kocsimhoz és hoztam neki két tablettát meg egy palack vizet a hűtőből, és átnyújtottam neki. Hálásan elfogadta.
– Sokan hívnak, ha menstruációs görcsökkel kínlódnak? – kérdezte, miközben visszadőlt a párnák közé és becsukta a szemét.
– Nem. De sok lány közt nőttem fel, szóval ismerem a terepet. Amúgy meg rohammentős vagyok. Görcsökre nem aszpirint kéne bevenned. Az Aleve és a Motrin sokkal jobb.
– Ja, tudom. Csak kifogytam – motyogta.
– Nemsokára elmegyek ebédért. Hozzak valamit? – Azt gondoltam, ha eszem, megkérdezem, nincs-e kedve csatlakozni.
Kinyitotta a szemét és rám nézett.
– Ne. – Aztán felült és pofát vágott. – El kell mennem a boltba.
– Mire van szükséged? Hozok én. Úgyis megyek.
A hasára szorította a melegítőpárnát és rám nézett.
– Hidd el, nem akarnál olyasmit venni, ami nekem kell.
A homlokom ráncoltam.
– Mit? Betétet? Tampont? Hat lánytesóm van. Nem ez az első rodeóm.
Dobj egy sms-t, hogy mit kérsz. Mielőtt tiltakozhatott volna, a garázs felé indultam. Engem sosem zavart, hogy ilyesmit vegyek, ő pedig nem olyan nőnek tűnt, aki zavarba jönne a női higiéniai cuccoktól – vagy bármi egyébtől, ha már itt tartunk. És tényleg nem. Egy hosszú listát küldött. Mind extra problémákra való volt. Ultra ilyen, egész éjszakán tartó olyan. Vettem neki pár doboz Motrint is.
Megálltam a McDonald’snál, mert volt egy olyan érzésem, hogy ilyen
betegen nem fog nekiállni otthon főzni.
Mikor megérkeztem, leraktam a tamponos szatyrot a kanapé mellé.
– Köszi – mondta, és felült, hogy belekukkantson a szatyorba. – Írok majd neked egy csekket. Még sosem találkoztam olyan pasival, aki hajlandó volt ilyesmit venni nekem.
– Miért, a barátod talán amiatt aggódik, hogy a pénztáros azt hiszi, megjött a menzesze? – kérdeztem, majd ledobtam magam mellé a szatyrot a kanapéra, ölemben a mekis zacskóval.
[…]
– Jó, de igazából a legtöbb cucc teljesen felesleges, nem? Az ilyen kis testű kutyák nem sok mindent csinálnak.
Kristen csúnyán nézett.
– Először is: mindent hall. Másodsorban pedig, Mike munkakutya.
– Úgy érted, terápiás kutya? – Mindenkinek van már ilyenje manapság.
– Az nem számít. Az, hogy egy kutya folyton veled lóg, nem jelenti azt, hogy munkakutya. Ez nem állás.
– Miért, szerinted mi számít munkának? – kérdezte.
– Mondjuk egy rendőrkutya. Egy nyomozó vagy szolgálati kutya. Vagy őrkutya. Vadászkutya. Kristen halálosan komoly tekintettel rám nézett, és rátette az egyik kezét Kaszkadőr Mike fejére.
– Ő vadászkutya.
– Azt hiszem, ez a világ összes vadászkutyájára nézve sértés. – Elővettem a telefonomat és megmutattam Kristennek egy képet, amelyen a haverom labradorja egy kacsával a szájában pózol.
– Na, ilyen egy vadászkutya.
Úgy tűnt, nem sikerült lenyűgöznöm ezzel.
– Igen, az egy kutya, aki kacsára vadászik. Kaszkadőr viszont nőkre vadászik.
Horkantottam.
– Mi van? Komolyan mondom. Egy nőcsábász.
A kutyára néztem. Tényleg nagyon helyes volt.
Kristen letette a sajtburgerét az asztalra, és úgy vette ölébe a kutyát, mint valami ernyedt játék macit, aztán a karjába vette, mint egy kisbabát. A kutya nyelve oldalt kilógott a szájából.
– Van egy ötletem. Legközelebb, ha elmész a boltba, vidd magaddal.
A fejemet ingattam.
– Nem vihetem magammal a boltba.
– Miért?
– Ööö, mert nem szolgálati kutya?
Felnevetett.
– Kaszkadőr bárhová bemehet. Ruha van rajta. Nem is kutya, hanem kiegészítő.
Elgondolkodva csócsáltam egy krumplit.
– Szóval, csak kössek rá egy pórázt?
– Nem, tedd be egy táskába!
Nevetve ráztam meg a fejem.
– Tampont még simán veszek, de nem fogok végigmenni a boltban egy ekkora kutyával, retiküllel a vállamon.
– Nem retikül, rendes táska. És ha ez akkora kitüntetés lenne, szerinted nem ezt csinálná minden srác? Ez a stratégia része. A pasik nem így szoktak kutyát tartani. Hanem úgy. – A mobilomra mutatott. – Ez ellenállhatatlan. Higgy nekem! Csajmágnes lesz belőled.
Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy csajmágnes legyen belőlem, de az ötlet valamiért tetszett, hogy legyen egy közös poénunk.
– Oké, felkeltetted az érdeklődésem. Tesztelem az elméletedet.

32-37. oldal