Just ​for Now (Sea Breeze 4.) 84% 17 csillagozás

Enyhén vegyes érzelmeket hagyott bennem.
Szerettem, mert a történet maga remek. Részletes karakterek, visszatérő, nem figyelmet nem terelő szereplők. Csodás.
Manda és Preston mindketten érdekesek és a maguk módján sokat fejlődnek a végére.
Viszont Preston munkájától a hideg kirázott. És ilyen van.
Viszont Amanda állati jól kezelte.
Aki felhívta magára a figyelmem, az Dewayne. Ez a srác mindent tud?
Eddig nagyon tetszik a sorozat és remélem, hogy nem fogok pofára esni.

Fúúú, hát ebben aztán minden megvolt, ami csak kell egy pörgős, berántós lávsztorihoz: kedves, ártatlan lány + nehéz sorsú, nőcsábász rossz fiú, egy ilyen pár már alapból megfelelő indítás, erre jön még pluszban, hogy a lány a srác legjobb barátjának a húga, vagyis tiltott gyümölcs; no meg van még itt titkolózás, kemény birtoklási vágy, bunyó, családi problémák…. Huh, csak kapkodtam a fejem.
Óriási ez a páros, köztük aztán tényleg vibrált a levegő, minden mozdulat, minden mondat a helyén volt. Mondjuk azt hittem, hogy YA könyvet olvasok , de ez azért erőteljesen felülről veri a 18-as karikát (aztán megnéztem, és asszem New Romance a besorolása), ami persze nem baj, mert azok a jelenetek is nagyon jól vannak megírva, de még milyen jól! :) Preston beszólásai… *sóhaj* :)
Ugyan ez egy sorozat negyedik kötete, és én előtte csak a második részt olvastam (az pedig nem fogott meg túlzottan), de önálló történetként is simán megállja a helyét, mert igaz, hogy jelen vannak a korábbi szereplők is, de a visszautalásokat az írónő pár szóban mindig meg is magyarázza.
Szóval a verdikt: ez valami hihetetlen jó, óriási! Imádtam!

Szintén nagyon jó rész volt, körülbelül az előző szintjén. Értem miért mondják többen is, hogy ez a legjobb rész. Történetileg, karakterileg is ez volt úgymond a leginkább a helyén. Mégsem lopta be magát a szívembe annyira, mint Cage-nél… Talán, mert annak ellenére, amin keresztül ment Preston egyáltalán nem jött be. Pedig eddig szerintem ő volt a leg…érzelmesebb srác karakter vagy nem is tudom. A kapcsolatukat is bírtam Amandával, nagyon aranyosak voltak. És nem volt semmi túlzott dráma benne a végén sem, sőt, Amanda meglepően jól reagált a dologra – ez nagyon tetszett benne.
A gyerekek is nagyon aranyosak voltak. Mondjuk eléggé meglepett a végén a dolog Rock-kal és Trishával.
Ja, szóval… jó volt. :D

U.i.: Most nem tudom, hogy elolvassam-e a következőt, mert az egy filler rész… nem akarom, hogy elcsesszék Evának meg Cage-nek a kapcsolatát… :/

Wow… hàt meg kell hogy valljam, Amanda belevalo csak és Prestonnak egy nagyon piszkos titka van. Én nem tudom, hogy hogyan tudnàm tultenni magam a dolgon. :/
De a magukkal és egymàssal vivott harcok utàn csak összejön a dolog kettöjük között :)

A tiniromantikára éhezők álmait már az első pár oldalon összetöri ez a könyv, az biztos. Szegény Amanda olyan megalázó helyzetben/módon kerül ugyanis kapcsolatba Preston-nal, hogy ezt még az ellenségeimnek se kívánom. Már az, hogy meg sem csókolja őt, árulkodó lehet, de minden további esemény főleg. Kicsit a prostituáltak alapszabályára emlékeztetett a dolog, hiszen közülük sokan vallják azt az elvet, hogy mindent odaadnak, arc nélkül, lélek nélkül, de csókolózni nem képesek, mert az annyira intim, annyira bensőséges dolog, azt annak a férfinak/nőnek tartogatják, aki iránt éreznek is valamit. A többi csak a hús érintkezése. Azt ki lehet zárni. De a csókolózásban benne kell lennie a szívnek is. Preston abban a pár percben, amíg Amanda épp a mennyben jár, hogy végre észrevették, ugyanúgy nincs vele, mint ahogy abban a pár percben sem, amikor a pokolba zuhan, mert rádöbben, hogy abszolút nem ő számított. Csak egy nő kellett, bárki, akárki.
Kemény indítás, annyi biztos, de hát innen szép nyerni… És kétség sem férhet hozzá, hogy Amanda nyerni fog. Bár aki a fődíjat kapja, az itt egyértelműen Preston. Ő tapasztalhatja meg végre, hogy milyen érzés szeretve lenni, milyen érzés biztonságban lenni.
Azt hiszem azzal együtt, hogy még (legalább) 2 megjelenésre váró rész van hátra, mondhatom, hogy a sorozat legjobb kötetével van dolgunk. Bővebben később.

Dolgok, amiket imádtam:
× Preston önmarcangolása
× Preston küzdelme azért, hogy helyrehozza a dolgokat
× Manda közbelépése az első nagy botránymegakadályozása céljából
× Low felbukkanásai
× Larissa
× Brent
× Jimmy
× Daisy

Dolgok, amiket nehezen vett be a gyomrom:
× Preston munkája
× Preston anyja

Sok mindenen elgondolkoztam a könyv kapcsán. Hogy mennyire vagyok toleráns, hogy el tudnám-e fogadni, ha valaki így élne, ebből élne. Hogy el tudnám-e viselni, ha aközben is folytatná, hogy kapcsolata van velem. Preston indítékai annyira egyszerűek, és annyira tiszták. Ott vannak a srácok, kell a pénz. Iszonyú nehéz elítélni őt mindezért. Szinte már lehetetlen. Ha csak saját magáért tenné, jobb kocsiért, jobb ruhákért, megvetném őt. De így? Pörögtek a lapok, és azon kaptam magam, hogy tisztelem. Röhejesen is éreztem magam miatta, de tényleg így volt. Tiszteltem őt, amiért megtette a lehetetlent is, hogy ellássa a családját. Kicsit talán szentségtörő lehet, hogy egy romantikus-erotikus NA könyv kapcsán erre gondolok, de egy József Attila vers jutott eszembe ezt a regényt olvasva. A Tiszta szívvel, annak is az alábbi két sora:
„Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.”
Preston is tiszta szívű fiú, akinek olyan dolgokat kell megtennie az életben maradásért, amiket még elképzelni is szörnyű. Olyan srác, akinek a valóságban nem, vagy nem feltétlenül jutna happy end osztályrészül. De azért én hiszem, hogy a való életben is megtalálná a boldogságot. Hinni akarom.

Nincs az a csillagszám,ami kifejezhetné, mennyire tetszett ez a könyv.