Sadie érett, meglepően értelmes, két lábbal áll a földön, és egészen normális. Jax aranyos, érzelmes, tetszett, hogy a hírnév ellenére megmaradt embernek. Bár nem tudom mennyire lehet ez hiteles egy tinisztár esetében. Annyi szörnyű történetet lát az ember, ahogy a tehetséges fiatalok valami elképesztően undorítóvá fejlődtek, ezért kicsit szkeptikusan álltam Jax túl szép, túl jó életéhez. Semmi botrány, semmi züllés, csak vágy az átlagosságra? Túlságosan sima terep, de egye fene, ennyi még belefér.
A könyv viszont meglepően lassú, mondhatni unalmas. Nyilván nem azt vártam, hogy a 30. oldalon egymásra találnak, a 40. oldalon pedig már a kandalló mellől integetnek az unokáiknak, de azért az, hogy 60 oldal után csak egy közös bevásárlásig jutottak, elég furcsa volt. Ami ennél még furcsább, hogy a lassúság és a semmi ellenére az érzelmi oldal rettentően gyorsan fejlődött ki. Még csak 1× látta a lányt, de máris megőrül érte, és az ablakból figyeli? Még csak 2 perce, hogy találkozott vele a folyosón, de már kerülnie kell a tekintetét, hogy ki ne zökkenjen a feladataiból, és szaltózik a gyomra? Egy közös bevásárlás, és máris annyira vágyik rá, hogy fullad nélküle? Nem valami hihető. De legalábbis nagyon furcsa.
Ahogy az is, hogy adott egy rocksztár, vagy valami hasonló, meg egy a leírás szerint elképesztően szép, szőke, hosszú karcsú lábú lányka, akik csak kerülgetik egymást? Elméleti síkon dúl köztük a szerelem, mégsem történik szinte semmi köztük? Bizarr.
A történet vége (na nem a cukormázas happy end, hanem ami előtte van) megrázó, és rendkívül életszagú, emiatt komolyan gondolkoztam az 5 csillagon, de aztán az elbagatellizált drámai részek miatt mégis csak 4 lett. Volt ugyanis egy olyan időszak, amiről szívesen olvastam volna bővebben Jax szemszögéből, de sajnos ez kimaradt a könyvből, alig pár mondattal intézték el. Kár, mert hatalmas ziccer lett volna, ha kapunk még drámát, mélységet, méghozzá egy férfi szemén át nézve.
