A ​Császár Lándzsája 17 csillagozás

Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Az Elara Fátyla Csillagköd szétszórt világait egykor az Adeptus Astartes három, testvéri esküvést fogadott káptalana őrizte. A Csillagskorpiók pusztulását a saját génkódjukban szunnyadó végzetes hiba okozta. A Mennyei Oroszlánokat az Inkvizíció söpörte el olyan bűnökért, amiket nem követtek el. Napjainkban, több száz évvel később egyedül a Császár Lándzsái tartják még a frontot. A Külső Sötétséggel dacoló vademberek ők, akiket megingatott bár a háborúság, de meg sosem tört.

Amadeus Caias Incarius, a Mentor Légió csatatestvére parancsra kel át a Nagy Hasadékon, hogy felmérje a Lándzsák harcértékét, csakhogy hamarosan ő is az Impérium sötétségbe borult fertályán zajló kimerült hadjárat esélytelenebbik oldalán találja magát. Döntései, melyeket a Császár fényétől távol kell meghoznia, az egész háború tépázta káptalan sorsára hatással lesznek.

>!
Tuan, Budapest, 2021
358 oldal · ISBN: 9786156075512 · Fordította: Takács Gergely
>!
Tuan, Budapest, 2020
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156075222 · Fordította: Takács Gergely

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Aaron Dembski-Bowden Warhammer-regényeiről sok jót olvastam – itt a molyon főleg @girion-nak hála –, ám az itthon elsőként megjelent regénye – Az első eretnek – egy sorozat sokadik tagjaként picit odébb van még az olvasási listámon, így nagyon örültem A Császár Lándzsája megjelenésének.
Bevallom, szinte a teljes hazai W40K kínálat megvan, de még nagyon keveset olvastam közölök, abból is egy az Inkvizícióval, kettő pedig a Birodalmi Gárdával foglalkozott, így lényegében ez volt az első igazi Űrgárdistás könyvem. A regény különlegessége, hogy bár van egy kitüntetett űrgárdista szereplőnk – a fülszövegben említett Amadeus Kaias Incarius, a Mentor Légióból –, ám a regény igazi főszereplője és narrátora Anuradha, az egyik helótája. (A regény kerettörténete lényegében az, hogy leírja, mi is történt, miután átkeltek a Nagy Hasadékon.) Érdekes volt az ő szemszögén keresztül látni, miként is tekint a saját űrgárdista urára, illetve hogyan látja a Lándzsások kissé „lazább” kötelékét.
A regény időrendileg a Sötét Impérium korszakában játszódik, az Elara Fátyla csillagködben. A Nagy Hasadék ezt a területet is elvágta az Impériumtól és az eredetileg itt szolgáló káptalanház közül lényegében már csak a Császár Lándzsái tartják igazán a frontot. Az ő erejük felmérésére érkezik Amadeus, hogy aztán megismerje a Lándzsások kultúráját és belekeveredjen a Makulátlanokkal vívott harcukba is. Eddig a pontig csak simán egy kellemes kis kalandos, akciós hibridnek tűnt a regény, de később aztán ADB olyan kisebb-nagyobb fordulatokat dob be, hogy ihaj, nem hiába ilyen népszerűek a regényei.
Az egyetlen negatívum, ami eszembe jut, hogy a sztorinak nincs igazán vége, az aktuális helyzet lezárul, de küszöbön áll a következő feladat. Szerencsére a szerző már dolgozik a folytatáson, így remélem legkésőbb jövőre már magyarul is olvashatjuk az Elysium hamvait.

>!
Tuan, Budapest, 2020
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156075222 · Fordította: Takács Gergely
2 hozzászólás
girion>!
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Első olvasás:

Először is szögezzük le, a 40k univerzumában az Inkvizícióval nem éri meg szórakozni. Soha. Semmilyen körülmények közt. Ők azok a fickók akik nem csak a te családfádat, az ismerőseid családfáját de még annak a szegény lánynak a családfáját is kiirtják akire tizenöt éve véletlenül rámosolyogtál a kisboltban mert megláttad hogy akciós a pulykamellfilé. És jól is teszik. Mivel ők az egyetlen csoport a Birodalmon belül ahol egyesülni tud az ahhoz szükséges hatalom és hajlandóság amivel valamit is lehet jobbítani az emberiségen, vagy legalábbis ésszerű ideig megőrizni azt. Ők a Császár igazi szellemi utódai.
Persze azt hogy ezt miért is írtam le, azt egészen a végéig nem fogja megérteni az olvasó. „The Inquisition send their regards…”

A helyszín, Elara’s Veil a maga mikrokozmoszában remekül összefoglalja hogyan is néz ki a Great Rift túloldala, az Imperium Nihilus. Ami lényegében a teljes Imperium és a galaxis sorsának az előszele. Nincs remény a győzelemre, nincs reális mód arra hogy ebből bárki is jól kerüljön ki. Amit lehet az elhúzni minél tovább a vereséget, mert küzdeni mindig jobb mint lefeküdni és várni a halált.

A történetet nagy vonalakban könnyű összefoglalni. Egészen klasszikus. Képzeljük el azt hogy Róma végnapjaiban egy itáliai tiszt titkos küldetésben eljut egészen északra a britanniai barbár légiókhoz. Az első idők kölcsönös bizalmatlansága és pár kemény csata után nem csak meg de el is ismeri egymást a két fél és a végén már vállt vállnak vetve harcol a kemény vonalas tisztünk a barbárok oldalán. És ennyi a történet, menet közben néhány csavarral. (Mikor meg tudjuk hogy végül is kik a túloldalon álló Pure, az felbecsülhetetlen élmény.) Ezt az analógiát támasztják alá a nevek, egyik oldalon Amadeus Kaias Incarius, míg a másikon olyanok mint Lord Bréac. A Spearek és bolygójuk Nemeton kultúrája, amit a rómaiak Ultramarinok megpróbáltak civilizálni, de elég volt pár generáció hogy a márvány városok kiürüljenek és a törzsek visszatérjenek ősi életvitelükhöz. Az hogy minden specialista tisztet druidának hívnak. (És érdekes módon mindegyik dual-classos Apothecary, tehát vannak Librarian-Apothecary druidák, meg Chaplain-Apothecary, meg Techmarine-Apothecary druidák.) De még a Mentor Amadeus és a Spearek közti harcmodor és világlátásbeli különbségek is. Utóbbiak a klasszikus űrgárdista vonalat követik, erő, bátorság, becsület, testvériség. Míg a Mentorok kifejezetten modern és high-tech harcmodorral rendelkeznek. Hideg, taktikus, precíz, akinek minden lépését, esetünkben három halandó helóta követi figyelemmel online és látja el a taktikai elemzés és felderítés feladatát. Egy normál űrgárdista egy tárgyalást karizmából nyom, vagy a kar izmából, Amadeust azonban élőben meghekkelt adatbázisok, sisak sorozatszám alapján beazonosított testőrök és háttér elemzett szolgálati dossziék segítik. Meg persze a professzionális kiképzés.

Ha már helóták, a történetet egyetlen karakter lencséjén keresztül követhetjük figyelemmel. Anuradha, Amadeus Helot Secundusa a történet krónikása. Vele kezdődik, és végződik, ahogy a vég kapujában papírra veti néhai mestere életét. Különös látni egy chapter serf, egy női chapter serf, egy adott űrgárdista rend magasan képzett jobbágya, szemén át látni az űrgárdistákat. Aki ennyire közel áll hozzájuk, mégis ennyire távol. Ahogy meg is jegyzi, rég megtanulta hogy sose tévesszen össze egy űrgárdistát egy emberrel. Mind fizikálisan, mind szellemileg, mint mentálisan teljesen más faj.

Gondolatok a második olvasás után:

– Kartash folyamatos manipulációja, gaslighting-ja, nagyon undorító és nagyon hatásos ha jobban belegondolunk.
– A Celestial Lions (Mennyei Oroszlánok) a 40k Stark háza. Annyira jók és nemesek, közben viszont fájdalmasan nem értették hogy működik az Impérium (hogyan kell játszani a Trónok Játékát). Igazán megérdemelnék hogy újra épüljenek egy Űrfarkas utód rendházként. Persze nem Oroszlán vagy Farkas, de egy Celestial Jackals (Mennyei Sakálok)? Nem várt megváltás a „Tűz és Jég bolygójáról” (Fenris)? Anubisra hajazó címerrel, custom-made páncélokkal. https://www.gateworld.net/wiki/images/7/7d/Inubis.jpg
– Elsőre nem tűnt fel, de a szituáció a Fátyolban sokkal szürkébb mint elsőre gondolnánk. A Lándzsák nem jók és nem bölcsek. A háború és szenvedés nem elhanyagolható részben az ő hibájuk is. Kouris kormányzójának megalázása és a Makulátlanokkal szembeni makacs szembenállás a Hasadék előtti Birodalomban működött volna. Itt azonban csak a konfliktust mélyíti. Az olyan elvekhez való ragaszkodásuk amiket nem tudnak betartani, nem csak őket, de a Fátyol minden lakóját ítéli bukásra és kárhozatra. Az pedig külön kínos hogy Amadeus átalakulása tökéletesen tükrözi azt amin a Makulátlanok mentek át.

Popovicsp87 P>!
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Nem nagyon vagyok járatos a Sötét Impérium idővonalán, úgyhogy sok újdonsággal szolgált a regény és meg több kérdéssel.

A Mentor Légió hajója, a Hitben Tagadó sikeresen, bár jelentős veszteségek árán átnavigál a Nagy Hasadékon, hogy Amadeus űrgárdista felmérje a Birodalomhoz hű, harcolni képes erőket.
Ám a Lándzsák nem fogadják őket tárt karokkal, sőt többször fejezik ki negatív véleményüket.
A történetet Anuradha Daaz memoárján keresztül ismerhetjük meg. Ő Amadeus secundus helótája, aki két társával együtt kíséri urukat. A másik két helóta karaktere is érdekes, bár legtöbbet Anuradhárol tudjuk meg.
Az első 100 oldalon nem történik semmi harci esemény, főként a Nemeton-t ismerhetjük meg, az ottani kultúrát, szokásokat. Sok titkot pedzeget meg Bowden, szóval unalmasnak tűnhet, de mégsem éreztem annak.

Utána beindul a cselekmény, de mivel a három helóta, Anuradha, Tyberia és Karthas szemszögéből látjuk az eseményeket, ezért nem csap át az egész csatajelenetek tömkelegévé. Sok fordulatot tartogat a könyv, néhányon meglepődtem, másokat nem egészen értettem.

Anuratha karaktere nekem nagyon tetszett. A szemein keresztül láthatunk, megismerhetjük az űrgárdista szolgák gondolkodását, érzéseit.
Amadeus is felvet pár érdekes kérdést, egész jól fejlődik a jelleme.

Fél pontot le kell vonjak, mert elköveti az általam legjobban utált húzást: feldobja a labdát és most várhatok a folytatásra. :(

Végül a fordításról: egész jól sikerült, de remélem, hogy a kifejezések minden kötetben egységesek maradnak.

>!
Tuan, Budapest, 2020
330 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156075222 · Fordította: Takács Gergely
2 hozzászólás
KerekesCs P>!
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Csak azért vettem meg, mert nagyon megtetszett a borítója. Na jó, meg alapból szeretem a Warhammer 40K világát, de tényleg nagyon szépnek találom. Ha olyan olvasmányra vágyom, amiben nincs romantika, meg úgy egyáltalán szerelmi szál, viszont van benne bajtársiasság, hűség, és bátorság, mindig tökéletes választás. Szerencsémre nem csak csecsa, de élvezhető olvasmány is a könyv. Hozza az általam annyira kedvelt, „mi nem sz@rral gurigázunk” érzést. Az űrgárdisták keményebbek és hűségesebbek, a fegyverek nagyobbak és erősebbek, a gonoszok gonoszabbak meg förtelmesebbek mindennél és mindenkinél. Természetesen rendesen folyik a vér és repkednek a végtagok.

A Császár fényétől távol, sokféle nehézséggel szembenézve, ellenben mindenféle támogatás nélkül, egy kicsit másképp vívják már a parttalan háborút, mint ahogy azt a karót nyelt Amadeus Mentor testvér gondolja. Azt, hogy hogyan is él és harcol a káptalanok maradéka és, hogy Amadeus min megy keresztül, és hogyan befolyásolja döntéseit, valamint sorsát, nem az űrgárdisták szemén át látjuk, hanem egy szolgán keresztül. Így egy transz humán, szinte félisten szemszög helyett, egy halandó ember meséli el a történetüket, egyfajta békaperspektívából. Nem mondom, hogy túl részletesen megismertük a Lándzsákat vagy ezt a hadszínteret, de elég korrekt történetet rakott össze az író.

(Szőrszálhasogatás, de ha még egyszer leírták volna, hogy iromba, megmarom magam. Értem én, hogy nagydarab, ormótlan akar lenni, de nálunk itt Szabolcsban a tarka tyúk, meg macska iromba, és nem tudtam elvonatkoztatni.)

thomasfinal>!
Aaron Dembski-Bowden: A Császár Lándzsája

Életem első Warhammer 40K regénye a Császár Lándzsája, és bár vegyesek az érzéseim, de összességében jó olvasmányvolt.
Az idegen kultúrába csöppenő úrgárdista helótája szemén át megismert világ, és események érdekes színt adtak a cselekménynek. Az univerzumot nem igazán ismerem, ezért sok fogalmat nem tudtam hová tenni, aki otthon van a 40K világban biztosan betéve tudjuk melyik fegyver hogy néz ki, vagy mik a szervitorok, techno papok stb. Én sajnos világismeret híján ezeket nem tudtam hová tenni, és elképzeltem ahogy tudtam. :)
A könyvben voltak üresjáratok, de maximum 10-15 oldallal tudtam volna csökkenteni a terjedelmet. Összességében bőven megérte elolvasni, jöhet a többi 40K regény! :)


Népszerű idézetek

Razor P>!

Itt nyugszik Davath, akinek megmondtuk, hogy óvatosan nyomuljon előre, és húzza be a nyakát.
Öröm volt mellette hajózni a csillagok közt.
De el kell ismerni, hogy a halálával nem lett kevesebb a nagy Arakanii-gondolkodók száma.
Nyugodj békében, te makacs fattyú.

279. oldal, XXI. Egy szeplőtelen arc, 3.

Popovicsp87 P>!

Majdnem felkacagtam a helyzet abszurditását látva: a púpos, a torzszülött és az amputált kezű-lábú nyomorék találkozik a folyosón. Mint egy rossz vicc.

264. oldal, XX. A Calgar Rítus

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Andy Weir: A marsi
J. D. Robb: Halálos híresség
Frank Herbert: A Dűne