Napóleon 85% 11 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​napóleoni korszakot számosan feldolgozták már. E téma iránt a szüntelenül megújuló érdeklődést most Manfred, neves szovjet történész munkájával igyekszünk kielégíteni.
A tudós szerző Bonaparte Napóleon életrajzának elkészítésekor eredeti forrásokból merített. Objektív képet festett Napóleonról, de az egész napóleoni korszakról is történelmi áttekintést ad. Egyes történetírók és Napóleon néhány életrajzírója hajlik annak feltételezésére, hogy Bonaparte mindig, de legalábbis 1796-tól ellensége volt a forradalomnak.
„Az efféle megállapítások túlságosan leegyszerűsítettek és egyoldalúak” – mondja Manfred. „Bármennyire reakciós és antidemokratikus volt is az országa népe irányában folytatott politikája, a polgári Franciaország, a feudális-abszolutista világgal való összeütközésében egy bizonyos ideig történelmileg haladó erőt képviselt.”
„Bonaparte politikáját az 1796-os olaszországi hadjárattól kezdve az ellentmondásosság jellemezte. Mindenekelőtt arról van szó,… (tovább)

A ​napóleoni korszakot számosan feldolgozták már. E téma iránt a szüntelenül megújuló érdeklődést most Manfred, neves szovjet történész munkájával igyekszünk kielégíteni.
A tudós szerző Bonaparte Napóleon életrajzának elkészítésekor eredeti forrásokból merített. Objektív képet festett Napóleonról, de az egész napóleoni korszakról is történelmi áttekintést ad. Egyes történetírók és Napóleon néhány életrajzírója hajlik annak feltételezésére, hogy Bonaparte mindig, de legalábbis 1796-tól ellensége volt a forradalomnak.
„Az efféle megállapítások túlságosan leegyszerűsítettek és egyoldalúak” – mondja Manfred. „Bármennyire reakciós és antidemokratikus volt is az országa népe irányában folytatott politikája, a polgári Franciaország, a feudális-abszolutista világgal való összeütközésében egy bizonyos ideig történelmileg haladó erőt képviselt.”
„Bonaparte politikáját az 1796-os olaszországi hadjárattól kezdve az ellentmondásosság jellemezte. Mindenekelőtt arról van szó, hogy gondolkodásában, cselekedeteiben, politikai tetteiben párosult és összekapcsolódott a progresszió és a reakció, a méltányosság és az agresszivitás, úgy is mondhatnánk, a vörös és a fekete.” Ezek az író szavai, amelyek példázzák, hogy rendkívül színesen jellemzi Napóleon egyéniségét, politikai céljait, a mellette és ellene tömörülő erőket. A könyvben végigkövethetjük Napóleon hadjáratai, győztes és vesztes csatáit, megismerhetjük politikai indítékait. Ízelítőt kapunk magánéletéből is. Napóleon nevéhez „a mértéktelen becsvágyat, a zsarnoki hatalmat, a kegyetlen és véres háborúkat, a hódítások kiolthatatlan vágyát asszociáljuk. De felidézi emlékezetünkben a bátorságot és vakmerőséget is, a tehetséget, amely tudott kockázatot vállalni, az államférfit, aki megsemmisítő csapásokat mért a régi, feudális, megcsontosodott Európára.”
A mű igen nagy ismeretanyagot tartalmaz. A szerző Bonaparte irodalmi hagyatékát, levelezését, a környezete által hátrahagyott dokumentumanyagot egybevetett olyan forrásokkal is, amelyeket talán még senki sem tanulmányozott.
Gazdag képanyag egészíti ki a könyvet, mely élvezetes olvasmány lesz a széles olvasóközönségnek.