Szibériai ​sziklarajzok 4 csillagozás

A. P. Okladnyikov – A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok

A. ​P. Okladnyikov, a magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1966-tól 1981 végén bekövetkezett haláláig vezette a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének novoszibirszki részlegét. A most magyarul is megjelenő, a szibériai sziklarajzokat bemutató könyvét A. I. Martinov professzorral együtt írta, a kutatás és a feldolgozás oroszlánrészét azonban ő maga végezte. Okladnyikov a rendszeres és hosszan tartó terepmunka, az ásatások és az expedíciók vezetése mellett igen termékeny, sokat publikáló tudós volt.

Munkásságának egyik fő témájával, a sziklarajzokkal több mint fél évszázaddal ezelőtt találkozott először, s egész életére eljegyezte magát velük.
A szibériai sziklarajzok egy részét a kutatók régóta ismerték, tudományos feltárásukra, hiteles másolatok készítésére és közzétételére azonban csak az elmúlt néhány évtizedben került sor – elsősorban szerzőink jóvoltából. S ha meggondoljuk, hogy a hatalmas észak-eurázsiai területeken élő népek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Corvina, Budapest, 1983
230 oldal · ISBN: 9631315355 · Fordította: Kovács Zoltán

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Lali P>!
A. P. Okladnyikov – A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok

Engem nagyon vonz a szibériai népek hiedelemvilága, valami nagy-nagy ősiséget és rokonságot érzek benne. Szóval én elfogult vagyok: ez egy nagyon értékes könyv számomra.
Még akkor is, ha egyébként semmi különös világszenzáció nincs benne, csak apró nyomok az ősökről, az ősökhöz.
Nagyon szép, igényes könyv, kívül-belül.
259 kifejezetten szép fekete kézi rajz az eredeti sziklarajzokról. Ez utóbbiakról és a környezetről 17 fekete-fehér fénykép látható.
A Hoppál Mihály által írt előszó – inkább tanulmány – külön értéke a könyvnek. Majd 30 oldal, 40 szövegközi rajzzal, sok gondolattal és tudással, jól megírva.

5 hozzászólás
Tutajos>!
A. P. Okladnyikov – A. I. Martinov: Szibériai sziklarajzok

Informatív, bár sok benne a tényként tálalt motívummegfejtés-kísérlet. Talán távoli őseink életének lenyomatai ezek a sziklarajzok…


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Ismert tény, hogy egyes népeknél a sámánok fejviselete agancsformájú volt – talán ez látható a novoromanovói sziklákon is, meg a Bajkál-tó mellékén […] –, ami a sámán segítőszellemét jellemzi. Az agancs esetében ugyanis a szarvas-állat volt a segítő, a tollkorona pedig a madár alakú segítő szellemet jelezte. […] Érdemes megemlíteni, hogy a ket nép (régebbi nevükön a jenyiszeji osztyákok) sámándobjain találunk még ilyen antennás fejű antropomorf lényeket. Valószínűleg a sámán fejviseletére utalnak a talányos rajzok a ket sámándobokon […]. A közeli tuvai területen élő szojotok között gyűjtött sámánének említi a tollkoronás fejdíszt: "Sárkánnyal viaskodtam / Karjaim tépte vadul! / Gonoszul megragadott / ruhám rongyolta vadul… Madártollból a fövegem / Kubusztugtól csaltam el azt / tarkabarka köpönyegem / vöröspej lovon hoztam el azt / ringatózva remegek / délibábként lebegek / vörös tűz. világolj / lobogó tűz, lángolj / testem nyújtózzál…
A sugaras-koronás fejdísz mindenképpen azt jelezte, hogy valamiféle különleges lénnyel állunk szemben, s ettől a képzettől csak egy lépés az emberi formára elképzelt felsőbb hatalom, az istenség fogalma […].

27-28. oldal, Hoppál Mihály: A szibériai sziklarajzok és az uráli népek mitológiája (bevezető tanulmány)

ppeva P>!

A Tom völgyében az 5. sziklán látható óriási méretű sziklaképen éppúgy, mint a Tutalszkoje közelében talált sziklarajzon sorban, egymás mögött vonulnak a jávorszarvasok. Mindegyiket e távoli kor jellegzetes modorában rajzolták meg: rövid, tömzsi test, keskeny, szikár far és izmos, púposan felmagasló mar. Szűkszavúan, mégis meglepően elevenen ábrázolják a rajzok az állatok pofáját. Hangsúlyozottan kiemelik súlyosan lefittyedő, húsos felsőajkukat; jelzik a puha, laza szájnyílást s a keskeny, mandulavágású szemet. Valamennyi állat figyelőn feltartja a fülét. Egyetlen egy rajzon sem jelölték azonban a jávorszarvas pompás szarvait, tehát ezek valószínűleg mind tehenek […]. Hasonlóan nagy szeretettel s pontossággal ábrázolják a hasított patában végződő hosszú karcsú lábakat, jellegzetesen előreterpesztett, futó tartásban. Számos állat rajzán íves sávokat, mintegy „bordákat” látunk, másokon pedig a szügy környékén nyílhegyre emlékeztető kis rajzot. Talán ezzel jelölték az állat szívét és szívereit. Az állat belső szerveiről beszél így a rajzoló – jól ismerték azokat a vadászok. Gondosan megrajzolták az állat ajakszakállát vagy „tobozát”. Nem öncélúan, hiszen a szibériai népek hite szerint a jávorszarvasnak van a „lelke”. Az emberekre is mágikus hatása van – boldogságot hoz a családba. Úgy hitték, hogy ettől a szakálltól függ az állat szaporodása.

108-109. oldal, A Tom menti sziklarajzok időrendje és stílusa

ppeva P>!

Korábban csak egy rövid utalás erejéig érinthettük a síelő férfi alakját, pedig valószínű, hogy a kultúrhistóriai érdekességen kívül (a síhasználat adatolása a neolitikumból) a mitológiakutatás számára is érdekes ábrázolás, mert az obi-ugorok (és más, Szibériában őshonos népek: jakutok, tunguzok) körében feljegyzett mítoszok a kozmikus nap-szarvast sítalpon üldöző hősről beszélnek. A Tejút csillagkép neve az obi-ugoroknál a „szarvasüldöző férfi nyoma” vagy „sítalp-nyom”. A vogul mítoszban a vadüldöző férfi a szárnyas pasker (rozsomák – Gulo gulo L.) alakjában jelenik meg, és a vad mindig a jávorszarvas, amely menekülés közben – a Felső-Ég-atya segítségével – csillaggá, pontosabban a Göncöl csillagképpé (Ursa maior) változik. Az obi-ugorok a Göncöl-szekeret jávorszarvasnak nevezik. Az uráli sziklarajzoknak és mítoszoknak, valamint a csillagképeknek a megfeleltetésére több kísérlet született – mindenesetre csoda számba menne, ha éppen a finnugor népek mítoszaiból hiányoznának az egykori asztrál-mitológiai képzeletvilágának a nyomai […]. Az időszámításunk kezdete előtti évezredekben élt emberek meglepően fejlett csillagászati tudásáról ugyanis egyre több és egyre meggyőzőbb magyarázattal rendelkezünk.

32. oldal, Hoppál Mihály: A szibériai sziklarajzok és az uráli népek mitológiája (bevezető tanulmány)

Kapcsolódó szócikkek: Göncölszekér
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christina Curwen – Kim Bryan – Ben Hoare – Rob Huston: Medvék
Baranyó Csaba (szerk.): Veresegyházi Medveotthon
Maderspach Viktor: Medve!
Pauline Cockrill: Kis könyv a mackókról
Erwin A. Bauer: Medvék
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Hoppál Mihály: Sámánok
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén
Colin Renfrew: A civilizáció előtt