Elveszett ​lelkek (Összetört glóriák 1.) 291 csillagozás

A. O. Esther: Elveszett lelkek A. O. Esther: Elveszett lelkek A. O. Esther: Elveszett lelkek

Hiszel ​a végzetben? A sorsszerű szerelemben?

Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mint az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?

Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630847445
>!
Decens Magazin Média, Biatorbágy, 2012
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630847445

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Elijah (Sötét Angyal) · Bardo · Sophiel · Gabriel (arkangyal) · Ariel · Mitsuko · Joshua · Fagus · Fergus O'Brien · Hoshi · Miranda · Mizariel


Kedvencelte 58

Most olvassa 14

Várólistára tette 340

Kívánságlistára tette 240

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, mert nálam ilyen egy meggyőző fantasy sorozatindító első része. Milyen jól tettem, hogy nem hagytam, hogy a százalék-aránya befolyásoljon. Kellőképpen izgalmas, ahhoz, hogy ne hagyd abba. Csak olvasod, olvasod, majd azt veszed észre, hogy már túl vagy a könyv felén, és ez annyira jó! A történet jól átgondolt, a cselekmény pedig jól felépített. A tündi-bündi rózsaszíntől a legsötétebb feketén keresztül minden színt felhasznált. A szereplők pedig igazán figyelemfelkeltőek. Nagyon tetszett az angyalok világa. Éppen ilyennek képzelem el az angyalokat. Gyönyörűek, de nagyon kegyetlenek. Nagyon nehezen megközelíthetőek.
A hősnő ugyan nem a kedvenc személyiségtípusom, de van benne spiritusz és nem volt idegölő. Lehetett volna kicsit karakánabb. Gondolom, fejlődni fog a további részekben. Vele szemben Elijah-t rögtön megkedveltem. Tipikus könyves alfa, aki ha rátalál az igazira, akkor megmutatja a nagyon is szerethető oldalát. Amit egy picit hiányoltam – a humor szinte teljes hiánya mellett, – hogy nem volt kihasználva a az az izzás és erős kémia, ami a főszereplők között érezhetően megvolt. Ez azonban nem hiba, csak ha egy ez a történet simán elviselt volna némi erotikát. Ez volt az első, – de garantáltan nem utolsó könyv –, amit az írónőtől olvastam. Egy magyar írónő is fel tud építeni egy izgalmas, komplex, jól kidolgozott fantasy világot. Engem nagyon meggyőzött.

6 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Kedvenc!!!!!
A világ felépítése, a cselekmény leírása, a szereplők mind egy – egy csoda.
Csak szeretni tudom és remélem a következő rész is ilyen hatással lesz rám.

>!
kellyolvas P
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Azonnal egy csata közepén találja magát az olvasó, Sophiel a Mennyországból érkezett a Földre, hogy harcosként segítse az embereket és a Térítőket a Fekete Angyalok és seregük ellen. Ez az első összecsapása, eddig fogalma sem volt róla, mennyire törékeny is ő, a fájdalom, a sebesülés ismeretlen abban az éteri világban, ahol eddig élt, mint ahogy a többi emberi érzés is mind új a számára. A Fehér Fák Ligetét az angyalok csak szellemtest alakban hagyhatják el, így segíthetnek az embereknek. Ahhoz, hogy emberi testben létezzenek a Földön, le kell vágni a szárnyukat (amit nem tudom mire használtak, hiszen fénylények voltak, gondolom megszokásból volt szárnyuk is) és így érkeznek a Földre. Arról egy szó sem esik, hogyan választanak konkrétan testet, mindenesetre Sophiel random módon épp egy hosszú hajú szőke bombázó testet kapott, annak ellenére, hogy igazából harcolnia kéne. Nos, küzd is rendesen, de egy fekete csuklyás alak halálosan megsebesíti, egy nyolcágú tüzes korbáccsal. A bőre csontig felhasad és megég, sós víz önti el a szemét (sír). A lány elájul a fájdalomtól, látomást lát, ami végül átvált a valóságba, a csuklyás alak felfedi GYÖNYÖRŰ arcát, ő a TÖKÉLETES férfi, aki az imént majdnem megölte, immáron megmenti, a saját tenyerét megvágva a vérét hullajtja a sebbe (oopps, hol is láttam ilyet?). Az eddigi E/1 szemszög átvált egy fejezet erejéig E/3-ra, hiszen bele kell látnunk a Sötét Angyalok legnagyobbika, Elijah fejébe. Meg is tudhatjuk, hogy valójában mi a baja a Térítőkkel, ők a jó és a rossz embereknek egyaránt segítséget nyújtanak, holott a rosszak, a bűnösök, hatalomvágyók, vétkes emberek ezt nem érdemlik meg. Elijah nem hisz a bűnbocsánatban. (Nekem ez a tulajdonsága volt a legszimpatikusabb.) Lám, most azonban összezavarodik, mert első látásra érez valamit Sophiel iránt, ami nem csoda, hiszen a lány törékeny, kislányos, gyönyörű.

A lány mégis megmenekül, függőleges irányban, ugyanis az erdőlakó manók felhúzzák magukhoz a lombok közé épített birodalmukba. A manóknak japcsi neveik vannak, amit látva majdnem megfulladtam a röhögéstől, Mitsuko pl. a Battle Royalból volt ismerős. A manók egyébként 10-12 éves gyerek kinézetének felelnek meg, nem nőnek tovább, de a felnőtt méretű Sophielnek nem okozott problémát az ágyukban aludni, a kádjukban fürödni, vagy a házakat összekötő függőhidakon átkelni. A japcsi neveknek van ám jelentése, de mivel egy átlag olvasónak nem jut eszébe utána nézni, én sem foglalkozom vele.

Tehát Sophiel gyógyulgat, túl van az első találkozáson Elijah-val, és már ki is bontakozott a szerelem a szívében. Állandóan Rá gondol, Ő jár az eszében. INSTANT LOVE. Kész.
Ja, a tündérek (akik egy bátortalan, bujkáló népség) elintézik, hogy a hegek nyomtalanul elmúljanak, sőt, a bőr halványan csillogó lesz!
Sophielt persze elkapja újra a szerelme és Fagus várába viszik, az úton megismeri Joshuát, aki egy különleges képességű gyermek, meg tudja idézni az angyalokat. Persze a rabok árverésén Elijah megvásárolja a lányt, és elviszi a saját várába.
Itt következik a legfontosabb esemény, szabályos tüzes vasas megbélyegzést kap a lány, mert így lesz belőle kurtizán, hiszen Elijah csak így tudja biztonságba helyezni a saját várában. (????)
A mese végét olvassátok el, ha kíváncsiak vagytok rá. Mert igazából ez a mű tényleg nem egy fantasy regény, hanem egy mese.
Az egész történet nincsen elhelyezve térben és időben. Valahol a Földön játszódik, amikor emberek is éltek, de semmi közelebbit nem tudunk meg. Középkori díszletek vannak jelen, de hogy ez lenne az igazi idősík, csak tippelni tudok. Elismerem, hogy a leírások, a helyszínek jók, bár ennyi jelzővel rég nem találkoztam, minden aprólékosan megmagyarázott és leírt, de elvégre meg kell tölteni valamivel a négyszáz oldalt.
A szereplők száma óriási. Ennek eredménye, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerünk meg. Bemutatásra kerülnek az angyalok, némi magyarázattal, de a többi szereplőről főként csak a külsőre vonatkozó leírásokat kapunk, karakterizálás nulla, és ez a főszereplőkre is igaz.
Sophiel egy butus libus, nem tudok rá mást mondani, hajlong jobbra balra, végül azt teszi amit belekódoltak a fejébe, de amíg eddig eljutott, nekem betelítette a poharat. Megbocsájtani olyan tettekért amit vele tettek, ez egyszerűen hihetetlen, még egy angyaltól is az lenne, aki most ugye ember.
Nem hiszem, hogy bárkinek követendő példa lehetne a története. Hé emberek, a fantasy nem azt jelenti, hogy bármit leírhatunk, mert ez egy olyan takaró, ami mindent betakar! Csak egy apróság a sok közül: Fehér boszorkány. Minden vonatkozó történetben a jó boszorkányok a fehér mágiát használók. Értetlenül álltam a megnevezés előtt, miért lett ép „fehér” a boszorkány.
Azt sem tudom mondani, hogy ez a jó és a rossz küzdelme, hiszen a jók is tesznek rosszat, és a rosszakban is fedezünk fel jót.
Szinte minden oldalon olvashatunk bölcs(nek) tűnő mondatokat. Nem is tudom, talán a mennyiség miatt egy idő után nekem átment közhelyesbe ez a dolog.
Említésre méltó a könyv befejezése, konkrétan az üvegcsék felrobbanása után a lelkek távozása, itt jön a könyvben az a bizonyos 440. oldal a beépített „köszönöm” lappal, ami egy remek ötlet és kivitelezés.
A függővég különösebben nem meglepő, ahogy igaz ez az egész történetre, minden mozzanat kitalálható, nincsenek gyilkos fordulatok, meglepetések.
Összességében gyönyörű példa a könyv arra, hogyan lehet eladni egy könyvet a külső alapján. A tartalom azonban nekem nem nyújtott élményt olyannyira nem, hogy a folytatásoknak sem adok esélyt. A két csillag a kivitelezést és a szerző belefektetett munkáját jutalmazza. Ha mégis ajánlanám valakinek, azok lennének, akik részt vesznek @GonoszKaktusz Fantasylény vadászok klubja kihívásán, ugyanis hatalmas előrelépést érhetnek el.

75 hozzászólás
>!
deen
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Örülök, hogy belekezdtem ebbe a sorozatba is, bár annak is örülök, hogy az írónőtől nem ezzel a sorozattal indítottam. Nem azért, mintha nem tetszett volna, mert, ahogy a másik két sorozat ez is beszippantott, csak kicsit később, úgy a könyv felétől. A cselekmény eleje nekem kicsit zavaros volt, ráadásul Sophiel és Elijah érzelmeinek hipersebességgel való kialakulása nem tartozik a kedvenc romantikus elképzeléseimhez. Ezt leszámítva a történet nem volt rossz, az elején kicsit sokat időztünk a fákon élő népeknél és Sophiel itt úgy viselkedett, mint valami elmeroggyant, de végül csak kikeveredett ebből a közösségből és innentől már izgalmas és érdekes is volt a cselekmény. A szereplők küzdöttek egymással és saját magukkal, átértékelték az eddigi életüket, a hitüket, megkérdőjeleztek egy csomó dolgot, és végül mindannyian döntöttek, hogy melyik oldalon és hogyan folytatják a harcot a Földön. Jó kis kezdőkötet volt. A függővég nagyon nem hiányzott, most komolyan ebben a pillanatban kellett befejezni? Legszívesebben azonnal olvasnám tovább.

1 hozzászólás
>!
Szilvi00 P
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Először azt hittem, véletlenül a második részt vettem a kezembe, mert belecsöppentem egy csata közepébe, azt se tudtam ki hova tartozik és pontosan mi folyik itt? Aztán tisztulni kezdett a kép, hogy a „Jó angyalok” és „Bukott társaik” közötti háborúról van szó.
Nincs sok tapasztalatom az angyalos könyvekkel, így nem igazán tudtam mit kezdeni a fura erdőlakó manókkal, a virágokban lakó tündérekkel és megfordult a fejemben hogy abbahagyom, olyan tündi-bündi volt minden. Szerencsére kilábaltam a kezdeti csalódásomból, mert később – a manókat otthagyva – már jobban tetszett, izgalmasabb és érdekesebb lett.
Viszont végig zavart Sophiel kettőssége, aki az egyik percben egy ártatlan, önzetlen, kedves teremtés és meseszép ruhaköltemények között válogat, a következőben harcos Égi Angyalként zokszó nélkül kaszabolja az ellenséget. Az első látásra szerelemmel nem volt bajom, nem először történik ilyesmi.:D Elijah karaktere már annál inkább megfogott. Milyen meglepő, ugye? A kiátkozása történetét olvasva (lehet hogy gonosz vagyok vagy csak nincs elég hitem), de szinte azonosulni tudtam a nézeteivel az Egyetemes Szeretet Törvényét illetően:
„(…) bizony, vannak olyan selejtes emberi példányok, akik nem érdemelnek mást, mint halált vagy szolgasorsot".
Azért a végére elég jól belerázódtam és a függővégnek is „hála”, folytatni fogom a sorozatot!

>!
ncsn87
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Ez volt az első A. O. Esther regényem, és örülök, hogy belevágtam ebbe a sorozatba. Bár nem indult zökkenőmentesen a dolog, de a közepétől már teljesen magába szippantott. Most már értem, miért állnak ilyen magas százalékon a könyvei. Lassan kúszik be az ember bőre alá. *.* És a borítója is csodás.
Mindig is szerettem az angyalos témát, a magyar írókkal viszont óvatos vagyok, de itt teljes mértékben rá lett cáfolva. :) Voltak természet feletti lények, misztikum, hit, valllás, ármány, szerelem, izgalom, akció. Minden, ami kell. Talán egy erotikus szösszenet hiányzott még az én kicsi lelkemnek. :D Ez van, kövezzetek meg érte! :P :D
A kezdet teljesen lebilincselt, nagyon szépen fogalmaz az írónő. De aztán jöttek a manók… Na, anélkül kibírtam volna. :D Nem mondom, hogy rossz volt, de azért uncsinak mondanám. Meg nekem túl meseszerű is volt eleinte, amit meg kellett szoknom. Szerintem ez volt a leggyengébb pontja az egésznek. Mert ami utána jött… Teljes mértékben megfogott! :)
Tetszett a történet vezetése. Ahogy a „jó” és a „rossz” oldal nézeteit is megismerhetjük. Tanulságos. Komoly témát boncolgat.
Viszont a főszereplők egyáltalán nem kerültek közel a szívemhez. Nem tudom… Aranyosak voltak, tetszett, ahogy ismerkedtek a saját érzelmeikkel, viaskodtak magukkal. Sophiel néha túl szende, ártatlan volt, de végül is ez normális azoknál, akik ugye nem tapasztaltak, éltek meg ilyen helyzeteket, érzelmeket. Elijah olyan… nem tudom eldönteni. Totál semleges egyenlőre a számomra. A mellékszereplők jobban megfogtak. Rob (Sajnáltam azért…), Gabriel (Tetszik a pasi, na! :D), Joshua (Olyan tisztaszívű. Imádtam!), Bardo (Olyan rosszfiú, akiben tudod, hogy több rejlik. :D). Szóval lesz itt még meglepetés és érdekes fejlemények. Viszont, ahogy egy főgonoszhoz illik, a Mágust teljes mértékben gyűlöltem és undorodtam tőle! :S
A legvége meg nekem túl hírtelen lett lezárva. Hamar rájöttek mindenre, hogy bejussanak. És a függővég kikészített!!! Hogy lehet így abbahagyni??? Vártam… spoiler, de az nem történt meg… :P :D Szóval gondolom velük folytatódik a második rész?! Alig várom, mert kibuktam telejesen! Nagyon tetszett! *.* Köszi a csajnoknak, akik meggyőztek, hogy olvassam! ;)

41 hozzászólás
>!
DoreenShitQ
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Mindenképp egyedi és egyszer kézbe kell venni már csak a kinézete miatt is. Gyönyörű könyv kívül belül is és nagyon nehéz :D, bár voltak benne hibák.

Az egyik fő problémám a főszereplők szerelme volt: oké, ők ott tök cukik, de áruljátok már el, hogy miért szeretik egymást??? Mert az egyik „jó”, és a másik „rossz”??? Vagy mert mind a kettő szépségesen szép??
Kerestem az okokat, de csak annyit találtam, ahogy gyönyörködnek egymásban. Sophiel csak ezt szajkózza, ha akarnám se tudnám elfelejteni, hogy Elijah hogy néz ki, Elijah szemszögéből meg nagyon keveset kaptunk, amikor meg volt, ő is csak a külsőségeket emelte ki.

A főszereplőkre kitérve: Sophiel egy szerintem borzalmasan buta, de jóságos angyal, aki olyan mint egy ötéves, mindenhol kárt okoz. Én személy szerint nem kedveltem, tőlem akár már először útjára bocsáthatták volna.
Elijah meg… most őszintén. Kinek nem ő volt a kedvenc szereplője? :D Egy Sötét Angyal Isten… jaja :D

Nehezen indult nekem a történet, az első 100-150 oldalon alig bírtam átdöcögni. Az írónő gyönyörű fogalmazása lökdösött tovább. Olyan gyönyörűségesen ír… valami fantasztikus. De kérem… mi az a függővég???? A mondat közepén… A MONDAT KÖZEPÉN KELL BEFEJEZNI KÉREM??

Főleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikával vegyített vallásos-tündéres-angyalos fantasyt, mert azok sírni fognak a gyönyörűségtől.

Én mindenképp folytatom a sorozatot már csak a függővég végett is. Eszter megvett a szavaival, remélem valamelyik részben kinyírja Sophielt :D

>!
Decens Magazin Média, Biatorbágy, 2012
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630847445
>!
ßißi
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Hú..hát meg kell mondjam, Eszternek aztán van fantáziája:D A gombnyomásra triológiájának a világát is imádtam, itt szintúgy.
Ami miatt sajnos csak három és fél csillagot tudok adni, az a szereplők. Sophiel borzasztóan idegesített már, tényleg folyton csak sír, és meglepő módon amikor Elijah valahol a közelben volt, csak akkor támadtak rá, hogy aztán végül a fiú megmentse:'D És amikor már a 100. ilyet olvastam, akkor már kezdett unalmassá válni.
Mikor viszont nincs a sötét angyal közelében, varázslatos módon úgy is túlél mindent, miközben elég gyönge egy láncszem. A legképzettebb katonák sorra meghalnak, de ő persze nem.
Eve és Sybill.. Jézus Mária, ez a két nő. Mint az óvodások, de komolyan. Elijah nem lehet az övék? Akkor duzzogjunk, gyűlöljük Sophielt, és… spoiler
Sophiel és Elijah szerelméről csak annyit, hogy fogalmam sincs mitől alakult ki, de azt bizton állítom, hogy az agyamba lett vésve, mennyire szépek!
Viszont a világ tetszett, és kíváncsi vagyok, hogy alakul a sorsuk a szereplőknek (akiket remélem megkedvelek), ezért kezdem is a második részt! Úgy látom a következő részek már jobbra sikeredtek, a csillagozásokat nézve, úgyhogy reménykedem, hogy az írónőnek ezt a sorozatát is nagyon megszeretem.

>!
Fanolda___Angie
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Tehát ez egy olyan könyv volt, amit szívesen olvastam, és biztos, hogy el fogok olvasni még párszor. Nem volt tökéletes, de kétségkívül izgalmas, eseménydús, remekel a fantáziában és mégis könnyed. A szereplők szimpatikusak. Tetszett a középkori vonatkoztatás, a hagyományok, ruhák és minden egyéb más is. A tájleírások frenetikusak, részletesek. Komoly kérdéseket boncolgatott a könyv, melyen sokat lehet filozofálni. Nagyon jól bemutatja a jó és a rossz közötti vékony határvonalat, az emberi természetet, érzéseket. A románc az elején ugyan plátói, de ahogy egyre jobban belemerül az ember az olvasásba, úgy válik számára hihetővé. Eszter remekül tudta átadni az olvasók számára az érzéseket is, mely még teljesebbé tették az olvasás örömét.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyiket vagy a romantikus történeteket!
Olvasd tovább »> http://fanolda.blogspot.hu/2015/01/a-o-esther-elveszett…

2 hozzászólás
>!
Tamlilla
A. O. Esther: Elveszett lelkek

Egy nagyon jó első kötettel indul a sorozat. Most, hogy már elolvastam az írónő Gombnyomásra trilógiáját, sokkal jobban élvezem a stílusát, ami az elején számomra furcsa volt.
A könyv első kétharmad része jobban tetszett, talán izgalmasabbnak találtam, de az is lehet, hogy Elijah miatt találtam érdekesebbnek. Megint csak egy lehengerlő világba csöppenünk, érdekes szereplőkkel, furcsa lényekkel. Alig várom, hogy folytathassam…


Népszerű idézetek

>!
K_Maria P

Vajon rosszá válunk mi magunk is, ha rossz az, akit szeretünk?

263. oldal, XXV. fejezet: Az első tánc (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sophiel
>!
K_Maria P

Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség…

399. oldal, XXXVII. fejezet: A leleplezés (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sophiel · szerelem
>!
Dyus33 P

Istenem, kérlek, add, hogy elviseljem a testemet s lelkemet érő kínokat, és ne gyűlöljem meg azokat, akik mindezeket okozzák! Töltsd meg szívem szeretettel és békével, bármi várjon is rám!

237. oldal, XXI. fejezet: A fájdalom és a kín bélyege (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sophiel
2 hozzászólás
>!
Sheila_7

– Megőrültél? Miféle harcos vagy te, mondd? – fakadt ki Elijah. – Küzdeni nem tudsz, már megbocsáss, a diplomáciai érzéked nulla, és odaadod valakinek az egyetlen ékszeredet, ami vigyázhat rád és meggyógyíthat földi életed során?

166. oldal, X. fejezet: Szemtől szemben (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Elijah (Sötét Angyal) · Sophiel
>!
EgyKönyvmoly

Egyszerre nagyot dobbant a szívem.
Elijah mögöttünk lovagolt az embereivel. Fekete ménjén úgy nézett ki, mint valami ógörög istenség egy régi templom freskóján. Sápadt bőrét kifújta a szél, sötét haja csapzottan hullott enyhén borostás arcába. Vastag, prémes csuklyát viselt, ám így is jól ki tudtam venni pillantását. Engem nézett. Nyíltan, minden szégyenkezés nélkül bámult, olyan egyenesen, hogy szégyenemben az arcomba szökött a vér. Kezeimmel önkéntelenül is égő orcáimhoz kaptam, hogy elrejtőzzek előle, ám még így is láttam, hogy Elijah elmosolyodik és megcsóválja a fejét.

103. oldal, V. fejezet: Úton Joshuával (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Elijah (Sötét Angyal) · Sophiel
>!
Sheila_7

Vajon az emberek miért nem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyennek születtek?

186. oldal, XIII. fejezet: Liliomok (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sophiel
>!
Ancsúr P

– Kegyetlen? Olyan vagyok, amilyennek lennem kell. Amilyet e világ érdemel.

20. oldal, I. fejezet: Az összecsapás (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Elijah (Sötét Angyal)
>!
Sheila_7

De lehet-e bűn az igaz szerelem?

164. oldal, X. fejezet: Szemtől szemben (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Sophiel
>!
K_Maria P

Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
Sötét haján vízcseppek ragyogtak, halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott, amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának, és azon kaptam magam, hogy elveszek a tekintetében.

17. oldal, I. fejezet: Az összecsapás (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Elijah (Sötét Angyal) · Sophiel
1 hozzászólás
>!
MFKata

Az emberek között élve igen korán hallottam a házasság szentségéről és az esküvők mesebeli hangulatáról, és az első pillanattól kezdve elvarázsolt ez a téma, pedig akkor még azt sem tudtam, mi a szerelem… Mai fejemmel azonban azt gondoltam, két összeillő lélek számára nem létezhet szebb ünnep, mint a szerelmet esküvel megpecsételő ceremónia, amely – ha őszinte szívvel köttetett – örök életre szól.

403. oldal, XXXVII. fejezet: A leleplezés (Decens Magazin Média, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: esküvő · házasság · Sophiel

A sorozat következő kötete

Összetört glóriák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Üvegváros
M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa
Karen Chance: Átölel az éjszaka
Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja
Margit Sandemo: A magányos lovag
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Leda D'Rasi: Lidércfény