Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az Életfa (Összetört glóriák 3.) 152 csillagozás
Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Pokolba visz az út. Ott tartják fogva a démonok Sophielt, Arielt és Urielt, hogy testüket megszállva feljuthassanak az élők világába – így aztán oda tart Elijah is barátaival, hogy kiszabadítsák őket. Arshamon, Nastrod ura mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőn felül küzdenek ellene, végül sikerül egyiküket megszállnia. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…
A pokoli helyszíneket átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik hol összefonják, hol kettévágják a sorsfonalakat – szerelmet, halált, barátságot vagy háborút teremtve ezzel… De ott van Niflheim városa is, ahol a félig csontvázként, félig emberként vezeklő Hél uralkodik. Vajon mi ér többet a halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadt vonzódás Elijah iránt?
Dirill és foglyai Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába érnek, ahol Surtr, a… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2013
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Elijah (Sötét Angyal) · Bardo · Sophiel · Gabriel (arkangyal) · Ramodiel · Ariel · Uriel · Diril · Lamachael · Sahranfer · Skuld · Urd · Verdandi
Kedvencelte 33
Most olvassa 4
Várólistára tette 53
Kívánságlistára tette 66
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
A sorozat korábbi részei is tetszettek, de éreztem, hogy hamarosan teljesen elnyeri a tetszésemet. Ez most következett be. Ez a sorozat egyre jobb és jobb. A karakterek fejlődnek, változnak, de az alaptermészetük szerencsére nem változik. Ez így van rendjén, mert pl. Elijah már nem is önmaga lenne, ha nem lenne olyan lobbanékony és túlféltő. A pokol ábrázolása egyszerűen félelmetes volt. Semmiképpen sem szeretnék odakerülni. A skandináv mitológia külön tetszett. Izgalmas és kalandos volt, tele fondorlatokkal, és végre, – még ha nem is azokkal a szereplőkkel, akikkel szerettem volna – de voltak benne erotikusnak mondható jelenetek is. Külön tetszik, hogy a negatív karaktereknek is van külön háttértörténetük, ami elgondolkodtatja az olvasót, hogy talán mégsem olyan rossz ez a szereplő. Gabriel-t sajnáltam, spoiler Kíváncsi leszek, mi lesz a sorsa. Diril pedig végre megkapta, ami már régóta kijárt neki.
Az eddigi részek közül nekem ez tetszett a legjobban. Szó szerint pokoli jó volt!
A kolléganőm nem is akart hinni nekem, amikor mesélni kezdtem neki a könyvről, mert ő csak a félmeztelen Adoniszt látta a borítón és levonta a maga következtetéseit. :D :D
Persze a Angyalok továbbra is lélegzetelállítóan szépek és ezúttal is volt néhány érzéki jelenet és romantikus pillanat, de a helyszín borzalmas. A halottakról cafatokban lóg a hús, undorító a szag, minden fekete és mindenki őrjítően szenved. Olyan hűen ábrázolt Pokolban jártam, amitől rendre kirázott a hideg.
A cselekmény is nagyon kalandos és fordulatos volt. Rengeteg izgalmak és megpróbáltatások vártak szereplőinkre. Gabriel és Elijah a két kedvencem, de ebben a részben Bardot is nagyon megszerettem. Sophiel sem finomkodik annyit, már az elején elengedett egy olyan csodás jobbegyenest Diril irányába, amilyet már régóta megérdemelt.
Elijah és Sophiel szerelme egyre jobban elvarázsol. Nagy örömömre végre spoiler a Helgö szigeten történteket. Már megijedtem, hogy Elijah is ugyanúgy bedől Diril álcájának, mint Sophiel tette.
Szomorú vagyok Gabriel miatt, remélem a folytatásban társai találnak megoldást borzasztó helyzetére!
„– Szerintetek mi is ide kerülünk majd? – szólalt meg halkan Lamachael.
– Én biztosan nem – hahotázott Bardo, majd suttogóra fogta. – Rondák a nők, pocsék a bor, semmi keresnivalóm idelent! De, ha ti idekerültök, majd imádkozom értetek!”
Ez a kötet valamivel jobban tetszett, mint az előzőekben olvasott könyvei az írónőnek.
Mivel már megvan bennem az a bizonyos „méregfog”, és csalódtam nem is egyszer, sajnos elmúlt a varázs, már nem tudok teljesen elnéző lenni, ha valami nem tetszik olvasás közben.
Igaz, hogy azt ígértem magamnak a Gombnyomásra 2. kötetével folytatom az olvasást, mégis ez volt az olvasatlan könyvkupacom tetején, így ezt vettem végül kézbe.
Nem voltam jó passzban olvasás időszakában ez igaz, de ettől függetlenül is inkább untam semmint élveztem volna.
Mégis azt kell írjam rossznak semmiképpen sem lehet nevezni, egyszerűen csak nem fogott meg.
De erős a gyanúm idővel újraolvasom, újabb esélyt adva, mert úgy tisztességes.
Egy olvasásnak megfelelt hangulat maradt meg bennem.
Hát..ha a Pokol valóban olyan, mint amilyennek Eszter írta le, akkor jobban teszem, ha mostantól csakis jó dolgokat teszek, mert az egyszer biztos, hogy én oda nem akarom betenni a lábam, még csak pár percre sem! Borzalom, amik ott zajlanak, de nekünk, olvasóknak, szerencsére ezeket nem kell legalábbis nagyon remélem:D átélnünk.
A szereplőket, mint reméltem, kezdem nagyon megszeretni, örülök, hogy Elijah elkezdi tanítani Sophielt harcolni, remélem a következő kötetben erről is olvashatunk bőven, hogy ez miképpen alakul.
Akit ebben a részben még nagyon megszerettem, az Bardo. Mindig a kedvenceim azok, akik egy komoly helyzetben is próbálják viccel elütni a feszültséget. Valószínűleg azért, mert én is ilyen vagyok:D De ha nagyon kell, akkor tud komoly is lenni. De csak ha nagyon.
Na jó :D Most már szeretem :D Kezdjük az elejéről.
Elijah és Gabriel együttes erővel nekivágnak a Pokolnak, hogy megmentsék a számukra oly kedves Sophielt. Míg Elijah eszméletlenül a feladatra koncentrál, Gabrielt én egy kicsit szétszórtnak láttam. Aminek aztán meg is lett az eredménye. Elijah pedig talán túlzottan agresszívan viselkedett az elején mindenkivel, mint akinek elvették a karácsonyi ajándékát…
Végül is útjaik külön váltak, és ment mindenki a maga útján, hogy megtalálja Sophielt. Elijahnak megérkeztek lassan a társai is, akik közül én Bardot nagyon megszerettem :) Igazából az összes angyal a szívemhez nőtt időközben. Együttes erővel pedig igazán menő csapatot alkottak. ;)
Sophiel, szerencsétlent az összes férfi akarja… ezen már csak nevetni lehet…Dirilt pedig egyáltalán nem sajnálom, megérdemelte amit kapott a végén… aki szemét módon játszik, szemét módon végzi.
Maga a Pokol nem lehet egy kényelmes, szerethető hely. Nem szeretnék oda jutni….Viszont a leírások alapján tökéletesen el tudtam képzelni a helyet, a színtiszta sötétséget ahol Gabriel bolyongott, a Tisztítótüzet, Niddhog sárkányt, ezt az írónő nagyon jól megoldotta…
Nagyon pörögtek az események, és néha le kellett tennem a könyvet egy pillanatra, hogy fel tudjam dolgozni, hogy szerencsétlenekkel már megint mi történt… :D
A vége pedig igazán szuper volt amikor bekerült a képbe Joshua. Kíváncsi leszek mi lesz ebből még :)
Az Összetört glóriákból messze ez volt a legjobb rész, amit eddig olvastam. Tele izgalmakkal, sötétséggel, fájdalommal, szomorúsággal, cselszövéssel, szerelemmel, vágyakozással, reménnyel, erőszakkal egy igazán érdekes történetet sikerült alkotnia Esthernek. Imádtam, ahogy az írónő a Pokolt elképzelte, hogy tartotta magát a skandináv mitológiában már amúgy is létező objektumokhoz, melyeket már csak megfűszerezett a képzeletével. ;) Tetszettek a helyszínek, a lények, közülük is különösen Hél, akinek félig lerohadt arcának említésével sikerül bemutatnom a könyv morbidságát. A Pokol minden zegzugát megismerhettük a könyvből. Emellett eseménydús, megrázó, és meghökkentő is volt a történet egyben. :) A boszorkányság ugyan már nem játszik olyan jelentős szerepet a sztoriban, mint a Hívogat a fényben, de még így is többször találkozhatunk varázslással, illetve Dirillel, akit sikerült teljesen más szemszögből megismernem. A kötet váltott szemszögből, több szálon fut, mint ahogy ezt már megszokhattuk Esthertől. A romantikus szál a kötet első felében nem igazán játszott szerepet, de amikor végre egymásra találtak szerelmeseink, teljes mértékben ki tudott teljesedni a történet ezen szakasza is. Rengeteg érzelemmel is találkozhattunk, melyeket az irónő jácci könnyedséggel tud közvetíteni az olvasók számára. Bardo jelenlétének köszönhetően pedig, nem egy poénnak lehettünk szemtanúi. ;)
Mindenkinek ajánlom!! :) ☺
Olvasd tovább »> http://fanolda.blogspot.hu/2015/01/a-o-esther-az-eletfa.html
Rájöttem, hogy ezeknek a könyveknek főleg abban rejlik a varázsa, hogy az írónó hisz abban, amit leír, és átad nekünk, olvasóknak. Hiszi, hogy vannak angyalok, és ezeket a könyveket olvasva mi is elhisszük. Hiszi, hogy van Menny és Pokol, és az Életfát olvasva én is ezt gondoltam. És legfőképp hiszi, hogy van igazi, mindent elsöprő, sorsszerű szerelem, ahol a két fél, bármilyen megpróbáltatásokon megy keresztül, bármeddig vannak egymástól távol, ugyanolyan töretlen szerelemmel fordul egymás felé. Ez engem elbűvölt. És jelentem, ebben a könyvben találtam meg az eddigi legszebb szerelmi vallomást, amit csak olvastam…Könnyekig hatódtam tőle.
És persze ezeken kívül a könyv hihetetlenül izgalmas volt, az utolsó felét ma olvastam ki egyhuzamban. Pokolian tüzes volt. Minden szempontból. :-)
Szerintem új kedvenc sorozatom van…
Ez a sorozat kezd tényleg fantasztikussá válni.:) Eddig legalábbis részről részre egyre jobban megszerettem magát a történetet, a világot, a karaktereket, a kapcsolataikat, mindent.:)
Naiv voltam, hogy azt hittem, Diril az előző kötetben volt idegesítő.:D Na nem, itt és most azt túlszárnyalta, és hivatalosan is a legutáltabb karakterek közé lépett Arshamonnal együtt mit fog utóbbi okozni… . Szerencsére Sophiel továbbra is szépen fejlődik úgy, ahogyan kell, Elijah tanítja harcolni, hogy egyedül is képes legyen megvédenie magát, aminek – őszintén szólva- igencsak itt volt már az ideje.:) Örülök, hogy ketten végre tisztázták a félreértéseiket és hogy a kapcsolatuk erősebb, mint valaha volt.
Előző részben elkezdtem más szemmel nézni Bardora, most pedig már egyenesen szerettem. Szórakoztató volt, ahogy a legkomolyabb helyzetek élén is gyengített egy-egy humoros beszólással vagy megnyilvánulással.:)
Gabrielt sajnálom, nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog megmenekülni ebből a helyzetből mert abban biztos vagyok, hogy kedvenc angyalcsapatom nem hagyja ezt annyiban !:) Joshua pedig ismét végre jelen van, hiányoltam már nagyon!
A történetvezetés ha lehet, még izgalmasabbá vált az előző kötetek óta, könnyen lehet vele haladni köszönhetően az írónő stílusának is.:)
Imádom!
Tényleg nem igazán szoktam szívlelni a magyar írókat, A.O. Esther viszont eszméletlen. Komolyan nem értem miért is nem akartam belekezdeni egy könyvébe sem…
Nagyon tetszik az, hogy olyan mesés még is annyira hihető. Ennek a könyvsorozatnak az ereje abban rejlik, hogy az írónő maga is igazán hisz abban amit leír, ami által sokkal élvezetesebb és különlegesebb mint a többi könyv. eddig csak pár könyvnek sikerült ezt a végtelen hitelességet átadnia fatasy ellenére Brutálisan jól szövi a szálijait, izgalom kaland romantika, viszály, élethű tájleírások. Kidolgozott karakterek, mi kellhet még?
Ez a rész jobban tetszett mint az előző, de nem annyira mint az első.
Dirilék sokkal kiforrottabbak és gonoszabbak voltak most, hogy a pokolba kötöttek ki, na meg, hogy magukra maradtak. Szóval most visszavonom azt, amit az előző kötetben gondoltam róluk.
Sophiel még mindig eszméletlen naiv, de azért látszik, hogy kölcsönösen jó hatással vannak egymásra a Sötét Angyallal. Komolyan mondom ők ketten az egyik kedvenc könyves párosom!
Bardo humora meg hát, önmagáért beszél. Jó pár könnykicsordulós jó pillanattatot okozott olvasás közben.. :D
Nem tudok mást mondani, örülök, hogy elkezdtem és hogy hamarosan itt a szülinapom, amire megkapom a következő 2 részt, mert nem hiszem, hogy sokáig húznám a sztori folytatása nélkül…
Népszerű idézetek
– Mire gondolsz? – kérdezte halkan Elijah.
– Hogy milyen szerelmes vagyok beléd – suttogta a lány, mire a Sötét Angyal elmosolyodott, és még szorosabban ölelte magához.
– Jó válasz.
– Sophiel, azt kellett volna mondanod, hogy arra gondolsz, más férfi is ilyen jól csókol-e! – kiabált át Bardo a szalmabála túloldaláról, mire mindannyian felnyerítettek.
– Ezek nem is alszanak.
– Nem ám – nevetett Elijah is, majd hozzátette –, legalább nem álmában kell összevernem Bardót.
Azzal villámgyorsan átmászott a szalmahegyen, és a következő pillanatban tompa puffanás jelezte, hogy a szőke, szakállas angyal megkapta a magáét.
Elijah ingerülten felhördült.
– Na, ne vicceljetek már! Egy levelet adtok neki a Pokolban? Miért nem rögtön egy százszorszépet? Nincs valami hatékonyabb fegyveretek? Mondjuk egy vaslapát vagy egy nagyobb husáng.
A Pokol nem üdülőhely, ahová pihenni térnek meg a lelkek.
25. oldal
– Nevetséges dolog botokkal hadonászni. Hidd el, ha valódi fegyver lenne nálam, sarokba tudnálak szorítani!
– Ezen ne múljon – vonta meg a vállát Elijah, majd Ramodiel ágyához lépett, és elővette a matraca alatt tartott új kardot, amit Flammeustól vettek a minap. […]
– És te? – kérdezte a lány. – Neked nem kell fegyver?
– Mindjárt elveszem, ami nálad van!
– Te sosem tartod be a szabályokat?
– Többnyire nem.
A sorozat következő kötete
Összetört glóriák sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok 89% ·
Összehasonlítás - Rose Woods: Ikerlángok ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Föld és vér háza 95% ·
Összehasonlítás - Leda D'Rasi: Új nemzedék 99% ·
Összehasonlítás - Krencz Nóra: A hófehér másvilág 96% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Kard által 92% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok 90% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló 88% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A hatalom köve 88% ·
Összehasonlítás - Kayra B King: Chaos 85% ·
Összehasonlítás