Ragyogj, ​ragyogj csillagom 5 csillagozás

A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

"A ​kerek tonettszéken egy revolver és egy zsebkendő hevert. A szék tágas és komor, szürke boltozatú pince sarkában állt A három másik sarokban, ugyanilyen székeken, három tiszt ült. szemük bekötve, mindegyik revolvert tartott kezében. A pince közepén Forműtőm állt csüggedt fejjel és elveszetten.
– Te vagy a kakukk, mi meg a vadászok – magyarázta neki a törzs kapitány. – Kakukkolsz, mi meg a hangod felé lövünk. Minden tárban három töltény van. Ha megmaradsz, kutya szerencséd van!
-Nem marad meg – mondta nyomatékkal a sarokból egyfehér kaukázusi köpenyes tiszt.
A törzskapitány odament a szabad székhez, bekötötte szemét a zsebkendővel, és fölvette a revolvert.
– Uraim, kezdjük.
Forműtőm csak állt középen, nem tudta rászánni magát, hogy megmozduljon. Négy halál meredt rá a revolvercsövek üres szemével.
– Ne rontsd el a játékunkat! – rivallt rá mérgesen a törzs kapitány. – Kakukk vagy, hát kakukkolj!… Ha hallgatsz, leveszem a kötést a szememről, és… (tovább)

Eredeti cím: Комедия об Искремсе

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1982
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715985 · Fordította: Rab Zsuzsa

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

2020/32. könyvtár

Ej, de jó kis könyvecske ez!

81-ben vagy 82-ben láttam Mitta filmjét, középiskolai ünnepély kötelező záró filmvetítése volt a Corvin moziban, akkor még ott tartottuk az iskolai rendezvényeket. Ezeken a filmvetítéseken nem volt túl nagy csönd a nézőtéren, általában belepoénkodó diákhangok hallatszottak, a tanárok sem erőlködtek a fárasztó ünnepélyek után – mégis, a vetítés végén diákként elég kényelmetlenül éreztük magunkat. Nem is volt olyan rossz, lehet, hogy érdemes lett volna figyelni?
Aztán pár hét múlva K.D.* évfolyamtársam írt egy elemzést az iskolaújságba, véletlenül elolvastam, és ahogy mondani szokták – megállt az idő. Eszméletlen jó volt, még négy évtized után is emlékszem néhány gondolatára.

„Polgárháborús krónika populáris humorral és megrendítő tragikummal” – írja a 69-es filmről a filmlexikon. Zseniális színészi játék, friss hangvételű film, ami egyáltalán nincs hasraesve a 20-as évek szovjethatalmától spoiler, telis-tele szimbólumokkal. A humora elsőrendű – bár átmegy tragikomikumba –, a sokszínű Ukrajna fontos társadalmi problémáit érinti (a zsidók és lengyelek kapnak egy mondatot, a cigányok és kozákok kettőt), de alapvető kérdése a művészet és a politika viszonya. Ne egy Szabó István-féle Mephisto-t képzeljünk el: a film főhőse csetlő-botló (és rendkívül szimpatikus) kisember, óriási lélekkel és szívvel; olyan, akiből csak a környezete képes hőst csinálni.

A könyvecske egyetlen hibája a rövidsége. Kár, hogy nem akar több lenni, mint ami: ez így sajnos csak egy szimplán dokumentált filmforgatókönyv.

* Pár éve olvastam tőle valamit, most rákerestem, vulkanológus MTA doktor.

regulat>!
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

„Inter arma silent Musae.” – Meg a lónak a …! – gondolta Alexandr Mitta, és megrendezte 1969-ben a Ragyogj, Ragyogj csillagom című filmet, [Ennek a könyves átirata ez a kisregény.] egy jutalomjátékot Oleg Tabakovnak.

Minek utána, évtizeden keresztül évi két három alkalommal volt szerencsém a műhöz. Megszerettem, megértettem, hogy ez a dráma a művészetről szól…
Ami vagy mártíromságra jut, vagy túlél (mint a mozis), de el nem némul soha.
Vlagyimír Pavlovics Pavlak, más néven Forműtöm, vagy a filmbeli nevén Mokiszin, minimum dilettáns, vagy inkább ripacs, de küldetéstudattal. Erről a művészi küldetéstudatról szól a regény, miközben a városkában gyors egymásutánban kap a hatalomért, a vörös, a fehér… …és a zöld (ez utóbbit sok évbe telet megértenem, szerintem nem sokat hallottunk az 1917 utáni orosz anarchista mozgalmakról).

Elfogult vagyok. Miközben olvasom a könyvet, látom a filmet… És bár néha bosszant, hogy Rab Zsuzsa, úgy fordít, mintha nem ismerné a filmet, de nekem ez akkor is öt csillag marad.

>!
Magvető, Budapest, 1982
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715985 · Fordította: Rab Zsuzsa
12 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

A filmhez még nem volt szerencsém, de mindenképpen várólistás lesz ezek után – a könyv ugyanis zseniálisan elragadó, megrázó és elbűvölő, kedves és realista, benne van a görbe tükör és az ártatlan naivitás. Nem hiszem, hogy sok helyen összeférne mindez egyszerre. Nagyon távoli a párhuzam, de nekem valamiért Roberto Benigni és Az élet szép jutott eszembe róla. Jöhetnek itt vörösök, cáristák, anarchisták, géppuskával és bombával, meg az igaz művészetet megrontó mozi, hősünk mégiscsak hajtja nagy álmát és vágyát, miközben ő maga is belekeveredik a háború kegyetlen eseményeibe és ideológiai harcába. De megőrzi ártatlanságát, és emiatt marad minden rigolyája ellenére is szerethető, tisztelhető, megsiratható személyiség. Igazán remek kisregény, nem nagyon van rajta mit magyarázni – olvasni kell inkább.


Népszerű idézetek

regulat>!

– Nézze csak… Ö… ö… Bocsásson meg, mi is a neve és az atyai neve?
– Az én nevem és atyai nevem: törzskapitány úr! – felelte szigorúan a tiszt.

54. oldal

regulat>!

Itt volt a múltkor egy művész. Rabbi… Nem, nem rabbi. Bramin. Indiai bűvészmutatványokat adott elő. Két petróleumlámpát vitt el a színházból… Üvegestül.

48. oldal

regulat>!

Bőséggel csak tököt árultak. Kínálták még a nyergesek meg a lakatosok során is. Rakásokban, gúlákban tornyosultak mindenütt a pofás tökök. Ez az igénytelen növény minden rezsim alatt bőségesen termett, mintha őt nem érintette volna forradalom, intervenció, polgárháború.

7. oldal

regulat>!

– Szerencséje, hogy lágy lelkű, türelmes emberre akadt… Most fogtunk el két helybéli komisszárt. Velük is ember módra beszéltem. Más helyben agyonlőtte volna őket – én nem! Én elítélem őket. Törvényesen. És felakasztatom – szintén törvényesen… Egy szó mint száz, dugja a hátuljába a meggyőződését! Menjen és készüljön az előadásra!

56. oldal

regulat>!

Szergyuk elnök ezen a napon felvilágosító munkát végzett a forradalmi bizottságban a nemzeti kisebbségek között. Azok két csoportba tömörültek: a jobb falnál cigányok, a balnál idősebb zsidók.

50. oldal

Szelén P>!

Teremtő isten, hallod ezt? Már a színésznek is meggyőződése van! Micsoda ország!… Az ügyvédek Marat-nak érzik magukat, az inzsellérek Robespierre-nek. Minden patikus Garibaldi!

55. oldal

regulat>!

– Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij! Ha nem akar hinni, hát ne higgyen! De ne zavarja a próbát! – Arcát tenyerébe temette, elfordult, aztán lecsillapodva folytatta:
– Ez útkeresés. Egyvalamit megértettem: csak az az igazi művészet, amiért vérrel fizettek!

104. oldal

Szelén P>!

Lehet, hogy ma ért véget a gyerekkorom… A jövőmön gondolkozom, de nem úgy, mint eddig. Gyerekes félelmek és szédítő remények nélkül. Ami eddig volt – a szégyenletes, a szánalmas, a rettenetes – az úgyis megőrlődik… Tudod, hogyan készítik a papírt? Mindenféle ócska lomot dobálnak a papírmalomba, piszkos rongyokat, kacatokat – és tiszta fehér papír lesz belőle! Csak le kell ülni mellé, és írni!


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Gary: Lady L.
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot
Jurij Trifonov: Máglyafény
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Kerstin Gier: Zafírkék
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
William Goldman: A herceg menyasszonya
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti