Ragyogj, ​ragyogj csillagom 3 csillagozás

A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

"A ​kerek tonettszéken egy revolver és egy zsebkendő hevert. A szék tágas és komor, szürke boltozatú pince sarkában állt A három másik sarokban, ugyanilyen székeken, három tiszt ült. szemük bekötve, mindegyik revolvert tartott kezében. A pince közepén Forműtőm állt csüggedt fejjel és elveszetten.
– Te vagy a kakukk, mi meg a vadászok – magyarázta neki a törzs kapitány. – Kakukkolsz, mi meg a hangod felé lövünk. Minden tárban három töltény van. Ha megmaradsz, kutya szerencséd van!
-Nem marad meg – mondta nyomatékkal a sarokból egyfehér kaukázusi köpenyes tiszt.
A törzskapitány odament a szabad székhez, bekötötte szemét a zsebkendővel, és fölvette a revolvert.
– Uraim, kezdjük.
Forműtőm csak állt középen, nem tudta rászánni magát, hogy megmozduljon. Négy halál meredt rá a revolvercsövek üres szemével.
– Ne rontsd el a játékunkat! – rivallt rá mérgesen a törzs kapitány. – Kakukk vagy, hát kakukkolj!… Ha hallgatsz, leveszem a kötést a szememről, és… (tovább)

Eredeti cím: Комедия об Искремсе

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 1982
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715985 · Fordította: Rab Zsuzsa

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
regulat
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

„Inter arma silent Musae.” – Meg a lónak a …! – gondolta Alexandr Mitta, és megrendezte 1969-ben a Ragyogj, Ragyogj csillagom című filmet, [Ennek a könyves átirata ez a kisregény.] egy jutalomjátékot Oleg Tabakovnak.

Minek utána, évtizeden keresztül évi két három alkalommal volt szerencsém a műhöz. Megszerettem, megértettem, hogy ez a dráma a művészetről szól…
Ami vagy mártíromságra jut, vagy túlél (mint a mozis), de el nem némul soha.
Vlagyimír Pavlovics Pavlak, más néven Forműtöm, vagy a filmbeli nevén Mokiszin, minimum dilettáns, vagy inkább ripacs, de küldetéstudattal. Erről a művészi küldetéstudatról szól a regény, miközben a városkában gyors egymásutánban kap a hatalomért, a vörös, a fehér… …és a zöld (ez utóbbit sok évbe telet megértenem, szerintem nem sokat hallottunk az 1917 utáni orosz anarchista mozgalmakról).

Elfogult vagyok. Miközben olvasom a könyvet, látom a filmet… És bár néha bosszant, hogy Rab Zsuzsa, úgy fordít, mintha nem ismerné a filmet, de nekem ez akkor is öt csillag marad.

>!
Magvető, Budapest, 1982
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715985 · Fordította: Rab Zsuzsa
12 hozzászólás
>!
Ákos_Tóth IP
A. Mitta – J. Dunszkij – V. Frid: Ragyogj, ragyogj csillagom

A filmhez még nem volt szerencsém, de mindenképpen várólistás lesz ezek után – a könyv ugyanis zseniálisan elragadó, megrázó és elbűvölő, kedves és realista, benne van a görbe tükör és az ártatlan naivitás. Nem hiszem, hogy sok helyen összeférne mindez egyszerre. Nagyon távoli a párhuzam, de nekem valamiért Roberto Benigni és Az élet szép jutott eszembe róla. Jöhetnek itt vörösök, cáristák, anarchisták, géppuskával és bombával, meg az igaz művészetet megrontó mozi, hősünk mégiscsak hajtja nagy álmát és vágyát, miközben ő maga is belekeveredik a háború kegyetlen eseményeibe és ideológiai harcába. De megőrzi ártatlanságát, és emiatt marad minden rigolyája ellenére is szerethető, tisztelhető, megsiratható személyiség. Igazán remek kisregény, nem nagyon van rajta mit magyarázni – olvasni kell inkább.


Népszerű idézetek

>!
regulat

– Nézze csak… Ö… ö… Bocsásson meg, mi is a neve és az atyai neve?
– Az én nevem és atyai nevem: törzskapitány úr! – felelte szigorúan a tiszt.

54. oldal

>!
regulat

Itt volt a múltkor egy művész. Rabbi… Nem, nem rabbi. Bramin. Indiai bűvészmutatványokat adott elő. Két petróleumlámpát vitt el a színházból… Üvegestül.

48. oldal

>!
regulat

Bőséggel csak tököt árultak. Kínálták még a nyergesek meg a lakatosok során is. Rakásokban, gúlákban tornyosultak mindenütt a pofás tökök. Ez az igénytelen növény minden rezsim alatt bőségesen termett, mintha őt nem érintette volna forradalom, intervenció, polgárháború.

7. oldal

>!
regulat

– Szerencséje, hogy lágy lelkű, türelmes emberre akadt… Most fogtunk el két helybéli komisszárt. Velük is ember módra beszéltem. Más helyben agyonlőtte volna őket – én nem! Én elítélem őket. Törvényesen. És felakasztatom – szintén törvényesen… Egy szó mint száz, dugja a hátuljába a meggyőződését! Menjen és készüljön az előadásra!

56. oldal

>!
Szelén

Teremtő isten, hallod ezt? Már a színésznek is meggyőződése van! Micsoda ország!… Az ügyvédek Marat-nak érzik magukat, az inzsellérek Robespierre-nek. Minden patikus Garibaldi!

55. oldal

>!
regulat

Szergyuk elnök ezen a napon felvilágosító munkát végzett a forradalmi bizottságban a nemzeti kisebbségek között. Azok két csoportba tömörültek: a jobb falnál cigányok, a balnál idősebb zsidók.

50. oldal

>!
Szelén

Lehet, hogy ma ért véget a gyerekkorom… A jövőmön gondolkozom, de nem úgy, mint eddig. Gyerekes félelmek és szédítő remények nélkül. Ami eddig volt – a szégyenletes, a szánalmas, a rettenetes – az úgyis megőrlődik… Tudod, hogyan készítik a papírt? Mindenféle ócska lomot dobálnak a papírmalomba, piszkos rongyokat, kacatokat – és tiszta fehér papír lesz belőle! Csak le kell ülni mellé, és írni!

>!
regulat

– Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij! Ha nem akar hinni, hát ne higgyen! De ne zavarja a próbát! – Arcát tenyerébe temette, elfordult, aztán lecsillapodva folytatta:
– Ez útkeresés. Egyvalamit megértettem: csak az az igazi művészet, amiért vérrel fizettek!

104. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Teknős Péter: Roppannak a sapkarózsák
Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton
David Autere: Máglyatűz
Erdős István: Rajkó
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Winston Groom: El Paso
Balogh Béni: Csatára fel!
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Aranyborjú
Vlagyimir Afanazjevics Obrucsev: Utazás Plutóniába