Vannak történetek, amelyek örökre veled maradnak, amelyek olyan mélyen beássák magukat a lelkedbe, hogy múlhatatlan nyomot hagynak a szívedben. Ez a történet egyike azoknak. Fájdalmas és nyers volt, annyi felkavaró érzelemmel, hogy őszintén mondom, hogy sokáig kellett rendezgetnem a gondolataimat, hogy megírjam ezt az értékelést. Ez egy történet önfeláldozásról, elveszettségről, második esélyekről és egy gyönyörű, tiszta szerelemről.
Imogen (Imi) és Yossarian (Yoss) az utcán találkoznak, miután Imi elszökik otthonról és a közönyös anyukájától. Csupán 16 évesen kerül az utcára, elveszetten, pénz-, barátok-, és remény nélkül. Miután Yoss kimenti őt egy ijesztő szituációból, barátok lesznek. Yoss 12 éves kora óta az utcán él, és első perctől kezdve ő az, aki gondoskodik a lányról, aki vigyáz rá, aki ételt próbál tenni a gyomrába, és aki megvédi az utcák rejtette gonosztól. A barátságuk hamarosan valami mélyebbé válik, és lassan szerelembe esnek. Imi hat hónapig él fedél nélkül Yoss-al és a barátaival, Di-vel, Bug-al Karla-val, és Shane-el. Ez az élet sokszor hihetetlenül nehéz és fájdalmas, ugyanakkor a sötétség mellett mindig ott van egy pici fény, egy aprócska remény, egy kis nevetés és szerelem. De némely nap sötétebb, mint amennyi fény beszűrődik, és a sötétség egy gonosz tolvaj. Egy tolvaj, amely mindig lop egy darabkát a lélekből. Yoss és Imi mindig az ő „Majd egy napon”-jukról álmodoznak, hogy egyszer majd eljutnak a tengerhez, és hogy végre megkapják a „Boldogan éltek…” befejezésüket. Azonban a sorsnak más tervei vannak, és elveszítik egymást 15 évre.
A jelenben Imi szociális munkásként dolgozik a kórházban. Egy napon behoznak egy ismeretlen hajléktalan embert, összetörve és összeverve. Senki sem tudja a nevét, azonban Imi felismeri benne a rég elvesztett szerelmét Yoss-t, akit azóta sem tudott elengedni. Yoss elveszett és dühös, mélyen megsebzett és kihunyt a szeméből minden egykori fény, de Imi mégis látja a szépséget a lelkében, és úgy érzi, hogy talán ez az ő második esélyük, talán ez az ő „Majd egy napon”-juk.
Úgy gondolom, hogy a könyv zsenialitása, az ellentétek tökéletes egyensúlyában rejlett. A valóság csúfsága és a Yoss és Imi szerelmének tökéletes tisztasága és szépsége, gyönyörű kontrasztba volt állítva. Egyszerűen lenyűgöző volt. És hát Yoss… Oh, Yoss elrabolt egy darabot a szívemből, ugyanakkor össze is törte azt minden egyes alkalommal, amikor eladta a lelke egy darabkáját a démonainak. Ez őszintén összetörte a lelkemet. Yoss hihetetlenül komplex karakter volt. Mindig csak adott és adott, de azért, hogy adhasson, hagyta, hogy kirabolják a lelkét. Szívszaggató volt.
Hogy őszinte legyek, nem tudtam teljesen megérteni Imi-t. Talán csak nem tudtam beleképzelni magam a helyzetébe, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hátrahagyjam az otthonomat és az utcán éhezzek a hidegben, csak mert az anyukám nem törődik azzal, hogy mi van velem. Megértem, hogy nagyon csalódott és magányos volt, és őszintén utáltam az anyukáját, de nem verték otthon, nem éhezett, járhatott iskolába… És igen, megértem, hogy az elhagyatottság csalódottságot és fájdalmat szül, de vannak az utcán olyan gyerekek is, akiknek sokkal nagyobb problémáik vannak ettől. Talán csak a 16 éves esze, vagy a büszkesége kényszerítette az utcára, de a végén nagyon örültem, hogy hazament, hogy neki volt hová hazamennie.
Minden könyvben szeretem a párhuzamos idősíkon játszódó történetvezetést, azonban szinte mindig jobban tetszenek a múltban játszódó fejezeteket, nos ez alkalommal ez nem így történt. A múltbeli fejezetek annyira megrázóak és szívet tépőek voltak, hogy néha néhány percre félre kellett tennem a kötetet, csak hogy lelkileg felkészüljek a következő oldalakra. De igazából még ez sem működött, mert ez az a típusú könyv, amely nem hagy nyugodni, amely folyamatosan ott van a gondolataidban, és igazából sajnos a jelen is majdnem olyan fájdalmas volt, mint a múlt.
A. Meredith Walters mindig komoly témákat érint a könyveiben, és minden egyes alkalommal lenyűgöz, hogy micsoda profizmussal teszi ezt. Olyan valósághűen festi meg a történeteit, mint senki más, hihetetlen tehetséggel és rengeteg lélekkel. Az írónő stílusa tökéletes volt, mint mindig, a borító lélegzetelállítóan szép, és számtalan idézetet jelöltem meg a könyvben, ami megérintette a lelkemet. Ezen kívül hihetetlenül szemet felnyitó volt ez a könyv. Rengetegen vannak az utcákon elveszve és fázva, akiknek el kell adniuk a lelküket a túlélésért cserébe. És talán köztük van egy lány, aki csak szeretetre vágyik, egy fiú aki arra teszi fel az életét, hogy gondoskodjon az őt körülvevőkről, egy keménynek tűnő csaj piercingekkel, tetoválásokkal és hatalmas szívvel, egy vicces fiú csapongó gondolatokkal, egy vörös hajú lány aki egy olyan fiút szeret aki nem viszonozhatja az érzéseit, vagy egy srác akire mindig számíthatsz. Ez a könyv nem egy könnyed olvasmány, és nagyon komoly témákat érint, de ugyanakkor a csúf valósága gyönyörű, tiszta szerelmet és önfeláldozást rejt.
http://veronikasreaderfeeder.com/a-meredith-walters-one…