A ​magyar irodalom története I-VI. 5 csillagozás

A magyar irodalom története I-VI. A magyar irodalom története I-VI.

A ​Magyar irodalom történetének hat kötete az első olyan nagyszabású magyar irodalomtörténeti összefoglalás, amely a marxista irodalomkutatás eredményeit felhasználva, a kezdetektől napjainkig minden részletre kiterjedő képet nyújt irodalmunk történetéről. A magyar irodalom korszakait a társadalmi összefüggések figyelembe vételével, időrendbe, és mindig az irodalom belső fejlődésének irányzatainak, jelentős áramlatainak középpontba állításával mutatja be, de nem feledkezik meg a különböző művészetek és az irodalom kölcsönhatásainak ismertetéséről sem.
A Magyar irodalom története az összefüggések feltárása mellett a fontosabb írókat és műveket is jelentőségüknek megfelelő részletességgel mutatja be. Komoly érdeme, hogy igen részletesen foglalkozik korunk irodalmával: századunk számos figyelemre méltó alkotója itt kapja meg először az őt megillető helyet és rangot. Az 1945 óta eltelt időszak irodalomtörténetéről is e sorozat utolsó kötete ad első ízben összefoglaló képet.
(tovább)

>!
Akadémiai, Budapest, 1984
keménytáblás · ISBN: 9630535920
>!
Akadémiai, Budapest, 1978
568 oldal · ISBN: 9630516403
>!
Akadémiai, Budapest, 1978
4764 oldal · keménytáblás · ISBN: 963051639x

7 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Rimay János · V. Miklós pápa


Kedvencelte 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
A magyar irodalom története I-VI.

Szerintem ez az egyik legérthetőbb, legáttekinthetőbb gyűjtemény a magyar irodalom történetéről.


Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

A szórakoztató irodalom nemcsak a sznob igényeket elégítette ki – alantasabb, iparszerűen előállított tömegtermékeinek írói gyakran az irodalmias külsőt is mellőzve, sorozatban gyártották a giccs és ponyva darabjait (Aszlányi Károly, Bókay János, Bónyi Adorján, Bozzay Margit, Erdős Renée, Forró Pál, Vaszari Gábor, Török Rezső stb.). Ez a nagy tömegben megjelenő álirodalom az irodalomtörténeti vizsgálódás körébe igazában nem is tartozik: eltemetődött azzal a világgal együtt, melynek kispolgári szemléletű, giccses szórakoztatását vállalta.

167. oldal, 6. kötet

2 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

A Bach-korszakban óvatosan kezdett neki viszonyai rendezésének: 1850 tavaszán a Nép Barátja tiszteletdíjaiból megtakarított kis összegen nádfedeles, rozzant, kétszobás parasztházat vásárol, apró gyümölcsössel. Ennek a vásárnak és ennek a környezetnek emlékeit őrzik Házi uraság (1850), Írószobám (1850) című versei. Nehéz anyagi helyzete miatt félesztendőre házitanítóskodást vállal Geszten a Tisza-családnál. Tisza Kálmán legfiatalabb öccsét, a beteges, de költői hajlamú Tisza Domokost kell tanítania. A Tisza-kastély gazdag, arisztokratikus környezetében döbben csak a maga szegénységére. Geszten kezd bele A nagyidai cigányokba (1851).
1851 őszén a nagykőrösi református egyház hívja meg tanárnak az újjászervezett főgimnáziumba. Nagynehezen szánja rá magát, hogy odaköltözzék. Számos sürgető levél után mégis elfogadja az állást, és 1851 októberének végén költözik át. Viszontagságos az útjuk, de viszontagságosak lesznek a nagykőrösi évek is.

4. kötet, 118. oldal (Arany János)

Kapcsolódó szócikkek: 1850 · 1851 · Geszt
Lunemorte P>!

A királyfi, tervezett öngyilkossága előtti búcsúja a legszebb lírai betét a széphistóriában; ebben található például az alábbi, szinte népballadai versszak:

Én szép fejér testem, kit gyengén tartának,
A fúvó széltől is megoltalmaztanak,
Hol a te koporsód? Vadak elszaggatnak,
Ki temet el téged vajjon s kik siratnak?

1. kötet, 64. Árgirus históriája

Lunemorte P>!

Régi lött dolgot jelentek, higgyétek.
(Lévai Névtelen)

1. kötet, 64. A szórakoztató verses história

Lunemorte P>!

Drága barátaim, ott ássátok nékem a sírt, hol
Harmatgyöngyöktől csillog a zöld s buja fű,
Dúslombú erdők s a kies rónák közepette,
Hol nimfák járják ünnepi táncaikat,
Ott, hol a lágy szellőfuvalom csupa balzsamos illat
És a dalosmadarak bús dala zeng epedőn.
S hogy ne boruljon mély feledés rám néma síromban,
Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen:
Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először
Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.
Ezt a dicsőségét, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység;
Rosszakarat, kíméld hűlt porait legalább.

(Kálnoky László ford.)

1. kötet, 33. Janus Pannonius elégiái

Lunemorte P>!

Ad animam suam (Lelkéhez), 1466

Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
S szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
Messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát,
Bús feledékenység ne merítsen a hajdani gondba,
Rég levetett béklyót újra magadra ne végy.
És ha a mostoha végzet űz ide vissza a földre,
Csak nyomorult ember, csak ez az egy sohse légy.
Inkább méh, aki jószagu mézet gyüjthet a réten,
Hattyú légy, ki dalát zengeti néma tavon.
Tengeren, erdőkben rejtőzz, csak tudjad örökké:
Sziklákból született hajdan az emberi test.

(Vas István ford.)

1. kötet, 33. Janus Pannonius elégiái

Lunemorte P>!

Születési évét nem ismerjük bizonyosan: 1592-ben azt írta, hogy 1569-ben született, 1616-ban viszont 43 évesnek vallotta magát, eszerint tehát 1573-ban született volna.

2. kötet, 3. Rimay János élete

Kapcsolódó szócikkek: 1569 · 1573 · 1592 · 1616 · Rimay János
Lunemorte P>!

A legsikerültebb, legtöbb leleménnyel kivitelezett ciklusa az az öt epigrammából álló füzér, melyben Linus atya „ördögűzésének” állított emléket (In Linum docentem pedicare (A fajtalankadásra tanító Linusra) stb.). „Szent Ferenc szigorú szerzetének tagja” és „az üdvösséget adó ige hirdetője” a fiúkat szerette, s ezt a ténykedését – állítólag – ördögűzésnek minősítette. Janus ezt a poént ragadja meg és variálja el nem apadó ötletességgel, s közben az imádságot, a böjtöt, a gyónást is elég vaskosan kifigurázza.

1. kötet, 33. Janus Pannonius epigrammái

Lunemorte P>!

(Miért nem vizsgálják meg manapság a pápák heréjét, mint hajdan?) stb). Ez a remekbe készült, vitriolos epigramma-ciklus a Guarino-panegyricus mellett Janusnak talán a legnagyobb karriert befutott alkotása.

1. kötet, 33. Janus Pannonius epigrammái

Lunemorte P>!

A szórakoztató próza válfajai közül elsőnek a „trufát” (tréfabeszéd) kell említenünk, minthogy a deák próza alighanem ezzel kezdődött s a legnépszerűbb műfaja mindvégig ez is maradt. A trufának nálunk, mint ismeretes, középkori előzményei voltak. Ezek a csattanós, szellemes történetek Magyarországon különösen a 15. században terjedtek el, főképp Mátyás udvarában divatoztak, mivel ő maga is nagy trufacsináló volt. Gelotto anekdotái is részben ilyeneken alapulnak. Mátyás trufái közül a 16. században néhányat magyarul is lejegyeztek egy-egy nagyobb műben betétként, mint Székely István világkrónikájában (1559) a Mátyás király és lovát áruló paraszt esetét, Heltai Gáspár magyar krónikájában (1574) a kolozsvári bíró vesztét, Görcsöni Ambrus pedig – versbe szedve (1567–68) – a „hogyan sarcolta meg Mátyás király az urakat” néven ismert történetet. A trufa-csinálás, illetőleg mondás is egyik legfőbb szórakozássá vált a 16. század főúri udvaraiban.

I. kötet, 63. Trufák

Kapcsolódó szócikkek: Görcsöni Ambrus · Heltai Gáspár

Hasonló könyvek címkék alapján

Thimár Attila (szerk.): Íróportrék II.
Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig
Péter László (szerk.): Új magyar irodalmi lexikon 1-3.
Fazakas István (szerk.): Kortárs magyar írók kislexikona 1959–1988
Nagy Zoltán (szerk.): Irodalmi fogalomtár
Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története I-II.
Béládi Miklós – Rónay László (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I-IV.
Gremsperger László – Gyeskó Ágnes (szerk.): Ki kicsoda a magyar irodalomban?
D. Szabó Ede (szerk.): Ki kicsoda az irodalomban?
Széplaki György: Ki? Mi? Hol?