Tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt A.M. Howell: Az elveszett titkok kertje című kötete, amely egy különleges hangulatú történelmi ifjúsági regény volt, úgyhogy nagy örömmel vettem kézbe a szerző következő magyarul is megjelnő történetét. Ráadásul a Manó Könyvekre jellemzően ez is csodás külsővel érkezett hozzám.
1910-ben járunk a Halley-üstökös megjelnésének környékén Angliában. Nancy édesanyja egészen izgatottan figyeli az eseményeket, egyre furábban viselkedik, s a lány és a húga, Violet egy nap nem iskolába mennek, hanem anyjukkal egy vonaton találják magukat és Suffolkba tartanak. Ott pedig találkoznak a nagyapjukkal, akinek a létezéséről még nem is hallottak. Mindenféle magyarázat nélkül hirtelen nagyon szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodniuk a testvéreknek, nem hagyhatják el a házat, nem mehetnek fel a nagyszülői ház tetején lévő kupolába, nem nézhetik a távcsövön át az égboltot. Akkor miért jöttek ide? Merre járnak a felnőttek éjszakánként? Mivel hiába kérdezősködik Nancy, választ nem kap, ezért megpróbálja felderíteni, hogy micsoda titkok és miért is vannak mélyen eltemetve családja történetében. Szerencsére talál segítőtársat a kutatásban egy helyi fiú, Burch személyében, de még így is lehet, hogy veszélybe sodorja szeretteit …
A.M. Howell nagyon érdekes történelmi időbe helyezte a cselekményét, jópofa olvasni, hogy mennyire izgatottan és félelmekkel telve várták az emberek az üstökös elvonulását. Attól tartottak, hogy mérgező gázokat bocsát majd ki és mindenféle tablettával próbáltak védekezni … Nancy és családja persze tudományos magyarázatokban jobban hisz, viszont ez az izgalmas időszek mindenképp nagy hatással van az ő történetükre is. A kisvárosba, ahova visszatérnek bizony régi titkok és sérelmek kerülnek a felszínre, s nem egyszerű olyan helyen nyomozni és felderíteni az igazságot, ahol az emberek nagy részét félelemben tartják. Nancyt azonban úgy nevelték, hogy mindenképpen derítse fel az igazságot és álljon ki mellette. Hiszen édesanyja lelkesen vesz részt a szüfrazsettek mozgalmában az apja pedig ügyvédként a jogrendszer keretein belül harcol az igazságért és áll ki azok mellett akiknek szüksége van a támogatásra. Úgyhogy személyében egy nagyon érdeklődő, okos és határozott erkölcsi iránytűvel rendelkező főhőst kapunk. Kimondottan szerettem Violettel való kapcsolatát is. Eleinte Nancy számára a nála vagy 5 évvel fiatalabb húga csak nyűg, zavaró tényező és feladat, de aztán egyre inkább óvni kezdi őt, odafigyelni rá, mert kiderül, hogy bizony attól, hogy valaki kicsi még nem feltétlenül buta, sőt vannak jó megfigyelései is.
Két dologgal tudtam nehezen megbarátkozni: be kell vallanom, hogy eleinte nagyon zavart, mennyi mindent nem mondanak el a felnőttek a lányoknak, aztán pedig az, hogy mennyire átlátszóan karikatúra szerűre sikerült a főgonosz (kicsit nehéz volt bevennem, hogy a nyílt visszaélései ennyire bűntetlenül tudtak maradni ilyen hosszú ideig) Ugyanakkor a titkok és a megfejtéseik számomra is tartogattak meglepetést, nem minden futott ki teljesen oda, ahova gondoltam volna eleinte.
Szóval alapjában A titkos csillagvizsgáló mint történelmi rejtély gyerekeknek, jól működik: magával ragadó a főszereplő, kimondottan izgalmasan van megírva az időszak, s talán amit én felhánytorgattam az a kiskamasz olvasóknak fel se fog tűnni. Mindenesetre az biztos, hogy a korszaknak és a csillagászati eseményeknek jó reklámot csinál én magam is utána olvastam pár adatnak és embernek a regény hatására.
Eredetileg: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2023/04/18/a-m-howel…