Propheta (Oculus 2.) 20 csillagozás

A. M. Aranth: Propheta

Rabszolgánál ​is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.
Öt év telt el. Egyesek harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.
Én magam már azt se tudom, ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.

Évek teltek el az oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de a saját maga… (tovább)

>!
Fumax, Budapest, 2019
544 oldal · ISBN: 9789634700708
>!
Fumax, Budapest, 2019
544 oldal · ISBN: 9789634700708

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Truth Dunn · Sentinel


Kedvencelte 2

Most olvassa 7

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Solymár_András IP
A. M. Aranth: Propheta

Eljött ez az idő is, mikor testvér testvérnek ugrik és kivéreztetik egymást. Mert hát megtörtént… nekiestem kedves Hollónak, a Vaskónak, ki nekem – ebből a maszlagból válasszátok ki a pajzstestvér kifejezést: …Hē hæfde gōd ġeþanc þā hwīle þe hē mid handum healdan mihte bord and brād swurd; bēot hē ġelǣste þā hē ætforan his frēan feohtan sceolde. – hogy adja ide a még három pecsét, hét lakat és kilenc átok alatt álló könyvét, hogy én lehessek az első értékelő. S hát íme, megtörtént, beteljesült!

És mint már annyi értékelést, ezt is így kezdem: NEM TETSZETT! Nem is fog! Az Oculus sem tetszett és a Propheta sem tetszett. Kimondom újra. Nem tetszett.

Nem is kell, nem nekem íródott. És itt jön be a csavar. Elolvastam? El. Becsületből? Is. De ha eme nemes ifjút, kinek immár nemcsak a szája, de a kardja is jár nem ismerném, akkor is végigolvasnám. Na, ez a tudomány, mikor olyat is elolvas az ember, ami nem tetszik neki. Hogy miért? Mert érzi, hogy ott valami jó leledzik, olyan, amire szüksége van, amiből tanulhat, ami érték.

Az Oculusban még annó azt sérelmeztem, hogy ebben a könyvben mindenki nyavalyog és mindenki egy tizenhatéves, az élet által nagyon meggyötört – haha, röhög a seggem – kamasz bőrébe bújt. Abban a könyvben ez elejétől a végéig így volt. Itt? Már az elején gyanús, hogy itt valami másként van. Aszongya a nagytiszteletű világépítő mérnök úr, hogy öt év telt el, mióta valaki megnyomta a gombot. Tán megértek a szereplők? Talán. De szerintem az fenséges cipponnagymester, Hollók legvaskóbbika ért meg.

Ez az értékelés kikerülhetetlenül az Oculusnak fog feszülni. Mert ez a Propheta igazából az Oculus…de mégsem…de nagyjából ugyanolyan…csak más. És ez a más határozottan megtoldotta a cuccost. Lássuk, hogy mivel.

Előszor is kimondhatom, hogy bár a stílus, a történetvezetés és a jegyek, legyenek azok szubtilisak vagy erőteljesek megmaradtak, az egész történet kapott egy sötétebb, erősebb, felnőttebb hangvételt. Ami komoly az tényleg komoly, ami bölcs, az tényleg bölcs és ami vicces az úgy vicces, ahogy mi, a megkeseredett felnőttek tudunk viccelődni. Oh és igen. Mindenki iszik. Sokat. Így megy ez.

Aztán ott vannak bizonyos kérdések. Az író úr, ki méltó Thor kalapácsához, elkezdett értelmes, ám kényes témákról beszélni. Az Oculus tündérmesés hangulata szertefoszlott és belecsöppentünk a valóságban. Nincs tabu, nincs „jaj én nem szeretem, nem falom bé, mi az a fehér a tetején?”. Kőkemény valóság van és egy érett szereplőhalmaz, ki kétségbeesetten próbál kapaszkodni kamaszkori bájába és gondtalanságába, sikertelenül. Mert felelőséget vállaltak. Másokért. A világért. És nem utolsó sorban magukért. Ja. És sokat isznak. Nagyon. Így megy ez.

Meg aztán úgy tudjuk, hogy Péterek leghollóbika nem arról híres, hogy faék egyszerűségű történeteket kreálna. Az ember elolvas közel 1 millió leütést, hogy a végén felüvöltsön a kocsiban, hogy MI VAN? MI A FA SZOMBATI KERESZTBEVÁGOTT MINDENNAPI CSALAFINTASÁG EZ AZ EGÉSZ? Ja. Iszom. Sokat. Így megy ez.

25 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
A. M. Aranth: Propheta

Fontos személy. Nagy ember. Már nem oculus. De még mindig csak egy huszonhárom éves fiatal lány, aki egyszer már megmentette Avalont a pusztulástól, és most mindenki azt várja tőle, hogy vezesse ki egy újabb végzetesnek látszó krízisből. Ő Truth Dunn, akinek nagyot változott az élete, mióta nem találkoztunk vele, de a boldogság messze elkerüli, hiszen óriási árat fizetett azért, hogy megmentse a bolygót, és azóta is hatalmas nyomás nehezedik rá, nap, mint nap. A béke ugyanis sajnos nagyon nem jellemző Avalonra, az emberek folyamatos harcot vívnak a gépurakkal, miközben egyre inkább elkerülhetetlenebbé válik a polgárháború, és akkor a klímaváltozásról még nem is beszéltem. Vagyis van gond elég, de azért Truth megtalálja a módját, hogy időnként kiengedje a gőzt, legjobb barátnőjével Aio-val nem kis mennyiségű alkoholt tesznek magukévá, amikor úgy érzik, már minden mindegy, és a leendő elnök asszony bizony úgy füstöl, mint a gyárkémény. És olyan szövege van a két lánynak, hogy szegény olvasónak folyik a könnye a nevetéstől. Ami ránk fér a sok dráma és akció közepette, mert egyikből sincs hiány a történetben, a végeredmény pedig egy nagyon egyedi sci-fi és fantasy keverék, igazi magyarosch virtussal megírva (mert a szerző valójában magyar, Holló-Vaskó Péternek hívják, és civilben a Fumax kiadó csapatát erősíti). Nem kevés áthallás érezhető benne a mindennapjainkból, de egyáltalán nem zavaró módon, azonban erre a kötetre is érvényes az, ami az előző részre, az Oculus-ra (ami óriási kedvencem, nagyon-nagyon vártam már a folytatást), vagyis ezen a sztorin bizony gondolkodni kell. Van benne könnyedség, nem is kevés, akcióhegyekkel súlyosbítva (csak annyit mondanék, hogy gépszamurájok és kitana), azonban nagy hangsúlyt fektet a filozófiára és a tudományra is. A westernfeeling is megvan (az egyik szereplő, Lemmy egy igazi cowboy, folyamatosan tolja a whiskey-t és a szivart, miközben egy igazi mesterlövész), de összecsapnak itt egymással gépek és emberek, valamint poszthumánok (genetikailag felturbózott emberek), gépi intelligenciák, de az igazi ellenség természetesen csak a végén mutatja meg magát. És akkor esik le igazán az olvasó álla, pedig addig is elég gyakran kellett keresgélnie, olyan jó kis csavaros a sztori, amikor már azt hiszed, végre érted, mi történik, azonnal kiderül, hogy dehogyis. Az igazi gyomros a végkifejlet, ami az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, de hát ez a történet nem érhetett véget happy enddel, nem olyan a természete. Nagyon jó könyv, és fel vagyok háborodva, hogy itt a vége, hiányozni fog Truth, Aoi és Avalon.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/31/konyvkritika_…

>!
tetsuo
A. M. Aranth: Propheta

„I can't believe another year has gone by
And still nothing, as if we don't even try
And there's nothing to be proud of
And nothing you can stand by
Its time to believe”
Chain of Strength: Impact

Látszik, hogy sok szarságon keresztül ment a tisztelt író úr a könyv megírása előtt. Ami viszont rossz az írónak, az jó az olvasónak, az élettapasztalat avagy XP gyűjtés határozottan jót tett az anyagnak. Nem mondhatnám persze, hogy az Oculus egy vidám móka-kacagás menet volt, de az biztos, hogy a párdarabja ezerszer sötétebb (és egyben reálisabb is) lett, de szerencsére egyáltalán nem öncélúan, hiszen nem csak sötétebb, érettebb is.
A karakterek közötti kapcsolatok összetettsége pedig sokkal közelebb áll már a valósághoz, mint az YA kapcsolati hálók klasszikus elemeihez. Nem csak a karakterek, de a szerző is felnőtt. Amikor arra gondoltam, a szereplők közül ő és ő ezt és ezt tuti nem fogja megcsinálni egymással, nem kerülnek olyan viszonyba, mert úgyse meri bevállalni, bevállalta. Annyira, hogy ezzel a vállal be is rontott ajtóstul.
A science-fiction rész is sokat finomodott, nem is beszélve pár kiemelkedő akciójelentről (persze azok A Liliom korában is rendben voltak már). Az élmény garanthálja, hogy nem egykönnyen feledkezel el a regényben felbukkanó BSO-król (ezek a Big Smart Objectek a BDO-kkal ellentétben általában nem a világűrben, hanem egy bolygón találhatóak és tudni lehet a rendeltetésüket is), annyira monumentálisak, hangulatosak és lenyűgözőek, de sajnos spoiler nélkül itt nem lehet kivesézni, szétszerelni őket.
A lezárás sem finomkodó, de nekem nem volt annyira nyomasztó, szépen oldotta az ég vizében végül, amit kellett.
Persze egyáltalán nem tökéletes a könyv, volt sok zavaró momentuma is, pár YA sablon még mindig próbált a felszínre evickélni, de szerencsére gyorsan a víz alá nyomták őket a normálisabb elemek, és mivel alapvetően nagyon elégedett voltam, hadd emeljek most ki csak egyet az elidegesítő tényezőkből: a szerkesztő helyében kegyetlenül kiirtottam volna az írmagját is az idétlen ovis/általános iskolás poénoknak, amik rákos fekélyként tapadtak a szövegtestre. A hosszas szenvedést utáljuk, mint a tökfőzeléket vagy az isiben a padon maradt rajzszöget? Na ne már, azért sem hagyom kizökkenteni magam, mert ez a regény sokkal jobb ennél. A sztori és a hősök végre mondanak is valamit, nem csak beszélnek.

„Oh sure, people fucking buy it
But nothing is standing up with time
And if you really want to say something
Were we ever really saying something?”

>!
Fallen_Angel P
A. M. Aranth: Propheta

Nem gondoltam volna, hogy én erre a könyvre ennyi csillagot fogok adni. Olvasás közben úgy éreztem, hogy nem rossz, nem rossz, de a két csaj világmegváltása nem nagyon tud lekötni, bármennyire is vagányak, és jó a dumájuk. Egy idő után pedig őszintén reméltem, hogy nem egy spoiler kerekedik ki a történetből és néha alig vártam, hogy az ötszázvalahány oldal végére érjek. Ami menet közben szórakoztatott, azok az utalások voltak az írókra/kollégákra (pedig valószínűleg jó néhányat észre sem vettem közülük).
Aztán jött a vége… és nem tehettem mást, szépen visszapakoltam a csillagokat.

>!
BlueDeath IP
A. M. Aranth: Propheta

Oké, legalább 5 perce csak ülök és nézem az üres monitort, agyalva, hogy ugyan mit is kéne írnom. Nehezen találom a szavakat, na.
A Propheta méltó folytatása az Oculusnak, az biztos. Egy remek regény, ebben is biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy tele van váratlan fordulatokkal (https://www.youtube.com/watch…), amik nagy részét még csak ki se tudtam találni előre (de legalább volt amit igen), elsöprő iramú akciókkal, és olyan karakterekkel, amik szinte lelépnek a lapokról.
Mondanám, hogy korkép, de ez nem lenne igaz, mert nem egy adott kor elé állít tükröt (és még csak nem is ferdét), hanem az egész emberiség elé. Ilyenek vagyunk.
És hát a vége… kedves Péter… hogy is mondjam… áh, inkább sehogy, a moly nem tűri a káromkodást.
Jöhetnek a spin-off sztorik, megágyaztál nekik :P

5 hozzászólás
>!
kriszet_Paulinusz P
A. M. Aranth: Propheta

Az Oculus fényes menetelése után egészen más irányt vettünk, ugyanakkor ott folytatjuk a történetet, ahol az Oculusban búcsúzunk.
Sodró a sztori, a szereplők nem hazudtolják meg magukat. Több a katonai akció amit nem bántam.
Érdekes volt a szereplőkön keresztül átérezni ezt az új világot, ahol nincs más csak spoiler. Úgy érzem a két lány sokkal felnőttebb volt végig, mint az a korukból következne.
Nekem a közepén megrogyott egy kicsit a történet, de ez egy számomra érthetetlen dolog miatt következett be. Persze később minden a helyére kerül. Viszont a két lány kapcsolata nekem baráti szinten lett volna az igazi. spoiler Nem tudom eldönteni, hogy igazából mit szeretett volna az író velük kezdeni. Az örök barátság nekem tökéletes lett volna.
A világ képe viszont, a bolygóé csodásan átjött, nekem ebből több hiányzott, sokkal többet is elviselt volna a történet.
Ahogy haladtunk a végkifejlet felé úgy kellett egyre gyorsabban lapoznom. Őrület, hogy mennyire felfokozódott a cselekmények megállíthatatlansága. Le a kalappal.
Ugyanakkor megjegyzem, örülök, hogy más is van annyira elborult elmei állapotban, mint ahogy én is gondolkozom némely dologról.
Összefoglalva, ez egy szuper duológia, tényleg. Remek történet, erős karakterek, rendkívül jól felépített világban. Bárhol megállná a helyét.

2 hozzászólás
>!
WyTie
A. M. Aranth: Propheta

Ez a könyv olyan, mint az élet. Először azt mutatja, van remény. Aztán meglep, de még mindig hiszel. Majd pofán vág és te ezt nem akarod elhinni. Végül sírsz…
Az utolsó utáni pillanatban meg azt kérdezed MIVAAAN? És miután már a kötelek elszakadtak, csak ülsz és nézed az utolsó oldalt és nem tudod, hogy most mi van. Csak hogy fel kell kelni és menni kell tovább.
Fáj? Igen. Baj? Nem. Lesz ez még jobb is? Talán. A könyv jó volt? Naná!
És hogy ne csak elvont, a frissen befejezett könyv hatása alatt született dolgokról írjak:
Ismét csak köszönöm ezt a világot, ezeket a karaktereket, ezt a történetet! Rengeteg apró dolog el van rejtve, már ha csak az utalásokat nézzük a valós világra. Közben úgy éreztem, néha kicsit sok mindenről is akar szólni, de a végén összeáll, hogy igazából mi köré épülnek fel a részletek.
A különböző szemszögek a történet egésze szempontjából lényegesek, mert mindenkinek megvan a maga Igazsága és Háborúja. Mi lenne, ha egyszer beleláthatnánk másokéba is? Megoldana az bármit?
És bár szerettem olvasni, még akkor is, amikor -100 -on éreztem magam, azért a végén az volt az első gondolatom, hogy spoiler Úgy hogy most megyek és iszom egy teát a macskámmal az ölemben. spoiler Aztán a barátaimmal. spoiler

>!
BBetti86
A. M. Aranth: Propheta

Komorabb, komolyabb, mint az első rész. Erre már nem illik sem a disztópia, sem az ifjúsági címke. Sci-fi, akció betétekkel.
Van benne ötlet, de nem szerettem, amerre haladt a szereplők és a világ sorsa. (Mondjuk, azzal abszolút egyet tudtam érteni, hogy az emberiség ott kötött ki, ahol. Ha magukra vannak hagyva, háborúzni kezdenek. Ahogy itt is történt. Nem egy békés, rendes faj vagyunk. Sajnos.)
A karakterekkel is jobban szenvedtem. Értem, miért ilyenek. Súlyos veszteségeket szenvedtek el, ez meghatározza a jellemük. Ilyennek kell lenniük – attól még utáltam olvasni, mennyire nyomorultak.
De a legnagyobb gondom az volt, hogy most nem lepett meg a sztori vége. spoiler
A végével nem volt bajom, még jobban esett így. Azzal is nagyon egyet tudtam érteni, amit ott olvashattunk a happy endekről. De különben ez is mutatja, ez már inkább sci-fi. Nem kamaszkönyv, ahol kötelező legalább a keserédes vég, ha már nem happy.

>!
Dzsingin
A. M. Aranth: Propheta

Borító: szép lilás árnyalatú, tökéletesen passzol az első kötethez.
Térkép: meglepődtem, hogy van benne, a sgeytségével könnyebben tudtam követni, hogy éppen hol járnak a karakterek bár egyes helyszínek neveit nehezen tudtam kiolvasni a térkép színvilága miatt.
Történet: Akartam tudni ki nyomta meg a gombot és mi történt utána? Naná! Ilyen folytatásra számítottam? Hát… Nem igazán. Tetszett Truth és Aoi szoros barátsága. Az új mellékszereplők is okésak voltak, a kedvencem közülük Fájdalom volt. Sőt, igazából a kedvencem karakterem pont ő volt, mert Truthot most nem találtam olyan szimpatikusnak, mint anno az első kötetben, határozottan érződött rajta, hogy megváltoztatták az első kötet eseményei és számomra túl depisnek találtam. Továbbá ezzel a „mindenki iszik, iszik meg iszik, mert miért ne, jó ez” életérzéssel, ami végigment az egész könyvön, én nem igen tudtam azonosulni, a könyv háromnegyedéhez érve már sokknak találtam. A társadalom, amely megelevenedett a lapokon, nem volt valami boldog, megnyugtató, visznt hiába sci-fi a mű, úgy éreztem, hogy az emberekről meg az internet koráról még is relális tükröt mutat. Ami pedig a történet végét illeti, engem meglepett, igaz, hogy a vége felé kezdtem gyankodni, hogy itt valami nem stimmel, de összességében nagyon meglepett, sőt, letaglózott. Azt az egy csillagot leginkább a vége miatt vontam le, hogy az olyan felemás érzést hagyott maga után számomra. De végül is jó volt elolvasni, hhogy akkor mi is lett Avalon és a főszereplők sorsa.


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

Az árulása éget. Pedig számítottam rá. Akkor miért fáj annyira? Talán mert már azt hittem, hogy a barátom. És az igaz barátok mellbe döfnek, nem hátba.

486. oldal

>!
BlueDeath IP

Egy, kettő, kurva anyád. Hiába, matekból soha nem voltam annyira jó.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Truth Dunn
>!
Fumax KU

És most itt tartunk. Izmusok szabadultak el az Avalonon – rasszizmus, fasizmus, nácizmus, szocializmus, és ezek ellenfél-ágazatai, feminizmus, liberalizmus, egalitariantizmus, imperializmus. Olyan fogalmak röpködtek kocsmai vitákban és a tévében, amelyekről másfél hónapja senki nem tudott még, vagy amelyekkel senki nem foglalkozott. Már engem is kérdezgettek, milyen izmushoz sorolom magam. Társadalmi problémákra érzékeny nő vagyok? Akkor csakis szocialista feminista lehetek, világosított fel egy riporter egyik nap.
Azt feleltem neki, hogy Truth Dunn vagyok. És csak magamban tettem hozzá, hogy nem akarok izmusokba és káoszba fulladni, de a jelek szerint ez a jövő. A Föld, ahol köztudomásúlag mindenki hülye volt, elküldte hozzánk még halálában is a méregfullánkját, és mi magunk döftük bele azt a testünkbe, a méreg pedig szétáradt az Avalonon. Én meg semmit sem tehettem, csak megszakadó szívvel, rettegve figyelhettem, ahogy elméről elmére ugrik a vírus, a Föld öröksége.
Az amőba nem lett a végzetünk, de a Föld rothadó, gyilkos öröksége minden jel szerint az lesz.

370. oldal

>!
BlueDeath IP

Hurrá, hurrá, éljen az egészséges életmód. Csak tőlem jó messzire éljen

291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Truth Dunn
>!
BlueDeath IP

— Várj, te pap vagy. (…) Nem kéne neked elvből tagadni az evolúciót?
— Hope, én pap vagyok, nem hülye

303. oldal

>!
Laktózmentes_Csillag

Egy nőnek minden olyan mondat, amiben benne van a „de, mint nő” szófordulat, halálos sértés.

361. oldal

3 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP

Így vagy úgy, de ez a város egyet fog érteni velünk, ahogy az egész bolygó is. Miért tiltakoztok? Nincs ennél erősebb fejlődési parancs, nincs fontosabb evolúciós imperatívusz. Az Egyetértés nem lehetőség, nem döntés kérdése, hanem maga a jövő.

273. oldal, 14. fejezet: Kiégett csillagok

Kapcsolódó szócikkek: Sentinel
>!
BlueDeath IP

A három szó, amelytől a földiek a leginkább irtóztak akkor, a Sikoly, a Fájdalom és a Testnevelés voltak.

96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Xeno
Pierce Brown: Arany háború
Kaptás András: Ébredés a világ peremén
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Hazatérők
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Dan Simmons: Hyperion
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba