Propheta (Oculus 2.) 42 csillagozás

A. M. Aranth: Propheta

Rabszolgánál ​is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.
Öt év telt el. Egyesek harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.
Én magam már azt se tudom, ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.

Évek teltek el az oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de a saját maga… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Fumax, Budapest, 2019
544 oldal · ISBN: 9789634700708
>!
Fumax, Budapest, 2019
544 oldal · ISBN: 9789634700708

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Truth Dunn · Aoibheann Kane · Kaled Merritt · Bart Kane · Fájdalom · Lemuel 'Lemmy' Fraser · Sentinel


Kedvencelte 4

Most olvassa 11

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Solymár_András IP
A. M. Aranth: Propheta

Eljött ez az idő is, mikor testvér testvérnek ugrik és kivéreztetik egymást. Mert hát megtörtént… nekiestem kedves Hollónak, a Vaskónak, ki nekem – ebből a maszlagból válasszátok ki a pajzstestvér kifejezést: …Hē hæfde gōd ġeþanc þā hwīle þe hē mid handum healdan mihte bord and brād swurd; bēot hē ġelǣste þā hē ætforan his frēan feohtan sceolde. – hogy adja ide a még három pecsét, hét lakat és kilenc átok alatt álló könyvét, hogy én lehessek az első értékelő. S hát íme, megtörtént, beteljesült!

És mint már annyi értékelést, ezt is így kezdem: NEM TETSZETT! Nem is fog! Az Oculus sem tetszett és a Propheta sem tetszett. Kimondom újra. Nem tetszett.

Nem is kell, nem nekem íródott. És itt jön be a csavar. Elolvastam? El. Becsületből? Is. De ha eme nemes ifjút, kinek immár nemcsak a szája, de a kardja is jár nem ismerném, akkor is végigolvasnám. Na, ez a tudomány, mikor olyat is elolvas az ember, ami nem tetszik neki. Hogy miért? Mert érzi, hogy ott valami jó leledzik, olyan, amire szüksége van, amiből tanulhat, ami érték.

Az Oculusban még annó azt sérelmeztem, hogy ebben a könyvben mindenki nyavalyog és mindenki egy tizenhatéves, az élet által nagyon meggyötört – haha, röhög a seggem – kamasz bőrébe bújt. Abban a könyvben ez elejétől a végéig így volt. Itt? Már az elején gyanús, hogy itt valami másként van. Aszongya a nagytiszteletű világépítő mérnök úr, hogy öt év telt el, mióta valaki megnyomta a gombot. Tán megértek a szereplők? Talán. De szerintem az fenséges cipponnagymester, Hollók legvaskóbbika ért meg.

Ez az értékelés kikerülhetetlenül az Oculusnak fog feszülni. Mert ez a Propheta igazából az Oculus…de mégsem…de nagyjából ugyanolyan…csak más. És ez a más határozottan megtoldotta a cuccost. Lássuk, hogy mivel.

Előszor is kimondhatom, hogy bár a stílus, a történetvezetés és a jegyek, legyenek azok szubtilisak vagy erőteljesek megmaradtak, az egész történet kapott egy sötétebb, erősebb, felnőttebb hangvételt. Ami komoly az tényleg komoly, ami bölcs, az tényleg bölcs és ami vicces az úgy vicces, ahogy mi, a megkeseredett felnőttek tudunk viccelődni. Oh és igen. Mindenki iszik. Sokat. Így megy ez.

Aztán ott vannak bizonyos kérdések. Az író úr, ki méltó Thor kalapácsához, elkezdett értelmes, ám kényes témákról beszélni. Az Oculus tündérmesés hangulata szertefoszlott és belecsöppentünk a valóságban. Nincs tabu, nincs „jaj én nem szeretem, nem falom bé, mi az a fehér a tetején?”. Kőkemény valóság van és egy érett szereplőhalmaz, ki kétségbeesetten próbál kapaszkodni kamaszkori bájába és gondtalanságába, sikertelenül. Mert felelőséget vállaltak. Másokért. A világért. És nem utolsó sorban magukért. Ja. És sokat isznak. Nagyon. Így megy ez.

Meg aztán úgy tudjuk, hogy Péterek leghollóbika nem arról híres, hogy faék egyszerűségű történeteket kreálna. Az ember elolvas közel 1 millió leütést, hogy a végén felüvöltsön a kocsiban, hogy MI VAN? MI A FA SZOMBATI KERESZTBEVÁGOTT MINDENNAPI CSALAFINTASÁG EZ AZ EGÉSZ? Ja. Iszom. Sokat. Így megy ez.

25 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
A. M. Aranth: Propheta

Fontos személy. Nagy ember. Már nem oculus. De még mindig csak egy huszonhárom éves fiatal lány, aki egyszer már megmentette Avalont a pusztulástól, és most mindenki azt várja tőle, hogy vezesse ki egy újabb végzetesnek látszó krízisből. Ő Truth Dunn, akinek nagyot változott az élete, mióta nem találkoztunk vele, de a boldogság messze elkerüli, hiszen óriási árat fizetett azért, hogy megmentse a bolygót, és azóta is hatalmas nyomás nehezedik rá, nap, mint nap. A béke ugyanis sajnos nagyon nem jellemző Avalonra, az emberek folyamatos harcot vívnak a gépurakkal, miközben egyre inkább elkerülhetetlenebbé válik a polgárháború, és akkor a klímaváltozásról még nem is beszéltem. Vagyis van gond elég, de azért Truth megtalálja a módját, hogy időnként kiengedje a gőzt, legjobb barátnőjével Aio-val nem kis mennyiségű alkoholt tesznek magukévá, amikor úgy érzik, már minden mindegy, és a leendő elnök asszony bizony úgy füstöl, mint a gyárkémény. És olyan szövege van a két lánynak, hogy szegény olvasónak folyik a könnye a nevetéstől. Ami ránk fér a sok dráma és akció közepette, mert egyikből sincs hiány a történetben, a végeredmény pedig egy nagyon egyedi sci-fi és fantasy keverék, igazi magyarosch virtussal megírva (mert a szerző valójában magyar, Holló-Vaskó Péternek hívják, és civilben a Fumax kiadó csapatát erősíti). Nem kevés áthallás érezhető benne a mindennapjainkból, de egyáltalán nem zavaró módon, azonban erre a kötetre is érvényes az, ami az előző részre, az Oculus-ra (ami óriási kedvencem, nagyon-nagyon vártam már a folytatást), vagyis ezen a sztorin bizony gondolkodni kell. Van benne könnyedség, nem is kevés, akcióhegyekkel súlyosbítva (csak annyit mondanék, hogy gépszamurájok és kitana), azonban nagy hangsúlyt fektet a filozófiára és a tudományra is. A westernfeeling is megvan (az egyik szereplő, Lemmy egy igazi cowboy, folyamatosan tolja a whiskey-t és a szivart, miközben egy igazi mesterlövész), de összecsapnak itt egymással gépek és emberek, valamint poszthumánok (genetikailag felturbózott emberek), gépi intelligenciák, de az igazi ellenség természetesen csak a végén mutatja meg magát. És akkor esik le igazán az olvasó álla, pedig addig is elég gyakran kellett keresgélnie, olyan jó kis csavaros a sztori, amikor már azt hiszed, végre érted, mi történik, azonnal kiderül, hogy dehogyis. Az igazi gyomros a végkifejlet, ami az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, de hát ez a történet nem érhetett véget happy enddel, nem olyan a természete. Nagyon jó könyv, és fel vagyok háborodva, hogy itt a vége, hiányozni fog Truth, Aoi és Avalon.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/31/konyvkritika_…

>!
tetsuo
A. M. Aranth: Propheta

„I can't believe another year has gone by
And still nothing, as if we don't even try
And there's nothing to be proud of
And nothing you can stand by
Its time to believe”
Chain of Strength: Impact

Látszik, hogy sok szarságon keresztül ment a tisztelt író úr a könyv megírása előtt. Ami viszont rossz az írónak, az jó az olvasónak, az élettapasztalat avagy XP gyűjtés határozottan jót tett az anyagnak. Nem mondhatnám persze, hogy az Oculus egy vidám móka-kacagás menet volt, de az biztos, hogy a párdarabja ezerszer sötétebb (és egyben reálisabb is) lett, de szerencsére egyáltalán nem öncélúan, hiszen nem csak sötétebb, érettebb is.
A karakterek közötti kapcsolatok összetettsége pedig sokkal közelebb áll már a valósághoz, mint az YA kapcsolati hálók klasszikus elemeihez. Nem csak a karakterek, de a szerző is felnőtt. Amikor arra gondoltam, a szereplők közül ő és ő ezt és ezt tuti nem fogja megcsinálni egymással, nem kerülnek olyan viszonyba, mert úgyse meri bevállalni, bevállalta. Annyira, hogy ezzel a vállal be is rontott ajtóstul.
A science-fiction rész is sokat finomodott, nem is beszélve pár kiemelkedő akciójelentről (persze azok A Liliom korában is rendben voltak már). Az élmény garanthálja, hogy nem egykönnyen feledkezel el a regényben felbukkanó BSO-król (ezek a Big Smart Objectek a BDO-kkal ellentétben általában nem a világűrben, hanem egy bolygón találhatóak és tudni lehet a rendeltetésüket is), annyira monumentálisak, hangulatosak és lenyűgözőek, de sajnos spoiler nélkül itt nem lehet kivesézni, szétszerelni őket.
A lezárás sem finomkodó, de nekem nem volt annyira nyomasztó, szépen oldotta az ég vizében végül, amit kellett.
Persze egyáltalán nem tökéletes a könyv, volt sok zavaró momentuma is, pár YA sablon még mindig próbált a felszínre evickélni, de szerencsére gyorsan a víz alá nyomták őket a normálisabb elemek, és mivel alapvetően nagyon elégedett voltam, hadd emeljek most ki csak egyet az elidegesítő tényezőkből: a szerkesztő helyében kegyetlenül kiirtottam volna az írmagját is az idétlen ovis/általános iskolás poénoknak, amik rákos fekélyként tapadtak a szövegtestre. A hosszas szenvedést utáljuk, mint a tökfőzeléket vagy az isiben a padon maradt rajzszöget? Na ne már, azért sem hagyom kizökkenteni magam, mert ez a regény sokkal jobb ennél. A sztori és a hősök végre mondanak is valamit, nem csak beszélnek.

„Oh sure, people fucking buy it
But nothing is standing up with time
And if you really want to say something
Were we ever really saying something?”

>!
Fallen_Angel P
A. M. Aranth: Propheta

Nem gondoltam volna, hogy én erre a könyvre ennyi csillagot fogok adni. Olvasás közben úgy éreztem, hogy nem rossz, nem rossz, de a két csaj világmegváltása nem nagyon tud lekötni, bármennyire is vagányak, és jó a dumájuk. Egy idő után pedig őszintén reméltem, hogy nem egy spoiler kerekedik ki a történetből és néha alig vártam, hogy az ötszázvalahány oldal végére érjek. Ami menet közben szórakoztatott, azok az utalások voltak az írókra/kollégákra (pedig valószínűleg jó néhányat észre sem vettem közülük).
Aztán jött a vége… és nem tehettem mást, szépen visszapakoltam a csillagokat.

>!
kriszet_Paulinusz P
A. M. Aranth: Propheta

Az Oculus fényes menetelése után egészen más irányt vettünk, ugyanakkor ott folytatjuk a történetet, ahol az Oculusban búcsúzunk.
Sodró a sztori, a szereplők nem hazudtolják meg magukat. Több a katonai akció amit nem bántam.
Érdekes volt a szereplőkön keresztül átérezni ezt az új világot, ahol nincs más csak spoiler. Úgy érzem a két lány sokkal felnőttebb volt végig, mint az a korukból következne.
Nekem a közepén megrogyott egy kicsit a történet, de ez egy számomra érthetetlen dolog miatt következett be. Persze később minden a helyére kerül. Viszont a két lány kapcsolata nekem baráti szinten lett volna az igazi. spoiler Nem tudom eldönteni, hogy igazából mit szeretett volna az író velük kezdeni. Az örök barátság nekem tökéletes lett volna.
A világ képe viszont, a bolygóé csodásan átjött, nekem ebből több hiányzott, sokkal többet is elviselt volna a történet.
Ahogy haladtunk a végkifejlet felé úgy kellett egyre gyorsabban lapoznom. Őrület, hogy mennyire felfokozódott a cselekmények megállíthatatlansága. Le a kalappal.
Ugyanakkor megjegyzem, örülök, hogy más is van annyira elborult elmei állapotban, mint ahogy én is gondolkozom némely dologról.
Összefoglalva, ez egy szuper duológia, tényleg. Remek történet, erős karakterek, rendkívül jól felépített világban. Bárhol megállná a helyét.

4 hozzászólás
>!
SchizoVampire P
A. M. Aranth: Propheta

Olvasó46 jelentkezik…
Értékelés betöltése folyamatban…
Betöltés kész.

Péter, légy oly' kedves, és szállj ki a lelkemből. Elég, ha én taposok bele sáros-páros lábbal :D

Meg kell mondanom, már az Oculus is kellően komorra sikerült, és ezen kötetben is volt elég poén, amin visíthattam, DE.
De.
Lelked igaz sötétjéből tártad elénk a Propheta-t és bár szenvedtem Avalon minden lakójával együtt, édes volt e kín, hiszen pont ez kellett egy igazán epikus, tán túlontúl realista történethez. Mert hát csak igazság van abban, hogy az emberiség önmaga elpusztításán kívül kevés dologban jeleskedik. Őszintén remélem, hogy az általad is vizualizált gépurak nem jönnek létre, hiába tud hasznos (is) lenni az Egyetértés. Ha pont önmagamat kéne feladnom, a szabadságommal és egyéniségemmel együtt, akkor adjatok az én kezembe is kardot. Hagyjatok veszni, mint egy szabad madárkát, akit elkapott a vad.

Sokszor meglepett e kötet, megnevettetett, elszomorított, s kiborított. Innen ismerszik meg a jó könyv. Péterem, jóuram, még sok ilyen remekművet szeretnék olvasni tőled :D Helyzetkomikumban és szerethető karakterekben remekelsz, élvezet olvasni, de egyúttal a sötét világkép és szeretett gyermekeid kínzása is sokat hozzáad a recepthez. Megnyugtató, hogy nem csak én vagyok ilyen szemétláda, aki szereti a drámát :D

Semmit sem szeretnék lelőni a leendő olvasóknak, mindenki tapasztalja meg maga, hogy az író úr miféle szörnyű tettekre képes. Nem csak a karaktereivel, hanem velünk is, mert a végén már nagyon tűkön ültem, hogy mi a fittyfene lesz ebből :D
Nem csalódtam. És ti sem fogtok. Ha eddig szerettétek A. M. Amaranth könyveit, szerettétek az Oculust, akkor ezt is imádni fogjátok. Fájni fog, de megéri.

>!
BlueDeath IP
A. M. Aranth: Propheta

Oké, legalább 5 perce csak ülök és nézem az üres monitort, agyalva, hogy ugyan mit is kéne írnom. Nehezen találom a szavakat, na.
A Propheta méltó folytatása az Oculusnak, az biztos. Egy remek regény, ebben is biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy tele van váratlan fordulatokkal (https://www.youtube.com/watch…), amik nagy részét még csak ki se tudtam találni előre (de legalább volt amit igen), elsöprő iramú akciókkal, és olyan karakterekkel, amik szinte lelépnek a lapokról.
Mondanám, hogy korkép, de ez nem lenne igaz, mert nem egy adott kor elé állít tükröt (és még csak nem is ferdét), hanem az egész emberiség elé. Ilyenek vagyunk.
És hát a vége… kedves Péter… hogy is mondjam… áh, inkább sehogy, a moly nem tűri a káromkodást.
Jöhetnek a spin-off sztorik, megágyaztál nekik :P

5 hozzászólás
>!
WyTie
A. M. Aranth: Propheta

Ez a könyv olyan, mint az élet. Először azt mutatja, van remény. Aztán meglep, de még mindig hiszel. Majd pofán vág és te ezt nem akarod elhinni. Végül sírsz…
Az utolsó utáni pillanatban meg azt kérdezed MIVAAAN? És miután már a kötelek elszakadtak, csak ülsz és nézed az utolsó oldalt és nem tudod, hogy most mi van. Csak hogy fel kell kelni és menni kell tovább.
Fáj? Igen. Baj? Nem. Lesz ez még jobb is? Talán. A könyv jó volt? Naná!
És hogy ne csak elvont, a frissen befejezett könyv hatása alatt született dolgokról írjak:
Ismét csak köszönöm ezt a világot, ezeket a karaktereket, ezt a történetet! Rengeteg apró dolog el van rejtve, már ha csak az utalásokat nézzük a valós világra. Közben úgy éreztem, néha kicsit sok mindenről is akar szólni, de a végén összeáll, hogy igazából mi köré épülnek fel a részletek.
A különböző szemszögek a történet egésze szempontjából lényegesek, mert mindenkinek megvan a maga Igazsága és Háborúja. Mi lenne, ha egyszer beleláthatnánk másokéba is? Megoldana az bármit?
És bár szerettem olvasni, még akkor is, amikor -100 -on éreztem magam, azért a végén az volt az első gondolatom, hogy spoiler Úgy hogy most megyek és iszom egy teát a macskámmal az ölemben. spoiler Aztán a barátaimmal. spoiler


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

És most itt tartunk. Izmusok szabadultak el az Avalonon – rasszizmus, fasizmus, nácizmus, szocializmus, és ezek ellenfél-ágazatai, feminizmus, liberalizmus, egalitariantizmus, imperializmus. Olyan fogalmak röpködtek kocsmai vitákban és a tévében, amelyekről másfél hónapja senki nem tudott még, vagy amelyekkel senki nem foglalkozott. Már engem is kérdezgettek, milyen izmushoz sorolom magam. Társadalmi problémákra érzékeny nő vagyok? Akkor csakis szocialista feminista lehetek, világosított fel egy riporter egyik nap.
Azt feleltem neki, hogy Truth Dunn vagyok. És csak magamban tettem hozzá, hogy nem akarok izmusokba és káoszba fulladni, de a jelek szerint ez a jövő. A Föld, ahol köztudomásúlag mindenki hülye volt, elküldte hozzánk még halálában is a méregfullánkját, és mi magunk döftük bele azt a testünkbe, a méreg pedig szétáradt az Avalonon. Én meg semmit sem tehettem, csak megszakadó szívvel, rettegve figyelhettem, ahogy elméről elmére ugrik a vírus, a Föld öröksége.
Az amőba nem lett a végzetünk, de a Föld rothadó, gyilkos öröksége minden jel szerint az lesz.

370. oldal

1 hozzászólás
>!
Fumax KU

Az árulása éget. Pedig számítottam rá. Akkor miért fáj annyira? Talán mert már azt hittem, hogy a barátom. És az igaz barátok mellbe döfnek, nem hátba.

486. oldal

>!
BlueDeath IP

Egy, kettő, kurva anyád. Hiába, matekból soha nem voltam annyira jó.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Truth Dunn
>!
Deidra_Nicthea IP

– Aaron, nagyon örültem, hogy emlékeztél, hogy ízesítés nélkül iszom a teát.
– Elég nehéz lett volna elfelejteni – dohogta –, miután a múltkor ráfestetted a kocsimra, hogy „NO CUKOR, NO CITROM”!

139. oldal

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Csak nyaralni ment – tátogta Anita gúnyosan a férje háta mögött. – És az Anchorplace-t ki működteti, ha én nem vagyok ott, mi? Nekem mikor találsz egy helyettest, ha én is nyaralni megyek?
– Ne csinálj úgy, mintha ahhoz a hajóhoz lennél kötve, jó?

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

A nézősereg felüvöltött. Gól – a Gaura csatára tökéletes lövéssel pontot szerzett. A suli kabalafigurája berontott a pályára, és olyat cigánykerekezett, hogy még én is elismerően füttyentettem egyet. Kis híján ki is köptem a cigit, mire észrevettem magam. Gőzöm sincs, hogy volt rá képes: kétméteres, bőrkabátos plüssvámpírnak öltözve én nem lettem volna ilyen ügyes.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P

A bejárat melletti kis szoba ajtajában megtorpantam egy pillanatra. Mindig elidőztem itt egy kicsit. Talán a sokk. Vagy a Stockbauer-szindróma. (Régi, földi kifejezés, azt jelenti, hogy az áldozat pozitív érzelmeket kezd táplálni elrablója iránt. Azt hiszem legalábbis, hogy Stockbauernek hívták. Romboló érzés.)

Kapcsolódó szócikkek: Stockbauer-romboló
6 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

Miféle démon az, aki ennyi időt tölt világépítéssel, csak azért, hogy megkínozzon abban a világban lényeket, akik mind a gyermekei? Miféle szörnyeteg képes erre?
Nem, ne válaszoljon senki. Nem akarom tudni. Nincs félelmetesebb gondolat, mint hogy ilyen lények egyáltalán léteznek.

523. oldal

>!
fekiyeti79 P

A tömegben belebotlottunk Vendel Vascóba, és leültünk vele hot dogozni. (…) Nem sokkal később befutott Nemo Vladimir is, meg néhány másik ismert személy az üzleti világból, többek közt Salthaín O'Velkay, az AgavElk vezetője, aki még nálam is magasabb volt.

392. oldal

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Arany háború
Suzanne Collins: A kiválasztott
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Louise O'Neill: Örökké a tiéd
Cecelia Ahern: A Vétkes
Alexandra Bracken: Sötét játszmák
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Martin Kay: Eastern
Sara Raasch: Hó mint hamu
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek