Értékelések 88

diamondfox P>!
A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Tagadhatatlanul korai írás, érződik rajta, hogy az elgondolás nemes volt, a megvalósításnál viszont a tiniálom fanfiction szerűvé alakította az egészet.

Bevallom, ha fiatalabbként olvasom, amikor még szerettem a kilométeresre nyújtott dolgokat, akkor imádtam volna. Most így 25 évesen azért eléggé fárasztóan hosszú volt az eleje. Amilyen keményen indult az egész, annyira elment egy álom együttesre, aminek pont annyi valóságalapja van, amennyit elhisz az ember egy könyvnél (semennyi). A karakterek sajnos felejthetőek voltak, nem igazán éreztem azt, hogy bárkit is megismertem volna, azon kívül, hogy a vége felé kellemesen beindult a sztori és bumm – vége is. Elég brutális vége lett, amire még csak azt se mondanám, hogy tisztességes egy függővég lenne, de mivel megvan a folytatás, majd sorra kerítem. Csak remélem, hogy az hamarabb beszippant és gyorsabban haladok majd vele. Ez meg maradhatott volna „könyvtárból kiveszem” listán.

10 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Amy Soleil átlagos kamasz… ja nem! Amy Soleil minden tekintetben tökéletes, ahogy a családja, az iskolája valamint a legtöbb barátja is tökéletesek, tipikus példái az amerikai álomképnek, amiben mindenki szép és sikeres. Az Újvilág által kreált sorozatok idealizált karaktereit megtestesítő szereplők ők, sőt, még azokon is túltesznek egy kicsit. A történet a suli-haverok-Fanta témája köré épül; első napok az új iskolában, barátkozás, később bandázás, családi körképek, mindennapos iskolai „megpróbáltatások”, stb…. Nem valami csábító kilátások, hacsak nem vagy a tinigimirománcok fanatikus kedvelője.

Nos. Ami miatt mégis érdemes a figyelemre ez a regény, az a háttérben megbújó rejtélyes, misztikus körítés, a rögtön az elején felmerülő kérdések: Mi a túró történik ebben a ködös, eldugott kisvárosban, miért járnak a helyi iskolába tökéletes diákok (ami Amy kevésbé tökéletes osztálytársainak – későbbi barátainak – is feltűnik), mi az a rejtély, ami az egész Soleil családot körülveszi?
Tény, hogy a történetvezetésen, az arányokon lehetett volna még finomítani; kevesebb tinigimi, és több misztikus/nyomozós töltet nem ártott volna az összhatásnak. Mert lényegében annak lehetünk tanúi, ahogy a Soleil ikrek zenei társulatot alapítanak, onnan kezdve bandázás, suli, bandázás, család, suli, koncert, suli… ehhhem. És ez nem kicsit szorítja háttérbe magát a hátteret, amiről elejtett mondatok, be-beszúrt borzongató jelenetek formájában, apránként kap információt az olvasó. A szereplők sem mindig viselkednek 14-15 éves gyerekekként, de úgy érzem erre ad egyfajta magyarázatot a befejezés. (Persze addig sűrű szemöldökfelvonással, és értetlen pislogással jutalmaztam az ellentmondásos viselkedésüket, de az én fejemben végül helyükre kerültek a dolgok.)

Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett. Le tudtam vetkőzni felnőtt énemet, és lelkes tinédzserként tudtam együtt élni a banda tagjaival, köszönhetően annak az írói stílusnak, ami itt még csak fel-felcsillan, ami még nagyon távol áll az érett „prófétától”, de el tudja érni azt, hogy maximálisan a történetre figyeljek, mindenféle elkalandozás nélkül.
Számomra az egyetlen negatívum, a már-már divatbemutató jelleggű, töménytelen mennyiségű leírás arról, hogy ki, mikor, mit visel, vagy épp nem visel.
Szerencsére a romantika sem, vagy csak nagyon kis mértékben jellemző a történetre, ezért, aki a fentiek alapján valami tinédzserlamúrra számít, csalódni fog. Illetve a sztori a rock és a metal zenei vonalat képviseli, szóval a diundisun-rajongók nem biztos, hogy értékelni fogják; nekik csak saját felelősségre, mindenki másnak szeretettel ajánlom!

6 hozzászólás
Busmen>!
A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Kimondottan élvezetes volt ! Kicsit mondjuk meglepett a szülők viselkedése , de aztán később megkaptam a választ a miértekre , így ezt sem tudom negatívumként felróni.