A ​Kimondatlan Név (Kígyókapuk 1.) 22 csillagozás

A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?

Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199977 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
544 oldal · ISBN: 9789634199984 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Belthandrosz Szethennáj · Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)


Kedvencelte 1

Most olvassa 12

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 193

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

R4ms3s P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Egy hosszú fantasy történetet kapunk, melyben sok különböző és furcsa világot ismerhetünk meg, miközben főszereplőnkkel számtalan dolog történik, hihetetlen kalandok közepedte.

Először is ez a borító eszméletlenül szép! Örülök, hogy nem a külföldit tartották meg! Tökéletesen reprezentálja annak, aki még nem olvasta a történetet, hogy mire számíthat.

Az írónő egy komplett univerzumot tár elénk, amelyben virágzó és visszamaradott világok léteznek egymás mellett, mégis valamilyen szinten összekapcsolódva, hiszen kapukkal lehet átutazni rajtuk, sőt van egy Útvesztő nevű köztes hely is. A világokat sok-féle és -fajta lény népesíti be, akik úgy tűnnek, többnyire békésen élnek egymás mellett. Mindegyiküknek meg van a maga történelme; hagyományi-, társadalmi- és politikai-rendszere, na és a legfontosabb: a vallása. Ugyanis nem csak részletesen kidolgozott tájakat, hanem különböző vallásokat is kapunk, aminek nagy szerepe van a történetben. Azon sem szabad csodálkozni, hogy az istenek jelen vannak benne.

Rengeteg történetet „mesél el” ennyi oldal alatt, ami összességében nagyon sötét, de bőven van benne akció és sosem tudtam volna azt mondani, hogy unok valamit. De sajnos ebből fakad a legnagyobb hibája is. Magát a teljes könyvet négy nagy fejezetre lehetne osztani, melyek különálló történések saját főgonosszal és főcéllal, mégis valamilyen szinten árnyalataiban összekapcsolódnak. Ezért egy idő után nagyon tömörré válik az egész mű. Mintha egy egész könyvsorozatot jelenítettek volna meg egyben.

Így az én ajánlásom a következő: bárki is olvassa, próbálja meg fejben szétválasztani és nem egy könyvként kezelni, mert akkor egy tényleg elég jó regényként lehet érezni és nem egy véget nem érő történetnek! Pont ezért adtam rá ennyi csillagot is, mert nem rossz könyv, az apró hibái ellenére sem, csak így egyben az egész nagyon nehezen emészthető.

A főszereplő Kszorvej, aki egy csendes, semmitmondó ork lány, szemünk láttára nő fel és lesz megállíthatatlan harcos, kém. Szegénynek eléggé gondokkal teli előélete van, mégsem tűnt a története egyszer sem klisésnek vagy már máshol olvasottnak. Könnyen tudtam vele azonosulni és rájöttem, szeretem az orkokat. Ő is, mint a legtöbb – ha nem az összes – szereplő a könyvben eléggé furcsa, különc, de ez teszi varázslatosabbá a cselekményt és az általa szerzett élményt.

Az írónőnek hatalmas képzelőerejét mutatja, hogy, olyan tájakat és eseményeket tálalt elém, hogy elképesztett végig! Pont ezért olvastam lassan, hogy minden szót megízleljek. Külön tetszett, hogy mélyebb tartalommal is találkozhatunk bennne: például önmagunk megtalálása, a döntéseink fontosságának szerepe, megfelelési kényszerek. Megjegyzendő: ismét egy olyan könyv, amelyet már azért is szeretek, mert nincs benne diszkrimináció. Pedig ennyi világ mellett azért várta volna az ember, hogy felüti a rasszizmus a fejét. De itt mindegy milyen a bőrszíned, a vallásod, a származásod, vagy hogy kihez vonzódsz.

Összegezve: ez egy tényleg jó könyv, alaposan felépített világgal, a komolyabb és hosszabb történetet felölelő fantasykat szerető olvasóknak.

7 hozzászólás
Szilárd_Berke IP>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Videós értékelésem itt érhető el: https://www.youtube.com/watch…
A kötet nagyon rendben van, mind a hangulat, mind a cselekmény és a karakterek tekintetében. Az orkok ábrázolása mindenképp megosztó lehet (bár nekem nem volt gondom ezzel, hiszen saját világ, saját megközelítés), illetve Tamsyn Muirhoz (Lezárt sír kötetek), Richard Morgan-hez (Hősöknek való vidék) hasonlóan itt is jelen van lmbtq tartalom, érzéseim szerint igazán remek megvalósításban.

Morpheus>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Egészen megkedveltem a főhőseinket, a világ felépítése is egész érdekes, bár semmi extra, mégis jólesett olvasni. Jöhet a következő rész.

_BenGa>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

A. K. Larkwood friss szerző a fantasy zsánerében. Első kötete, A Kimondatlan Név 2020-ban jelent meg a Tor Booksnál, hozzánk idén jutott el az Agave Könyvek gondozásában. Amit az írónőről tudni érdemes: a Cambridge-i Egyetem St. John College-ben végzett angol szakosként. Több helyen is dolgozott, mielőtt író lett, többek között a médiában, a felsőoktatásban, de még a jog területén is. Oxfordban él feleségével és macskájával. A Kimondatlan Név megjelenése után jelölték a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjra. Állítása szerint a következőkről szeret írni: hűségről és árulásról, emberi áldozatokról, halhatatlanok (istenek) rossz viselkedéséről, régészetről fantasy formájában. (Forrás: link)

A magyar kiadás tetszetősebb a külföldinél. A borító sokkal többet ad a várható történetről, a színvilág harmonikus, bár sokaknak ismerős (link) lehet. Hasonlóan szép kartont kapott, mint a Tízezer ajtó, ez valamivel strapabíróbb is, mint a puhatáblás kiadások többsége. Remélem majd a sorozat további részei is ilyen külsővel fognak megjelenni. A terjedelme igényelte az olyan gerincet, ami nem túl merev, ezt a nyomdában sikerült megoldaniuk, szinte lehetetlenség eltörni. Egyetlen dolgot hiányoltam, az pedig a tartalomjegyzék a könyv végén. Amikor négy nagyobb rész és majdnem harminc fejezet van, szerintem hasznos tud lenni, főleg akkor, ha az ember fia könnyen elfelejti ezeknek a címét.

Kszorvej a történet főszereplője, akit az ősi mágia egy titkos szektája nevelt. A Kimondatlan választott menyasszonya, 14 éves korában fel fogják áldozni neki. Egy napon varázsló érkezik a Némaság Házába, bizonyos Belthandrosz Szethennáj, aki próféciát kér tőle egy tárgy, a Pentravessze ereklyetartója kapcsán. Később Szethennáj felajánlja neki, hogy szökjön meg vele, legyen a segítője céljai elérésében. Mivel Kszorvej nem hitt az értelmetlen halálban, kissé vonakodva, de a varázslóval tart, és elindul a hajsza az áhított tárgyért.

Valóban újszerűen közelítette meg Larkwood az orkos (akik itt osárük)-kardos fantasykat ezzel a kötettel, ahogy azt Tamsyn Muir írja ajánlásában. Nagyon jól kigondolt és összerakott művet sikerült létrehoznia. Nekem kifejezetten tetszett, hogy bátran nyúlt korábban már használt dolgokhoz, és a saját ötleteivel frissítette fel azokat. Vegyük például a kapukat, melyek megszokott utazási módnak számítanak ebben a környezetben: nem úgy működnek, hogy az egyik oldalon belépsz és a másikon kerülsz ki, a kettő között van a Visszhangok Útvesztője, amin keresztül el lehet jutni az adott úti célig. A varázslás se a hagyományos módon zajlik, itt bizony aki sokat használja a mágiát, az a saját testével, mi több, életével fizet érte. Egyes világokon szolidan mutatkozik a bűbájok használata és megbecsülik varázstudóikat, míg máshol átokként tekintenek rájuk, ám rendkívül látványos tud lenni a mágia. Elkerülhetetlen, hogy különféle istenek is megjelenjenek a műben, de milyen jó, hogy vannak! Izgalmasak, az ember egyre többet akar róluk tudni, ahogy megismerkedik velük az oldalakon keresztül. A cselekmény egyenletes, nincsenek benne kicsapongások, szervezetten haladunk a végkifejlet felé. Engem már az elején magába szippantott a történet, rendkívül jól szórakoztam végig. A kötet kezdetén felsorolt rengeteg név ne riasszon el senkit, könnyen megjegyezhetőek, eltéveszteni se lehet majd, hogy ki kivel van. :) Külön öröm volt, hogy olvasás közben nem zavart meg semmiféle helyesírási vagy gépelési hiba.

Szereplők tekintetében sem ért csalódás, mindegyiken érződik, hogy nem két perc alatt születtek meg egy füstös kocsma hátsó sarkában. Kszorvej a „szemünk előtt” lesz tinédzserből fiatal felnőtt, azok a részek, amik ezzel foglalkoznak egyáltalán nem idegesítőek, érthető, egyes szituációkban miért bizonytalanodik el. A kötetben többször felmerül a személyes útkeresés, az elfogadottság és a bizonyítási kényszer témája. Ezek sok esetben kellemetlen érzést hagynak az olvasóban, vagy rendkívül unalmasan vannak megírva. Itt szerencsére egyik sem áll fenn, Larkwoodnak sikerült megtalálnia az optimális hosszúságot ezek kifejtéséhez. Szethennáj remek varázsló, nem egy karót nyelt típus, mint az ilyen karakterek többsége. A főbb szereplők közül még Talt érdemes megemlíteni, nem egyszer megnevettetett különféle beszólásaival. Konkrét kedvencet nem tudnék említeni, hiszen mindegyik karakter valamilyen módon a szívemhez nőtt, akár a jók, akár a „rosszak” táborát erősítette. Igen, LMBTQ szálak is vannak a sztoriban, de ezek egyáltalán nem tolakodóak, bizonyos esetekben egészen finoman vannak csak említve.

Rengeteg helyen el lehetett volna rontani ezt a könyvet, de az írónő az összes akadályt kikerülvén egy egészen remek fantasyt rakott le az asztalra. Idén érkezik a folytatás, remélhetőleg az év vége felé magyarul is a kezünkben tarthatjuk majd. Csak ajánlani tudom a könyvet, négy és fél üst az ötből.

ftamas>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Valamiért a könyv Perseus kapitány kalandjait juttatja eszembe, ugyanis egy alapvető sci-fi környezetben megjelenik a fantasy világ. A megmentendő csinos fiatal lány is megvan, csak a Perseussal ellentétben itt LMBTQ van. Szóval adottak egymással olyan csillagkapuszerű átjárókkal kapcsolatban lévő világok, és ezeken a világokon letűnt istenek maradványai lehetnek. Valahogy lézerfegyvereket vártam volna, de ehelyett kard és mágia fogadott. Viszont érdekesség, hogy kevés világ van, ahol a mágia nem feltétlenül vonzó, márpedig itt nem az. Itt a mágiának ára van, mert a mágusok egyben istenek szolgái és annak ára van. Szóval a végén kapunk egy kalandozós letűnt világokkal teli kalandot, ami teljesen olvasható volt, bár azért inkább Perseus történeteihez térnék vissza.
A borító sajnos elég fapadosra sikerült, nem tetszik.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Egy teljesen korrekt első regény. Az eleje jobban tetszett a közepe kicsit leült és a végére kaptunk egy kis meglepetést. A világ érdekes jól felépített, a szereplőkel nem volt semmi problémám de igazán nem is hatottak meg. Az ork ábrázolás új volt de jól sült el.
A szöveg jól és könnyen olvasható.

donzella P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

A komoly oldalszám ellenére a világ mozgatórugójáról keveset tudunk meg, egy-két általános szabálytól eltekintve, a mágia rendszeréről szinte semmit. Bonyolítja a helyzetet, hogy kapukkal összekötött világok vannak, és a mágiához minden társadalom máshogy áll hozzá. A háttérinformációkat a szereplőkön keresztül kapunk, de a főszerepbe helyezett karakterek zárt közösségekből érkeznek, egyértelműen tudatlanok és járatlanok a „zárt körükön” kívüli életben.

A történet jól összerakott, nem megy el az idő a tanoncévek elhúzódásával, a fejezetek inkább egy időrendbe rakott kalandfolyam.
Szórakoztató, de egyelőre semmi olyan nincs benne, amellyel más fantasy történetekben nem találkoztunk volna már, kifejezetten erre a könyvre vonatkozó, egyedi szálat nem tudnék mondani.

Mindenesetre megtalálta azt a kellemes egyensúlyt, hogy aki nem bírja az erőszakoskodást vagy a túlzott romantikázást, az is elfogja tudni olvasni, mert ugyan mindkettő jelen van, de nagyon visszafogott módon.

MajsaiAni>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Érdekes világ, szimpatikus női főszereplő, két nő vonzalma, bonyodalmak, rejtélyes mellékszereplők, Istenek, kalandok… A vége kicsit kusza, de majd a folytatás…

H_Fatime P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Igazán, kalandos,izgalmas a sztori, mindig történik valami, jó a stílusa, olvasmányos. A szereplők nem egysíkúak, érdekesek, kedvelhetőek, bár Belthandrosz Szethennájt szerettem volna jobban megismerni. A vallások, istenek nagy szerepet kapnak, kíváncsi vagyok hogy ez miként alakul a folytatásban.

Dshai>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

A Kimondatlan név egy érdekes világba enged bepillantani. Engem leginkább Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslójának a világára emlékeztet.
A kapuk rendszere különböző világokat köt össze. Az egyes világokról viszonylag kevés derült ki a műben. Remélem a folytatásokban alaposabban is megismerhetjük, hogyan működnek ezek az összekötött világok. (Önálló bolygók, vagy valamiféle egymás mellett létező síkok?)
Mindenesetre úgy látszik, az egyes világokon fajok szerint is lehetnek eltérések. A főszereplő Kszorvej leginkább orknak tűnik a hagyományos fantasy művek leírásai alapján. Belthandrosz Szethennáj és népe viszont elfnek tűnik. Persze a könyv saját fajneveket használ, így Kszorvej hivatalosan osárük. Rajtuk kívül léteznek, léteztek értelmes kígyók is. A regényben szinte mellékes, hogy ki milyen fajba tartozik. Nincs rá utalás, hogy bármelyik világon is hátrányos megkülönböztetés érne valakit amiatt, hogy milyen fajba tartozik. (A más művekben orkokra jellemző sztereotípiák sincsenek.)
A történet érdekes, a szereplők sokat fejlődnek a kalandok, megpróbáltatások során.
A könyvben minden kicsit egyedi. Nemcsak a fajok, de a mágiarendszer, sőt talán az istenek is eltérnek a megszokott fantasy kliséktől.
Tényleg csak azt sajnálom, hogy az egyes világokról nem kapunk részletesebb jellemzést. Még azokról a helyekről is nagyon kevés az információ, ahol hosszabb időt töltenek el.
Összességében jó és érdekes történet, várom a folytatását.


Népszerű idézetek

_BenGa>!

– Ha az ember eltöri a kardját, mert olyasmit akar elvágni vele, amire az nem való, akkor csak magát hibáztathatja érte – szólalt meg valahonnan felülről a férfi, aki beleveszett a homályba. – Kszorvej, te vagy a legélesebb kardom. Helyrehozunk.

138. oldal, 7. fejezet - A Transzcendencia Iskolája (Agave, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · kard · Kszorvej
R4ms3s P>!

– Nyugalom. Az, hogy te sikoltozni kezdtél egy hulla láttán…
– Ó, baszd meg! – Tal hiábavalóan igyekezett higgadtnak tűnni.
– … nem jelenti, hogy én ne tudnám, mit csinálunk.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
R4ms3s P>!

– Halottnak kellene lenned – mondta Szethennáj.
– Tudom – felelte Kszorvej. – Elkövettem néhány hibát.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · Kszorvej
R4ms3s P>!

A nagyság titka az, hogy tudjuk, mikor kell megkockáztatni egy isten haragját.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj
R4ms3s P>!

– Hivatalos panaszt akarnak tenni ellened, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges, különben már rég éltem volna vele.

419. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
2 hozzászólás
R4ms3s P>!

Sem ezen, sem bármelyik másik világon nincs semmi, ami kiérdemelné, hogy félj tőle.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · félelem
_BenGa>!

A kard nem sajnálkozik és nem bán meg semmit.

411. oldal, 20. fejezet - A kard megbánása (Agave, 2022)

oishaburi>!

– Ha a sarokba hugyoznék, akkor szerinted mind a tizenkétezer szellem kísértené a farkamat? – suttogta Tal.
– Igen – felelte Kszorvej. – Tartsd vissza.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
Heléna_Szilágyi IP>!

Hiheti a bolha, hogy király, és szólíthat magához más bolhákat, hogy körbetáncolják; haraphatja följebbvalói húsát, de pornál is kevesebb a szemünkben! Mi vagyunk világunk utolsó leánya!

121. oldal

Heléna_Szilágyi IP>!

Most félt, de úgy tett, ahogy a varázsló tanította: üzemanyaggá változtatta a félelmét és azt égette, hogy előrejusson.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Patrick Rothfuss: A szél neve
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Brandon Sanderson: Elantris
Stian Skald: A lelkek kútja
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak