A ​Kimondatlan Név (Kígyókapuk 1.) 101 csillagozás

A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?

Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199977 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
544 oldal · ISBN: 9789634199984 · Fordította: Tamás Gábor

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Belthandrosz Szethennáj · Kanva Suthmíli · Kszorvej · Oranna · Talasszérez Csarossza (Tal)


Kedvencelte 4

Most olvassa 11

Várólistára tette 209

Kívánságlistára tette 209

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Amál P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Már a borítóba beleszerettem, a könyv pedig teljesen levett a lábamról. Az írónőnek ez az első megjelent regénye és szerintem zseniális debütálás volt. Nagyon jól van felépítve a történet. Négy nagyobb részből áll, amik úgy épülnek egymásra, hogy a végére minden kocka a helyére kerül. Semmi felesleges nincs bent, pedig egy kisebb féltégla, de végig visz magával, egy percig nem unatkoztam olvasás közben. A mű főszereplője Kszorvej egy vallási szekta tagja, aki úgy nő fel, hogy tudja, hogy 14 évesen feláldozzák a Kimondatlannak. Szerencsére a sors közbelép Szethennáj , a varázsló képében. Persze semmi sincs ingyen, mert a férfi se véletlenül mentette meg, egy kegyetlen gyilkoló „gépet” nevel a lányból, akit a saját céljaira használ fel. Ebben a fantasy-ban mindent megtalálunk, ami szükséges egy kitűnő könyvhöz. Különböző világokban járunk az időkapuk segítségével, különféle lényekkel találkozunk közben orkok, élőhalottak, tündék, Istenek, varázslók. Az érzelmek széles skáláját megtapasztaljuk a hálától, az alázattól, a vak engedelmességtől kezdve a gyűlöletig, a szerelemig. Nagyon várom a folytatást, hogy alakul Kszorvej, Suthmíli, Szethennáj, Tal, Oranna és a többiek sorsa.

R4ms3s P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Egy hosszú fantasy történetet kapunk, melyben sok különböző és furcsa világot ismerhetünk meg, miközben főszereplőnkkel számtalan dolog történik, hihetetlen kalandok közepedte.

Először is ez a borító eszméletlenül szép! Örülök, hogy nem a külföldit tartották meg! Tökéletesen reprezentálja annak, aki még nem olvasta a történetet, hogy mire számíthat.

Az írónő egy komplett univerzumot tár elénk, amelyben virágzó és visszamaradott világok léteznek egymás mellett, mégis valamilyen szinten összekapcsolódva, hiszen kapukkal lehet átutazni rajtuk, sőt van egy Útvesztő nevű köztes hely is. A világokat sok-féle és -fajta lény népesíti be, akik úgy tűnnek, többnyire békésen élnek egymás mellett. Mindegyiküknek meg van a maga történelme; hagyományi-, társadalmi- és politikai-rendszere, na és a legfontosabb: a vallása. Ugyanis nem csak részletesen kidolgozott tájakat, hanem különböző vallásokat is kapunk, aminek nagy szerepe van a történetben. Azon sem szabad csodálkozni, hogy az istenek jelen vannak benne.

Rengeteg történetet „mesél el” ennyi oldal alatt, ami összességében nagyon sötét, de bőven van benne akció és sosem tudtam volna azt mondani, hogy unok valamit. De sajnos ebből fakad a legnagyobb hibája is. Magát a teljes könyvet négy nagy fejezetre lehetne osztani, melyek különálló történések saját főgonosszal és főcéllal, mégis valamilyen szinten árnyalataiban összekapcsolódnak. Ezért egy idő után nagyon tömörré válik az egész mű. Mintha egy egész könyvsorozatot jelenítettek volna meg egyben.

Így az én ajánlásom a következő: bárki is olvassa, próbálja meg fejben szétválasztani és nem egy könyvként kezelni, mert akkor egy tényleg elég jó regényként lehet érezni és nem egy véget nem érő történetnek! Pont ezért adtam rá ennyi csillagot is, mert nem rossz könyv, az apró hibái ellenére sem, csak így egyben az egész nagyon nehezen emészthető.

A főszereplő Kszorvej, aki egy csendes, semmitmondó ork lány, szemünk láttára nő fel és lesz megállíthatatlan harcos, kém. Szegénynek eléggé gondokkal teli előélete van, mégsem tűnt a története egyszer sem klisésnek vagy már máshol olvasottnak. Könnyen tudtam vele azonosulni és rájöttem, szeretem az orkokat. Ő is, mint a legtöbb – ha nem az összes – szereplő a könyvben eléggé furcsa, különc, de ez teszi varázslatosabbá a cselekményt és az általa szerzett élményt.

Az írónőnek hatalmas képzelőerejét mutatja, hogy, olyan tájakat és eseményeket tálalt elém, hogy elképesztett végig! Pont ezért olvastam lassan, hogy minden szót megízleljek. Külön tetszett, hogy mélyebb tartalommal is találkozhatunk bennne: például önmagunk megtalálása, a döntéseink fontosságának szerepe, megfelelési kényszerek. Megjegyzendő: ismét egy olyan könyv, amelyet már azért is szeretek, mert nincs benne diszkrimináció. Pedig ennyi világ mellett azért várta volna az ember, hogy felüti a rasszizmus a fejét. De itt mindegy milyen a bőrszíned, a vallásod, a származásod, vagy hogy kihez vonzódsz.

Összegezve: ez egy tényleg jó könyv, alaposan felépített világgal, a komolyabb és hosszabb történetet felölelő fantasykat szerető olvasóknak.

7 hozzászólás
Szilárd_Berke IP>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Videós értékelésem itt érhető el: https://www.youtube.com/watch…
A kötet nagyon rendben van, mind a hangulat, mind a cselekmény és a karakterek tekintetében. Az orkok ábrázolása mindenképp megosztó lehet (bár nekem nem volt gondom ezzel, hiszen saját világ, saját megközelítés), illetve Tamsyn Muirhoz (Lezárt sír kötetek), Richard Morgan-hez (Hősöknek való vidék) hasonlóan itt is jelen van lmbtq tartalom, érzéseim szerint igazán remek megvalósításban.

Morpheus>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Egészen megkedveltem a főhőseinket, a világ felépítése is egész érdekes, bár semmi extra, mégis jólesett olvasni. Jöhet a következő rész.

KingucK P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Kszorvej az ork főhősnőnk nagy úton jár be a történet során, az áldozati bárányból harcos amazonon keresztül az öntudatra ébredő lázadóig.

A történet sodró lendületű, elég gyorsan lehet haladni az olvasással, a hossza ellenére, bár az eseményeket tekintve nem annyira indokolt ez az oldalszám. Érdekes karaktereket szerepeltet az író, bár pont a főhősnőnk az, aki úgy tűnik, hogy csak sodródik az eseményekkel, az éppen a látóterébe kerülő példakép vagy szeretett személy vágyait próbálja szolgálni. Ha ez a regény a jellemfejlődéséről szól, akkor az elejétől a végéig nem láttam az átmenetet, inkább egy nagy ugrást.

A világ / világok nagyon érdekesek, amit szívesen megnéznék filmen vagy sorozatként. A mi világunktól az eltéréseket fokozza a nevek furcsasága. A különböző fajok és varázslat mellett több vallás megjelenik, amelyek általában más-más isteneket bálványoznak. Természetesen egymás szemében eretneknek számítanak a többi vallás képviselői.

A regényben nekromancia is szerepel, ezért lehet számítani zombihordákra és szolgákra. Csak nekem tűnik fel, hogy mostanában ez egyre gyakoribb a fantasy történetekben, vagy csak én választok újabban ilyen jellegű regényeket? LMBTQ figyelők is megkaphatják a pipát, nekem kicsit túl változatos is a műfajhoz képest, de szerencsére a szerelmi szálak szerepeltetésével nem esett túlzásba, inkább csak motivációs eszközként szolgáltak.

Számomra érdekes volt ez az utazás, első könyvnek megfelelő volt, remélem láthatjuk a fejlődését a további köteteknél!

fekiyeti79>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Őszintén szólva nem igazán érdekelt ez a regény. Sem a címe, sem a fülszövege nem sarkallt arra, hogy elolvassam, annak ellenére, hogy a borítója kifejezetten tetszik.
Azonban van egy ember, akit kimondatlanul a barátomnak tekintek (pedig sosem találkoztunk személyesen), és aki nagyon jó véleménnyel volt róla link; „behúzott a csőbe”, így kénytelen(!) voltam beszerezni off. :D

Furcsa volt, hogy a főszereplő egy ork… ork NŐ! Pedig Skandar Graun történeteit is elkezdtem, és az Orkháború is tervben van, de na! Ilyen komoly felhanggal még nem olvastam ork főszereplő köré írt sztorit (Warhammerben sem vagyok túlzottan képben). Ugyanis Kszorvej története nem egy átlagos, főleg nem vicces történet (habár vannak benne humorra utaló jelek), sokkal inkább egy olyan lány életútjáról szól, aki „rossz időben volt rossz helyen”…

Furcsa volt, hogy a könyv felépítése epizódszerű: 4 részre van osztva, amik úgy néznek ki, mintha valóban egy sorozat egyes részei lennének; az első rész önálló, mintegy pilot jellegű, a további három rész már szorosabban függ össze, de mindegyiknek van egy kiinduló pontja és egy végkifejlete. Ez – mondjuk – nem hátrány, mert így a lagymatag-, és az akciós részek egyenes arányban vannak…

Furcsa volt, hogy nem tudtam elhelyezni magamban a „világot”… Ennek megértésében nagy segítség volt a kötet elején található térkép, ami a maga szétszabdalt mivoltában elég jó támpontot ad arra, hogyan is képzeljük el ezt az egészet. (Ez adott értelmet annak, hogy a „térkapukon” át való közlekedés miért követel órákat/napokat.) Ebből jött le, hogy ez nem EGY világon játszódik; bár lehet, hogy ugyanaz a világ, csak több DIMENZIÓBAN… dimenzió-portal-fantasy… vagy mittomén!

Furcsa volt, hogy ennek ellenére teljesen át tudtam élni az egész cselekményt. Az LMBTQ-szál egyátalán nem volt zavaró (az írónő életét számításba véve nem is lehetne más szemszögből nézni; gondolom fontos neki, hogy éreztesse a hozzá hasonló emberek jelenlétét/mibenlétét a világban).

Furcsa volt a nevek fonetikus átirata; kezdetben volt is bajom az olvasással, de bánja kánya, megszokás kérdése az egész! :)
Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a regénnyel, de kimondatlanul kellemes olvasmány volt! :)

FVCsilla P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Imádtam minden sorát! spoiler Részletes világ, tele furcsa nevekkel, amik a furcsaságuk ellenére könnyen megjegyezhetők, kicsit meg is ijedtem, hogy az elején fel vannak sorolva a szereplők. A varázshasználat módja egészen újszerű volt számomra. Kszorvej komoly fejlődésen megy keresztül, Talt nagyon szerettem, a jó pillanatban elindított beszólásaival együtt. Egy percig sem untam az olvasást, nem néztem meg, hogy hány oldal van még hátra, nem kellett várni, hogy történjen már valami.

FélszipókásŐsmoly P>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Bámulatos, hogy ez a szerző „első könyve” (persze, tudom, hogy a fiókban rengeteg minden honolhat, mire tényleges kiadásra jut valami)! Imádom a változatos és átgondolt kidolgozottságát (olyan apróságokat is beleszőtt, mint például eltérő névsorrend a különféle népeknél, de az isteni hatalmak és a varázslás összekapcsolása is érdekes, főleg, hogy az inkvizíció is jelen van, egyes népek még istent is "öltek"). Nem hiába a kedvenc regénye és fő ihletforrása az Atuan sírjai Ursula K. Le Guintől (abban is egy fiatal nőt szöktet meg egy szekta karmai közül egy varázsló, és a mesélés hangulatában is felfedezni vélek hasonlóságokat).

Alapvetően kardozós-kincskeresős kaland fantasy díszletek közt, ám érdekes technológiai és történelmi csavarokkal. Alapvetően hagyományos fantasy fajokat is használ hozzá, ám nem szokványos ábrázolásban és háttérrel (pl. az agyaras, szürke bőrű osárük orkos ihletésűek, de nem buta, állatias vademberek, hanem többek között whiskykedvelő sötét szektások; a magas, hegyesfülű tlánthotheiek nyilvánvalóan elfekre hajaznak, mégse szőke természeti népek, hanem rasztahajú sötétbőrűek és bürokrata beállítottságúak; aztán van még egy perzsa-kínai jellegű birodalom inkvizítorokkal és tudományos kutatókkal, akik már-már sci-fi vonalat képviselnek; továbbá több régi, rejtélyes vagy épp összeomlott „elődvilág”, amiket aztán a főhősök bejárnak egy nagyhatalmú ereklye után). A főszereplők közé mindegyik népből legalább egyet beválogatott, hogy rajtuk keresztül megismerhessük a világokat, társadalmi és kulturális szinten is. Eleinte egy isteni véráldozatnak szánt osárü lány és egy befolyásos, ám pozíciójából eltávolított varázsló a nézőpontszereplő, az ő útjukat, fejlődésüket követhetjük, aztán – mintha csak egy következő évad lenne egy sorozatban – más szereplőkre vált a történet. Majd összehozza mindőjüket, hogy közösen folytatódjon az eposzi kaland világokon át (merthogy a regény helyszíneit titokzatos átjárók kötik össze, mintha csak Csillagkapuk lennének, s repülő hajókkal közlekednek köztük).

Ami kevésbé tetszett:
– történetvezetési időugrások (olykor több évesek is) olyan pontokon, ahol örültem volna, hogy többet tudok meg arról, hogy az adott szereplő miként éli meg az utat, mit csinál közben; máshol viszont pompásan választotta meg az arányokat idő és részletesség terén, nem időzött feleslegesen olyan dolgokon, amik egyértelműek tömör szemléltetéssel is, és kellő teret adott a jellemfejlődés, az érzelmek, a szereplők közötti bensőségesebb kapcsolatok (bár különös fonákkal a hetero viszony az, ami ritka), a cselekmény szempontjából fontos jelenetek kibontásának.
– a leírások felszínessége (Larkwood megalkotott egy igazán kecsegtető világrendszert, isteni és ősi, mágikus és technológiai vonatkozásokkal, ám a szereplőket jóformán átrohantatja az egyes világokon, egyelőre leginkább csak bepillantást engedett abba a rengeteg lehetőségbe, amit meglátásom szerint rejtene; remélem, e téren szorgalmasan pótolni fogja a hiányomat a későbbi részekben :))
– a tulajdonnevek kiejtésszerű átírása, amit részben értek és hasznosnak tartok, mert valóban gördülékenyebb így olvasni, de némelyik névnél önkényesnek tűnik a hangok választása (Qarsazh – Karsazs, ami a kiejtési útmutató és a hangoskönyv szerint Kárszázs lett volna; illetve a magyarnak idegen th miért maradt eredetiben, ha minden más átírásos?), vagy erőltetettnek hat a sok zs, dzs meg cs. Ez persze nem von le a minden más tekintetben csodás fordítás értékéből, nagyszerű élmény volt.

_BenGa>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

A. K. Larkwood friss szerző a fantasy zsánerében. Első kötete, A Kimondatlan Név 2020-ban jelent meg a Tor Booksnál, hozzánk idén jutott el az Agave Könyvek gondozásában. Amit az írónőről tudni érdemes: a Cambridge-i Egyetem St. John College-ben végzett angol szakosként. Több helyen is dolgozott, mielőtt író lett, többek között a médiában, a felsőoktatásban, de még a jog területén is. Oxfordban él feleségével és macskájával. A Kimondatlan Név megjelenése után jelölték a legjobb új szerzőnek járó Astounding-díjra. Állítása szerint a következőkről szeret írni: hűségről és árulásról, emberi áldozatokról, halhatatlanok (istenek) rossz viselkedéséről, régészetről fantasy formájában. (Forrás: link)

A magyar kiadás tetszetősebb a külföldinél. A borító sokkal többet ad a várható történetről, a színvilág harmonikus, bár sokaknak ismerős (link) lehet. Hasonlóan szép kartont kapott, mint a Tízezer ajtó, ez valamivel strapabíróbb is, mint a puhatáblás kiadások többsége. Remélem majd a sorozat további részei is ilyen külsővel fognak megjelenni. A terjedelme igényelte az olyan gerincet, ami nem túl merev, ezt a nyomdában sikerült megoldaniuk, szinte lehetetlenség eltörni. Egyetlen dolgot hiányoltam, az pedig a tartalomjegyzék a könyv végén. Amikor négy nagyobb rész és majdnem harminc fejezet van, szerintem hasznos tud lenni, főleg akkor, ha az ember fia könnyen elfelejti ezeknek a címét.

Kszorvej a történet főszereplője, akit az ősi mágia egy titkos szektája nevelt. A Kimondatlan választott menyasszonya, 14 éves korában fel fogják áldozni neki. Egy napon varázsló érkezik a Némaság Házába, bizonyos Belthandrosz Szethennáj, aki próféciát kér tőle egy tárgy, a Pentravessze ereklyetartója kapcsán. Később Szethennáj felajánlja neki, hogy szökjön meg vele, legyen a segítője céljai elérésében. Mivel Kszorvej nem hitt az értelmetlen halálban, kissé vonakodva, de a varázslóval tart, és elindul a hajsza az áhított tárgyért.

Valóban újszerűen közelítette meg Larkwood az orkos (akik itt osárük)-kardos fantasykat ezzel a kötettel, ahogy azt Tamsyn Muir írja ajánlásában. Nagyon jól kigondolt és összerakott művet sikerült létrehoznia. Nekem kifejezetten tetszett, hogy bátran nyúlt korábban már használt dolgokhoz, és a saját ötleteivel frissítette fel azokat. Vegyük például a kapukat, melyek megszokott utazási módnak számítanak ebben a környezetben: nem úgy működnek, hogy az egyik oldalon belépsz és a másikon kerülsz ki, a kettő között van a Visszhangok Útvesztője, amin keresztül el lehet jutni az adott úti célig. A varázslás se a hagyományos módon zajlik, itt bizony aki sokat használja a mágiát, az a saját testével, mi több, életével fizet érte. Egyes világokon szolidan mutatkozik a bűbájok használata és megbecsülik varázstudóikat, míg máshol átokként tekintenek rájuk, ám rendkívül látványos tud lenni a mágia. Elkerülhetetlen, hogy különféle istenek is megjelenjenek a műben, de milyen jó, hogy vannak! Izgalmasak, az ember egyre többet akar róluk tudni, ahogy megismerkedik velük az oldalakon keresztül. A cselekmény egyenletes, nincsenek benne kicsapongások, szervezetten haladunk a végkifejlet felé. Engem már az elején magába szippantott a történet, rendkívül jól szórakoztam végig. A kötet kezdetén felsorolt rengeteg név ne riasszon el senkit, könnyen megjegyezhetőek, eltéveszteni se lehet majd, hogy ki kivel van. :) Külön öröm volt, hogy olvasás közben nem zavart meg semmiféle helyesírási vagy gépelési hiba.

Szereplők tekintetében sem ért csalódás, mindegyiken érződik, hogy nem két perc alatt születtek meg egy füstös kocsma hátsó sarkában. Kszorvej a „szemünk előtt” lesz tinédzserből fiatal felnőtt, azok a részek, amik ezzel foglalkoznak egyáltalán nem idegesítőek, érthető, egyes szituációkban miért bizonytalanodik el. A kötetben többször felmerül a személyes útkeresés, az elfogadottság és a bizonyítási kényszer témája. Ezek sok esetben kellemetlen érzést hagynak az olvasóban, vagy rendkívül unalmasan vannak megírva. Itt szerencsére egyik sem áll fenn, Larkwoodnak sikerült megtalálnia az optimális hosszúságot ezek kifejtéséhez. Szethennáj remek varázsló, nem egy karót nyelt típus, mint az ilyen karakterek többsége. A főbb szereplők közül még Talt érdemes megemlíteni, nem egyszer megnevettetett különféle beszólásaival. Konkrét kedvencet nem tudnék említeni, hiszen mindegyik karakter valamilyen módon a szívemhez nőtt, akár a jók, akár a „rosszak” táborát erősítette. Igen, LMBTQ szálak is vannak a sztoriban, de ezek egyáltalán nem tolakodóak, bizonyos esetekben egészen finoman vannak csak említve.

Rengeteg helyen el lehetett volna rontani ezt a könyvet, de az írónő az összes akadályt kikerülvén egy egészen remek fantasyt rakott le az asztalra. Idén érkezik a folytatás, remélhetőleg az év vége felé magyarul is a kezünkben tarthatjuk majd. Csak ajánlani tudom a könyvet, négy és fél üst az ötből.

Zsoofia>!
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név

Nagyon fals marketing az első pár fejezete ennek a könyvnek, ugyanis a Kimondatlannal kapcsolatos szektarészek 10/10 hangulatosak és imádom őket. Minden más? A világépítésben vannak érdekes dolgok (pányvázás és ötösség ugrik be elsőnek), viszont témákban nem erős, karakterekben annyira nem ragadott magával, történetben mindig megkapjuk, hogy hol van a következő pont a questben, ahova menni kell, és ennyi. Mondjuk ez még mindig jobb, mintha a főhősünket nagy ívben kikerülte volna a cselekmény, mint az megtörtént egy másik idei fantasyben, szóval ebből a szempontból plusz pont. A nevekkel nem küzdöttem ennyit a Koboldcsászár óta, és bár értem, hogy a fordító hozott anyagból dolgozott, és meg volt kötve a keze, de nem tudtam Olthárosz Csarosszát komolyan venni.

Nem lettünk barátok sajnos :(

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

_BenGa>!

– Ha az ember eltöri a kardját, mert olyasmit akar elvágni vele, amire az nem való, akkor csak magát hibáztathatja érte – szólalt meg valahonnan felülről a férfi, aki beleveszett a homályba. – Kszorvej, te vagy a legélesebb kardom. Helyrehozunk.

138. oldal, 7. fejezet - A Transzcendencia Iskolája (Agave, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · kard · Kszorvej
R4ms3s P>!

– Nyugalom. Az, hogy te sikoltozni kezdtél egy hulla láttán…
– Ó, baszd meg! – Tal hiábavalóan igyekezett higgadtnak tűnni.
– … nem jelenti, hogy én ne tudnám, mit csinálunk.

208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
R4ms3s P>!

A nagyság titka az, hogy tudjuk, mikor kell megkockáztatni egy isten haragját.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj
R4ms3s P>!

Sem ezen, sem bármelyik másik világon nincs semmi, ami kiérdemelné, hogy félj tőle.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · félelem
R4ms3s P>!

– Hivatalos panaszt akarnak tenni ellened, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges, különben már rég éltem volna vele.

419. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
2 hozzászólás
R4ms3s P>!

– Halottnak kellene lenned – mondta Szethennáj.
– Tudom – felelte Kszorvej. – Elkövettem néhány hibát.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belthandrosz Szethennáj · Kszorvej
oishaburi>!

– Ha a sarokba hugyoznék, akkor szerinted mind a tizenkétezer szellem kísértené a farkamat? – suttogta Tal.
– Igen – felelte Kszorvej. – Tartsd vissza.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kszorvej · Talasszérez Csarossza (Tal)
_BenGa>!

A kard nem sajnálkozik és nem bán meg semmit.

411. oldal, 20. fejezet - A kard megbánása (Agave, 2022)

cher1s >!

Soha senki nem vádolta meg Talt azzal, hogy tudta, mikor kell abbahagyni.

258. oldal, 12. fejezet - Maradék (Agave, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: Talasszérez Csarossza (Tal)
Luzs>!

De a lakás kevésbé tűnt biztonságosnak, mint valami még használható csésze, amin repedés futott végig.

3. fejezet - A védátok


A sorozat következő kötete

Kígyókapuk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jenn Lyons: Minden Dolgok Neve
Michael J. Sullivan: A háború kora
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Hannah Kaner: Istenölő
Stian Skald: A lelkek kútja
Brandon Sanderson: Elantris
Vivien Holloway: A vihar ígérete
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Brandon Sanderson: A háború ritmusa I-II.