Szulamit 37 csillagozás

A. I. Kuprin: Szulamit A. I. Kuprin: Szulamit A. I. Kuprin: Szulamit A. I. Kuprin: Szulamit A. I. Kuprin: Szulamit A. I. Kuprin: Szulamit

"És ​felövezte a király Szulamitot drága nyakláncokkal, tiszta igazgyöngyökből, amelyeket alattvalói a Perzsa-tengerből halásztak ki, és a lány testének melegétől a gyöngy eleven fényt és finom ragyogást kapott. És a korall is pirosabban csillogott napbarnította mellén, és megélénkült a türkiz ujjain, és kezében sustorgó szikrát szórtak azok a sárga borostyán csecsebecsék, amelyeket a messzi északi tengerpartról hoztak ajándékba Salamon királynak a tiruszi Hirám merész hajósai… És ím, szerelem költözött Salamon király szívébe, a királyok királya és a bölcsek bölcse szívébe: első és utolsó szerelme.

Sok évszázad pergett le azóta. Jöttek országok és fejedelmek, s eltűntek nyomtalanul, mint a sivatagon végigsöprő szél. Jöttek hosszú, kegyetlen háborúk, melyek után a hadvezérek nevei évszázadokon át ragyogtak, mint a véres csillagok, de az idő emléküket is elmosta.

De a szegény szőlőbeli leányka és a hatalmas király szerelme sohasem múlik el, és nem megy feledésbe, mert… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A regényírás művészei

>!
Európa, Budapest, 1986
102 oldal · ISBN: 9630741377 · Fordította: Gellért György
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1976
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074106 · Fordította: Gellért György · Illusztrálta: Szántó Piroska
>!
Európa, Budapest, 1970
134 oldal · Fordította: Gellért György · Illusztrálta: Reich Károly

3 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
kalypso
A. I. Kuprin: Szulamit

Olvastam már Kuprintól korábban is elbeszéléseket, tetszettek is, de valahogy sosem bolondultam bele annyira, hogy gyakran forgassam ezeket az elbeszéléseket. Talán ez alkalommal is így lesz majd, de ez most nagyon jólesett a lelkemnek. Nem tudom, vajon az időzítés miatt, vagy csupán azért, mert a téma közel áll hozzám, de nagyon megszerettem ezt az aprócska kötetet.

A történet mottója az Énekek énekéből származó kis szösszenet, s az egész mű tulajdonképpen bibliai elődjére rímeltethető rá, amelytől alapvetően kellemesen fut végig a hátamon a hideg. Ehhez még hozzáadódik az is, hogy a számos kötet szebbnél-szebb illusztrációkkal gazdagodott. Nyilván kell hozzá egy hangulat, meg a témát kedvelő ember, de olvasás közben úgy éreztem magam, mint téli hidegben meleg takaró alatt, csukott szemmel, teljes nyugalomban, amikor úgy érzi az ember, semmi nem zökkentheti ki ebből a tökéletes állapotból. Elvarázsolt.

>!
Iustitia
A. I. Kuprin: Szulamit

Kuprin olvasását nagyon régóta halogattam, talán kicsit tartottam is tőle. Most, hogy ezen a röpke elbeszélésen túl vagyok, talán elmondhatom, hogy éppoly ismeretlen előttem a szerző, mint ezelőtt. A Szulamit túldíszített, cirkalmas, gazdag stílusa ugyanis egy életművön át, úgy vélem, nem lehet fenntartható. Persze megeshet, hogy a laikus kívülálló beszél belőlem, de inkább tartom ezt afféle biblikus kitekintésnek.
Bár stílszerűen a női főhősről kapta címét a mű, tulajdonképpen amolyan háttérbe szorult hős ő, Salamon király tündöklésétől nem sok szerephez jut, csak halála emelheti fel a király mellé, esetleg fölé – erről lehetne vitatkozni. Ha szűkös krónikaként kezeljük, kimondottan üdítő; a gyönyörű leírások élő képet festenek elénk a legapróbb részletekig menően.
Salamon és Szulamit rövid, tragikus szerelmének története még keresi nálam a helyét, egyelőre A halál kocsisa és a Halálos ítélet mellett várja a sorát az újraolvasásra és újraértelmezésre.

>!
Ákos_Tóth I
A. I. Kuprin: Szulamit

Régóta szemeztem már Kuprinnal, de végül egy kihívásra volt szükség, hogy elkezdjem feltérképezni az írói pályáját. Furcsa személyiség ő az orosz irodalomban – én mindig kívülállónak képzeltem, aki kortársaival szemben nem tudott elég maradandót alkotni ahhoz, hogy akár az épülő kommunizmus ideológusai, akár a XX. század eleji alkotókat újra-felfedező gondolkodók visszaemeljék őt a köztudatba. Meglepett, hogy a kötet végén szereplő kiadói utószóból nagyjából ugyanez derült ki, bár ők nyilván Kuprin védelmében szólalnak fel, és odaillesztik őt a jellegzetesen Bunyin és Gorkij nevével fémjelzett vonulat élére.

Ami a konkrét elbeszéléseket illeti, a Szulamit mindenféle mitikussága ellenére valahogy nem működött nálam. Terebélyes és körülményes írás, amiről az volt a benyomásom, hogy alkotója hatásvadász módon a bibliai mese hangulatához igazodva bonyolította túl archaikus stílusát. A szépirodalmis kiadásban szereplő másik elbeszélés, A gránátköves karperec annál inkább bevált, főleg mert a turgenyevi nemesi világgal engem könnyedén meg lehet venni, a túlburjánzó díszítés pedig ez alkalommal még illett is a témához. A záró novellán már nagyon érződött az új idők szele, az ugyancsak tetszett.

Kuprin összességében nem lopta be magát a szívembe, de ez igazából csak a Szulamit túldíszített stílusának köszönhető, ami kicsit elvette a kedvem a többi művétől. A jövőben fogunk mi még találkozni (vár A boszorkány), de inkább már csak a kötelező körök lefutásának keretében.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1968
162 oldal · Fordította: Gellért György
>!
Krisztina_7 P
A. I. Kuprin: Szulamit

A könyv elején úgy gondoltam, hogy ez nagyon nem fog tetszeni, de nem így lett Nekem kicsit túl sok volt a leíró rész a történethez, de élvezhető volt a könyv.

>!
regulat 
A. I. Kuprin: Szulamit

Szép. Már Szulamit és Salamon szerelme.
Jó. Hogy Kuprin a – lássuk be, nem annyira olvasmányos – Bibliai szövegekből egy élvezhető prózát alkotott.
Kár, hogy nyelvezetében megpróbál az Ószövetség verseihez méltóan fennkölt maradni, és így azért már nem annyira élvezetes olvasni…
Az meg a személyes problémám, hogy amióta Hellertől az „Isten tudja”-t olvastam Salamont egyszerűen nem tudom „bölcsként” szemlélni, valahogy számomra azóta csak egy tudálékos pökhendi pöcs.
Bocs.
Különben szép is, és jó is ez a kis könyv.

>!
Európa, Budapest, 1958
114 oldal · Fordította: Gellért György · Illusztrálta: Molnár Ágnes
>!
mohapapa I
A. I. Kuprin: Szulamit

Hihetetlen az lírai próza, amelyben a szerző a betűk aranytálcáján elénk kínálja Salamon király „Énekek éneké”-ben megverselt szerelmét.

>!
Traclon
A. I. Kuprin: Szulamit

Olyan fantasztikus leíró-képessége van Kuprinnak (mellesleg tisztelet illeti a magyar fordítót is!), hogy arra szavakat sem találok! A gazdagság, fényűzés, valamint Salamon bölcsességének és igazságosságának a leírása egyszerűen tökéletesre sikerült. Ahogy az igazi, mindent elsöprő szerelemnek is. Maga a történet nagyon egyszerű, rövid és velős, egy tipikus tragikus szerelmi történet, afféle kivonatolt Rómeó és Júlia; de a könyvnek nem is ez a főértéke, hanem a leírókészség magasiskolája, amit bemutat!
Külön meg kell említenem a kiadás igényességét és szépségét is: kedves, szép kis könyvecske, ellátva egy bőrkötés-hatású borítóval, belül pedig selyempapírra nyomott, egyiptomi stílusú rajzok a szöveg közé beragasztva. Igazi ékessége lehet minden könyvespolcnak.
Kuprint pedig továbbra is tisztelem és csodálom!

>!
olvasóbarát P
A. I. Kuprin: Szulamit

Szép szomorú szerelmes történet Salamon királyról és szerelméről, Szulamitról. Bemutatja Salamon bölcsességét, ítéleteit, kapcsolatát Sába királynőjével is.

>!
Viki77
A. I. Kuprin: Szulamit

Salamon király és Szulamit rövid, de annál szenvedélyesebb szerelmének története szívbemarkolóan szép és egyben fájdalmas is. Olyan gyönyörűen van megírva, hogy a szavak balzsamként hatnak az ember lelkére. Igazán különleges.

>!
notata
A. I. Kuprin: Szulamit

Fantasztikus, csodálatos, lebilincselő, gyönyörű.


Népszerű idézetek

>!
s_l_m

És megértette a király, hogy a nagy bölcsesség nagy szomorúsággal jár, és aki gyarapítja tudását – növeli bánatát is. És megtudta azt is, hogy néha nevetés közben is fájhat a szív és az öröm bánattal végződik.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · nevetés · tudás
1 hozzászólás
>!
MariannaMJ

Három dolog van a világon, amit nem értek és egy negyedik is, melyet nem tudok felfogni: a sas útja az égen, a kígyóé a sziklán, a hajóé a tengeren és a férfi útja az asszony szívéhez.

66. oldal

3 hozzászólás
>!
s_l_m

Gyermekem, ezerszer szerethet az ember, de igazán mégiscsak egyszer szeret.

91

5 hozzászólás
>!
s_l_m

– Rövid az emberi lét, de az idő végtelen és az anyag halhatatlan. Meghal az ember és rothadó testével hizlalja a földet, a föld neveli a kalászt, a kalász termi a magot, az ember megeszi a kenyeret és táplálja vele testét. Elmúlik sok-sok évszázad és megismétlődik minden a világon, ismétlődnek az emberek, az állatok, a kövek, a növények. Az idő és az anyag változatos körforgásában mi ketten is ismétlődünk te veled, én szerelmem.

122

>!
Iustitia

Egy másik örökségügyben is ítélkezett a király, mely három nappal ezelőtt kezdődött. Egy atya halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy minden vagyonát arra hagyja két fia közül, amelyik méltóbb rá. De minthogy egyik sem volt hajlandó elismerni, hogy alábbvaló a másiknál, a királyhoz fordultak.
Salamon ekkor megkérdezte őket, mi a foglalkozásuk. Válaszukból megtudta, hogy mindkettő vadász és íjász, s így szólt:
– Térjetek haza. Megparancsolom, állítsátok atyátok holttestét egy fa alá. Tudni akarom először, melyik talál közületek nyilával pontosabban a szívébe, s akkor majd döntök ügyetekben.
Most a két fivér újra megjelent Salamon színe előtt, a király embere kíséretében, akit a felügyelettel bízott meg az uralkodó. Őt kérdezte ki Salamon a versenyről.
– Végrehajtottam mindent, ahogy parancsoltad, király – jelentette ez az ember. – Kivitettem az öreg holttestét a fához, és mindegyik fivérnek odaadtam az íjat és nyílvesszőit. Az idősebb lőtt először. Százhúsz könyöknyi távolságból pontosan arra a helyre talált, ahol a szív ver, míg életben van az ember.
– Pompás lövés volt – mondta Salamon. – Hát a fiatalabb?
– A fiatalabb… Bocsáss meg, királyom, de nem tudtam elérni, hogy parancsodat teljesítse… A fiatalabb kifeszítette íját, és már rátette a vesszőt, mikor hirtelen lábához eresztette a nyilat, megfordult és sírva mondta: „Nem, képtelen vagyok ezt megtenni… Nem tudok belelőni atyám holttestébe.”
– Akkor övé legyen atyja birtoka – döntött a király. – Ő bizonyult méltóbb fiúnak. Az idősebb pedig, ha kedve tartja, beléphet testőreim közé. Szükségem van ilyen erős és vérengző férfiakra, akiknek pontos a keze, biztos a szeme, és szívüket vastag kéreg borítja.

34-35. oldal

>!
MariannaMJ

Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai.

101. oldal

9 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Az emberi szív szándéka mély kút, de belőle is tudott meríteni a bölcs király. Szavakból, hangból, szemekből,kézmozdulatokból oly világosan olvasta ki a lélek legrejtettebb titkait, mint betűket a nyitott könyvből.

22. oldal

>!
MariannaMJ

Az emberi szív szándéka mély kút…

17. oldal

>!
palastim

Sok évszázad pergett le azóta. Jöttek országok és fejedelmek s eltűntek nyomtalanul, mint a sivatagon végigsöprő szél. Jöttek hosszú, kegyetlen háborúk, melyek után a hadvezérek nevei évszázadokon át ragyogtak, mint a véres csillagok, de az idő emléküket is elmosta.
De a szegény szőlőbeli leányka és a hatalmas kiráy szerelme sohasem múlik el és nem megy feledésbe, mert erős, mint a halál a szerelem, mert minden szerető asszony királynő, mert a szerelem – gyönyörűséges!

73. oldal

>!
Demčik_Norbi

…fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet, míg ő nem akarja.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Lev Tolsztoj: Bál után
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép
Lev Tolsztoj: Családi boldogság / Szergij atya
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Kisregények és elbeszélések
Lev Tolsztoj: Regények és elbeszélések I-II.
Lev Tolsztoj: Hadzsi Murát és egyéb elbeszélések
Lev Tolsztoj: Válogatott elbeszélések
Lev Tolsztoj: Iljics Iván halála és egyéb elbeszélések
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Pétervári írások / Egy nagy bűnös élete