Salamon ​csillaga 2 csillagozás

– Minden nő egyforma, sír, mert mind kiismerhetetlen. (Lolli)

32. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

Az állatszelídítőnek sohasem szabad egyetlen pillanatra sem megállnia, mert a vad tekintetével nyomon követi, mihelyt az öltözőből kilép. (Az állatcirkuszban)

21. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

– A festőművész etűdje, ugyanaz, mint Puskin fogalmazvány-kézirata! […] – Kincs!… Történelmi okmány!… A „hangulat” látszik rajta, a természetből ellesett „pillanat”, látszik, amint a lélek kicsordul, és a világ visszatükröződik az alkotó szemében! (Kijevi figurák A festő)

74.-75. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

– A professzoroknak fogalmuk sincs semmiről. Csupa vénség, ócska roncs… Tönkreteszik a művészetet… […] Ajvazovszkij tálcákat fest… Klever hagymás rántottát… Siskin égbekiáltóan tehetségtelen… A „peredvizsnyikek” a hatalmat erszakkal megkaparintó tábornokok… Nézni is szégyen… Holmi palacsinták, nem is képek. Az igazi művészet fénye nem Pétervárról és nem Moszkvából, hanem Kijevből ragyog fel. (Kijevi figurák A festő)

73. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

Azok a különös és csaknem valószínűtlen események, amelyekről az alábbiakban szó lesz, a jelen század elején történtek meg egy fiatalemberrel, akinek nem volt semmi említésreméltó tulajdonsága, kivéve talán szerénységét, jóságát és a világ előtti teljes ismeretlenségét. Iván Sztyepánovics Cvjetnek hívták. Árvaszéki kishivatalnok volt, sőt pontosabban: nem is hivatalnok, csupán irodai alkalmazott, minthogy még nem kapta meg a legalacsonyabb rangot jelentő, hangzatos fogalmazógyakornoki címet; és 37 rubel 24 1/2 kopek fizetése volt egy hónapban. Természetes, hogy nehéz dolog lett volna ily jelentéktelen összegből kijönnie, de a sors kegyes volt Cvjethez, kétségen kívül lelki egyszerűsége jutalmául. Kicsiny, de tiszta, friss és kellemes hangja volt, afféle zsebben elférő hangocska, zsuzsu-tenor, nem tudj' Isten milyen fontos kincs, de mégis Cvjet miatta tagja volt gazdag plébániája templomi karának, ahol néha a szólistákat helyettesítette és ez a körülmény, a különféle énekalkalmakkal együtt, mint aminők: lakodalmak, beszentelések, temetések, halotti emléknapok, – több mint kétszeresére szaporította sovány kincstári keresetét. Ezenkívül csodálatos szakértelemmel és ízléssel vágott ki és ragasztott össze papírból, aranyfüstből, paszományból, valamint atlasz- és selyemdarabkákból nagyon kedves, cukrászdai cukorka-skatulyákat, csillogó tánc-rendjeleket és karácsonyfadíszeket, s ez a mellékfoglalkozás szintén hajtott valami jövedelmet, amit Iván Sztyepánovics pontosan elküldött Kinesma városába édesanyjának, egy tűzoltóparancsnok özvegyének, aki morzsányi házikójában, két túlérett és nagyon csúnya leányával, csendben élte le koldus-nyugdíjából öregasszony-napjait.

– Raffaello kezdő… Cukorkásdobozra illő fejecskék… Húsvéti angyalkák… Michelangelo szintén… Ribeira, Salvatore Rosa, Van Dyck, Tizian, a flamandok és a franciák, az olaszok és a németek mind kontárok és savanyú fráterek… Cégtábla festészet… Rembrandt még hagyján, de az is… A jövő a mai fiataloké, akikben van „hangulat”. (Kijevi figurák A festő)

73. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

A tolvajok és a közönséges halandók között közbenső fokozat a „dörzsöltek”, vagyis a cinkosok, a bűnpártolók vagy egyszerűen a szemethunyók, akik körében minden rendű és rangú ember megtalálható. Ide tartoznak: a különféle lebujtulajdonosok, fogadósok, cselédek, az éjjeli menedékhelyek és mocskos sörözők gazdái. (Kijevi figurák A tolvaj)

72. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965

Amikor a tolvaj „nyélbe ütötte” a dolgát, akkor egy új és a tolvajszakmában csaknem a legfontosabb személy lép színre: a „nepper”, vagyis a felvásárló és orgazda. Minden valamirevaló szélhámos tudja, hogy bármely kisebb-nagyobb lopás után a kárvallott azonnal feljelentést tesz a rendőrségen, és a „hekusok” különös gonddal ügyelnek ezután a zálogházakra és azokra az üzletekre, amelyek nemesfémeket tört alakban átvesznek. Akarva, nem akarva, a „nepperhez” kell fordulni, aki a maga módján lelkiismeretesen megbecsüli a tárgyat, s értékének a felét fizeti ki érte. Kivétel az olyan eset, amikor ő maga ad munkát, vagyis közli a helyszínt, és rendelkezésére bocsátja a tolvajok számára szükséges valamennyi adatot. Ilyenkor a „nepper” csak értékének egyharmadát fizeti a tárgyért.
A világ valamennyi orgazdája kapcsolatban van egymással, mint egy hatalmas lánc szemei. A ma Kijevben ellopott tárgy két-három nap múlva már Pétervárott van, hacsak nem külföldön. A „nepperek” többsége a látszat kedvéért ócska ruhák felvásárlásával foglalkozik, vagy vendéglőt tart fenn. (Kijevi figurák A tolvaj)

72. oldal, Európa Könyvkiadó, 1965