Időtlenségbe ​zárva 7 csillagozás

A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szerző debütáló novelláskötete (e-könyvként). A kötet az Időtlenségbe zárva címet viseli, amelyben különböző zsánerekben (sci-fi, fantasy, thriller, mese) megírt hat lebilincselő novella és egy regényrészlet kapott helyet. Mindegyik történet az emberi lélek és sors rejtélyeiről szól. A mélyen bennünk lévő mozgatórugókról, és arról a nagy titokról, ami ott lappang a hétköznapi életünk, józan eszünk határán. Az író történetei egy-egy kalandos utazást jelentenek ebbe a birodalomba, különböző formát öltve, más-más hangon mesélve, de mindnek egy a célja: hogy egy kis borzongással emlékeztessen rá, a világ jóval több annál, amit az érzékszerveinkkel felfogunk belőle.

Tartalomjegyzék

>!
Magánkiadás, Budapest, 2015
234 oldal · ISBN: 9789631223385

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva

A tény, hogy az alkotó feltehetőleg olvasni fogja értékelésemet, felveti azt a kérdést, hogy mennyire kell egy ilyen esetben udvariasnak lenni. Minthogy, úgy gondolom, Attila őszinte olvasói visszajelzést vár, nem fogok köntörfalazni. Az írásaid alapján amúgy sem tűnsz olyan fickónak, akit egy, az eddigieknél valamelyest élesebb kritika a lelki válság feneketlen mélységeibe taszítana.
Zúzósnak ígérkező sci-fi/fantasy novelláskötet egy kortárs magyar (férfi!) írótól, ez olyasvalaminek tűnt, amit az agyam jelen állapotában is képes befogadni. Sajnos tévedtem: a kötetben szereplő novellák többsége az időutazás nem éppen light témáját járja körül, méghozzá néha olyan filozofikus magaslatokra emelkedve – avagy mélységekbe szállva alá –, hogy attól még jobb pillanataimban is keresztbe állna a szemem – hát még így, hogy betegen fekszem itthon, és valami hangsúlyozottan könnyed és gondolkodást nem igénylő szórakoztató olvasmányt kerestem. (Tudom, a fülszöveg… de a fenébe is, én elsősorban a borítónak hittem.) Szűkmarkúan osztogatott csillagjaimból nem elsősorban az következik tehát, hogy a könyv rossz; sokkal inkább az, hogy a borítón pózoló dögös sci-fi bige és a 18-as karika után nem éppen mélyenszántó egzisztencialista fejtágításra számítottam.

Ez is a te műved: nem kicsit sátánista színezetű, és nagyon zavaros. Minden oldalra jut egy újabb démon, lény, mágusrend, varázslatos képesség vagy sötét szertartás, amelyeket csak a narrátor szemüvegén át látunk, aki azonban lényegesen többet tud nálunk, így az olvasó kénytelen információmorzsákkal beérni, ami bizony csak arra elegendő, hogy nagyjából követni tudjuk az eseményeket, ahhoz édeskevés, hogy minden egyes részlet jelentésével tisztában legyünk. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha rágugliztam volna egyes latin kifejezésekre, szimbólumokra vagy motívumokra, kitisztult volna valamelyest a kép, de amint azt már említettem volt, épp hogy egy kis kellemesen laza kikapcsolódás végett vágtam bele a kötetbe, urambocsá’ nem gugliztam hát. Nem jött be.

A Mágia Királynője: fényévekkel jobb az előzőnél, bár azt azért nem állítanám, hogy meggyőzött. Szép Erdélyország nagy hegyei ormán vándorló szegénylegény legyőzi a gonosz boszorkányt, a végén meg még a Mágia Királynőjét is spoiler. De ha már népies műmesét írunk, legyünk egy kicsit tisztában a magyar nyelv és helyesírás szabályaival, légyszi. Nagyon, de nagyon nem szeretek moldvai csángó beütésű ténsasszonyok szájából olyan szavakat olvasni, hogy imposztor. Nem igaz, hogy nem volt kéznél egy lektor, aki kigyomlálja a tájidegen szavakat.

Gyilkosok közt egyedül: Van itt minden: magánhekus, orosz maffia, démonok, drogdíler, femme fatale, skinheadek, autós üldözés – mégis untam. Legborzasztóbb pillanatai nem a kínvallatás, de még csak nem is a kivégzések, hanem a helyesírási hibák. Szóval ez most megint nem.

Időtlenségbe zárva: Fárasztóan álfilozofikus maszlag a halál természetéről, alibi sci-fi köntösbe bujtatva. Ekkortájt már kezdtem gyanítani, hogy mellényúltam ezzel a kötettel, mert agyzsibbasztónak agyzsibbasztó ugyan, de nem éppenséggel a szó pozitív értelmében… na mindegy, azért küzdök vele még egy kicsit.

Egy mágus utazása: Transfusio esetén a vért nem literben mérik, hanem egységben, az autista szó pedig annyira hangzik reálisnak egy ’40-es évekbeli csóró olasz szatócs szájából, mint amikor a székely nénémasszony azt mondta: imposztor. Figyeljünk már oda a részletekre.
Az ilyen apróságok dacára ez most megint egy picit jobb volt. Egy picit.

Összeolvadás: korrekt sci-fi, a cselekmény szokás szerint az időutazás körül forog.

Rossz álom csupán: messze a legjobban összerakott novella a kötetben, és az egyetlen olyan, amelynek őszinte érdeklődéssel vártam a végkifejletét. Egész jó, csak a helyesírásért kár – még mindig. Nem tudom, mennyire volt tudatos döntés az, hogy ez került a kötet végére, de határozottan jobb szájízzel fejeztem be miatta az olvasást.

A szerzőről: a másik legjobb darab a kötetben, de tényleg. Egyszerű, őszinte, hiteles. Végre valaki nem arra gizdul, hogy már ötévesen megírta a Háború és béke tökéletesített verzióját óhéberül. Erről a fickóról elhiszem, hogy ő áll az írásai mögött – amelyek jóllehet távolról sem tökéletesek ugyan, de legalább nem is akarnak annak látszani. Egy egészséges önértékelésű, és emiatt rokonszenves embert ismerhettem meg az „utószóból”. *vállveregetés*

Update: Ha már úgyis leharapta a fejemet az író felesége az eredetileg 2,5 csillagos értékelésem miatt, lehetek akár őszinte is.
Baromira túl van tolva az egész. Orosz maffia, démonok, bombanők, gyerekgyilkosságok, feketemisék, feketemágusok, mittudoménmik nyakra-főre, oldalanként tucatszám. Hogy mindemellett még egy – szerintem rettentő tömény – filozófiai maszlagot is a fejünkre zúdít az időutazás által felvetett morális és metafizikai kérdésekről, az már csak hab a tortán. Untam és szenvedtem vele és rengeteg volt. Vö.: Dan Simmons – Hyperion. Valami hasonlót akar művelni, csak jól, mert tudja a mértéket és nem hagyja, hogy saját, lavinaként zúduló gondolatai maguk alá temessék.

12 hozzászólás
>!
Wágner_Szilárd
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva

Ezt a kötetet azoknak ajánlom, akik szeretik a misztikumot, és nem ijednek meg pár rázós (értsd: véres, kegyetlen, stb.) jelenettől, nem beszélve arról, ez nem olyan kötet, amin csak végig lehet rohanni. Ehhez nyugalom kell, mert egy-egy történet olyan mély filozófiai eszmefuttatás, hogy olykor nekem is kettéállt a fülem.
Nem mondom, látszik, hogy a szerző első kötete, azonban majd minden novellája magával ragadott. A legnehezebb olvasmány a cimadó sztori. Na, az aztán feladta a leckét. Viszont ami megdöbbentő volt számomra, hogy a fenébe képes egy szerző annyi stilusban, hangon irni, ahány történet van ebben a kötetben. Egyiknél sem tudod azt mondani, hogy ez hasonlit egy másikra a kötetben, még ha hasonló témát is ölel fel. Engem magával ragadott. Már alig várom a szerző újabb könyvét.

>!
Allanon
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva

Általánosságban:
Ahhoz képest, hogy soha nem írt előtte semmit, eléggé meg tudott fogni némelyik novellájával. Tetszett, hogy belecsapott a lecsóba! Az, hogy zenéket társított az írásokhoz nagyszerű ötlet, bár így lecsökkenti az olvasást, mivel csak bizonyos időközönként lehet ily módon nekikezdeni.Csak akkor, amikor van ideje az embernek egyedül lennie és van ideje minimum az egyik novellát végigolvasnia zavartalanul, hogy elérjük az olvasás és a zenehallgatás együttes élményét.

Ez is a te műved:
Gondoltam beleolvasok egy kicsit…de egy kar kinyúlt a betűk forgatagából, lassan szemgolyóm felé nyúlt! Megragadta! Olyan mélyen rabul ejtette tekintetem, hogy élettelen holttestként vánszorogtam a lakásban, mint egy ottfelejtett kísértet. Agyam tudta, hogy ezer elintéznivalóm akad a házban, kezem motorikusan nyúlt a tennivalók után, de látásom csak a betűket falta, mintha nem is szem lenne, hanem száj. Erőt kellett vennem magamon mert elkések. Késni pedig egy nagyon fontos találkáról senkinek sem jó.
Nos! Ezt éreztem, mikor belefogtam. Tetszett a karakteralkotás. Tetszett ahogyan a metrón méregette az embereket. És egyenesen imádtam azt a felvetést, hogy a feszület előtt térdeplő emberek nem is biztos, hogy Istenhez imádkoznak.

A mágia királynője:
Ilyen szépen leírni egy szerelmi légyottot! Ebben a novellában ez fogott meg a leginkább. Mivel nem nagyon szeretek ilyenekről olvasni a meglepődtem, hogy mennyire rabul ejtett a megfogalmazás miatt. Ez egy felnőtteknek szóló mese amiből ha kivennék a felnőtt tartalmat simán bele lehetne rakni egy mesekönyvbe.

Gyilkosok közt egyedül:
Ebből simán el tudnék képzelni egy regényt is. Olyan regényérzetem volt végig. Misztikummal fűszerezett krimi. Nem rossz.

Időtlenségbe zárva:
Érdekes okfejtés az időtlenségről. Többször el kellett olvasnom ahhoz, hogy megértsem és átlássam, miről is van szó. Rövid de velős, inkább filozófiai oldalról közelíti meg a témát. Elgondolkodtató.

Egy mágus utazása:
Érdekes, hogy az álombéli időutazás mennyire élethű lehet. olyan, mintha az álmaiban élné meg az életét. A furcsa csak az, hogy semmivel se jobb vagy rosszabb így. Egyszerűen más. Ezért nyitva hagyja a kérdést, hogy tényleg időutazó a főszereplő vagy álmodozó.

Összeolvadás-regényrészlet:
Habár nem rajongok a sci-fi-ért ez valahogy mégis lekötött. Kíváncsi lennék a teljes regényre is. Vannak benne izgalmas csatajelenetek amibe teljesen bele tudtam képzelni magam, az időszálak manipulálása pedig egész fajokra van kihatással. Sokkal nagyobb léptékű elgondolás mint az eddigi novellákban.

Rossz álom csupán:
Ez a novella megint az én számíze szerint íródott :) Elsőre nem tudtam mi szerepe van az időnek ebben a novellában, de elgondolkoztam rajta és megértettem. Az ember aki az álmait elmesélte, tudta mi fog történni. Csak a kiléte nem tisztázott ami azért nem zavaró, mert elgondolkodhatok rajta, eljátszadozhatok a gondolattal, hogy lehet, hogy ő maga volt vagy valaki más…..


Népszerű idézetek

>!
Allanon

– A hit a placebo hatás. A tudás… a tapasztalás által átélt érzések pedig a gyógyszer.

>!
Cheril

A zagyvaságtól, amiről beszélt, úgy kuszálódott össze az elmém, mint a zsebre tett fülhallgató vezetéke.

>!
Cheril

A legtöbb templomba,katedrálisba, de még eldugott falvak kápolnáiba is került olyan életnagyságú kereszt, amin a hivők Jézust vélték szoborként kifeszítve látni… szemük előtt hamis bálvány élő képe lógott. Az alattomos démon a feszületen halkan suttogott. Apró szavak … a célt mégis elérték. Irigység, kéjvágy, sóvárgás, árulás, kapzsiság, birtoklási vágy, ármánykodás. Mind felütötte a fejét a termékeny talajon.

>!
Allanon

Nem ismerhetsz meg igazán soha. Azzal elveszteném a varázst, amit te most elfogadsz valóságnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Amanda Stevens: Örök kísértés
Benjamin Percy: Vörös hold
Candace Knoebel: Born in Flames
Benjamin Percy: Red Moon
Karen Chance: A hajnal átka
Danielle Trussoni: Angelopolis
G. P. Ching: The Soulkeepers
Nalini Singh: Vonzódás
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony