Háború ​a Rull ellen 68% 14 csillagozás

Az 50-es években még lehetett olyan fanyalgó hangokat hallani, hogy sci-fi nem komoly irodalom. Nos ezt a regényt olvasva megértem a fanyalgókat, ez valóban csak ponyva. Annak idején magazinban jelent meg részenként, és ez nagyon látszik rajta. Töredékes, igen laza szerkezetű a történet. Egybefoglalva végig erős hiányérzete van az embernek, ha egy novellasorozat lenne, talán jobban működne, mint egységes korpuszként.
De vannak más gondok is. Gyakorlatilag csupán egy valódi szereplője van a regénynek, nagyon minimális a világépítés, a szereplők motivációja néha érthetetlen.
Ponyvának viszont működik, ha arra gondolok, hogy ezt hétről hétre széthúzva olvasom, és közben az agyam kiegészíti a részleteket valószínűleg nem lenne ilyen suta. Ugyanakkor vannak benne jó megvillanások, ötletek, nem is egy, amelyek – ha kidolgozná őket a szerző – nagyon jó sci-fi-vé tehették volna ezt a könyvet. A. E. van Vogt megítélése a sci-fi történelemben elég ellentmondásos, ezt talán ez a könyv tükrözi a legjobban.

Jól indult a könyv érdekesen, majd sikerült teljesen unalmas részekkel, elveszíteni az érdeklődésem. Valahogy olyan érzésem van, hogy annak idején ezek a történetek egy magazin hasábjára lettek írva, és később rendeződtek időrendbe, és egy kötetbe. Nem az első könyv aminél ezt érzem, vagy amiről kiderül hogy így van.
A rövid történetek színvonala is emiatt olyan változó.
A cím is megtévesztő, mert mgáról a háborúról szinte nem is ejt szót az ír, csak mint történelmi kor jelenik meg a regényben.
Összességében egyszeri olvasás, sok pluszt nem ad a mai olvasónak.

Kedvelem van Vogtot, de ezzel nem sikerült megbarátkozni. Már a zs-kategóriás cím sem bíztató, az igaz… A történet nem túl emlékezetes, és érezhető, hogy eredetileg több könyv akart lenni, amit végül összeráztak eggyé. Az a rész, amiben gyerekek „játékból” ölik az idegeneket, különösen idegesítő. Talán csak a hatlábú telepatikus óriásmacska dobta föl a sztorit valamennyire.

Sajnos ezen a szinten már túlléptünk. Ezt annyira nem lehet egy teljesen kötetnek hívni, de mint utánakerestem soha nem is volt igazán egy egybefüggő, teljes történet. Pedig ha ez a mű most íródna, akkor legalább 5 részes lehetne, mindegyik egyesével vagy 400 oldalas minimum. Lehetne írni az ezwalokról, Jamieson kaladjairól bővebben. Esetleg megismerhetnénk a rullokat úgy igazán. Így viszont pontosan arra volt jó, amiért nekiálltam. 2 nagyobb hangvételű kötet között is olvassak valamit, de körülbelül ennyi. Végülis amit vártam tőle azt meg is kaptam, se többet, se kevesebbet.