A föld második legnagyobb országába kalauzolja el a nyugatnémet író-riporter az olvasót, egy az Atlanti -óceántól a Csendes-óceánig ívelő autóút keretében. Az író a valóságban tette meg ezt az egész földrészt kelet-nyugati irányban átszelő utat. Mi olvasók pedig képzeletben szegődünk a nyomába, s fáradság nélkül, szórakozva-élvezve tapasztaljuk mindazt, amit ő – olyan szemléletes plaszticitással ábrázolja e sokszínű, hatalmas ország ezernyi látnivalóját: a sűrű, ember nem járta erdőket, a tisztavízű, magányos tavakat, a kristályos patakokat, a döbbenetes északi fényt, a nyüzsgő modern városokat és mindenekelőtt a tágasságot: mindössze 20 millió ember él Európa nagyságú területen.
A. E. Johann negyven éve ismeri-szereti Kanadát, s maga is európai lévén tudja hogyan kell megismertetni, megszerettetni ezt az országot az európai olvasóival. Nemcsak a térben, hanem az időben is elkalauzol minket sorjában a tíz kanadai tartomány történelmében. Megismerjük az aránylag fiatal – alig… (tovább)
Kanada – óceántól óceánig 3 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat
Enciklopédia 2
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Kanada, a világ második legnagyobb országa területileg. Kíséreljük csak meg elképzelni: mintegy 100-szor nagyobb Magyarországnál. Ugyanakkor lakossága ma csak 35 millió, mikor a könyvet írták, a ’70-es évek eleján 20 millió körül volt. A hatalmas ország sokszínű ezernyi látnivalója, a sűrű, ember nem járta vadonok, kristályvizű patakok és tavak, a döbbenetes északi fény – oly természeti csodák, amelyekkel másutt kevéssé találkozhatunk. Apám többször járt ott távoli rokonok, ismerősök meghívására, sokat mesélt, de csak városi élményei voltak, meg egy farm, ahol egy kecske hátulról felöklelte, de ő „megnevelte” a kecskét, s aztán – egymást tiszteletben tartva – barátok lettek. Mára már csak néhány szuvenír és a kanadai váltópénz-gyűjtemény – amit bővítettem – emlékeztet Apám kanadai kalandjaira.
Kanada legkeletibb csücskében Nowa Skóciában kezdődik a szerző írása, amely helyről azonnal két emlékem is van. Innen szereztem ma is létező térképgyűjteményem egyik első darabját a National Geografic folyóirat szerkesztőségével levelezve, valamint e partokon szállt partra a vikingek egykori hajója, hogy a Greenlandról a „rövid útat” megjárva új telepeket hozzon létre Amerikában. X. századi kísérletük nem járt eredménnyel, hisz a már jó 15 ezer éve ott élő őslakosság, az indiánok, betolakodóként kezelték őket – s azok is voltak.
Új Skóciát követően a szerző végigjárja, s mi végigkísérhetjük keletről nyugatra haladva Kanada 10 tartományát. A prémvadászokkal végighajózunk a régi kenuutakon is, felmászunk a magas hegyekre, s közben megismerkedünk a területek történetével.
Kanadában a trapperek mindig jól megfértek az indiánokkal, kereskedtek velük, gyakran össze is házasodtak, – az ő történelmük nem ismeri déli szomszédjuk településtörténetének szégyenfoltját, az indiánirtást.
Aki a Világjárók e kötetét elolvassa, képet kap az ország történetéről, s a ’70-es évek Kanadájáról.
Népszerű idézetek
A vízben szinte súlytalanná váló csónakok, ha helyesen kezelik az evezőket, nyílként suhannak a hűs habokon, sebesen és hangtalanul. Saját súlyuk sokszorosát bírják, és elnyűhetetlenek, hacsak meg nem sérülnek a víz alatti sziklákon vagy egyéb akadályokon. Akkor viszont nagyon könnyen tönkremennek.
Az indiánok eltűntek, és lehanyatlott a kenuépítés művészete is.
134. oldal
Grand Portage a Felső-tó egyik sekély öblében feküdt, tíz mérföldnyire délre a Pigeon River torkolatától. Grand Portage volt a csomópont, az ősi kenu útvonalak, a „Trans Canada vizi utak” nagy „rendező-pályaudvara”. Grand Portage, amely megőrizte egykori nevét, ma az USA területéhez tartozik, mert 1803 óta a Pigeon River a határ Kanada és az USA közt. S mivel a kanadai prémkereskedők nem akartak ujjat húzni az amerikaiakkal 1803 után a Pigeon River torkolatától északra fekvő Fort Wiliam vált a nagy átrakóhellyé, ahol gazdát cseréltek a távoli északnyugatról érkező értékes prémek és a fehér ember keletről benyomuló árucikkei, fejszék, kések, színes kendők, tükrök, a puskapor és munició, a muskéták – és sajnos a pálinka, a „tüzes víz” is.
139. oldal
1753 tavaszán az akkori idők apró vitorlásai 1453 embert hoztak Halifaxból a Le Have folyó torkolatának völgyébe. Hét hónap múlva már csak 364-en éltek. Háromnegyed részük elpusztult: vízbe fulladt, betegségnek esett áldozatul, az ellenséges mic-mac indiánok favágás közben rájuk támadtak és végeztek velük, vagy meglepték őket az éjszakai őrségen és elhurcolták, hogy kínzócölöpön leljék szörnyű halálukat.
16. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Strabón: Geógraphika ·
Összehasonlítás - Marjai Imre: Felfedezések könyve ·
Összehasonlítás - Agárdi Péter – Balla Zsuzsa (szerk.): Amerika ·
Összehasonlítás - Kis Csaba: Amerikai Egyesült Államok ·
Összehasonlítás - Lang Gyula: Híres történelmi útvonalak ·
Összehasonlítás - Helmut Uhlig: Tibet ·
Összehasonlítás - Richard Halliburton: Csodák könyve ·
Összehasonlítás - Boros János: A Kaukázus ·
Összehasonlítás - Bendefy László: Az ismeretlen Juliánusz ·
Összehasonlítás - Dornyay Béla: Bakony ·
Összehasonlítás