A ​Szektor krónikái 8 csillagozás

Bevallom, hogy az elején nem nagyon tetszett, nehezen indult be, de a végére egész jó lett. Nem gondoltam volna, hogy végül egy spoiler szerű történet lesz belőle :)
Először a pozitívumok:
– pörgős, izgalmas
– meglepő fordulatok, nem kiszámítható
– jól összerakott történet

Negatívumok egy szóban összefoglalva: a kidolgozottság.
– A párbeszédek összecsapottak. Sokszor jó volt, hogy egyből a lényegre tértek, és haladt tovább a cselekmény, de néha kellene egy kis lassítás, és kevésbé sablonos szövegek.
– Ace kicsit túl primitív, a bunkó beszólások egy idő után unalmasak.
– A szereplők gondolatai ugyanúgy vannak jelölve, mint a szövegeik, ez nekem zavaró.
– Sok a hiba (ragozás és szórend egyeztetés, elválasztás, stb., még a fejezetek is el vannak számozva).

Végre… valami új megközelítés. 2 író egy történet.. két különböző habitus, és ez még izgalmasabbá teszi a cselekményt… remélem lesz folytatás

2 nap alatt kiolvastam. Már ez is egy jó pont :-). De a legjobb, hogy amikor megfáztam egyből Glam ugrott be, a könyv egyik főhőse. Most várom, nekem milyen képességem lesz… Szóval tényleg jó a könyv :-D

Izgalmas történet… Ace helyébe azonnal oda tudtam képzelni magam :-).

Kíváncsian fogtam hozzá a könyvhöz, mert még nem olvastam magyar író(k)tól sci-fit.

A történet kicsit lassan indult el, de ez egyáltalán nem hátrány, személy szerint szeretem a lassan építkező műveket. Aztán úgy kb. a harmadánál indult be igazán a cselekmény, ami két szálon futott, és nagy sajnálatomra, a könyv végére sem ért össze teljesen.

A sztori számomra érdekes volt, jó alapul szolgál a későbbi folytatás(ok)hoz is, mert elhelyez dolgokat, de sok a megválaszolatlan kérdés is, mint pl. miért szakadt részekre a Szektor, hogyan is néz ki az élet az Unióban valójában (a Kereskedelmi Szövetségről elég pontos képet kaptunk, hiszen a történet java része azon belül játszódik), milyenek a politikai viszonyok a 3 frakció között, stb.? Remélem, hogy ezekre is megkapjuk a választ hamarosan. :)

Ami viszont nem tetszett, az a stílus. Értem, hogy a két főhős két alapvetően eltérő jellem, de Ace megszólalásainál – bármennyire is éreztem, hogy ő a laza űrcowboy – a lazaság ellenére az egyszerű bunkó a legjobb szó rá. Egy-két helyen a cselekedeteiben is van némi logikai bukfenc, illetve a harcainál a párbeszédek engem gyerekkorom rajzfilmjeire emlékeztettek, mikor a gonoszok annyira magabiztosak, hogy nem restek az összecsapás elején beavatni a hőst minden tervükbe.

Ezek miatt sajnos csak 4 csillaggal tudom értékelni, de bízom benne, hogy a következő kötet túllép ezeken a „gyerekbetegségeken”. :)